A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 47. szám - Állandó szabálytalanságok büntető ítéletek kihirdetése, a jogorvoslatok bejelentése és elfogadása, valamint a jogerős itéletek foganatosítása körül. 2. [r.]

A JOG ványára az 1905. évi április 29-én tartott zárt ülésében hozta a következő végzést: A kir. törvényszék a B. Barabásra lopás vétsége miatt jogérvényesen kimért 2 havi fogház szabadság-vesztésbüntetés végrehajtását elévültnek nyilvánítja és arról a kir. ügyészséget inditványa mellékleteinek visszaküldése mellett értesiti. indokok: B. Barabás vádlott ezen királyi törvényszéknek 1894. dec. 19-én 4,738/894. B. szám alatt kelt s a kir. ítélőtábla által 1895. január 29-én 200/895. sz. a. hozott helybenhagyó ítéletével lopás vétsége miatt s a fenti szabadságvesztésbüntetésre ítéltetett s a királyi ítélőtábla ítélete jogerőre emelkedett ; a büntetés azonban az időközben ismeretlen helyre távozott vádlottal szemben végrehajtható nem volt s ennélfogva a kir. ügyészség 1895. juL 16-án 2,140/895. K. ü. sz. alatt vádlott ellen nyomozó levelet adott ki, amely napon egyszersmind a büntetés végrehajtásának elévülése is kezdetét vette s folyt megszakítás nélkül a mai napig. Miután vádlott vétség miatt lett elitélve, büntetése végrehajtásának elévülési időtartamát jelen esetben a btkv. 120. §-nak utolsó bekezdésében irt rendelkezés állapítja meg, mely szerint az elévülés a kezdő napjától számítva 5 év elteltével áll be s miután jelen esetben a nyomozólevél kibocsátásától több mint 5 év telt el: a büntetés végrehajtását elévültnek kellett kimondani. A királyi törvényszék az elévülést nem vette félbeszakitottnak a kir. ügyészség amaz eljárása által, hogy a nyomozólevelet 1400 és a következő években megismételte, mert az első nyomozó levél kibocsátása által a büntetés végrehajtására irányuló és a vádlott személyére vonatkozó minden a btkv. által megengedett intézkedést kimerített és a kir. ügyésznek a nyomozólevél megismétlésével tett intézkedése a btkv. azon törvényes rendelkezésével, hogy az elévülésnek mint jogszabálynak be kell következnie, össze nem egyeztethető, de különben is büntető törvénykönyvünk és büntető perrendtartásunk a nyomozólevél megismétlésére törvényes és jogszerű alapot nem nyújtanak. Nagyszeben, 1905. április 29. II. A kolozsvári kir. Ítélőtábla 1905. május 16-án 1,158/905. II szám alatt br. Rudnvánszky Béla ítélőtáblai biró előadásában a következők szerint határozott: A telfolyamodás elutasittatik, mert: a felfolyamodással megtámadott végzésben felsorolt indokokból a büntetés végrehajtása helyesen nyilváníttatott elévültnek, mihez képest a felfolyamodás a Bp. 379. §. alapján el volt utasítandó. Ez ellen a határozat ellen további rendes jogorvoslat nem lévén, az egyidejűleg elintézett ügyek, számszerint kilenc, a jogegység érdekében használt jogorvoslat folytán kerültek a m. kir. Kúriához és a Kúria: 1. Súlyos testi sértés büntette miatt elitélt P. Mária férj. T. Nikolaené; 2. ugyanazon bűntett miatt elitélt D. Juon lui Vaszilie; 3. hatóság elleni erőszak és könnyű testi sértés vétsége miatt elitélt J. M. V. ; 4. többrendbeli orgazdaság vétsége miatt elitélt H. Mihály; 5. orgazdaság vétsége miatt elitélt G. Pantilimon; 6. súlyos testi sértés büntette miatt elitélt K. Sándor ; 7. lopás büntette miatt elitélt M. Mária ; 8. súlyos testi sértés büntette miatt elitélt P. Demeter és 9. lopás vétsége miatt elitélt B. Barabás ellen folyamatban volt, a büntetés végrehajtásának elévülése kérdésében, a nagyszebeni kir. törvényszék által 1905. április hó 29-én 1,800, 1,801, 1,802, 1,803, 1,804, 1,805, 1,806, 1,808 és 1,811. számok alatt; a kolozsvári kir. Ítélőtábla által pedig a kir. ügyész felfolyamodására 1905. május hó 16-án 1,159, 1,155,1,156,1,163,1,160,1,162,1,157,1,16105 1,158. számok alatt hozott végzésekkel elintézett kilencrendü bűnvádi pert, a koronaügyésznek a jogegystg érdekében használt perorvoslata folytán 1907. június hó 19-én tartott nyilvános tárgyalás alapján a koronaügyész meghallgatása után vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A koronaügyész perorvoslata alaposnak találtatván, kimondatik, hogy a jogerős Ítélettel megállapított büntetés végrehajtása a B. P. 494. §-ának ötödik bekezdése és 504. §-a értelmében a kir. ügyészséget illeti; s hogy ebből kifolyóan a végrehajtás elévülése iránt felmerülő kérdés eldöntése nem a bíróság, hanem a kir. ügyészség hatásköréhez tartozik. Megsértették tehát a törvényt a nagyszebeni kir. törvényszék és a kolozsvári kir. ítélőtábla fentidézett keletű és számú végzéseikkel annyiban, amennyiben az azokkal elintézett bűnvádi ügyekben a végrehajtás elévülése