A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 41. szám - A magyar színházi jog mai érvényében

A JOG 163 Vádlottnak azon cselekménye, hogy a sértett leányt barátságkötésre irányzott célból annak akarata ellenére hátulról átkarolva a kocsira feldobta s a kocsival elhajtott kimeriti a hatalomba kerítés jogi fogalmái:, mert sértett a szabad rendelkezés lehetőségétől megfosztatott. A hatalomba kerítés által a bűncselekmény befejeztetett és nem szükséges, hogy a célba vett eredmény is létre hozassék. A m. kir. Kúria (1907. évi június hó 13-án 5,715. B. sz. alatt) követkéz* végzést hozott: G. G. vádlottnak és védőjének, valamint G. Zs. vádlott védőjének semmisségi panasza visszautasittatik; a többi semmiségi panasz pedig elutasittatik. Indokok: A kir. ítélőtáblának Ítélete ellen a három vádlottnak a védője a B. P. 384. §. 9-ik pontja alapján abból az okból jelentett be semmisségi panaszt, mert indítványa ellenére a kir. ítélőtábla a bizonyítás kiegészítését nem rendelte el arra a tényre nézve, hogy a sértett nő beleegyezett abba, hogy a vádlottat hatalmukba kerítsék. V. S. vádlott és védője pedig a B. P. 385. §. 1. a) és b) pontja alapján, mert a megállapított tények a hatalmába kerítés jogi fogalmát ki nem merítik, de igenlő esetben is a cselekmény kísérletnek minősíthető. G. T. vádlott és védője, valamint G. Zs. vádlott védője ugyanezen pontok és okok alapján, végül a kir. ügyészség azért, mert G. S. vádlott cselekményei tévesen minősíttetett bünsegédi tevékenységnek. Tekintve azonban, hogy G. Zs. és G. D. vádlottakat illetően már a kir. törvényszéknek uj ítélete jogerőre emelkedett a bűnösség és a minősítés kérdésében,"amennyiben ez a két vádlott az elsőbirósági ítélet ellen csupán büntetés enyhülése végett felebbezett, vádlottak és védőjük illetve a védő részéről a B. P. 385. §. 1. a) és b) pontra alapított semmisségi panasz mint a törvény szerint nem érvényesíthető a B. P. 434. §. 3. bekezdéséhez képest visszautasítandó volt. A többi semmisségi panasz pedig nem alapos ; azért bár nem lényegtelen az a körülmény, amit a védelem az általa hivatkozott két tanúval bizonyítani kívánt, ennek dacára a kir. ítélőtábla a védelem érdekét nem sértette meg, amikor a bizonyitásfelvételt el nem rendelte, mert a már rendelkezésére álló adatokkal szemben a tanuk kihallgatásától lényeges eredményt nem várhatott. A B. P. 385. §. 1. a) pontot illetően pedig a kir. tábla tényként azt fogadván el, hogy K. N. vádlott a sértett leányt barátságkölésre irányzott célból annak akarata ellenére hátulról derekát átkarolva a helyszínén lévő kocsira feldobta, s a kocsival elhajtott, a vádlottnak ez a cselekménye kimeriti azt a jogi fogalmat, amely a hatalomba kerítésnek megfelel, mert a hatalomba kerítés nem egyéb, mint a szabad rendelkezés lehetőségétől való megfosztása valamely nőszemélynek, már pedig az erőszakos elvitel által a hatalomban tartás is benne foglaltatik. E ténymegállapítás mellett pedig a minősítés is helyes, mert a hatalomba kerítés által a bűncselekmény befejezést nyert és nem szükséges, hogy a célba vett eredmény is létre hozassék. A kir. főügyészség által bejelentett semmisségi panasz pedig azért alaptalan, mert a kir. ítélőtábla G. Zs. vádlottat illetően csupán azt a tényt 'fogadta el, hanem a vádlott a sértett segítségére siető K. G.