A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 44. szám - Társadalmi ethika és büntetőjog. 3. [r.]

322 A JOG foglalásukkal a kitűzött célt képező helvzetjavitás helyett az előmeneteli viszonyoknak még további elszomorító rosszabbodása útját egyengetik ?.' Erre a kérdésre a tanácsjegyző-birói intézmény megszüntetésének hivei tiszta lelkiismerettel alig adhatnak megnyugtató feleletet. Nem helyes dolog, hogy mi, akik még jobb időkben abba a szerencsés helyzetbe jutottunk, hogy birói állást viselünk, — a nyomunkba lépő jövendő birák előmeneteli viszonyait, a már rendszeresitett birói állások megszüntetése iránti javaslattal, még a jelenlegi állapotoknál is elcsüggesztőbb helyzetbe hozni törekedjünk. Nincs tehát semmiféle elfogadható indok arra nézve, hogy az 1890. évi XXV. t.-c. ti. i<-ának és az 1891. évi XVII. t.-c. 55. §-ának hatályon kivül helyezésével, a jövőre nézve a tanácsjegyző-birói állások esetenként bekövetkező üresedés idején fokozatosan megszüntettessenek. Ellenkezően, Szilágyi Dezsőnek emez alkotását még fejleszteni s tökélelcsbbiteni kell a végből, hogy a felsőbb bíróságoktól visszatérő volt tanácsjegyző-birákban az elsőfolyamodásu bíróságok a felsőbíróságok iránytmutató széleskörű gyakorlatát már elsajátított munkaerőket nyerjenek. Az 1908. évi költségvetési törvényjavaslatban foglalt birói helyzetjavitás, a más statusviszonyok között létrejött 1890. évi XXV. t.-cikknek 6. §-ában foglalt rendelkezésre való tekintettel, addig is, mig az uj polgári perrendtartás életbeléptetésével a bírósági szervezet véglegesen rendezve lesz, — ujabb törvényhozási intézkedést tesz szükségessé. Miután az emiitett költségvetési törvényjavaslat szerint az eddig a IX. fizetési osztályban volt albirák — a legfiatalabb 380 albiró s alügyész kivételével — a VIII. fizetési osztályba sorozott bírákká lesznek jelenlegi alkalmaztatásuk helyén ; és miután kívánatos, hogy az eddig követett helyes rendszernek megfelelően, a birák továbbra is rendszerint csak 4—5 évi bíráskodás után akkor rendeltessenek be a felsőbíróságokhoz, amikor az önálló ítélkezésben már némi gyakorlatot szereztek: ez okból kimondandó volna, hogy a jövőben csak a VIII. fizetési osztályba sorozott birák rendelhetők be a felsőbíróságokhoz. A berendelés időtartalmát illetően megállapítandó volna, hogy a felsőbíróságokhoz berendelt bíró tanácsjegyzői szolgálata legalább három évre, s legkésőbb addig terjedhet, mig a bíró a VII. fizetési osztályba jut. A berendelés időtartamának e kiterjesztése azért indokolt, mert a berendelésnek a célja éppen az, hogy a berendelt bíró a felsőbirósági gyakorlatot a jogszolgáltatás minden ágára kiterjedően mélyreható alapossággal elsajátíthassa, e cél elérésére pedig az egy vagy két évre terjedő berendelés nem elegendő. Én a gyermekvédelem küzdő falanxának megerősödését keresem abban, ha a büntető jogszolgáltatás az állami gyermekvédelem mellé áll s az ifjúkori bűntetteseket az állami gyermekvédelem által akarja a becsületes életnek megmenteni. Az igazságügyi és a belügyi kormányzat között ily irányban már is megtörtént a közeledés. A büntető novellát és a belügyminiszter 60,0UO.^számu rendeletét közös szellem hatja át. E két nagy alkotás mintegy kiegészíti egymást. A büntető novellában és a hatvanezres rendeletben mintha két rokonléleknek ihlett harmóniája nyilatkoznék meg, mert ennek a rendeletnek is minden sorából az emberszeretetnek, az ártatlan gyermek megmentése iránti becsületes szándéknak eszményi lelkesedése száll hozzánk. Ott az örvényben, ott az árban fuldoklik a szerencsétlen gyermek ! Siessünk, mentsük meg őt a becsületes életnek ! A belügyminiszter akaratát Bosnyák Zoltán belügyi osztálytanácsos ur égő szeretettel és a hivatott vates-ek ihletével irta meg. Ma, midőn a kiküzdött sikereket ünnepeljük, ugy érzem, kötelességünk, hogy e gyönyörű munkálatért elismerésünket iránta kifejezzük. A novellában és rendeletben két kormányzati ág találkozik, hogy egymás törekvését megértsék, hogy a nagy cél érdekében együtt haladhassanak. Azért ártalmas, azért veszedelmes minden bifurkáció. Azért káros uj szervezetek alakítása, mert ezek magukban fennállani nem birnak, emellett pedig az állami gyermekvédelemnek társadalmi szervezetét a társadalmi erők széthúzása által gyöngítenék. Ha a büntető jogszolgáltatás gyermekvédelme az állami gyermekvédelemmel egyesül, akkor nem lehet szükségünk arra, hogy a birót tétova, alternatív uttévesztőbe vezessük. A bíró nem téveszthet utat, ha ez kizárólag az állami