A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 43. szám - Színházi jogunk. 18. [r.] - Az elidegenítési tilalom

170 A JOG vonatkozó indokainál fogva hagyatott helyben a rendelkező részben foglalt és a dolog természetének megfelelő pótlással. A biztosíték tekintetében a másodbiróság ítéletének megváltoztatása mellett az elsőbiróság ítéletének elutasító rendelkezése azért hagyatott helyben, mert a telekkönyv nyilvánosságánál fogva kétségtelen az, hogy a felperesnek tudnia kellett azt, hogy az adásvétel tárgyát képező ingatlan nem az eladó alperes, hanem harmadik személyek tulajdonát képezi, ilyen esetben pedig a vevő, ha az általa is ismert telekkönyvi akadály el nem hárítható, egyéb megállapodás hiányában, mint a föeskü letétele esetében a jelen esetben is csak a szerződéstől való elállásra van jogosítva, de arra nincs jogos igénye, hogy az ingatlannak birtokában megtartása mellett az eladótól a vételárnak, avagy az ingatlan becsértékének biztosítékul birói letétbe helyezését követelhesse. Minthogy eszerint a felperes a biztosíték tekintetében tejesen pervesztes, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával a perköltség a felek között kölcsönösen megszüntettetett, tekintet nélkül arra, hogy a felperes a részére megítélt főesküt leteszi-e vagy nem. A nő férjét más világrészbe, hová a férj önként tette át lakását, követni nem tartozik s igy az Amerikában lakó férj a házassági törvény 77. szakaszának a) pontja alapján nem indithat keresetet, mert az asszony a visszatérésre irányuló birói meghagyásnak nem tartozik eleget tenni. (A m. kir. Kúria 1907. július L 1,113/1907. III. p. t. sz. a.) A gazdatiszt és a birtokos közt létesült szolgálati szerző, désnek az 1900. évi XXVII. t.-c. 16. §-a alapján való azonnali fel bontására olyan írásbeli értesítés szükséges, amelyben a felmondás oka is elő van adva. A m. kir. Kúria (1907 január 24. 6,589/905. sz. a.) A másodbiróság marasztaló Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Alperesek az elleniratban azt adták elő, hogy felperesek gazdatisztjüket 1903 május végén szóval, június 5-én pedig levélben a szolgálatból elbocsátották, mert olyan esetek forogtak fenn, amelyek alapján az 1900 : XXVII. t.-c. 16. §-ának a), d) és f) pontjai értelmében a gazdatiszt a szolgálatból azonnal elbocsátható. Az id. törv. 18. §-ának a dolog természetéből folyó, de a törvényjavaslat indokolásában kifejezetten is körülirt értelme szerint a szerződésnek a 16. §. alapján való felbontására olyan Írásbeli értesítés szükséges, amelyben a felbontás oka is elő van adva ; ennélfogva sem a május végén tett szóbeli elbocsátás, sem az A) alatt csatolt levél a szerződés felbontására előirt alkalmas értesítésnek nem tekinthető, mert ebben a levélben, amely nem is elbocsátásról, hanem felmondásról szól, az elbocsátás okául szolgáló esetek felhozva nincsenek. Ezek szerint a szerződésnek az azonnal való elbocsáthatásra alapított felbontása alperesek részéről joghatályosan nem történvén meg, helyesen intézkedett a másodbiróság, amidőn felperesnek a szerződésben kikötött három havi felmondási időre járó igényéhez a kereseti jogot megállapította: minélfogva Ítéletét a kir. Kúria ezekből az okokból helybenhagyta; de mivel a másodbiróság hatályon kivül helyezte az elsőbiróság Ítéletének azt a részét, amely szerint az elsőbiróság a már megszolgált javadalmazás cimén 102 K. 60 fill.