A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 41. szám - Az országos ügyvédgyűlés

A JOG 297 az ügyvédnek és az ügyvédi karnak jogait biztosítani. Kifejti, mi annak az oka, hogy a peres eljárás nem adhatja meg már a karnak a szükséges kenyeret. Az ügyvédi kar újjászervezése a testületnek autonóm joga, amely elsősorban magát a kart illeti. Mindaddig, amig az ügyvédek saját érdekeit és óhajait az országos ügyvédgyülés utján kifejezésre nem juttatják, a kongresszus más aktuális igazságszolgáltatási és közjogi kérdésekkel foglalkozni nem kiván. A kongresszus főtárgyát a Nagy Dezső és Polldk Illés-féle ügyvédi rendtartási javaslatok fogják képezni. Ezenkívül sürgetni fogják a nyugdíjintézet életbeléptetését és a perrendtartási javaslatban az ügyvédi sérelmek orvoslását. Az ügyvédség részére uj működési tereket kell biztosítani. Bizalommal vannak a mostani kormány iránt, amely az 1907. évi XX. t.-c. által bebizonyította, hogy szívesen segít az ügyvédség helyzetén. Ha a jelek nem csalnak, a mai kormány végre meghallgatja a kamara segélykiáltásait és az ügyvédséget erősebb erkölcsi és anyagi támogatásba fogja helyezni, mint amelyen ma áll. (Lelkes éljenzés.) Ezután Hlatky Endre indítványára a kongresszus elnökéül egyhangúlag Szivák Imrét választották meg. Alelnökök lettek Ziskay Antal, győri és Csongvay Lajos, a marosvásárhelyi ügyvédi kamara elnöke. Szivák Imre a maga és tisztviselőtársai nevében megköszöni a bizalmat. Csongvay Lajos megköszönve a bizalmat, kijelenti, hogy az alelnökséget nem vállalhatja el, mivel a fővárosból távoznia kell. Erre egyhangúlag Illatky Endrét választják meg alelnöknek. Szivák Imre szerint az 1901-ben elejtett fonalat kell újra fölvenni, mert az akkor napirendre került ügyvédi kérdések közül egyetlen egy sem nyert megoldást. Elismeri maga is, hogy a kérdések sokkal mélyebbre nyulók, semhogy azokat máról-holnapra megoldani lehetne. Az ügyvédek egy szegény küzdő nemzetnek szegény küzdő osztályához tartoznak. Az a támadás, amelyet a magyar állameszme ellen intéznek, elsősorban az ügyvédeket éri és nincs egyetlen egy társadalmi osztály sem, amely a nemzet jogi restituciójával annyira egygyé legyen kapcsolva, mint az ügyvédi kar. Es mégis az ügyvédi kar büszke szegénységgel húzódott háttérbe és legjogosultabb kari érdekeit is csak ugy merte formulázni, hogy az egyetemességnek köpenyét vette kölcsön. Ha az országos ügyvédgyülés nem akar ezer csalódott törekvés és ambíció temetője lenni, kell, hogy kimondja, hogy a reformációnak eddigi mértéke nem elégíti ki. A nyilvánosság elé kell most lépni az ügyvédi karnak és követelni, hogy a kormány és a törvényhozás az ügyvédkérdéssel foglalkozzék, mert az nem osztályérdek, hanem nagy nemzeti érdek. Az ügyvédkérdés elhanyagolása nem az ügyvédi kar érdekeit sérti, de a nemzet érdekeit is. Ezután indítványára elhatározzák, hogy a királyt táviratilag üdvözlik. Jelenti, hogy a nemzetközi ügyvédszövetség elnöke táviratilag üdvözölte a kongresszust és munkásságához sikert kivánt, majd a tanácskozást megnyitja. Az ügyvédi nyugdíj. Nagy Dezső indítványára elhatározták, hogy a napirend első pontja gyanánt az ügyvédi nyugdijkérdést tárgyalják. Stern Samu dr. előadó emlékeztet arra, hogy az 1901-iki ügyvédgyülés megbízásából küldöttség