A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 47. szám - A bányamértékek kicövekelése

342 A JOG hogy az egy évben érkezett ügyekből hány maradt az év végén nála folyamatban, s hogy az ítélettel befejezett perek közül hány ment felebbvitelre, hány lett megváltoztatva vagy feloldva és a helybenhagyottak közül melyek állják ki legjobban a kritikát! Ha az alsóbbfoku bíróságnál működő biró azt tudni fogja, hogy a felsőbb fórumnál őt a umentül kevesebb felebbezési s mentül szebben kidolgozott itéletcks> szerint fogják minősíteni, akkor a felsőbb bíróságok ügyforgalma is meg fog apadni, munkaterhe pedig feltétlenül megkönnyebbülni. Sőt arra is lehetne gondolni, hogy a soronkivüli előléptetés a felebbvitel fórumnál erre érdemesekre szorittassék. A többi azután automatice léptethető elő. De nemcsak a kiváló képzettség, éles judicium és produktív munka kellékei a kiváló bírónak, hanem a minden irányban kifogástalan jellem és életmód. Midőn tehát az előbbiekre a telsőbb bíróságok gyakorolják a kritikát, az utóbbinak megbirálása mégis csak az illető bíróság vezetőjére nehézkedik. Hogy e titkos minősítés mindkét félre odiózus, ahhoz szó nem fér, ezt az ódiumot tehát meg kell szüntetni az által, hogy ugy a kir. ítélőtáblai elnöknek a törvényszékeknél, mint a törvényszéki elnöknek a járásbíróságoknál tartandó évi vizitációjánál az elnök minden bíróval közölje azt a minősítést, melyben ez részesittetett s az illetőt megintse, hogy az esetleg szenvedett disqualilikációt reparálja. Ha a disqualifikált magát ezáltal sértve érzi, álljon jogában a szerinte meg nem érdemelt rossz vagy gyengébb minősítés miatt egy felsőbb felügyeleti fórumhoz, még pedig a járásbirákra, kivéve a vezetőt, a törvényszék elnöke, két törvény- j széki és két rangidősebb járásbiróból, a törvéiyszéki birák és járásbíróságok vezetőire pedig a táblai elnök, két ítélőtáblai biró és két it. táblai birói rangú törvényszéki, esetleg járásbiróból alakult fórumhoz felfolyamodni, mely a minősítés megokolásának és a védelemnek meghallgatása — esetleg a bizo- ! nyitékok mérlegelése — után a minősítésre egy évi időtartamra véglegesen döntene. Nem rendkívüli s nem költséges reformeszmék ezek, de hiszem, hogy a gyakorlatban üdvöseknek s hasznosaknak bizonyulnak, miért is azoknak illetékes helyen való megfontolását ajánlom. A birói fizetésrendezés kérdéséhez. Még nem jutottak ugyan nyilvánosságra a fizerésrendezés részletei, ugy hirlik azonban, hogy az akként vitetik keresztül, hogy a lX-ik fizetési osztályból a VlII-ikba s a VIH-ikból a Vll-ikbe kinevezettek mind e fizetési osztály legalsó, vagyis 3-ik fokozatához jutnak. Ha e hir igaz, akkor a rendezés után a IX—VII. osztályban a megosztás ez lesz: Az albirák, — mint akik 4 évet még nem töltöttek el — maradnak a IX. fizetési osztály legalsóbb fokozatában 2,600 K. fizetéssel. A IX bői a VlII-ba áthelyezett albirák jutnak ez osztály legalsóbb fokozatába 3,600 K. fizetéssel, de itt maradnak a már most kinevezve lévő s a VII. fizetési osztályba át nem vitt tszéki s járásbirák és ügyészek is, mert számítás szerint ezek 5 évet még nem töltöttek el. A VlII-ik fiz. osztályból Vll-ikbe kinevezettek szintén e fiz. osztály 3-ik fokozatába jutnak 4,800 K. fizetéssel. E rendezés szerint tehát a IX. és VIII. fizetési osztály l-ső és 2-ik {okozatában biró egy se lesz, legfeljebb azok, a fegyelmi eljárás hatálya alatt álló s e miatt elő nem léptethető birák, akik most is e két fokozat valamelyikében vannak. E rendezéssel a IX-ik fiz. osztály fiatalabb bírái 5—6 évet s fizetésben 700 — 1,000 K.-t, az idősebbek, már ugy is soron levők, időben alig valamit, fizetésben pedig csak 200 K.-t nyernek (jelenlegi fizetésük a nyolc évesnél idősebb albiráknak tudvalevőleg 3,200 K.). A VlII-ik fiz. osztályban maradó birák és ügyészek fizetése semmivel sem javul, marad a mostani, csak előlépési kilátásuk lesz kedvezőbb. Jelentékeny előnyben részesülnek a VlII-ik fiz. osztályból a Vll-ikbe kinevezettek, kivált ennek fiatalabb tagjai, akik 5_6 évet nyernek s fizetésük 1,200 K.