A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 43. szám - Színházi jogunk. 18. [r.] - Az elidegenítési tilalom

A JOG 171 képezné, ma is bentartózkodnak. Vádlottaknak ezen cselekménye a magánlaksértés vétségét teljesen megvalósítja s ezért az elsőbirói ítéletnek a bűnösséget megállapító része helybenhagyandó volt. A m. kir. Kúria (1907. április 9-én, 3,466 sz.) A semmisségi panasz elutasittatik. Indokok: A vádlottak semmisségi panaszt jelentettek be a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján abból az okból, mert ük bűncselekményt el nem követtek s ártatlanok és pedig védekezésük szerint, mert az a ház, amelybe belehurculkodtak, még ma is az ő tulajdonukat képezi, noha az a ház elárvereztetett s ők abból kilakoltattak. A vádlottak panasza tehát arra alapul, hogy a terhükre megállapított vétség egyik eleme, a jogtalanság hiányzik. Minthogy azonban az a tény fogadtatott el valónak, hogy a vádlottak kérdés alatt levő háza birói árverésen eladatott, hogy azt a fó'magánvádló vette meg, hogy a vádlottak abból karhatalommal kilakoltattak, ezen eljárások után költözködtek bele abba a házba s abban jelenleg is tartózkodnak; minthogy ezek szerint a vádlottak a bírósági rendelkezések megtörésével követték el a terhükre rótt tettet: annak jogtalan volta kétségtelen, s így a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alá tartozó semmisségi ok nem forogván fenn, a panasz alaptalan, mihez képest azt a B. P. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el kellett utasítani. Habár az eljárás alapjául szolgáló tett nem a B. T. K. 332. §-ába, hanem a 421. §-ába ütköző' vétség ismérveivel bir, minthogy ennek büntetése súlyosabb, mint a B. T. K. 332. §-ába ütköző vétségé: a B. P. 385. §-ának 1. b) pontja alá vont semmisségi ok fennforgása hivatalból nem volt figyelembe vehető. A nagyfokú ittas állapot mint a vádlott javára fennforgó egyetlen enyhitö körülmény, azzal a súlyosítóval szemben, hogy vádlott könnyű testi sértés vétsége miatt már büntetve volt, nem nyomatékos annyira, hogy a vádlott büntetésének rendkivüli enyhítését indokolná. A m. kir. Kúria (1907. évi aug. 28-án 7,155. B sz. alatt a szándékos emberölés büntette miatt vádolt s fogva levő Sz. J. ellen bűnvádi ügyben) következő ítéletet hozott : A vádlott és a védőjének semmisségi panasza visszautasittatik, ellenben a kir. ügyész semmisségi panasza alaposnak találtatván : az esküdtbíróság ítéletének a vádlott szabadságvesztés-büntetésének kiszabásáról rendelkező része, a Bp. 385. §. 3-ik pontjában meghatározott anyagi semmisségi okból, a Bp. 437. §-ának harmadik bekezdése értelmében megsemmisíttetik. Sz. I. vádlott a Btk. 279. §-a alapján s a Btk. 91. §-ának alkalmazásával tiz (10) évi fegyházra ítéltetik. Indokok: A kir. törvényszéknek mint esküdtbiróságnak ítélete ellen semmisségi panaszt jelentett be a) a kir. ügyész a Bp. 385. §. 3. pontja alapján azért, mert a Btk. 92. §.-a alkalmaztatott; b) a vádlott és a védője szintén a Bp. 385. §. 