A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 44. szám - Társadalmi ethika és büntetőjog. 3. [r.]

323 kapcsolatot ckképcn a kiflsö társadalmi viszonyok és az ember akarata között a belátás fogja létesíteni. A belátás lesz az az eszköz, amelynek segítségével a milieu, mint ok, causalis hatást fog gyakorolni az akaratra, mint okozatra. A belátás itt körülbelül ugyanazt a szerepet játsza, mmt az akusztikában a levegő a hang továbbvezetése tekintetében. Valamint a levegő v. más közbenső anyag nélkül a fülünk nem hallja a hangot adó test hangját, ugy a belátás hiánya mellett akaratunk nem reagálhat a külső társadalmi viszonyokra. A megtámadott pld. csak akkor fog védekezni a támadással szemben, azaz neki csak akkor fog akarata támadnia a védekezésre, ha az ellene készülő támadás öntudatára jutott, tehát belátta azt, hogy őt meg akarják támadni. Éppen azért az, akit hátulról támadnak meg, sokkal később fog védekezni a támadással szemben, mint az, akit elülröl ér a támadás. Mert akit hátulról támadnak , az csak akkor látja be a veszélyt, amikor ez már jelen van, míg az élűiről megtámadott már előbb jut e veszély tudatára. A büntetendő cselekmény épp ugy mint minden más emberi cselekmény keletkezésének a sorrendi pszichológiai folyamata tehát: milieu — belátás — akarat — akaratnyilvánítás (külső tett). És ennek megfelelőleg a physiológiai folyamat: társadalmi viszonyok - ezeknek sensorikus idegeink segítségével öntudatunkba való jutása — akarat — ennek motorikus idegeink utján a megfelelő izmokkal való közlése és a külső tett. Közelebbről szemügyre véve ezt a pszichológiai, iil. physiológiai folyamatot, azt fogjuk látni, hogy okozati sorunk első helyen álló és így az emberi cselekvés, vagyis a végkövetkezmény inditó okául szolgáló milieu nem egyéb mint az, amit a pszichológiában és a büntetőjogban motívumnak és pedig külső motívumnak szoktunk nevezni. A bennünket törnyékező társadalmi viszonyok öntudatunkba jutnak, itt átdolgoztatnak belső motívumokká és mint ilyenek szülői az akaratunknak. A társadalmi tényezők és viszonyok azonban nemcsak positiv, hanem negatív hatást is gyakorolnak reánk, azaz nemcsak positiv, hanem negatív akaratot is ébresztenek bennünk. A milieu-nk t. i. nemcsak a tekintetben hat reánk, hogy mi ^akarjunk* valamit, hanem oly irányban is, hogy mi «ne akarjunk* valamit. Precízebben kifejezve a mondottakat, a társadalmi viszonyok akaratot ébresztenek bennünk nemcsak valaminek a tevésere, hanem a valamitől való tartózkodásra is Ily irányban hat reánk az állam mint társadalmi hatalmi tényező az általa büntetések kilátásba helyezése alakjában létesített társadalmi hatalmi viszonyok által, amennyiben akaratot szül bennünk a büntetendő cselekményektől való tartózkodásra. Társadalmi viszonyok hatnak tehát az egyénre és felkeltik benne az akaratot egy bizonyos büntetendő cselekmény elkövetésére és ugyancsak társadalmi viszonyok ébresztik benne az akaratot a büntetendő cselekménytől való tartózkodásra is. A két akarat szembe kerül egymással és a kettő közül az fog érvényesülni, amelyre a társadalmi viszonyok nagyobb, erősebb hatást gyakorolnak, amely akarat tehát intenzivebb. Az egyén ily körülmények között akkor fog büntetendő cselekményt véghez vinni, amikor a társadalmi viszonyok, amelyek akaratot támasztanak benne büntetendő cselekmény elkövetésére, nagyobb mértékben hatnak reá mint azok a társadalmi viszonyok, amelyek akaratot ébresztenek a büntetendő cselekménytől való tartózkodásra. Az egyén tehát, egyszerűbben fejezve ki az imént mondottakat, akkor fog büntetendő cselekményt elkövetni, amikor a büntetendő cselekmény elkövetésére irányuló akarata erősebb lesz az attól való tartózkodásra irányuló akaratnál. Hogy mikor fognak