A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 44. szám - A tanácsjegyzö-birói intézmény

A JOG 321 szU, tanácsülésekben pereket előad és jogi képzettségének magasabb fokú fejlesztése céljából a döntés alá kerülő vitás jogkérdésekre vonatkozóan a szakirodalmat tanulmánvozza: szerény nézetem szerint a birói állás tekintélyét le nem rontó, hanem talán inkább emelő s bizonyára legalább is oly előkelő szellemi foglalkozás, mint pl. a telekkönyvi betétszerkesztő birói tevékenység, tabuláris beadványok elintézése, tanúkihallgatások foganatosítása, a peres felek között létrejött peregyességek jegyzőkönyvbe vétele, makacssági Ítéletek számára szolgáló nyomtatott űrlapok kitöltése stb. \ *;)e h°g>' az itélőbiráknak a felsőbíróságokhoz tanácsjegyzői minőségben való berendelése a bírónak nem degradálása, - mindennél ékesebben bizonyítja az a versengés, mely az elsőfoiyamodásujjirák között a felsőbíróságokhoz tanácsjegyzői minőségben való berendeltetés körül napirenden van. Egy lanácsjegyző-birói állásnak megüresedésénél a magasabb képzettségre törekvő, kiválóan minősített itélőbirák mindig nagy számmai jelentkeznek a betöltendő állásra, s bizony nem degradálásnak, hanem ellenkezően kitüntetésnek veszik, ha az itélőbirói önálló működésüket figyelemmel kisért felügyeleti hatóság ajánlatára s a minősítési adatok alapján az igazságügyminiszter őket alkalmasaknak és érdemeseknek találja a felsőbíróságokhoz való berendelésre. E megdönthetetlen ténynyel szemben a berendelés ellenségei esetleg azzal fognak érvelni, hogy az elsöfolyamodásu itélőbiráknak a felsőbíróságokhoz való berendelése körül észlelhető versengése csak a tanácsjegyzői működési pótlék miatt áll fenn. Ez az ellenvetés azonban tarthatatlan, mert a magasabb birói képzettség szerzésével járó előnyök mellett a csekély működési pótlék kérdése számba nem jövő alárendelt szempont, — és mert elvégre is e pótlék igen sokszor nem is megfelelő recompensatio azért az elvesztett mellékjövedelemért, melyet az elsöfolyamodásu birák a telekkönyvi, vizsgálati ügyekben, továbbá a sommás visszahelyezési, tulajdoni s birtokperekben sürün előforduló helyszíni kiszállások alkalmával kiküldetési napi s fuvardijakban nyernek! A tanácsjegyzői intézmény ellenségei által az ily állások megszüntetése szempontjából a nagygyűlésen felhozott érveket ezekben kellő értékükre törekedtem leszállítani. Vallják meg^egész őszinteséggel az indítvány szószólói, hogy nem a birói függetlenségben rejlő alkotmányjogi biztosítéknak — a fentebb kifejtettek szerint a tanácsjegyzői működés tartama alatt védelemre nem szoruló — oltalmazása, sem pedig a birói hivatásnak az állítólagos degradálás elleni megóvása volt a vezérelvük; hanem csak azért óhajtanák a tanácsjegyző-birói intézmény megszüntetését, mert a Polónyi Géza igazságügyminiszter által állandósított kinevezési rendszer előtt akkor, amidőn birói állásokat is még pályázat mellőzésével hivatalból töltöttek be, egyes tanácsjegyző-albirák. kik a felsőbíróságnál kiváló szorgalommal magasabb képzettséget szereztek, pályázat mellőzésével hivatalból lettek soronkivül kinevezve; s mert nem jó szemmel nézik a tanácsjegyzők részére törvényben biztosított csekély működési pótlékot. Állásfoglalásuk eme tulajdonképeni inditó okai azonban elfogadható alappal nem bírnak ; mert az igazságügyi kormányzat a birói állásoknak pályázat mellőzésével hivatalból való betöltését már nem eszközli; s mert a tanácsjegyzői pótlék különben is csak kárpótlás a berendelt biró elvesztett mellékjövedelmeiért. A nagygyűlésen felszólalt indítványozónak és a hozzá csatlakozott birótársaimnak azután bátorkodom még egy körülményt figyelmükbe ajánlani. A birói nagygyűlésnek ugy-ebár az is egyik célja volt, hogy a jelenlegi s jövendő bíráknak anyagi érdekei biztosítása szempontjából is terjeszszenek elő javaslatokat. Mármost kérdés, hogy a tanácsjegyző-birói intézmény megszüntetésének hivei a szóbanforgó kérdésben létrejött megállapodásukkal hozzájárultak-e eme másodlagos cél előbbreviteléhez, — avagy ellenkezően rosszabbakká kívánják tenni az eddigi nehéz előléptetési viszonyokat ? Nem zárkózhatom el annak a megállapítása elől, hogy a tanácsjegyző-birói állások megszüntetése tekintetében elfoglalt álláspont feltűnő proklamálása annak, hogy az előmeneteli viszonyok még rosszabbakká teendők. A kir. Ítélőtáblai decentralisatio idején fennállott amaz ideális előléptetési viszonyok, melyek szerint a birói pályára ment jogászok a 26. éves életkor