-né kezeit lefogta és fogva tartotta mindaddig, amíg K. G. a sértett leányt a kocsira fel nem dobta, ebben a tényben pedig nem foglaltatik bent ennek a vádlottnak olyan cselekménye, amelyszerint a nőnek hatalmába kerítését végezte volna, hanem csak előmozdította és megkönnyítette K. D. S vádlottnak a cselekmény végrehajtását és cselekménye a bünsegitség határait nem lépte tul. A vissza nem utasított semmiségi panasz tehát minden irányban alaptalan lévén, mint ilyen a B. P. 437. -ik bekezdéséhez képest elutasittatott. Az ellopott dolognak kézizálogba vétele által is elkövethető az orgazdaság. A m. kir. Kúria (1907. június 19-én, 5,883. sz.) H. I. vádlott védője által a B. P. 385. §-ának 1. a) és c) pontja alapján bejelentett semmisségi panasz visszautasittatik. A. A.-né vádlott és védője által a B. P. 385. §-ának 3. pontja alapján érvényesített semmisségi panasznak hely adatván, mindkét alsóbiróság ítéletének ezen vádlott főbüntetéséről rendelkező része a B. P. 385. §-ának 3. pontjában meghatározott anyagi semmisségi okból megsemmisíttetik és vádlott főbüntetése a B. T. K. 92. §-a alkalmazásával fogház helyett 80 K. pénzbüntetésben szabatik ki, mely behajthatatlanság esetén nyolc napi fogházra lesz átváltoztatandó. A többi összes semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok: A tábla Ítélete ellen semmisségi panaszt jelentettek be: 1. H. I. védője a B. P. 385. §-ának 1. a) és c) pontja s a 384. §-ának 9. pontja alapján; 2. S. L-né védője a B. P. 385. ij-ának 1. a) és b) pontja alapján, mert vádlott cselekménye nem állapítja meg az orgazdaság tényáliadékát és mert ha van bűncselekmény, az a K. B. T. K. 129. §-ába ütköző kihágás; 3 K. A. né védője B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján, mert vádlott a dolog lopott voltáról tudomással nem bírt és mert a zálogbavétel a megszerzés fogalmát nem subsummálja; 4. A. A.-né érdekében a közvédő a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján, mert büntetendő cselekmény nincs, ellenértékért kapta vádlott a tárgyakat zálogba, hiányzik a vagyoni haszonszerzés és a B. P. 385. ij-ának 3. pontja alapján, mert a B. T. K. 92. §-a nem alkalmaztatott. H. I. védőjének a B. P. 385. §-ának 1. a) és c) pontja alapján bejelentett semmisségi panaszát, minthogy a törvény emiitett §-ára és pontjaira való puszta hivatkozással a semmisségi ok világosan megjelölve nincsen, a B P. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében vissza kellett utasítani. Ugyanannak a B. P. 384. í;-ának 9. pontjára alapított semmisségi panaszát pedig a B. P. 437. ^-ának 4. bekezdéséhez képest, mint alaptalant, el kellett utasítani, mert a védőnek a íelebbviteli főtárgyaláson a bizonyítás kiegészítése iránt előterjesztett indítványát a tábla törvényes indokból tagadta meg. S. I.-né, K. A.-né és A. A.-né védőinek a B. P. 385. §-ának l. a) pontja, továbbá S. I.-né védőjének a B. P. 385. §-ának I. b) pontjára alapított semmisségi panaszát, mint alaptalant a B. P. 437. §-ának 4. bekezkése értelmében szintén el kellett utasítani. A most nevezett vádlottakkal szemben valóknak elfogadott tények alapján helyesen állapíttatott meg az orgazdaság azon lényeges tényálladéki eleme, hogy ők a megszerzett ingók lopott voltát tudták, tehát a K. B. T. K. 129. §-a szerinti enyhébb minősítés alkalmazására törvényes alap nincs. Nem állhat meg a megszerzés hiányára alapított érvelés sem, mert a megszerzés fogalmi köréhez nemcsak a tulajdonszerzés, hanem az ingóknak kézi zálogként való átvétele is tartozik. Hogy pedig a megszerzést a fent nevezett vádlottak vagyoni haszon végett követték el, megállapítandó abból, hogy vádlottak az átvett ezüstnemüekben, az egyébként teljesen vagyontalan egyének irányában korcsmai hitelből származott követeléseikre nézve teljes fedezetet nyertek. Ellenben A. A.