ama társadalmi viszonyok, amelyek akaratot ébresztenek büntetendő cselekmény elkövetésére, nagyobb hatást gyakorolni az egyénre azon társadalmi viszonyoknál, amelyek akaratot szülnek a büntetendő cselekménytől való tartózkodásra, az a társadalmi viszonyoknak mint okoknak a minőségén kívül egyrészt az egyén belátásától, másrészt pedig az egyénben rejlő anthropoiógia'i tényezőktől függ. Az egyén belátásától, mert hiszen csak ennek a segítségével gyakorolhatnak a társadalmi viszonyok mint okok hatást az emberi akaratra mint okozatra, az anthropológiai tényezőktől pedig, mert — mint azt már fentebb emiitettük — ezek a társadalmi viszonyoknak az akaratra gyakorolt hatását fokozzák, illetve gyengítik. Helyezzük a most nyert eredményeket a társadalmi ethika keretébe. Tudjuk, hogy erkölcsös az, aki alkalmazkodik a szociális hatalmi viszonyokhoz, azaz a társadalmi hatalmi tényezők által létesített hatalmi viszonyoknak megfelelő megtartást tanúsít. Ezt az ethikai tételt pusztán a büntető jog terén alkalmazva, e tekintetben erkölcsös lesz az, aki a büntetőjog által szabályozott társadalmi hatalmi viszonyoknak megfelelő magatartást tanusit, azaz nem követ el büntetendő cselekményt. De mikor nem követ el az egyén büntetendő cselekményt? Csakis akkor — és itt feleletül idézem a már fentebb mondottakat — amikor azok a társadalmi viszonyok, amelyek akaratot támasztanak az egyénben a büntetendő cselekményből való tartózkodásra, nagyobb mértékben hatnak reá azon társadalmi viszonyoknál, amelyek akaratot ébresztenek benne a büntetendő cselekmény elkövetésére. Nem a milieu-vel, tehát az okkal, hanem az akarattal és igy az okozattal válaszolván a fenti kérdésre, büntetendő cselekményt akkor nem követ el az egyén, amikor a büntetendő cselekménytől való tartózkodásra irányuló akarata erősebb a büntetendő cselekmény elkövetésére irányuló akaratánál. Es igy erkölcsös lesz az, akinek a tartózkodási akarata legyőzi az elkövetési akaratot Minthogy pedig az anthropológiai tényezők kivej teles fenforgásától eltekintve, nagyrészt az öntudattól, a bclátás! tói mint a társadalmi viszonyokat akaratunkkal közvetitő eszköztől függ az, vájjon a tartózkodási avagy az elkövetési akaratot tá! masztó társadalmi viszonyok fognak reánk nagyobb hatást gya[ korolni, nagy mértékben a belátástól fog függni az erkölcsiségünk. Ha az egyénben a milieu je akaratot ébreszt a lopásra, ő ezen akaratát célszerűségi okokból, tehát a belátás utján való mérlege! lés folytán esetleg nem fogja érvényesíteni. Az állam mint társadalmi hatalmi tényező t. i. oly magatartást kiván a maga polgáraitól, miszerint azok tartózkodjanak minden idegen tulajdontól. Az állam e szabály megtartására fizikai erővel kényszeríti az állampolgárokat, fizikai- rosszat helyezvén kilátásba azokra, akik e szabályt megszegik. Az állam mint társadalmi hatalmi tényező által büntetések kilátásba helyezése alakjában létesített társadalmi hatalmi viszonyok pedig akaratot támasztanak benne a lopástól való tartózkodásra. Es miután a kilátásba helyezett rossz rendszerint nagyobb annál az élvezetnél, amelyet az illető szabály áthágása nyújt, vagyis a tartózkodási akaratot szülő tényező erősebb hatású lesz az elkövetési akaratot keltő tényezőnél, a nevezett egyén tartózkodni fog a szabály áthágásától. Es e tekintetben az erkölcsiség nem lesz egyéb mint okosság ; minden okos ember t. i. aki belátásával mérlegeli a tartózkodási és elkövetési akaratra ható társadalmi tényezőket, ül. viszonyokat, tartózkodni fog olyasmitől, ami nagyobb áldozatot követel, mint amennyi élvezetet nyújt. Es ha most az e fejtegetések által nyert tételeinket a poenológia terén kívánjuk alkalmazni, a következő eredményekre jutunk. A büntetés mint repressziv, megtorló