kérdésében határoztak. Indokok: A nagyszebeni kir. törvényszék a súlyos testi sértés büntette miatt elitélt P. Mária férj. F. Nicolaené bűnügyében 1905. április hó 29-én 1,800. szám alatt; a súlyos testi sértés 345 büntette miatt elitélt D. J. Vaszilie bűnügyében 1905. április 29-én 1,801. szám alatt; a hatóság elleni erőszak és könnyű testi sértés vétsége miatt elitélt Mária lui Joun Misa V. bűnügyében 1905. április 29-én 1,802. szám alatt; a többrendbeli orgazdaság vétsége miatt elitélt H. Mihály bűnügyében 1905. április 29-én 1,803 szám alatt; az orgazdaság vétsége miatt elitélt G. Pantilimon bűnügyében 1905. április 29-én 1,804. szám alatt; a súlyos testi sértés büntette miatt elitélt K. Sándor bűnügyében 1905. április 29-én 1,805. sz. alatt; a lopás büntette miatt elitélt M. Mária bűnügyében 1905. április 29-én 1,806. sz. alatt; a súlyos testi sértés büntette miatt elitélt I'. Demeter bűnügyében 1905. április hó 29-én 1,808. sz. alatt és végül a lopás vétsége miatt elitélt B. Barabás bűnügyében 1905. április 29-én 1,811. sz. alatt hozott végzéseivel a nevezett elitéltek ellen jogerősen megállapított büntetések végrehajtásának elévülése kérdésében a kir. ügyész inditványa folytán határozott és a végrehajtást a felsorolt összes ügyekben elévültnek nyilvánította. A kir. ügyésznek az idézett elsőbirósági végzések ellen közbevetett felfolyamodásaik a kolozsvári kir. ítélőtábla 1805. május hó 16-án 1,159., 1,155., 1,156., 1,163., 1,160., 1,162., 1,157., 1,161. és 1,158. számok alatt hozott jogerős végzéseivel elutasította. Ugy a nagyszebeni kir. törvényszék, valamint a kolozsvári kir. ítélőtábla azzal, hogy a nevezett elitéltek ellen jogerősen megállapított büntetések végrehajtásának elévülése iránt felmerült kérdés eldöntésébe, habár a kir. ügyész inditványa folytán, bocsájtkoztak és ebben a kérdésben határoztak, megsértették a törvényt. A jogerősen megállapított büntetés végrehajtása ugyanis a B. P. 494. §-ának ötödik bekezdése és 504. § a értelmében a kir. ügyészséget illeti. Ebből folyik, hogy a büntetés végrehajtására vonatkozóan felmerülő bármilyen kérdésben, hacsak a bűnvádi perrendtartás külön eltérő rendelkezést nem tartamaz, tehát a végrehajtás elévülésének kérdésében is a határozat hozására a kir. ügyészség, mint az a hatóság hivatott, melynek hatáskörébe a végrehajtás foganatosítása tartozik; valamint kétségtelen ezekből folyóan az is, hogy a nagyszebeni kir. törvényszék és a kolozsvári kir. ítélőtábla a végrehajtás elévülése iránt felmerült kérdés eldöntésébe csakis a törvény megsértésével bocsátkozhattak. Ezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak elbírálása, hogy a nevezett bíróságoknak a büntetés végrehajtásának elévülését kimondó határozatai az anyagi törvénynyel is ellenkeznek-e, figyelemmel a jelen határozat rendelkező részében foglalt kijelentésre, mellőztetett. Végezetül még csak azt jegyzem meg, hogy 19C0. jan. 1. előtt hatályban volt perrendtartás 301. §-ban foglalt rendelkezés szerint az I. birói ítéletet helybenhagyó II-odbirói ítélet ellen rendes jogorvoslat nem volt használható. Belföld A Magyar Jogászegylet f. hó 15. és 16-iki ülésén Székely Ferenc elnöklete alatt folytatta és befejezte a végrehajtási törvénynovellájának megvitatását. A tárgyalásokat a jogászközönség mindvégig érdeklődéssel kisérte. Jelenvoltak többek közt Bakonyi Samu, az igazságügyi bizottság előadója és számosan az egyetemi tanári kar és az ügyvédek köréből. Doroghi Ervin dr. a javaslatot időszerűtlennek tartja, a végrehajtási törvény hibái általánosabbak, semhogy részleges novella azokon segíthetne ; minélfogva a perrendtartás ujjáalkotásával kapcsolatosan volna uj végrehajtási törvény alkotandó. E törvényben, melynek irányító elve a meghozott birói ítélet mennél tökéletesebb végrehajtása kell, hogy legyen, a szociálpolitikai elv csak annyiban érvényesülhet, hogy az igényérvényesítés lehetőleg ugy viendő keresztül, hogy felesleges módon ne okozza az adós vagyoni existentiájának tönkretételét. A két elv, a magánjogi és a szociálpolitikai olykép lesz összeegyeztethető, hop-y a kielégítési alap biztosításáig az első lesz a vezető szempont, míg az utóbbi a kielégítési alap értékesítésénél jöhet figyelembe s az eset individualisatióját, az adós szorult helyzetének az áralakulásra hátrányos befolyásától való elvonást s az általános áralakulási tényezők érvényesítését igényli. Ez elvekkel a javaslat kifejezett célja, az adós helyzetének javítása, a mentességek tágításával ellentétben áll. E mentességek indokolatlanul vonnak el jelentékeny aktívumokat a hitelező elől. Fráter Béla dr. a novellának l-l. §-a ellen foglal állást; e