3. pontja alapján azért, mert a Btk. 92. §-a nem kellően alkalmaztatott, s utóbbiak semmisségi panaszukat Írásban indokolták is .Minthogy azonban az esküdtbíróság a vádlott büntetését a Btk. 92. §-ának ajkalmazásával szabta ki, az akként kiszabott büntetésnek mértéke tekintetében pedig, a vádlott javára semisségi panasz nem érvényesíthető, ennélfogva a vádlott és a védőjének semmisségi panaszát, mint a törvényben kizártat, a Bp. 434. §-ának harmadik bekezdéséhez képest, vissza kellett utasítani. Ellenben minthogy a nagyfokú ittas állapot, mint a vádlott javára fenforgó egyedüli enyhítő körülmény, azzal a súlyosítóval szemben, hogy vádlott könnyű testi sértés vétsége miatt már büntetve volt, nem nyomatékos annyira, hogy a vádlott büntetésének rendkivüli enyhítését indokolná, mihez képest a Btk. 92. §-a alkalmazásának feltételei fenn nem forognak, az esküdtbíróság a Bp. 385. §-a 3. pontjában meghatározott anyagi semmisségi okot valósította meg, midőn a vádlott szabadságvesztés-büntetését a Btk. 92. §-ának alkalmazásával szabta ki, ennélfogva az esküdtbíróság ítéletének a vádlott szabadságvesztés-büntetésének kiszabásáról rendelkező részét a fenti okból a Bp. 437. §-ának harmadik bekezdése értelmében meg kellett semmisíteni, s a vádlott büntetését a Btk. 92. §. alkalmazásának mellőzésével mégis a fenforgó enyhítő körülménynek túlnyomóan enyhítő voltánál fogva a Btk. 91. §-ának alkalmazásával kiszabni. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 104. §. 1. Az a körülmény, hogy valamely ingatlannak tlkvi tulajdonosa ellen a gondnokság alá helyezés iránti kereset folyamatban van, a tlkvi rdts 104. §-a a) pontja értelmében tlkvi feljegyzés tárgyát képezheti. (1896 december 7-én. 3,021.) 2. Kártalanítási kötelezettséggel kapcsolatos elővásárlási jog elő nem jegyes/tető. 3,599/1902. A kérvény alapjául szolgáló szerződés I. pontjának IV. bekezdésében körülirt és a kérvényező vasut-részvénytársaságot terhelő kártalanítási kötelezettség, mely szerint a vasut-részvénytársaság a neki haszonélvezetre átengedett törüleíek eladása esetében ezen ingatlanokra vonatkozóan érvényesítendő elővásárlási jog esetén az átengedő katonai kincstárnak a vasút üzeme által a szomszédos területeken netán okozott értékcsökkenést is meg fogja téríteni, az általa igénybe vehető elővásárlási jog érvényesítésének előfeltételét képezvén, az erre vonatkozó kérdések együttesen birálandók el, és minthogy a szerződésileg szabályozott kártalanítási kötelezettség nem oly természetű, mely mint harmadik személyekkel szemben joghatalyiyal biró kikötmény önállólag nyilvánkönyvi bejegyzés tárgyát képezhetné, ennek megtagadásával — figyelemmel a telekkönyvi rendelet 104. és 63. $-aira — az elővásárlási jog előjegyzésének sem volt hely adható. (Kir. Kúriának 1902. szept. 9-én 6,290. sz. a. hozott végzése). 1,830/907. I. 3. Az elsőbiróság végzése megváltoztatik és a N. J. és neje E. E. felperesek által E. J és társai s a m. kir. kincstár alperesek ellen a bálványosváraljai 156., 196. és 539. sz. tjkvekben felvett ingatlanokra vonatkozólag a vagyonközösség megszüntetése iránt az 1907. évi február hú 27-én 1,711. sz. alatti rendes keresettel folyamatba tett per a fenn irt telekkönyvekben feljegyeztetni — és a kereseti példány mellékleteivel együtt a perbírósághoz áttétetni — rendeltetik és annak foganatosítására az elsőbiróság utasittatik. Mert: felfolyamodó felperesek keresetüket a fent irt telekkönyvekben felvett ingatlanokra vonatkozólag a vagyonközösség megszüntetése iránt tették folyamatba, tehát ezen keresettel nem személyes jog és nem uj nyilvánkönyvi jog szerzése céloztatik, azon perfeljegyzésnek pedig, hogy a jelzett telekkönyvben felvett ingatlanokra nézve a vagyonközösség megszüntetése iránt a peres eljárás folyamatban van — a perben hozandó Ítéletnek — a feljegyzés után szerzett nyilvánkönyvi jogra kiható joghatálya végett a tkv i rendtartás 