tisztelgett az igazságügyminiszternél, aki kijelentette, hogy hajlandó az ügyvédi nyugdíjkérdést napirendre venni. A budapesti ügyvédi kamara nyugdíjbizottsága az összes ügyvédi kamarákkal érintkezésbe lépett ez ügyben és az egyes ügyvédi kamarák tervezetét az igazságügyminiszternek benyújtotta. Ha az ügyvédek a nyugdijkérdést megoldják, maradandó emléket alkotnak maguknak. Határozati javaslatot terjeszt elő, mely szerint az ügyvédgyülés az országos ügyvédi nyugdíjintézet mielőbbi megvalósítását szükségesnek tartja és elvárja az igazságügyi kormány jelenlegi vezetőjétől, hogy a most megnyíló ülésszak kezdetével a budapesti ügyvédi kamara nyugdijbizottsága által még 1900. május hó 19-én indokolással felterjesztett javaslatát a képviselőházhoz benyújtja és azt mielőbb letárgyaltatja. Indítványozza továbbá, határozza el a nagygyűlés, hogy ezen határozatot monstre-küldöttség utján az igazságügyminiszternek tudomására hozza. Csermák Ernő (Ipolyság) a balassagyarmati ügyvédi kamara megbízásából kijelenti, hogy a budapesti ügyvédi kamara nyugdijbizottságának javaslatát nem fogadja el. A nyugdíjnak országos központ utján való kezelését nem tartja helyesnek. Elsősorban állami segélyt kell igénybe venni és bizonyos tőkét teremteni, hogy a nyugdíjintézményt megvalósíthassák. Szabó Dénes elfogadja a javaslatot, de kéri az ügyvédgyülést, hogy ne lépjen folytonos kérésekkel a kormány elé, csak mutassa meg, hogy mely kérdéseket tart minél előbb megválósitandóknak. Feldmann Bódog dr. (Szombathely) kijelenti, hogy bár kamarája a javaslatot nem fogadja el, ha az országos gyűlés többsége amellett dönt és a törvényhozás is elfogadja a javaslatot, a szombathelyi kamara minden kötelességének eleget fog tenni. A javaslatot óriási nagy többséggel elfogadták és elhatározták, hogy holnap délelőtt 11 órakor a nagygyűlés határozatát küldöttségileg adják tudomására Günther Antal igazságügyminiszternek. Numerus clausus. A napirend második pontja gyanánt Darvai Fülöp dr. budapesti ügyvéd, az ügyvédség szervezetéről tartott előadást. Az ügyvédi kar legnagyobb bajának mindenki a túlzsúfoltságot látja. Mindaddig, amig ezen túlzsúfoltság-és tultömöttséggel szemben a természetes sorompókat fel nem állítják, mely az ügyvédi, kar létalapjának teljes megrenditését vonja maga után, addig gyökeres reformról beszélni nem lehet. (Ugy van ! Ellenmondások.) Radikális módon kell e tekintetben eljárni és a sorompót fel kell állítani abban a stádiumban is, amelyben az ügyvédi kar mostan van. És nem kell odaereszteni Magyarország tudományos ifjúságát arra a pályára, amely kenyérkereset szempontjából végül odafajul, hogy nem képes a kenyeret megadni annak, akinek tulajdonképpeni alapfegyvere, akinek hivatása a függetlenség, akinek hivatása az, hogy a személyes bizalmat megteremtse maga iránt. A sorompó felállítása által az ügyvédi függetlenség semmi tekintetben sem szenved csorbát. (Ugy van! Étienmondások.) Indítványozza, hogy a reform előkészítése végett az országgyűlés bizottságot küldjön ki azzal az utasítással, hogy a bizottság munkálatait rövid határidőn belül az országos ügyvédgyülés állandó választmányának terjeszsze be. Bakonyi Samu kijelenti, hogy nem ért egyet az előadóval )Helyeslés. Felkiáltások: Eláll!) Abban a meggyőződésben van