-val emelkedik. A fentiekből látható, hogy a rendezés e módja méltányosnak alig lenne tekinthető, éppen az idősebb albirák és tszéki birák — kik szintén soron vannak — nyernek vele legkevesebbet, másrészt a mostani tszéki birák fizetésében jelentékeny különbséget idéz elő. Nézetem szerint az lenne a legméltányosabb, ha ugy a VII., mint a VIII. fizetési osztályba jutó s illetve ott levő birákat a 3. fokozatban már most egyenlően beosztanák, az albirák pedig a IX. fiz. osztály l-ső fokozatába helyeztetnének. Kz által áthidaltatnának a lenti rendezéssel előállandó fizetésbeli nagy különbözetek és hézagok s a rendezést az idősebb albirák s a legfiatalabb tszéki birák megelégedése is kisérné. Egy biró. A bányamértékek kicövekelése. Irta FEHÉR MANÓ dr., oravicabányai ügyvéd. Az osztrák bányatörvény 64. §-a azt rendeli, hogy minden adományozott telek az adományozás jogerőre emelkedése után legfölebb egy év alatt felmérendő és a külszínen elhatárkövezendő vagyis kicövekelendő. A következő vagyis a 65. pedig kimondja, hogy evégből a bányahatóság hivatalból köteles intézkedni. Minthogy az 1861. évi országbírói értekezlet által megállapított ideiglenes törvénykezési szabályok 15. §-a az osztrák bányatörvény anyagi részét ideiglenesen vagyis a magyar bányatörvény megalkotásáig érvényben hagyta; minthogy továbbá az osztrák bányatörvény 64. és 65. ^-ai anyagi rendelkezéseket képeznek, ebből szorosan véve az következnék, hogy nálunk a bányamértékek kicövekelése kivétel nélkül minden esetben kötelező és a bányhatóság által mindig hivatalból elrendelendő volna. Ámde ez a következtetés sehogyan sem fedi a valóságos jogi állapotot, mert valójában az osztrák bányatörvény 64. és 65. §§-ai sok más szakaszszal együtt nálunk már régen nincsenek többé joghatályban. Nálunk ugyanis az 1854. évben reánk oktrojált osztrák bányatörvény egyes intézményei és intézkedései tekintetében azon okból, mert azok hazánk sajátos bányaviszonyainak éppenséggel meg nem feleltek, egy egészen önálló joggyakorlat fejlődött ki s illetve állapodott meg S ami különösen a 64., 65. íiií-kat illeti, ugy nálunk e tekintetben az az általánosan elfogadott joggyakorlat állapodott meg, melynélfogva a bányamértékek kicövekelése csak akkor rendeltetik el, ha azt vagy a bányatulajdonos maga vagy pedig valamely érdekelt szomszédos vállalkozó kérelmezi. Hogy a bányahatóság a kicövekelést akkor, ha azt a tulajdonos maga kéri, feltétlenül elrendelni tartozik, az mint magától értetődő dolog különös magyarázatra nem szorul. Egészen másképpen áll azonban a dolog akkor, ha a ' kicövekelést más harmadik személy kéri. Ilyenkor ugyanis irányelvül és főszabályul az fogadandó el, hogy a kicövekelés a bányászat általános érdekeinek szempontjából teljesen indokolt legyen; és hogy a tulajdonos különös ok nélkül vexatióknak ki ne tétessék és felesleges költségekkel ne terheltessék. Ha tehát harmadik személy kérelméről van a szó, a kicövekelés csak akkor tekinthető indokoltnak, vagyis csak akkor rendelhető el, ha az a szomszédos bányamértékekre való tekintettel különösen a bányák művelésénél való villongások és összeütközéseknek a kikerülése céljából okvetlenül szükségesnek mutatkozik. Ezekből mindenekelőtt az következik, hogy mostani jogrendszerünkben a zártkutatmányosok mások bányamértékeinek a kicövekelését kérelmezni egyáltalában nincsenek jogosítva. De még a bányabirtokos is csak akkor kérheti mások bányamértékeinek a kicövekelését, ha az ő mértékei a kicövekelendő mértékekkel határosak. Mert ha nem határosak, akkor a kicövekelésre hiányzik a bányászat érdekéből szükséges törvényes indok. A nagyméltóságú magy. kir. pénzügyminisztérium mint legfőbb bányahatóság a bányamértékek kicövekelésének kérdésében ujabb időben egy felette fontos és mindenestre elvi jelentőségű határozatot hozott, amelylyel a fentebb jelzett joggyakorlatunkat mintegy szentesítve, a legközelebb megalkokotandó uj magyar bányatörvény tekintetében a következő fontos irányelveket állapítja meg: «A bányakapitányság az általános bányatörvény 64. §-ában foglalt imperativ rendelkezésére való utalással rendelte el a szóban forgó bányatelkeknek a bányatulajdonos költségén eszközlendő kicövekelését.)) «Amde a törvényes gyakorlat egész vonalon mellőzi az idézett törvényszakasznak hivatalból való alkalmazását s a bányatelekek külszíni határkitüzésének kérdésében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kicövekelés csak az esetben rendelendő el, ha azt az érdekelt fél szorgalmazza.))