A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 44. szám - Az igazságszolgáltatás krízise

Huszonhatodik évfolyam SzerkesztőséJ: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 44. szám. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) OETÍLAP AZ IGAZSÁGCGY ÉRDEKEINEK KÉFT1SELETÉRE. 1 MAGYAR fCTfÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÍÜZJECIZÓI(11 ÍÚZÜMR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. ügyvédek. Budapest, 1907. november 3. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: Negyed évre 4 korona Fél « 8 « Egész • _ 16 c Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postaum 1 vá nynyol küldenilök. TARTALOM: Az igazságszolgáltatás krízise. Irta Zimányi Alajos, m. kir udvari tanácsos, budapesti kir. közjegyző. — A nagygyűlések után. Irta Tóth György dr., kolozsvári kir. ítélőtáblai tanácsjegyzö-albiró. — A|tanácsjegyző-birói intézmény. Irta L a c z k ó Andor dr., kir. ítélőtáblai tanácsjegyző-albiró. — Társadalmi ethika és büntetőjog. Irta Mahler Lénárd, Budapest. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése. — A pécsi kir. ítélőtábla és főügyészség.) — \yilt kérdések és feleletek. (Kérdés váltóperbeli előjegyzési költségről. Irta L e r s c h Kornél dr., szepesszombati ügyvéd.) — Vegyes. TÁRCA: Fiatalkorúak patronage-a. Irta Ruffy Pál, az állami gyermekmenhelyek országos felügyelője. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. "~—V7 , , — Az igazságszolgáltatás krízise. Irta ZIMÁNYI ALAJOS m. kir. udvari tanácsos, kir. közjegyző Budapesten. Az ország egész területén mintegy ötezer gyakorló ügyvéd működik, kik országos kongresszusuk alkalmával tanácskoztak és még továbbra is tanácskozni készülnek azokról a sérelmekről, amelyek részint az ügyvédet személyileg, részint magát az ügyvédi kart sújtják nemcsak a testületi szervezet, hanem az egyes ügyvédek megélhetési kérdése körül is. A királyi közjegyzők országos egylete rendkívüli közgyűlésben szintén felemelte szavát oly sérelmek miatt, amelyek a közjegyzői intézményt részint a szervezeti kérdésekben, részint ennek az intézménynek közhitelességi és közbizalmi alapfeltételeiben ujabban is rontják, veszélyeztetik, és amely sérelmek ez által a jogbiztosság országos érdekét támadják meg. A birói kar hasonlókép a Szegeden tartott kongresszuson szintén nyilvánosan emeli szavát a miatt, mert a birói hivatással nem tartja összehangzónak azt, hogy a biró — akinek hivatásához okszerüleg főkép az ítélkezés tartozik — mégis nagyobb részben az ítélkezés körén kívül eső perenkivüli administrationalis teendőkre van utalva és ennélfogva a birói függetlenség és javadalmazásuk aránytalan mértéke miatt a megélhetés kérdése válik aggodalmassá. Mindezek mellett még a községi jegyzők is megtartott kongresszusukon kívántak — szintén megélhetési okból — bele szólani az igazságszolgáltatás szervezeti kérdéseibe. Habár ők csakis egyedül közigazgatási közegek és csak ebben a minőségben lehetnek hivatva közszolgálatra, tehát az igazságügyi szervezet keretébe nem tartoznak, de mégis, miután egy törvényhozási tévedés folytán jogügyletek megkötése és bíróság előtt való eljárás-jogi képzettségűk hiánya dacára is — jogosultságot nyerteknek tartják magukat: ezen az alapon maguk részére jogügyletek rendezése körül nagyobb hatáskört, nagyobb díjazást igényelnek, nem tekintve azt, vájjon birnak-e jogászi képzettséggel, vagy nem. Nagyon betegnek kell lenni Magyarország igazságszolgáltatásának, ha ennek közegei, — még azok is, akik erre nem is hivatottak — mind panaszkodnak, mind elégedetlenek és sérelmeik orvoslását hathatósan sürgetik. Mégis vannak az igazságszolgáltatás mezején működő oly közegek, akik még nem tartottak országos kongresszust és nem is elégedetlenek. És ezek a zugirászok, kik az igazságszolgáltatásnak rákfenéi, hogy ugy mondjuk, a betegség bacillusai. Elképzelhetlen mennyiséget