A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 44. szám - Társadalmi ethika és büntetőjog. 3. [r.]

alapján lett örökössé, következőleg felperes a V. M. adósságáért ezen az alapon sem tehető felelőssé. Az I.—V.-rendű alperesek, mint pervesztesek és mert a B alattiban foglalt kijelentésük ellenére a kereset megítélését az egész per során ellenezték s ekként magatartásuk által a perre okot szolgáltattak, a perköltség viselésére is helyesen köteleztettek. Az 1885. XXIII. t.-c. szerint a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona és a parti birtoknak elválaszthatlan alkatrésze. A törvény eme rendelkezése által azonban a törvény életbelépte elölti időben magánjogi cimen szerzett tulajdon nem érintetik. A m. kir. Kúria (1007. évi szeptember hó 11-én 5787. P. sz. alatt br. D. Gy. dr. ügyvéd által képviselt M. I. és neje R. K. stb. felpereseknek Z. G. dr. m. t. ügyész által képviselt Békés községe alperes ellen ingatlan tulajdonjoga iránti ügyében) következő Íteletet //ózott: A kir. Kúria mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja és felpereseket keresetükkel elutasítja, a perköltséget azonban a peres felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: Felperesek keresetüket az 1885. évi XXIII. t.-c. 4 §-ára alapítják. A most hivatkozott törvényhely értelmében a vizek partja és medre a parti birtokos tulajdona és a parti birtoknak elválaszthatlan alkatrésze ugyan, de az 5-ik §. értelmében a törvény eme rendelkezése által a törvény életbelépte előtti magánjogi cimen szerzett tulajdon nem érintetik. A törvény eme rendelkezése értelmében tehát a kereset tárgyává tett kiszáradt Fekete-Körös mederrész a felperesek mint a per adatai szerint parti birtokosok tulajdonának lenne ugyan tekintendő az esetben, ha alperesnek nem sikerült volna bizonyítania, hogy arra az alperes a törvény életbelépte előtt magánjogi cimen tulajdonjogot szerzett. Alperes az ellenirathoz 27- alatt csatolt 1852-ík évben készült kataszteri birtokivvel bizonyította, hogy a FeketeKörös laposát, a Fekete-Körös folyót, és a Fekete-Körös laposát a hídon tul már 1852-ben birtokolta, amennyiben ezek a területek mint alperest illető birtokrészek lettek a jelzett birtokivbe felvéve. A perben kihallgatott M. I, K. Sz. M. stb. tanuk egybevetett vallomásával pedig bizonyítottnak volt elfogadandó, hogy alperes a Fekete-Körös folyót, ugy annak laposait 1852-től az 1885. évi XXIII. t.-c. életbeléptéig mint kizárólagos tulajdonát háboritlanul birtokolta, amennyiben ott nemcsak a halászatot gyakorolta, hanem nádat és füvet is vágatott, fákat ültetett és nyesetett, sőt több izben a kérdéses egész területet és annak haszonvételeit nyilvános árlejtésen az egyes községi lakosoknak haszonbérbe adta és a nyert haszonbérösszegeket, ugy az egyéb haszonvételeket a község javára fordította. A most felsorolt bizonyítékok alapján tehát megállapítható, hogy alperesnek békés és háborithatlan birtoklása a kereseti mederrészre már legalább is 1852. évben megkezdődött és hogy az az 1885. évi XXIII. t.-c. életbeléptéig már több mint 32 éven át tartott, aminek következtében, — ha mindjárt nem is sikerült alperesnek az uibéri egyességet bemutatnia — alperes a kereseti mederrész tulajdonjogát még az 1885. évi XXIII. t.