intézkedés az itt kifejtett elvek szempontjából nem tehet számot. Senkit sem lehet megbüntetni azért, mert az elkövetési akaratot ébresztő társadalmi viszonyok nagyobb hatást gyakoroltak reá, mint a tartózkodási akaratot szülő tényezők. S véleményem szerint — ámbár ez kétes — nem szabható ki büntetés azon a cimen sem, hogy miután a társadalmi viszonyok a belátás utján hatnak az ember akaratára, a bűntettesnél a belátásnak egy bizonyos fogyatkozása állapitható meg, amiért az elkövetési akarat belátására billentette a mérleget. Mint javítási, helyesebben nevelési eszköznek helye lehet a büntetésnek, mert a büntetés tartama alatt a belátásnak ez az imént említett fogyatkozása nevelés utján esetleg megszüntethető. De legfőbb szerepe jut a büntetésnek mint praeventiv intézkedésnek, mert azon társadalmi faktorok közül, amelyek bennünk tartózkedási akaratot szülnek, e leghatalmasabb Es a büntetésnek csakis mint ilyennek van nagy jelentősége a kriminál-politika szempontjából. A büntetőjogtudomány e legújabb művelési ágának, amely a kriminalitás legyőzését tűzte ki céljául, csak az lehet a vezérelve: csökkenteni azon társadalmi viszonyok erejét, amelyek akaratot ébresztenek büntetendő cselekmények elkövetésére és növelni azon társadalmi faktorok számát, amelyek büntetendő cselekményektől való tartózkodási akaratot szülnekA büntetőjogi dogmatika és poenológia mellett, amelyek a legújabb időkig a büntetőjogtudomány egyedül műveit ágai voltak, kriminológia és kriminálpolitika cimeken uj tudományágak fejlődtek, amelyek ugyan még küzdenek az elismerésükért, de amelyek nemsokára háttérbe fogják szorítani a régi tanokat. A természettudományok által kiegészített társadalomtudományi módszernek a büntetőjogtudomány terén való alkalmazása pedig, amely lehetővé teszi a bűntett okainak tudományos vizsgálatát és a bűntett systematikus leküzdését, az a feladat, amelynek keretén belül az uj eszmék foglalnak helyet és amelynek a megvalósítását a közel elmúlt század utódjára : a XX. századra hagyományozta. Belföld. A Magyar Jogászegylet mult szombati, Székely Ferenc koronaügy ész elnöklete alatt tartott ülésében szépszámú és előkelő közönség jelenlétében Márkus Dezső kir. kúriai kisegítő bíró a ^végrehajtási törvény novellájáról* tartott előadást. Kiemeli, hogy a novella hármas célja : 1. költségek kímélése, az eljárás olcsóbbá tétele; 2. végrehajtási mentességek kitágítása, az adós exisztenciájának biztosítása végett. 3. az ingatlanok elkótyavetyélésének meggátlása. Ezek a sürgős reformok, melyeknek mielőbbi megvalósítása érdekében nem kívánatos a novella kereteinek tágítása, noha a végrehajtási törvény számos más hiányt is tüntet fel, de ezek orvoslása halogatna az immár elodázhatlan novellát. Helyesli az eljárás olcsóbbá tételére irányuló intézkedéseket, noha ez irányban tovább kellene menni, igy pl. az 50 koronán aluli követeléseknél az árverési költségek apasztása volna szükséges, az árverési hirdetmények közzététele ilyenkor felesleges. A költségkímélés céljából általában eltörölné a végrehajtási kérvényt, mely teljesen céltalan és a bíróság által a végrehajtható közokiratra rávezetendő végrehajtási záradékkal volna pótolható. Sürgősen szükségesnek tartja a végrehajtói állásoknak állandó bírósági tisztviselői állásokká való átszervezését, mert e nélkül a végrehajtásnak kellő módon való olcsóbbátétele nem lehetséges. A végrehajtási mentességek terén hangsúlyozza, hogy a közérclekből a hitelező jogainak biztosítása mellett a lehetőségig kímélni kell az adósnak és családjának megélhetését, nehogy az állam terhére essenek. A mentességek kiterjesztését egyébként elvileg helyesli. A foglalástól mentes nyugdijilletmény összegét felemelné. Nagy hibája a javaslatnak,