-t felperesnek megítélt, anélkül, hogy ebben a tekintetben ujabb határozat hozatalára utasítást adott volna, ebben az irányban a kir. Kúria a másodbiróság Ítéletét kiegészítette ; mert a már megszolgált javadalmazás nem tartozik a felbontási időre járó javadalmazáshoz, amint egyébiránt az indokokban a másodbiróság is a követelés egész összegéről, tehát nemcsak a három havi felmondási időre járó igényről szól. A közszerzeményről való lemondást annyiban korlátolhatja a leszármazókat megillető kötelesrész, hogy olyan közszerzeményi vagyonra nézve, mely már a közszerzeményi jogról való lemondás időpontjában a házassági együttélés tartama alatt tényleg megszereztetett, a lemondás a leszármazók köteles részeit nem sértheti. (A m. kir. Kúria 1907. március 7. 657/906. sz. a.) A tehermentesités kötelezettségének jogszerű folyománya, hogy az eladó, amennyiben az eladott ingatlanra bekebelezett terheket az evégett meghatározott határidő alatt ki nem törölteti, a vevő vagyonjogi érdekének biztosításául megfelelő összegnek birói letétbe helyezésére köteleztessék ; ez a biztosíték azonban az eladott ingatlan tényleges és valóságos értékét meg nem haladhatja (A m. kir. Kúria 1907. február. 13. 9,975/905. sz. a.; A haszonbérbeadó a haszonbérlővel szemben akkor is felelős, ha a bérleményt a bérleti viszony fentartásának a vevővel szemben való kikötése nélkül eladja és a vevő a bérleményt tovább eladván, ez a további vevő a haszonbérlő hibáján kivül a bérleti viszonyt az eredetileg kikötött haszonbérleti idő eltelte előtt megszünteti. (A m. kir. Kúria iy07. március VI. L G. 5/907. sz. a.l Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kötbérre vonatkozó kikötés szigorúan értelmezendő. Azon esetben tehát, ha felp. állott el a szerződéstől, alperestől a nem szállítás esetére kikötött kötbért még akkor sem követelheti, ha ezen elállása jogos alapon történt. A budapesti kir. keresk. és valtótörvényszék (1906. évi február 21 én 113,973. V. sz. alatt) B. M. dr. ügyvéd által képviselt R. N. felperesnek B. I, ügyvéd által képviselt V. G. alperes ellen 4 050 K. tőke s jár. iránti ügyében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik és köteleztetik, hogy alperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett 208 K. 70 f. perköltséget fizessen. Indokok: A C) alatti szerződés szerint alperes arra kötelezte magát, hogy naponként 150 — 250 liter tejet szállít felperesnek. Ha pedig a fent emiitett tejet vonakodnék szállítani, abban az esetben minden nem szállított liter tej után 15 f. kötbért fizet. Felperes maga azt adja elő keresetében, hogy a C) alatti szerződéstől 1905. március 6-ikán elállott, keresetében mégis 1905. március hó 6-tól a szerződés lejáratáig szállítandó tejmennyiség utáni kötbért követeli. Minthogy azonban az a fél, aki a szerződéstől elállott, tehát a szerződést megszüniette, a megszüntetés időpontja utáni időre eső szállítás elmaradása esetére kikötött kötbért sem követelheti, mert a megszüntetett szerződésből folyólag jogokat nem érvényesíthet. Felperest a kikötött kötbérre irányuló keresetével el kellett utasítani és mint pervesztest az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §. értelmében a perköltség megfizetésére is kellett kötelezni. Az a körülmény, hogy felperes a C) alatti szerződést jogosan bontotta-e fel vagy sem a kötbérre vonatkozólag különbséget nem tesz. Mert ha alperes egyéb mulasztása felperest a szerződéstől való elállásra feljogosította volna is, felperesnek a szerződéstől való ellálása által alperes a megállapított mennyiségű tej szállítása alól minden esetben felmentve lett, s igy a nem szállítás esetére kikötött kötbér