A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 47. szám - Állandó szabálytalanságok büntető ítéletek kihirdetése, a jogorvoslatok bejelentése és elfogadása, valamint a jogerős itéletek foganatosítása körül. 2. [r.]

344 A JOG ban az, hogy a részvényesek meghallgatása szükségtelen, mivel azoknak alkalmuk volt a közgyűlésen nyilatkozni és jogaikat gyakorolni, ha pedig a közgyűlési határozattal megelégedve nincsenek, joguk van a K. T. 174. §-a értelmében a közgyűlési határozat ellen keresettel élni. Törvényszék tehát az engedély megadása előtt a részvényeseket hivatalból meghallgatni nem köteles, de annak megvizsgálására, vájjon az alaptöke leszállításának a K. T. 209. §-ában körülirt feltételei megvannak-e, igenis köteles. Az mondja cikkíró: «Ha a szabályszerűen egybehívott közgyűlés a részvénytőkének lebélyegzés utján való leszállítását elhatározta, az ügyhöz a törvényszéknek a részvényesek érdekei szempontjából többé semmi köze, ha csak a határozat és részvényesek által keresettel meg nem támadtatik. A törvényszéknek csak ahhoz van köze, hogy a leszállított részvénytőke fedezi-e a tartozásokat és ha igen, a tőkeleszállításnak akkor sem állhatja útját, ha a 400 K-ás részvény \ K.-ra bélyegeztetik le.» Ez nem áll, mert eltekintve a K. T. már fent idézett 209. §-ának 3-ik bekezdésével való egybevetésétől, a kereskedelmi törvény 209. §-a első bekezdéséből is nyilvánvaló, hogy az alaptőke leszállítása a részvények névértékének leszállítása által csak készpénzbeli visszafizetéssel történhetik. Ezt bizonyítja már a törvény szövege : Az alaptőke leszállítása történhetik. . . «készpénzbeli visszafizetés és a részvények névértékének leszállítása áltab), vagyis az pusztán a részvények leszállítása által készpénzbeli visszafizetés nélkül nem eszközölhető. Ha a törvény az alaptőke leszállítását készpénzbeli viszszaíízetés nélkül pusztán a részvénytőkének lebélyegzése utján akarta volna megengedni, ezt kifejezetten kimondta volna és tekintve, hogy az a részvényesekre nézve nagy hátránynyal járhatott, kifejezetten kellett volna kimondani. A törvény azonban azt ki nem mondta és így törvény szerint az alaptőke leszállítása csak azon többletnek készpénzbeli visszafizetése mellett történhetik, melylyel a névérték a leszállított értéket meghaladja. Ha erre nem képes, ha tehát az alaptőkét egészben vagy részben elvesztette, akkor a részvénytársaság feloszlásának vagy csődnek van helye. Az alaptőke leszállításának a részvények névértékének leszállítása által a törvény szövege és helyes értelme szerint csak akkor van helye, ha tulnagy az alaptőke, annak egy részét visszafizeti és a részvények névértékét megfelelő arányban leszállítja. Lege lata csak ily értelmű lebélyegzésnek van helye és ezzel ellenkező értelmezés, bírói gyakorlat és felfogás helytelen. Más kérdés az, hogy nem volna-e célszerű a törvényt olyképpen módosítani, hogy a lebélyegzésnek a cikkíró által említett módja, vagyis a részvények névértékének leszállítása készpénzbeli visszafizetés nélkül is bizonyos esetekben megengedtessék, hogy a felszámolás és csőd s az azokkal járó hátrányok lehetőleg elkerültessenek. A törvénynek oly módosítása célszerű lenne, mely bizonyos esetekben és bizonyos feltételek mellett megengedné a lebélyegzést, de csak oly határig, hogy a részvényes joga és érdeke is lehetőleg megóvassék és ennek a részvényekben fekvő vagyona ne tekintessék Csáky szalmájának. P. o. kimondandó volna, hogy az u. n. lebélyegzés, vagyis a részvények névértékének leszállítása készpénzbeli visszafizetés nélkül megengedtetik, de csak akkor, ha a névértéknek legfeljebb felére szállíttatik le és az ne történhessék, hogy a 400 koronás részvény 4 koronára bélyegeztessék le. A lebélyegzés kérdése is egyik bizonyítéka annak, hogy a takarékpénztári intézmény tüzetes szabályozásra szorul, hogy erre speciális törvény alkotása szükséges, amit az említett cikkemben is vitattam. Állandó szabálytalanságok büntető ítéletek kihirdetése, a jogorvoslatok bejelentése és elfogadása, valamint a jogerős Ítéletek foganatosítása körül. Irta TÓTH GYÖRGY dr. ügyvéd, kir. albiró, tanácsjegyző a kolozsvári királyi Ítélőtáblán. (Befejezés.)