A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 44. szám - Társadalmi ethika és büntetőjog. 3. [r.]

A JOG Í7ö adós nevében az ezt megillető valamely örökséget, vagy hagyományt elfogadjon és ezeknek megszerzése végett a törvényes lépéseket megtehesse. (A m. kir. Kúria 1907. március 21.9,402/905. sz. a. Az elfogadás előtt visszavont biztosítási ajánlat hatályát vesztette. (A m. kir. Kúria 1907. máj. 29. 4'J6/1906. sz.) Ha a biztosítási társaság nem azonnal a fizetés elmulasztásakor jelenti ki a szerződést hatálytvesztettnek, hanem további fizetéseket elfogad, utóbb a szerződés megszűntét ez alapon nem vitathatja. (A m. kir. Kúria 1907. máj. lö. 1,294/1906, sz.) A követelés behajtására kirendelt ügygondnok jogosítva van a kellékhiányos váltót kitölteni. (A m. kir. Kúria 1907. máj. 10. 391,1906. sz. Bűnügyekben. Ha az alaki semmisségi ok már az elsőfokú bíróság ítélete elleni felebbezésben felhozatott, a kir. ítélőtábla pedig az erre alapított felebbezést, mint alaptalant, elutasította ; — ez esetben ugyanazon alaki semmisségi ok a másodfokú bíróság ítélete ellen, a B. P. 428. §-ának 2. bekezdése szerint semmisségi panaszszal már nem érvényesíthető. A m. kir. Kúria (1907. május hó 14-én 4,715. B. sz. a.) csalás büntette miatt vádolt H. S. és G. M. ellen következő végzést hozott: Az alaki semmisségi okra és a bizonyítás kérdésére vonatkozó semmisségi panaszok visszaulasittatnak, az egyéb tekintetben használt semmisségi panaszok pedig elutasittatnak. Indokok: A védő, kihez vádlottak csatlakoztak, a B. P. 384. ij-ának 11-ik pontja, továbbá a B. P. 385. §-ának 1. a) és b) pontja alapján jelentett be 2,946/906. sz. a. írásban is indokolt semmisségi panaszt azért, mert az itélet törvényszerű vád nélkül hozatott: mert a bűncselekmény nincs bizonyítva, s mert az nem a btk. 379. §-ában meghatározott csalás bűntettét, hanem a Kbtk. 89. §-ába eső szerencsejáték által elkövetett kihágást képezi. A védő a mai tárgyaláson kijelentette ugyan, hogy a B. P. 384. §-ának 11-ik pontja alapján használt semmisségi panaszt visszavonja, azonban e visszavonásra vonatkozó kijelentés figyelembe nem vehető, mert ahhoz vádlottaknak a B. P. 394. £-a harmadik bekezdése értelmében megkívántató hozzájárulása nincs kimutatva. Minthogy azonban a jelzett alaki semmisségi ok már az elsőfokú bíróság ítélete elleni felebbezésben volt hozva, a kir. ítélőtábla pedig az erre alapított felebbezést mint alaptalant elutasította, s ebben az esetben ugyanaz az alaki semmiségi ok a másodfokú biróság ítélete ellen, a B. P. 428. §-ának második bekezdése szerint semmisségi panaszszal már nem érvényesíthető. .Minthogy továbbá abban a kérdésben, hogy a bűncselekmény elkövetése bizonyítva van-e, a B. P. 437. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezésre való figyelemmel, a kir. Ítélőtábla ítélete ellen perorvoslat nem használható, ezeknél fogva a védőnek és vádlottaknak az alaki semmisségi okra és a bizonyíték hiányára alapított semmisségi panasza a B. P. a 34. §-ának 3-ik bekezdése értelmében vissza volt utasítandó. Az egyéb tekintetben használt semmisségi panaszok alaptalanok ; mert a kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott tények és azokból okszerű következtetés utján levont helyes jogi megállapítások szerint: vádlottak ismeretlenül maradt két társukkal egyetértve, abból a célból, hogy maguknak jogtalan vagyoni hasznot szerezzenek, 1905. évi