is elesik. A budapesti kir. ítélőtábla (1906. évi szept. hó 5-én 1,218. V. sz. alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja : Indokok: Felperes ugy keresetében, mint válasziratában kifejezetten beismerte, hogy 1905. március 6-án az alperes által küldött tejet át nem vette és hogy az A7. s illetve Oj. alatt becsatolt szerződéstől elállott. Ezért az elsőbiróság ítéletében felhozott indokok alapján helyesen mondotta ki azt, hogy felperes a szerződéstől való elállását követő időre a megszüntetett szerződés alapján kötbért nem követelhet és helyesen mellőzte a felajánlott bizonyítást, mert a bizonyítani kivánt tények nem ügydöntők. A m. kir. Kúria (1907. évi szept. hó 3-án 1,295, B. sz. alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét indokai alapján annyival inkább helybenhagyja, mert a kötbérre vonatkozó kikötés szigorúan lévén magyarázandó, az alsóbiróságok helyesen állapították meg, hogy a felperes a C) a. szerződés értelmében az alperes által szállítani köelezett tejmennyiség nem szállítása esetére kikötött kötbért nem követelheti abban az esetben, amelyben a felperes a szerződéstől, ha jogos alapon is elállott. A csődtörvénynek a megtámadásra vonatkozó rendelkezésében megnyilatkozó elvek a csődön kivüli megtámadás esetére nem alkalmazhatók s igy csak összejátszás esetében van megtámadásnak helye. (A m. kir. Kúria 1907. máj. 5. 3,006/1906. sz.) Bűnügyekben. Aki a birói árverésen eladott házából történt kilakoltatása után abba visszaköltözik, a B. T. K. 421. §-a alapján bűnös. Az iglói kir. járásbíróság, mint büntető bíróság (1906. szept. hó 17-én, 303. sz.) I. Cs. Tamás és fi. Cs. Tamásné vádlottakat bűnösnek mondja ki a B. T. K. 332. §-ában meghatározott magánlaksértés vétségében, elkövetve az által, hogy f. évi július havában főmagánvádló házába annak beleegyezése nélkül behurcolkodtak lakni s ezért fejenként, a B. T. K. 332. §-a alapján, az ítélet foganatbavételétől számítandó hat napi fogházra, mint főbüntetésre és 15 nap és végrehajtás terhe alatt ezen járásbíróság vezetőjénél fizetendő, az 1897. évi XXV11. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó, behajthatlanság esetén, a B. T. K. 53. §-a alapján egy napi fogházra átváltoztatandó 10 K. pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre itéli. . . . Indokok: Vádlottaknak a feljelentéssel támogatott beismerésével megállapítható, hogy ők f. évi július havában az egykor tulajdonukat képezett, de birói árverésen eladott és később L. Józsefné által szabad kézből megvett házba — a főmagánvádló beleegyezése nélkül — behurcolkodtak lakni, mely célból azonban erőszakot nem alkalmaztak; minthogy oedig a cselekményük kimeríti a magánlaksértés vétségének ' tényálladékát, abban vádlottakat bűnösnek kimondani és az Ítélet rendelkező része értelmében büntetni kellett. A lőcsei kir. törvényszék (1906. évi okt. hó 18-án 3 266. sz.) Az elsőbiróság Ítéletét a vádlottak bűnösségét megállapító részében indokainál fogva helybenhagyja; ellenben a büntetés mérvére vonatkozó részében megváltoztatja és Cs. Tamás és neje vádlottak büntetését három-három napi fogházra mint fő- és egyegy napi fogházra átváltoztatandó tiz-tiz korona pénzbüntetésre icszállítj s. » « Ánt°?0k: Ugy az eIsöbiroi> valamint a mai napon megtartott felebbviteh tárgyalás adataival beigazoltatott az, hogy Cs. 1 amas és neje már birói árverésen eladott házukba, amelyből karhatalommal kilakoltattak, s amelyet L. Józsefné magánvádló vett meg, ismetelten beköltöztek, s mintha az jogos tulajdonukat