A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 41. szám - Az országos ügyvédgyűlés

296 A JOG tett s e jogrendszert nemcsak megtartotta, de kidomborította és szilárd tagozatokba öntötte a magyar nemzeti jelleget. Werbőczy az egész müveit nyugat és a szomszéd népek ellenkező irányú jogfejlődésével ellentétben, mint magyar jogász, az akkori idők eszmevilágán messze felülemelkedve állotta meg helyét. Voltak, akik Werböcy művét éppen azért támadták, mert a magyar nemzeti jogot öntötte rendszerbe. Hogy ezek között nem egy magyar ember is találkozott, azt annyira megszokhattuk politikai váltságaink egész régi történetének folyamán, hogy ez még kevésbbé lephet meg bennünket. Werbőczy a nemesek egyenlő szabadságát jogintézmény jelentőségével látja el, mikor a nemességet egyenesen a szent koronával hozza alkotmányjogi kapcsolatba és megállapítja, hogy a nemesek egyenlő szabadságot élvezvén, a királyon kivül senki más hatalmának alárendelve nincsenek. Ez az így jogintézménynyé emelt elv volt a legerősebb gátja annak, hogy a főnemesek nagyobb hatalma a köznemesek felett nálunk soha ki nem fejlődhetett. Ennek köszönhetjük, hogy a hűbérség ebben az országban, mikor a többi Európában egyre erősödött, noha beszivárgása megkezdődött, teljesen meghonosodni nem tudott. Ez az elv volt a leghatalmasabb akadálya annak, hogy azok a feudális különösségek, melyek Európaszerte uralkodtak, mint a morganatikus házasság és az egyenrangú és nem egyenrangú születés jogintézménye nálunk nem csempészhette be magát. Ez biztositotta később is az összes nemesi ingatlan vagyonnak egyenlő tulajdonjogi erősségét. Sőt tovább megyek. Ennek az igy megalkotott jogelvnek az ereje volt az egyik hatalmi tényezője annak, hogy a nagyobb királyi tanács hatalma nem semmisíthette meg a köznemesség országgyűlési képviseleti jogát, mely azután az 1608. I. törvénycikkben intézményesen biztosíttatott. Ha a főnemesség és köznemesség egyenjogúságának elve hazánkban megsemmisül s az utóbbi az előbbinek jogi hatalma alá kerül: ebben az országban az abszolút uralom jut diadalra, mert ez az állapot a nemzetképviseletnek alkotmányos jogrendszerét döntötte volna halomra, amint a szomszéd országokban megtörtént. A Hármaskönyv lélekemelő bizonysága annak, mily hatalmasan élt Werbőczy agyában az a gondolat, hogy ennek a nemzetnek fennállása a szabadságjogok intézményes biztosítékaival van elválhatlanul összekötve, de hogy ezek a szabadságjogok a nemzeti vagyon szilárdságában és biztonságában találják nemcsak támaszukat, hanem elengedhetlen alapjukat. Régi jogintézményeket az utánuk következett sok százados fejlődés modern eredményei szempontjából mérlegelnünk nem szabad. Mindig csak az egykorú jogállapotok és az akkori politikai és társadalmi helyzet méltatásával mondhatunk azok felett igazságos ítéletet. És ki merem mondani, hogy azoknak jogállapota, kik Werbőczy korában a nemesek rendjének körén kivül állottak, jórészt hasonlithatlanul kedvezőbb volt, mint Európának bármely más jogterületén. A jogász és törvényhozó, aki a nemzetét akarja szolgálni, annak a történeti tradícióit kell hogy átérezze éz átértse, hogy ugy mondjam : nemzete szívverésén kell tartania kezét, amint a világrendszerben az anyag nem pusztul el, hanem csak átalakul uj rendeltetése szerint, ugy a múltnak tradícióiból kell kilépni és tovább fejleszteni az uj feladatnak és uj céloknak szolgálatában Az egyesületnek a legutóbbi évben kb. 235,000 márka költsége volt 266,000 márka bevétellel szemben, melyben a munkások általi készítményből befolyt bevétel kb. 160,C00 márkát tesz ki. A többit az egyesület az adományokból és a nagyszámú tagsági dijakból, ami évenkint 3 márkát tesz ki, szerezte be. Tökéletesen bevált az a kezdettől fogva bevezetett intézmény, mely szerint minden egyleti tagnak rendelkezésére áll tetszés szerinti számban az u. n. átutaló jegy, melyet minden küszöbön megjelenő koldusnak adnak kitöltve a koldus nevével és dátummal s ezzel alamizsna helyett az intézethez utasítják. A német praktikus érzék nyilatkozik meg e helyes intézményben, mert nagyon jól tudják ők, hogy a legtöbb koldus szívesen vesz alamizsnát és visszautasítja a munkára való alkalmat; de ilyenkor aztán könyörületnek igazán nincs helye, mert ilyen módon mentjük meg az igazán munkátlan, könyörületre érdemest az élősdiektől, akik alamizsna helyett rendőrkézbe valók. Az udvaron a tél beálltára tűzifát vágnak fejszével és házi fürészszel; a felvágott fát a környékbeli lakók vásároljak meg. Persze az intézetre való tekintetből a leiró, cipész-, szabólakatos, kőmives-, ács-, festő-, könyvkötőmunkákat is lehetőleg az intézetbeli munkásokkal végeztetik, ha akad köztük ehhez értő ember. Az igazgató közlése szerint az intézeten kivül nem igen foglalkoztatják, mert ott nem képesek elég felügyeletet, intenzív erkölcsi hatást gyakorolni. Az egyesület segítségét igénybe vevő munkások száma folytonosan