január hó 12-én éjjel Budapest felé haladó személyvonaton, Nagyvárad és MezőKeresztes állomások között, A I. gyógyszerészhallgatót együtt és közösen, abban nyilvánuló ravasz fondorlattal, hogy megelőzőleg egymás közt kártyázva a pénztevőt nyerni engedték, ezzel és rábeszéléssel a kártyajátékban való résztvételre reábirták és nevezett A. í. sértett felet a kártyadobásban kifejtett kézügyességgel tévedésbe ejtve és tévedésben tartva, 220 K. erejéig megkárosították. Minthogy pedig ezek szerint a vád alapjául szolgáló tett mindkét vádlottra nézve a btk. 379, 380. g-aiban meghatározott csalás bűntettének összes alkatelmeit kimeríti, nyilvánvaló, hogy az alsófoku bíróságok a büntető törvény megfelelő rendelkezését nem alkalmazták tévesen, midőn vádlottaknak vádbeli tettét bűncselekménynek állapították meg és azt csalás bűntettének minősítették, mihez képest a panaszolt anyagi semmisségi okok nem forognak fenn. Ezeknél fogva az alaptalan perorvoslatok a B. P 137. i}-ának negyedik bekezdése értelmében elutasitandók voltak. Az, hogy vádlott a sértettet, ki a vádlott ellen elrendelt közigazgatási végrehajtás foganatosításával megbízott küldöttség tagja volt, a szobából kitaszította, a B. T. K. 165. §-ában foglalt bűncselekmény tényálladékát megállapítja. A m. kir. Kúria (1907. szept. 4-én 7,252. B. sz. a.) hatóság elleni erőszak büntette miatt vádolt ifj. Cs. Gy. elleni ügyében következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla ítélete a B. P. 385. §. 1. a) pontjában meghatározott semmisségi okon a B. P. 436. §. 3. bekezdése alapján megsemmisíttetik, ifj. Cs. Gy. vádlott a B. T. K. 165. ij-ba ütköző és a B. T. K. 20. §-hoz képest minősülő hatóság elleni erőszak vétségében mondatik ki, s ezért a B. T. K. 165. §. alapján a 92. §. alkalmazásával egy (1) napi fogházbüntetésre Ítéltetik. Indokok: A kir. ítélőtábla valónak fogadta el azt a tényt, hogy Cs. I. sértett tagja volt a vádlott ellen elrendelt közigazgatási végrehajtás foganatosításával megbízott községi hatóság; küldöttségnek, s a végrehajtásnál mint tanú közre is műküdöu. hogy a sértettet eme végrehajtás foganatosítása] alkalmával, tehát hivatalos eljárása alatt vádlott a szobából kitaszította. Minthogy pedig egyfelől eme tényállás a B. T. K. 165. g-ban meghatározott cselekmény minden alkató ismérvét felöleli, amennyiben a kitaszitás a bántalmazás fogalmának megfelel, minthogy másfelől sértett ama viselkedése, hogy a zár alá veendő tárgyak kijelölésébe beleavatkozott, s hogy a vádlott asztalteritőjére könyökölt, nem tekinthető vádlott személye vagy vagyona ellen irányult jogtalan támadásnak, melynek elhárítása sértett bántalmazását szüségessé tette volna: a kir. ítélőtábla tévedett, midőn eme tényekből azt a következtetést vonta le, hogy a vád tárgyául szolgáló tett büntetendő cselekmény tényálladékát meg nem állapítja, s minthogy e szerint a B. P. 385. §. 1. a) pontjában meghatározott semmisségi ok létesíttetett, ellenben a beszámithatóságot, a bűnvádi eljárás megindítását, ugy a büntethetőséget kizáró ok fenn nem forog, a kir. főügyész részéről ugyancsak a B. P. 385. 