gyermekAz áthelyezés kérdését illetően pedig kimondandó volna, hogy a felsőbírósághoz berendelt birák ugy kir. törvényszékhez, mint járásbírósághoz egyaránt áthelyezhetők, és pedig vagy hivatalból, vagy kérelemre. Hivatalból a tanácsjegyző-biró — fegyelmi vétség miatti elitéltetése esetén kivül — csakis három évi tanácsjegyzői szolgálat után és pedig csakis vagy a kir. ítélőtábla székhelyén (addigi alkalmazása helyén) lévő valamely bírósághoz, avagy korábbi alkalmaztatása helyére lenne áthelyezhető ; a berendelt tanácsjegyző-birónak áthelyeztetése iránt előterjesztett kérelme pedig a kir ítélőtábla kerületében lévő valamely bíróságnál üresedésbe jövő állás betöltésénél figyelmen kivül nem hagyható. —^1 Társadalmi ethika és büntetőjog. Irta MAHLER LÉNÁRT, Budapest. (Befejezés.)*) Ami a kriminál-anthropológiai iskola causáját, az anthropológiai stigmatákban nyilvánuló degeneratiót illeti, azt hiszem, hogy ez a legtöbb esetben mint okozat visszavezethető volna egy további okra. A degeneratio, bár tisztán antropológiai és igy idividuális je lenség, — ugy vélem — visszavezethető társadalmi, tehát szociális jelenségekre. Ha t. i. a degeneratio okát keressük, ugy azt vagy már magában a degenerált egyénben, helyesebben mondva a degenerált egyén életviszonyaiban fogjuk találni, pld. alkoholista, vagy pedig az illető egyén szülőire lesz visszavezethető, amennyiben degenerált szülők gyermeke. Ez esetben a szülők, III. a degeneratiónak még további visszavezethetése esetében a további felmenők életviszonyaiban kell keresnünk a degeneratio causáját, de mindenesetre megtaláljuk azt vagy már magának a degenerált egyénnek vagy pedig degenerált felmenőinek az életviszonyaiban. Akár elfogadjuk azonban ezt az egységesítését az akarat causalitását valló büntetőjogi iskoláknak, akár nem, tény az, hogy nem a közönséges értelemben vett szabad akaratról és akaratpraedesíinatióról van szó, amikor a klasszikus iskolát szembe akarjuk állítani az uj iskolákkal, hanem — hogy ugy fejezzem ki magam — akarat-incausalitásról és akarat-causalitásról. Az akarat-incausalitás helytelenségét fentebb kimutattuk, nem marad tehát más. hátra, minthogy az akarat-causalitás álláspontjára helyezkedjünk. A büntetendő cselekmény keletkezésének pszichológiai folyamatát tekintve tehát, eddigelé arra az eredményre jutottunk, hogy a büntetendő cselekmény visszavezethető az ember: akaratra, ez pedig okozatképen függ külső, azaz az akarat centrumán kivül eső tényezőktől. Ezen tényezők közül a milieu-faktorok képezik a tulajdonképeni okokat, mig az anthropológiai, tehát somatológiai és pszichológiai tényezők a milieu faktorainak az akaratra gyakorolt hatását csak fokozzák, hatványozzák, ill. gyengítik. A bennünket környékező társadalmi viszonyok, milieunknek összes tényezői azonban csak ugy fognak akaratunkra hatást gyakorolhatni, ha öntudatunkra jutnak, azaz érzékeljük, belátjuk őket. A ") Előző közlemény a 42. számban. menhelyhez vezet. A biró megoldotta feladatát, ha a gyermeket az állami gyermekmenhelynek kiadja. A biró ugy fogja fel, hogy a gyermek nem jutott még oda, ahol már a fogházbüntetést vagy a javítóintézet büntetését alkalmazni kell. A biró tehát nem büntet, hanem a javulás útját a gyermek számára megnyitja. A biró rendelkezése manifesztálja a teljes megjavulás lehetőségét. Viszont az állami gyermekvédelem sem utasíthatja vissza a hozzá utalt gyermeket. A biró auktoritása rendelkezett, ezt a rendelkezést végre kell hajtani a javitó rendszer minden fokozatán. Tanácskozásunk során Varga Nagy István kir. táblai biró ur jogosult nehezteléssel mondotta el, hogy a gyermekmenhely a rabságra jutott atyának gyermekét befogadni nem akarta. Bár e vád alaposságát Bosnyák Zoltán belügyi osztálytanácsos ur felszólalásában teljes mértékben leszállította és kifejtette, hogy az ily gyermeknek jogosult helye van az állami gyermekmenhelyben. Nekem az általa elmondottakhoz csak az a hozzáadni valóm van, hogy a felpanaszolt eset megtörténhetett ugyan, de ennek nem a gyermekmenhely az oka, hogy a gyermek oda nem jutott, hanem ez az illetőségi községnek fukarkodó maliciáján mult, mely a gyermeket a birói rendelkezés dacára a menhelybe azért nem szállította, mert érte a tartásdijat fizetni nem akarta, ugy okoskodván, hogy a gyermek koldulásból is megél. Templomok a mi menhelyeink, melyeknek kapuja a 24 órából álló napnak minden órájában nyitva áll. Ennék a templomnak oltárán nem alszik ki az örök szeretetnek világító lángja. (Folytatása következik)