-c. életbelépte előtt elbirtoklás jogcímén is megszerezte. Hogy alperesnek birtoklása a most jelzett időtartamon át háboritlan és kizárólagos volt, nem rontja le az a körülmény, hogy a többi tanuk közül egyesek vallották, hogy egyes parti birtokosok is vágtak nádat és füvet és nyestek fákat a kérdéses mederrészen, mert amint a per egyéb adataiból kivehető, ez csakis a kérdéses mederrésznek az 1890-es évek vége felé történt teljes kiszáradása után történt és nem állapitható meg, hogy erről az alperes község tudomással birt, aminek következtében egyrészt az egyes parti birtokosoknak ez a ténykedése már az elbirtoklás befejezésére mi befolyást sem gyakorolhatott, ugy másrészt a-z csakis az alperes jogaival való visszaélésre vezethető vissza. De nem rontja le alperes tulajdonjogát az a körülmény sem, hogy Z. Gy. és M. J. tanuk vallomása szerint a hosszufoki ármentesitő társulat 1900. év körül az egyes közös mederrészekre kisajátítást eszközölvén, az egyes parti birtokosoknak fizetett kisajátítási összeget, mert mindez ugyancsak az alperesnek szerzett jogaival való visszaélésére vezethető vissza, annál is inkább, mert a kereset tárgyává lett mederrész mindez ideig telekkönyvezve sincsen. Ezekből az okokból tehát mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és felpereseket tulajdonjog megítélésére irányuló kereseti kérelmükkel elutasítani kellett. A perköltség azonban, tekintettel a per azon körülményére, hogy a kereseti területet Békés községe, a vármegye törvényhatósági bizottsága által ugyan megsemmisített 1903. évi 62. sz. határozatával a felperesek birtokába adta és így a perre alperes is okot szolgáltatott, a felek között kölcsönösen megszüntetendő volt. Számadásra csak az idegen vagy közös vagyon kezelője van kötelezve s csak ilyen vagyonkezelőt lehet felhivási perrel számadás előterjesztésére kötelezni. Számadás tárgya pedig csak oly jogviszony lehet, ahol bevételek és kiadások vannak. Ezért az a jogviszony, amelynél fogva a felhívott minden év végén engedélvi dij alá eső jármüvekről kimutatást tartozott adni, számadási kötelezettséget meg nem állapit. A budapesti kir. törvényszék C 18,368 1907. I. 529/906 P György dr. ügyvéd által képviselt S. Antal bpesti lakos felperesnek' — S. Mór dr. ügyvéd által képviselt G. és társa vasöntő s gépgyár budapesti cég alperes ellen számadás előterjesztése, illetőleg 27,000 K tőke és Járulékai iránt 1906. április hó 11-ik napján 17,540. szám alatt indított rendes felhivási perében a mai napon tartott nyilvános ülésében következőleg végzett: A kir. törvényszék felhívó felet felhivási keresetével elutasítja, s kötelezi 80 K. perköltségnek, a felhívott részére 15 nap végrehajtás terhe alatt leendő megfizetésére. A felhivó fél ügyvédjének munkadiját s költségeit 120 K-ban, s a felhívottét 80 K.-ban állapítja meg saját felük irányában. Indokok: A számadás fogalmából következik, hogy annak az időként előforduló bevételeket és kiadásokat kell tartalmaznia akként, hogy a számadást követelő az egész kezelésről magának tájékozást szerezhessen. Ily számadásról, vagy számadási viszonyról a jelen esetben szó sincs, — mert a felhívott fél A •/. a. szerződés 5. p. szerint minden hó végén az engedélyi díj alá eső járművekről egy^ kimutatást tartozott adni, amely kimutatás adásának kötelezettsége, számadási kötelezettségét meg nem állapítja. Minthogy tehát a számadás tárgya csak oly jogviszony lehet, hol bevételek, s kiadások vannak, mig A •/. a. alapján keletkezett kötelezettség a felhivó fél részérc és terhére szóló bevételeket s kiadásokat nem állapit meg. Minthogy ezek szerint az 1881 : LIX. t.