1. a) pontja alapján használt semmisségi panasz folytán a kir. ítélőtábla ítéletét a fennebb idézett törvényhelyek értelmében megsemmisíteni, s a törvénynek megfelő ítéletet hozni kellett. A büntetés kiszabásánál a B. T. K. 92. §. alkalmazását ama nyomatékos enyhítő körülmények indokolják, hogy vádlott a reá kiszabott bírságot igazságtalannak tartotta, hogy a végrehajtás alkalmával beteg volt, s hogy fellépése annak ellenséges indulatából kifolyónak tűnt fel. Valamely büntetőügyben hozott és jogerőre emelkedett határozat vagy itélet az ebben eldöntött kérdés tekintetében az utóbb eljáró polgári bíróságra nézve irányadó. A büntető perben keletkezett jogerős ítélettel eldöntött kérdés pedig az, ha a bün tető biró megállapítja, hogy az illető terhelt a terhére rótt cselekményt tényleg elkövette, a büntető bíróságnak ily ténymegállapítása tehát a polgári biróság részéről többé vizsgálat tárgyáva nem tehető. Csakis az olyan esetben, ahol a büntető biró a terheltnek bűnösségét megállapíthatónak nem találta, lehet hivatva a polgári biró arra, hogy a vád tárgyává tett cselekmény vagy mulasztás tárgyában a polgárjogi felelősség megállapításának kérdésében a felmentő büntető bírósági határozat tartalmától eltérően is itélkezhessék. (A m, kir. Kúria 1907. március 27 4,217/906. sz. a) Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. Indokok : A tkvi hatósághoz benyújtott kereset eredeti érvénytelenség miatt a bekebelezés törlését és az előbbeni állapot visszaállítását célozza : A tkvi rts. 148. §. alapján indított oly kereset folytán pedig a tkvi feljegyzését elrendelheti, ha a felperesként fellépő kérvényező oly tkvi érdekelt fél vagy annak jogutóda, aki az előbbeni nyilvánkönyvi állapot helyreállítását kérheti. A keresetből kitűnik, hogy L). Ödön ez egyik felperes az őt illetett fele részre ily jogosult fél, kérelmének tehát az ingatlanok telerészére helye van. Ellenben a másik felperes a kolozsvári kereskedelmi bank részvénytársaság a D. Ödönt illetett felerészre mint jelzálogos hitelező, a perfeljegyzést kérni jogosítva nincs. Az ingatlanok másik felét N. István dr. a V. Júlia jogán szerezvén meg, erre nézve pedig egyik felperesnek sem lévén jogutódi minősége, kimutatav: a perfeljegyzés iránti kérés e tekintetben elutasítandó volt. (K. 7,238 '904.) Szám : 2,019 906. 1. Végzés : Az elsőbiróság végzése megváltoztatik és a gyulafehérvári kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóságnak 9,200 905. tkvi sz. végzésével H. M.-nak a gyulafehérvári 919. sz. telekjegyzőkönyvben A. 2. rdsz. ingatlanboli haszonélvezeti és épülettulajdonosi jogára a medgyesi takarék- és előlegezési egylet részvénytársaság javára 5,000 K. tőke és járulékai erejéig zálogjogilag bekebelezett kölcsön követelésére vonatkozólag azon körülmény jogi természete, hogy ezen jelzálogilag biztosított kölcsönkövetelés, melynek alapján a záloglevelek kibocsáttatnak, a záloglevelek összegének biztositékául szolgálnak, azokra végrehajtás nem intézhető s azokra vonatkozólag, a csőd folytán való értékesítés eseteit kivéve, harmadik személyek jogokat egyáltalán nem szerezhetnek, az 1876. évi XXXVI. t.-c. 17. és 18. §. alapján feljegyeztetni rendeltetik; mert: felfolyamodó kérésében kimutatta, hogy üzletkörük záloglevelek kibocsátására is kiterjed, minthogy pedig, az 1876. XXXVI. t.-c. értelmében, az abban meghatározott mértékig, zálogleveleket csak annak biztositékául szolgáló jelzálogilag biztosított kölcsönkövetelések erejéig lehet kibocsátani, nyilvánvaló, hogy nem a záloglevelek tényleges kibocsátása kell megelőzze a kölcsönkövetelés jelzálogi bekebelezését, hanem utóbbi mint biztosítéki alap kell az előbbit megelőzze, ennélfogva tekintettel az 1876. évi