nő. Szomorú, de egyúttal vigasztaló kép, ha látunk ott szorgalmasan dolgozva megroskadt viharvert embereket, a nemzet jogéletét. A követelmény az, hogy ez a jogalkotás az államok versenyében a tudomány, erkölcs és a kultúra erejével megállni tudja helyét. Werbőczy István, a Te emlékedet hivom ide tanúbizonyságul arra. hogy a Te szellemedben igy kell működnünk. Hulljon le képedről a lepel. Üdvözöllek itt a magyar jogászok e gyülekezetében, kik tisztelettel hajtják meg fejüket műved előtt. A te példád ragyogó útmutatás nekünk, mint kell ezt a nemzetet megbecsülni intézményeiben s a tudomány erejével tovább fejlesztendő jogi önérzetében az élet harcaira megedzeni. A kép, amelyet dr. Szivák Imre ajándékozott a budapesti ügyvédi kamarának : életnagyságban, dolgozó asztalánál ülve ábrázolja Werböczyt. Egyik kezében foliánsokat tart, a másikkal jegyezget. A kép Feszty Árpád festőművész kiválóan sikerült szép alkotása. Amikor a tetszészaj elcsitult, Nagy Dezső dr. lépett a Werbőczy-kép elé és elhelyezte az országgyűlés koszorúját. Az igazságügyminisztérium nevében Meskó László dr. államtitkár hódolt a kiváló jogtudós emlékének a következő szavakkal: «A magyar igazságügyi kormány nevében leteszem ezt a koszorút Werbőczy István emlékére, akinek minden érzése, minden gondolata a magyar nemzeti szellem, a színmagyar jogérzet s alkotmányos felfogás megtestesülése volt. Örök emléket emelt magának, aki nagy művével a magyar jogegységet páratlan jogászi elmeéllel évszázadokra megalkotás Csongvay Lajos, a marosvásárhelyi ügyvédi kamara elnöke köszönetet mondott az igazságügyminiszter beszédeért és kijelentette, hogy bizalommal, reménynyel néznek a jelenlegi igazságügyminiszter működése elé. Szivák Imre elnök indítványára elhatároznák, hogy az igazságügyminiszter beszédét egész terjedelmében a jegyzőkönyvben felveszik és azt az egyes kamaráknak és az ügyvédi kar összes tagjainak megküldik. Brüll Ignác, kamarai helyettes elnök a kamara nevében átvette a képet, fogadalmat téve, hogy örökbecsű ereklyeként fogják megőrizni. Az ügyvédi kamara nevében köszönetet mond Feszty Árpád festőművésznek a kép művészi megalkotásáért és indítványozza, hogy jegyzőkönyvileg fejezzék ki köszönetüket Günther Antal igazságügyminiszternek, Szivák Imre kamarai elnöknek és Feszty Árpád íestőművésznek. Az indítványt a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta el. Szivák Imre ismételten köszönetet mondva a megjelenteknek az érdeklődésért, a díszközgyűlést bezárta. Délután. Az országos ügyvédkongreszus félnégy órakor kezdte meg tanácskozásait a budapesti ügyvédi kamara Szemere-utcai épületében. A nagygyűlésen az igazságügyminiszter képviseletében Meskó László és löry Gusztáv államtitkárok jelentek meg. Szivák Imre az állandó választmány megbízásából megnyitja a nagygyűlést, üdvözli a megjelenteket és felkéri Papp József dr.-t, az állandó választmány titkárát jelentésének megtételére. Papp József dr. kifejt, hogy a XX-ik század a szociálfilozófia érvényesülésének korszaka. A szociális eszmék hatása alatt kell az ügyvédi kart is ujjá szervezni, mert csak ugy lehet kik valaha jobb napokat láttak, de kiket a sors vagy az alkohol posványba hajtott. Bizony van ott diák, mérnök, színész, festő, tanitó, kisiparos, magasabb hivatalnokok vagy tisztek fiai, az országútról felszedett koldusok. Itt látja az ember, hogy sohase tegyünk le a reményről, ha emberek megjavításáról van szó, mert helyes eszközökkel az is keresztülvihető. Megható eseteket beszél el az egyesület jelentése. Igy pl. az istentiszteleteknél az egyházfi szolgálatait egy 63 éves kolonista látta el az 1905. év nyarán, aki már segédlelkész volt, de házitanitóskodása által elmulasztotta a papi vizsgát letenni. Sokhoz nem értett. Fát vág és a homéri hexametereket szavalja az Odysseia szövegéből. Felvétel előtt mindenkit megvizsgálnak, beteg és munkaképtelen embereket nem vesznek fel, mert hiszen az egyesület célja a munkaképes embereknek munkával való telsegitése. Igazolásokat nem kérnek, sőt a fogházakból kikerültek is emberszerető fogadtatásban részesülnek. Felvétel után ruháit fertőtlenítik vagy jobbal kicserélik s ezen okból kifolyólag köszönettel fogad el az egyesület ócska ruhákat e célra. Minden két hétben a munkások fürödnek, hetenkint tiszta fehérneműt kapnak, az érdeklődő, tanulmányozni akarókat könyvekkel látják el, a hazafias és vallási ünnepeket megülik, sőt egy muzsikához értő munkás vezetése alatt énekkart is szerveztek, vasárnap az intézeti udvar öreg fái árnyékában katonai berendezésű verseny-lövéssel szórakoznak, időnként újságokat is kapnak a szerkesztőségek jóvoltából. Bár az intézet alapszabályai szerint egyrészt azért, hogy a betanított munkásból valami hasznot is lásson, de főkép, hogy rendet, szorgalmat, mérsékletességet a tápolt megszokja, kötelezve van a belépő munkás legalább 3 hónapi tartózkodásra és 8 napi felmondási időre, — az intézet elte-