elérése után csakhamar bírákká lettek kinevezve, — ma már csak a multak emlékei közé tartoznak; mert a jelenlegi haladási viszonyok mellett a birói pályán lévő ember örvend annak, ha 32 éves korában jut birói székbe. E részben a jövőben, — midőn a polgári perrendtartás közeli életbeléptetésével a kormányelnök kijelentése szerint a IX. fizetési osztályban ; megmaradott 380 albiró állása meg lesz szüntetve, — még nagyobb elmaradás fog beállani, ugy hogy a birói pályán lévő ember csak 36—37 éves korában lesz biróvá. Ily körülmények között megfontolták-e kellő körültekintéssel a tanácsjegyző-birói állások megszüntetésének hivei, hogy — ha az igazságügyi kormány és illetve a törvényhozás a nagygyűlésen kifejezett kívánalmat teljesítené s ennek folyományaként a jövőben bírákat nem rendelne be a felsőbíróságokhoz, — ez esetben a már rendszeresített birói állások száma körülbelül 60 állással fog csökkenni s ugyanily mértékben fog növekedni a bírói álláshoz amúgy is csak hosszú, keserves várakozás után jutó s ez okból a kellő időben való családalapítástól elzárt bírósági jegyzők nagy tömege ? Számot vetettek-e az indítvány- helyeslői azzal, hogy állásrendszerünkben találták meg azt a rendszert, mely nekik leg- | inkább megfelel. Olaszország törvényhozása a magyar és a j francia rendszer nyomán akarja megalkotni gyermekvédelmi j törvényét. A XIV. nemzetközi hygienikus kongresszus Berlinben ! megvitatandó tételei között a következő tétel szerepel: «I)as Ungarische System des Schutzes der verlassenen Kinder d. h. der Aufbau der genannten offentlichen Siiuglings- und Kinderschutzes auf dem Kinderasyl-princip ist anzustreben.» Kell-e bizonyság ennél több a mi rendszerünk jósága mellett ? Túlszárnyalhat bennünket a külföld a munkásalkotások minden ágazatában, de a gyermekvédelemben mi vezetünk, vezetni mi fogunk, ha a törvényhozás a nemzet jogalkotó erejéből meriti munkásságának irányát. Nem mondom én, hogy ez a szervezet már is befejezett alkotás, azt sem mondom, hogy ez a szervezet már ma megfelel azoknak az igényeknek, melyeket a züllésre hajlott, züllött, vagy bűntettes gyermekek érdekében hozzá kötünk. De ez az intézmény képes a fejlődésre, ennek hatalmas kereteit ki fogja tölteni a törvényhozás bölcsessége és a társadalom részvéte. Az állami gyermekvédelem jövendő fejlődésének irányát csak röviden akarom itt megjelölni. Elsősorban annak a gondolatnak, mely az anyagi elhagyatottság alapelvéből indul ki, kikeli alakítani az általános gyermekvédelem fogalmát olyképen, hogy minden gyermek, kinek gondozása bármely oknál f<%va állandó vagy ideiglenes jelleggel fennakadt, igénynyel birjon állami ellátásra, de emellett hozzátartozóinak magánjogi minden kötelezettsége teljes épségében sértetlenül megmaradjon. Ennek az iránynak mintegy jelzését látjuk a Gyvsz. 25. $-ában, mely az árvaszékeknek és a gyermekvédelemmel foglalkozó s az állami gyermekmenhelyekkel szerves kapcsolatban álló egyleteknek megengedi, hogy a tartási kötelezettségek megtérítésének feltétele mellett a menhelybe gyermeket beutalhassanak, illetőleg ily gyermekek beutalását kérjék, aki nem elhagyatott. Ez a rendelkezés már rést üt az elhagyatottság fogalmán. Erre a szakaszra utal gróf Andrássy Gyula belügyminiszternek is f. évi 60,000. sz. rendelete is, mely világosan kimondja, hogy a gyermekvédelmi szabályzat a nem elhagyatott gyermekeket is oltalmába vette. Ebből következik, hogy a gyermekvédelem joghatálya kiterjesztendő legyen, amint már megérintettem, addig, mig a gyermek életfentartó ereje ki nem alakul, tehát rendes viszonyok között a 18. életév betöltéséig. Másodsorban — az összes magándajkaságba adott gyermekek az állami gyermekvédelem kötelékébe bevonandók, mert a züllött gyermekek egy nagy része azokból sorakozik, akikről a könyelmü anya — ball épését eltitkolva — a nyilvánosság elkerülésére gondoskodni elkezdett ugyan, de a gyermek élete továbbra terjedt, mint ez a szívtelen önző gondoskodás. Harmadsorban az állami oltalomba fogadott gyermekek eltartása, ha hozzátartozóik a tartásdíjakat viselni nem képesek, egészben az állam számlájára irandó, s az illetőségi község a teher viselése alól felmentendő. Mert mig az illetőségi község kötelezettsége fennáll, addig az állami gyermekvédelem a gyermeket az életnek csak azért menti meg, hogy azt a cselfogások különféle fortélyai által az illetőségi község megszerezze — a züllésnek útját mintegy megmutassa. Bizom, hogy e kérdések nem maradnak megoldatlanul sokáig.