tesznek ki azok a jogügyletek, amelyeket zugirászok és jogászi ismeretekkel nem biró egyéb beavatkozók intéznek, és akik mégis szabadon, megtorlatlanulvégzik jogveszélyes munkáikat. Kevés utánjárással mindenki megtudhatja, hogy - például csak egyet említsek — a telekkönyvi hivataloknál beérkező jogügyletek, kérvények legnagyobb része zugirászok által készül j beadatik és a helyett, hogy azok visszautasittatnak, azok érdemileg el is intéztetnek. Lapunkin ai száma Az egész országban ez okból annyi sok jogsérelem merül fel és már is nagyszámban mutatkoznak oly jogsérelmek, melyek helyre sem hozhatók, melyekből tehát a honpolgárok oly kárt szenvednek, amelyek utánjárás nélkül már helyre sem hozhatók és nem is orvosolhatók. Hogyan r Tehát lehetséges Magyarországban, mini jogászok által bőven ellátott jogállamban, hogy az igazságszolgáltatás vezetésében zugirászok legyenek felelősség nélkül beavatkozó közegek és lehetséges, hogy a tanult és erre hivatott jogászok a megélhetés kérdését országos gyülekezetükben nyilvánosan hirdetni kénytelenek. Miként van az, hogy az igazságszolgáltatás kezelése körében az elősorolt állapot és a sérelmek ily tömege éppen a jelen időben fordulhat elő, amikor nemcsak Magyarországon, de a vilá^ minden részében ujabb eszmék, ujabb viszonyok, ujabb jogi és társadalmi fogalmak léptek előtérbe, amikor tehát éppen most legégetőbb szüksége merül fel annak, hogy az igazságszolgáltatás kezelése kizárólag avatott jogászok kezében legyen ? Lehetetlennek tartjuk, hogy ez az állapot továbbra is igy maradjon. Ennek a nagy bajnak közepette sürgősen be kell állani a fordulatnak, a krízisnek, mert a gyorsan fejlődő uj eszmék, uj viszonyok sürgősen követelik az igazságügy kezelésének és vezetésének ujabb formáját, átalakítását. Kétségkívül óriási feladat, nagy munka, sok idő kívántatik az uj szervezkedés teljes keresztülviteléhez. Erre a nagy feladatra jelenlegi igazságügyminiszterünk van legelsőbben s legközvetlenebbül hivatva, kit ebben a krízisben legjobb orvosnak tekinthetünk, mert mind az ügyvédek, mind a birák, mind pedig a közjegyzők sérelmeit figyeli, látja és saját kijelentése szerint átérzi. Ennek a nagy feladatnak keresztülviteléhez okszerű sorrend felállítása és követése nélkülözhetlen, amely sorrendnek megállapítása és megtartása nélkül végzetes következmény volna várható az igazságszolgáltatás kárára. A sorrend megállapítása és megtartása körül felmerülő gondolkozásunk reávezet arra az igazságszolgáltatási közmondásra : «plus valet favor in judice, quam lex in Codice.> Ennek a közmondásnak jelentősége elég világos útmutatásnak és indokolásnak tekinthető az idő szerinti sorrendnek meghatározására nézve. Ugyanis a magánjogról kodifikált törvényünk ez ideig nincs, arra már több évtized óta várunk, és az ujabb viszonyok fejlődése, és alakulásai folytán meglehet, hogy ily kodifikált törvény még ezentúl is nagy ideig elmarad, de az igazságszolgáltatási intézmények ez időhöz alkalmas rendezésének halasztása veszedelmes volna az ország jogéletére. Elsősorban tehát az igazságszolgáltatási intézmények és közegeinek szervezete hozandó rendbe, még pedig nem különböző időben, nem külön irányban és nem hivatás- és munkakörnek egymásba ütköző rendezésével, — mintjahogy most van, — mert ebből erednének ismét azok az antagonisztikus nézetek, amelyek az igazságszolgáltatás közegei iránti bizalmatlanságot a közéletben szülik. Az igazságszolgáltatás fenntebb emiitett három kolumnalis intézménye — a birói, ügyvédi (ügyészi) és közjegyzői intézmények közegeinek — hivatása, munkaköre, illetősége és egymástól független működési köre, egymással szoros összhangban adhatják meg a módot arra, hogy az ország jogélete rendezve legyen. A közfelfogásnak, közvélekedésnek felelne meg az, hogy a szervezet vagy annak módosítása arra az elvre lenne alapítva, mely szerint: 12 oldalra terjed'