kint e kötelezettségtől, ha a munkás helyzetének javítására nyilik a távozással alkalom. De különben is, — mint azt az igazgató is megjegyezte, — ha a munkás maradni nem akar, a kényszernek nincs semmi értelme, még az intézet maga is kénytelen a belső rend megmentése végett egyeseket kiutasítani. A napi munkarend egyébként a következő: Az intézeti harang Véö-kor kelt fel; egy fél órával ké- J sőbb a kávéból, vagy levesből álló reggeli várja a munká- j sokat, mely reggeli után rövid imádság következik. 7 órakor 1 kezdődik a munka, 9 órakor egy karéj zsiros kenyeret kapnak, 12—1 óráig ebédelnek, mely étkezés főzelékből és húsból áll, mely krumplival levesmódra összefőve, adatik. Négy órakor, kávét zsiros kenyérrel kapnak. Hét órakor vége a munkának, ugy, hogy a műhely összetakaritása után mindenki vacsorájához láthat, mely lehet leves kenyérrel, esetleg hering burgonyával, vagy kávé és kenyér, mit egyébiránt a munkások az igazgató véleménye szerint igen szeretnek. Vacsora után az étteremben marad a társaság, burgonyát hámoznak a következő napra, egyesek könyveket, újságot olvasnak, némelyek harmónium vagy hegedű mellett dalolnak, nyáron a terebélyes fák alatt tornásznak, játszadoznak, kártya- és kockajáték kizárva. 9 órakor munkáikat végzik, hogy 9x/2 órakor a jól megérdemelt esti nyugalomra hajtsák fejőket. Szombaton és ünnepnap előtt 6 órakor vége a munkának, hogy készülődhessenek az ünnepre, ami áll rühajavitásból, cipőtisztításból és kisebb bevásárlásokból, ami azonban az alkoholt kizárja. Hogy az utóbbi kísértésének ki ne legyenek téve, az intézet a legszükségesebb cikkeket raktáron tartja, minők : cipő, ruha, ing, irópapir, melyek aztán beszerzési áron adatnak el. Ünnepnapokon szünetel a munka, de az istentiszteletre semmi kényszer sincs. A délutánt ilyenkor zenével, szavalgatással vagy más hasznos szórakozással töltik el. Ilyenkor jobb az étel ; sőt este teát is kapnak «belegtes Brod»-dal (vajas kenyér hússzeletekkel). « Az kétségtelen, hogy az egylet működésével számtalan embert ment meg a társadalomnak, de azonkívül valamennyi ápoltjával eléri legalább azt a célt, hogy csavargók, koldusok, korhelyek, elkeseredett munkátlanok és hajléktalanok nem veszélyeztetik a személy- és vagyonbiztonságot. Persze, mint igazgatónk megjegyezte, ettől a népségtől valami óriási ideális lelki átalakulást ne várjunk, bár néha az sincs kizárva. Hogy az élősdiektől őrizkedjenek, Németországban körülbelül 34 ilyen egyesület képez egy egységes szervezetet, mely összesen 4,000—4,500 önkéntes munkást befogadhat. Végigjártuk az összes műhelyeket, hol a munka csendesen folyik. Munkásaink tisztességtudóan köszönnek, kérdéseinkre halkan, illendően felelgetnek. Némely vihardulta, barázdás ábrázaton, melyen az élet küzdelmei mély nyomot hagytak, a rendes, fegyelmezett, mértékletes élet egészséges nyugalma honol. A bánásmód pontos, szigorú, de emberiséges. Érdekes, hogy igazgatónk kereskedő ember. Előtte egy lelkész volt az intézet élén, de szükségessé vált, hogy gazdálkodni tudó ember üzleti érzékkel és szakértelemmel vezesse az aránylag igen csekély anyagi eszközökkel rendelkező, de nemes céljában táradhatatlan intézetet. Vájjon kitartással, csekély anyagi áldozatok árán mi nem tudnánk ily egyesületeket alapítani?