-né védőjének a B. P. 385. §-ának 3. pontjára alapított semmisségi panaszát a Kúria alaposnak találta, megállapítván, hogy ezen vádlott javára a B. T. K. 92. §-a alkalmazásának feltételei fenforognak, tekintettel a tábla ítéletében felsorolt számos és nyomatékos enyhítő körülményekre. Ehhez képest eme vádlott főbüntetésére nézve mindkét alsóbiróság Ítéletét megsemmisíteni s a törvénynek megfelelő ítéletet kellett hozni. A magánosok elleni erőszak bűncselekményének nem tény • álladéki eleme, hogy a csoport abból a célból verődjék össze, hogy az erőszakoskodást elkövesse, hanem csak az, hogy bármelyik okból vagy véletlenül keletkezett csoport, mint ilyen személyeken vagy dolgokon erőszakot kövessen el. A csoport büntetőjogi szempontból olyan mennyisége az embereknek, amely a közbéke megzavarására is alkalmas ; ha tehát a most emiitett kellékeknek megfelelő egyén együtt van, létrejött a csoport, tekintet nélkül arra, hogy azoknak minden egyes tagja felelősségre vonható-e vagy sem. (A kir. Kúria lfOT. jun. 12. 5,<J68. SZ. I. Bt.j A bűnügyi költségeket vádlott felmentése esetében a magánvádló a BP. 482. §-ának 2. bekezdése értelmében csak azon esetben köteles megtéríteni, ha az eljárás egyedül magánvád alapján folyt. (A m. kir. Kúria 1907. febr. 6. 1,169 sz. I. Bt) Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 81. §. Szám: 514/98. I. 1. Az örökhagyó által aláirt s a tkvi rdtts. 81. és 82. §-ának külömben megfelelő szerződés vagy nyilatkozat alapján valamely tkvi bejegyzés az esetben eszközölhető, ha a kérdéses ingatlan öröklés címén átíratott már az örökösökre; a szerződés jogi hatálya az örökhagyó életében fennálló jogállapot szerint bírálandó el (1898 március 14.) 2,290/907. 2. Amennyiben a bekebelezésre különben teljesen alkalmas okiratban az említtetett, hogy eladó A. R. bizonyos sz. tjkvből az őt megillető jutalékot eladta, a vonatkozó rend- és helyrajzi számok nem soroltatnak fel, ez nem képez okot arra, hogy a kért bekebelezés megtagadtassák. 96 896. 82. §. 1. Gyulafehérvári törvszék: a zálogjog kitörlés bekeb. iránti kérvény elutasittatik, mert az okmányszerüleg kiállított kérvény nem felel meg a tkvi rdtrts. 82. §. a) pontjának, amennyiben az ügylet kelte, helye, napja, hónapja és éve előadását nem tartalmazza. 1895. október 21. 3,942. T. megvált., mert a tkvi rdtrts. 81. §. a) pontja értelmében a bekeb. tkvi jog törlése elrendelendő, ha azt a hitelező maga kéri s a kérvény a 82. §. b) pontjában előirt kellékeknek megfelel. 2. Kérvényi ügyuton nem képezheti vizsgálat tárgyát az a kérdés : hogy kérvényes H. Antal és nejének névaláírásai hamisítottak-e vagy nem ? Marosujvári jbsg 5903—903. sz. a. : az okmányszerü kérdés alapján a rangsorozati elsőbbség feljegyeztetni rendeltetik. Tábla 673 904. sz. a. az elsőbiróság végzését megtagadja, a kérés teljesítését megtagadja, mert a kérvényen előforduló aláírások a csatolt szerződésen levő névaláírásokkal összehasonlításából kétségtelenül megállapítható, hogy a kérvényei} látható aláírások nem a kiállítóktól származnak, ez a kérvénynek lényeges hiánya tkrts 82. §. 6. sz. stb. K/íria, 5,108 904. sz. a. a másodbiróság végzését megvál( toztatja és az elsőbiróság végzését hagyja helyben, mert. . . cKér-