-c. 81. ij-ában meghatározott számadás követelésének a jelen esetben nics helye, hanem csupán az engedélyi dijak alá eső alvázak gyártására vonatkozó elszámolási kötelezettségnek, ami a felhívott fél ellen esetleg indítandó perben a felhívott könyveinek felmutatása által eszközölhető. A felhivási keresettel mint törvényes alappal nem bírót, el kellett utasítani. A perköltségre vonatkozó intézkedés az 1868: LIV. 251., 252. S án alapul. A budapesti kir. ítélőtábla (6.934/190-. Polg. sz.) P. György dr. ügyvéd által képviselt S. Antal felperesnek S. Mór dr. ügyvéd által képviselt G. és társa vasöntc és gépgyár cég alperes ellen számadás előterjesztése iránt, a budapesti kir. törvényszék előtt folyamatba tett és az 1907. évi május hó 17. napján 18,368. szám alatt kelt végzéssel befejezett felhivási perét, felperesnek az 1907. évi június hó 5. napján 25,668. szám alatt érkezett fellebbezése folytán az 1907. évi október hó 10. napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzését helybenhagyja és felperesi ügyvéd feifolyamodási költségét saját fele irányában 28 K. 30. f-ben megállapítja. Indokok: Számadásra csak az idegen vagy közös vagyon kezelője van kötelezve s csak ilyen vagyonkezelőt lehet felhivási perrel számadás előterjesztésére kötelezni. Mivel pedig alperes a felhivó kereset tartalma szerint sem a felek közös, sem felperesnek külön vagyonát nem kezeli s a peres felek között fennállónak felperesileg vitatott jogviszony tárgya egyedül az, hogy hányszor használta fel felperesnek szabadalmazott találmányát: ennélfogva ennek kimutatása végett számadásra nem kényszeríthető s így az elsőbiróság végzése ezekből az okokból volt helybenhagyandó. A férj nejétől visszakövetelheti a férj keresményéről kiállított takarékbetéti könyvecskét még akkor is, ha tudtával a neje nevére állíttatott ki. (A m. kir. Kúria 1907. máj. 15. 3.215/1907. sz.) Az a körülmény, hogy a kazalról leszálláshoz a gazda elég hosszú létrát nem bocsátott rendelkezésére, még nem állapítja meg a leszállás közben balesetet szenvedett munkás kárigényei iránti felelősséget. (A m. kir. Kúria 1907. ápr. 10. 8,945/1 907.sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az életbiztosítás nem szűnik meg, ha a biztosított súlyos betegsége folytán nem fizette a biztosítási dijat. (A m. kir. Kúria 1907. ápr. 17. 30i/1906.) Az ingatlanokra vonatkozólag létrejött szerződés kereskedelmi ügyletnek csak akkor nem tekinthető, ha a szerződés tárgyát közvetlenül maga az ingatlan képezi: oly esetben tehát, midőn a szerződés tárgya nem a vasútépítés, tehát nem közvetlenül az ingatlan, hanem a vasút megvalósításának előfeltételeihez tartozó egyes jogok vagy dolgok, az ily ügylet a kereskedőre nézve kereskedelmi ügyletnek tekintendő, amelyből felmerülő kereset a kereskedelmi eljárás 5 S-a értelmében a kereskedelmi bíróság hatásköréhez tartozik. (A budapesti kir. Ítélőtábla 1907 máj. 22. I,6i0 1907. sz. A részvényesnek a K. T. 174. §-a alapján fennálló kereseti joga független attól, hogy a törvényszék a beterjesztett közgyűlési határozat kérdésében már határózott-e vagy sem \\ m kir Kúria 1907. máj. 15. 690,1906. sz.) Az egyes hitelezőt nem illeti meg a jog, hogy az adós részére esetleg megnyílt, ez által azonban' nem érvényesített valamely örökösödési igénynek az adós örökös helyett való ervényesithetését foganatba vehetné és csakis az adós ellen megnyitott csődeljárásban jogosítja fel a csődtörvény 4. S-a az osszhitelezők érdekében a tömeggondnokot arra, hogy a köz-