1U4. §. b) pontja értelmében helye van ; miért is az az elsőbírósági végzés megváltoztatásával elrendelendő volt. (1907. máj 1.) Szám: 650/1905. I. Végzés: A kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság végzésének felfolyamodással megtámadott az a része, — melylyel az elidegenítési és megterhelési tilalom telekkönyvi feljegyzését — megtagadta, — vonatkozó indokánál fogva és még azért is helybenhagyatik, mert ez a tilalom nem egyéb, mint a jelzálogos hitelező érdekében feláilitott tulajdonkorlátozás, amely pedig a jelzálogos hitelező érdekében, — kinek csak a bekebelezés által nyert dologi jogát illetően lehet igénye, azonban magára a dolog állagára vonatkozóan igénynyel nem bir, — nincs megengedve, miután az elidegenítési és terhelési tilalom csak az ingatlan állagára vonatkozó igény biztosítására szolgálhat. Ez alapon tehát a jelzálogos követelés biztosítására az adós beleegyezésével az elidegenítési és terhelési tilalomnak telekkönyvi feljegyzése joghatályosan nem rendelhető el és ebből folyóan a hitelező joghatálylyal nem kötheti ki azt, hogy a jelzálogos ingatlan tulajdonosa az ő beleegyzése nélkül a filloxera által elpusztított szőllők felújításának előmozdításáról szóló 1896 : V. t.-c. értelmében kölcsönt ne vehessen fel, aminek következtében a telhelési tilalom telekkönyvileg fel nem jegyezhető. (19ü5. március 1.) Tényállás. 4. A magyar jelzálog-hitelbank és csatlakoztatott trsai végrehajtaíóknak D. Ödön és neje V. Júlia végrehajtást szenvedők elleni ügyében az utóbb nevezettek javára egyenlő arányban bekebelezve volt ingatlan birói árverésen árverési vevő D. N. István javára leüttetett és az árverés — minthogy utóajánlat nem tétetett és a beadott előterjesztés elkésés okából jogérvényesen visszautasittatott — jogerőre emelkedett és a tulajdonjog a jelzálogi terhek törlésével kapcsolatban dr. N. István árverési vevő javára bekebeleztetett: Erre következőleg a kolozsvári kereskedelmi bank rszvts. jelzálogos hitelező és D. Ödön végrehajtást szenvedett dr. NIstván ellen tulajdonjog törlése iránt perrel léptek fel. Felperesként fellépők a keresetet a perfeljegyzés eszközlése végett a kolozsvári kir. tkvi hatósághoz adták be. A tkvi hatóság végzett: Ezen kérés teljesítése megtagadtatik, mert felperesek a fenti kereset iránti perfeljegyzést a N. István dr. javára birói árverés alapján eszközölt tulajdonjog törlése iránt kérik, ennek azonban nincs helye, mivel vevő a vételár lefizetése által az árverési feltételeknek eleget tevén, a tulajdonjog az 1881 : LX. t.-c. 182. §-a értelmében hivatalból kebeleztetett be. A l'I-odbiróság az elsőbirói végzés megváltoztatásával a tulajdonjog bekebelezése alapjául szolgált árverést megsemmisítette, a tulajdonjog törlése és az előbbi állapot visszaállítása iránt folyamatba tett törlési pert feljegyeztetni és a keresetet mellékleteivel s a tkvi kivonattal együtt a kir. tszék polgári osztályához áttenni rendelte, mert: elsőrendű felperes mint jelzálogos hitelező, másodrendű alperes mint tkvi tulajdonos: tkvi érdekeltek és igényök, melyet a feljegyeztetni kért perrel érvényesíteni kívánnak, folyik az ők nyilvánkönyvileg kitüntetett zálog- és tulajdonjogukból és ezen jogok biztosításául a kért perfeljegyzésnek a tkvi rts 148. §-a alapján helye van. Kúria: A másodbiróság végzése a kolozsvári kereskedelmi bank részvénytársaságra vonatkozóan egészen, D. Ödön másodrendű felperesre nézve pedig a V. Júliát illetett felerészre nézve