*) A m. kir. Kúria ügyforgalmára vonatkozó statisztikából — sajnos — nem lehet megállapítani, hogy évenként hány ügyben hozott visszautasító határozatot. V. Végül nem tartom érdektelennek nyomatékosan hangsúlyozni azt a különbséget, amely a végső fokban hozott büntető ítéletek és az eljárás folyamán hozott ítéletek kihirdetése *) Előző közlemény a 46. számban. i tekintetében a Bp. intézkedéséből nyilvánvaló, de amelyre a gyakorlatban olyan kevés figyelmet fordítanak az egyes bíróságok, pedig az ítéletek jogerőre emelkedése és végrehajthatósága tekintetében ennek döntő jelentősége van. Akik a jelzett különbséget tudják, azok a nevetségességig csekély súlyt helyeznek erre, de akik nem tudják, azoknak nem fölösleges megmagyarázni. Pedig ezek nincsenek is olyan kevesen, amint ezt hinnünk kellene. E tekintetben legyen szabad egyszerűen utalnom a Bp. XXVIII. fejezetére s ennek keretén belül a Bp. 494., 504. és 515. §-aira. E szakaszok a rendes perorvoslatokkal már meg nem támadható ítélettel befejezett bünperre vonatkoznak. Lényegesen más elbírálás alá esik a bünperben hozott marasztaló ítéletnek a Bp. 329., 425., 431., illetve 548. és 557. §-ai értelmében való meghirdetése. A Bp. 329. §-a részletesen intézkedik vádlottnak az ítélet kihirdetésére való meg nem jelenése eseteiről is s az I-foku ítélet kihirdetésénél nem is forognak fenn a most érintett irányban nagyobb szabályellességek, de annál gyakoriabbak a felsőbb bíróságok ítéleteinek a meghirdetése körül tapasztalható szabálytalanságok, mert vádlottak a bünper folyama alatt igen gyakran ismeretlen helyre távoznak. Itt lép előtérbe mármost a Il-od és a végső fokban hozott ítéletek kihirdetése közötti különbség s ennek jelentősége. Az az ítélet ugyanis, amely ellen perorvoslat egyáltalában nem, vagy csak a jogegység érdekében használható, meghozásával emelkedik jogerőre. Az ily ítéletekre mondja a Bp. 504. §. II. bekezdése : «Ha. ... az elitélt az ítélethirdetésre elő nem állitható vagy ha az ily ítélet a vádlottnak nem volt kézbesíthető: a további eljárás a kir. ügyészséget illeti (518. §.)» A kir. ügyészség hatáskörébe tartozik azután az ily jogerős ítéletek végrehajtása (Bp. 494. és 515. §-ok) azzal a kis közbeeső intézkedésnek a kivételével, hogy amennyiben vádlott a végitélet kihirdetésére szabályszerű idézés dacára meg nem jelent, — az elővezetést az a bíróság rendeli el, amelynek meghagyása irányában a vádlott engedetlen volt. A vádlott átadása ily esetben is meg kell történjék a Bp. 506. §. rendelkezése szerint. Amennyiben tehát vádlott a II-odbirói ítélet szabályszerű meghirdetése után vált ismeretlenné, ez a körülmény a végső fokban hozott ítélet kihirdetésére s a Bp. 506. §. 3. bekezdésében foglalt értesítés kiadására akadályul nem szolgálhat. A többi a kir. ügyészség dolga (Bp. 504. §). Más az eset, ha a Il-odbiróság ítéletének meghirdetése ütközik akadályba. Ez esetben nézetem szerint csak a Bp. 329., 418. és 425. §-ai lehetnek irányadók a XXIII. fejezet rendelkezéseivel egyetemben. A m. kir Kúria több izben helyesen meghirdetettnek fogadta el az ismeretlen tartózkodásit vádlott részére ad hoc kinevezett ügygondnok előtt történt ítélethirdetést. Ez azonban nézetem szerint — a Bp. szellemét tartva szem előtt — perjogi absurdum. A Bp. 472. §. 1. bekezdése világosan rendeli, hogy «a bíróság elé nem állitható távollevő ellen . . . itélethozásnak nincs helye». Ezzel egyenlő, ha az ítélet kézbesítése sikerre nem vezet. Ez az elv alkalmazandó akkor is, ha az elsőbiróság már határozott, de a bejelentett vagy bejelenthető perorvoslat folytán további itélethozásnak a szüksége forog fenn. VI. Az V. pontban érintett elvek figyelembe vételével nem érdektelen a m. kir. Kúriának a jogegység érdekében hozott érdekes és jelentőségteljes határozatával megvilágítani azt a céltalan csatározást, amely a bírói és ügyészi hatáskör mesgyéjén a jogerős Ítélettel kiszabott büntetés elévülése körül évtizedek óta foly. Amióta Bernáth Géza áll a Kúria büntető szakosztályának élén, a vitássá tett, de vitára alig alkalmas kérdések tekintetében igen sok irányban tisztultak a nézetek, de ily — a perjog húsából metszett — határozat alig keletkezett. A kir. ügyészséget pedig becsülnünk kell annyira, hogy e határozat irányában veszélyt ne lássunk. A btkv. 124. §-ra vonatkozó gyakorlat és irodalom ismeretes. Ide vonatkozólag a sok közül leközlöm az egyik érdekesebb ügyben keletkezett határozatokat minden kommentár nélkül. 1. 1,811/905. B. A nagyszebeni kir. törvényszék, mint büntető bíróság lopás vétségével vádolt B. Barabás bűnügyében a nagyszebeni kir. ügyészségnek 1,603/905. K. ü. számú indít-