A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 40. szám - Bíráskodás házassági perekben

A JOG 159 lakhelyét kitöltötte, mely a V. T. 3. §-ának 7 pontja értelmében egyúttal fizetési helynek is tekintendő, ellenben külön fizetési helylyel, mint nem lényeges kellékkel, a váltóbirtokos a váltókötelezettek beleegyezése nélkül a váltót nem láthatja el, minthogy maga sem állítja, hogy erre nézve az alperesekkel valamely megállapodása lett volna és illetve, hogy alperesek, illetőleg a váltókötelezettek a váltó ezen utólagos kitöltésébe beleegyeztek. Minthogy pedig ekként a váltó ennek eredeti tartalma szerint az elfogadónak volt fizetés végett bemutatandó és ugyanott az óvás is felveendő, az ennek ellenére a külön fizetési helyen felvett óvás alperes, mint kibocsátó elleni visszkereset fentartására nem alkalmas. Ennélfogva stb. A budapesti kir. ítélőtábla. (998/1906.) Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a sommás végzést hatályában fentartja stb. Indokok •. Alperes, a D) alatti kötelezvény valódiságát nem, hanem csak azt tagadta, hogy ez a kötelezvény a kereseti váltóra vonatkozik. Tekintettel azonban arra, hogy ugy a kereseti váltó, mint a D) alatti kötelezvény 400 K-ról szól, továbbá hogy a D) alatti kötelezvénynek 0. bekezdése szerint a kölcsönzött 400 K tartozás biztosítására felperesnek váltó is adatott: alperes tartozott volna bizonyítani azt, hogy a D) alatti kötelezvény nem a kereseti, hanem más váltóra vonatkozik. Alperes azonban ezt nem bizonyította és ez alapon megállapítandó, hogy a kereseti váltó a D) alattin alapuló tartozás biztosítására adatott. A D) alatti okirat foglalja e szerint magában a kölcsönügylet feltételeit. Minthogy pedig ebben az okiratban arra kötelezik magukat az adósok, hogy a kölcsönösszeget a felperes pénztárába fizetik vissz? : ezzel jogosították a felperest arra, hogy a váltóp fizetési helyiségül saját pénztárát tüntette fel. Ily körülmények között a váltó helyesen mutattatott befizetés végett felperes pénztáránál és ugyanitt helyesen vétetett fel az óvás is. Ennélfogva stb. M. kir. Kúria: (1907. jun. 25., 771/900. sz. a.) a másodbiróság ítéletét a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyja. A meghosszabbítási váltónak vissza nem küldése még nem jelenti azt, hogy a hitelező a meghosszabbitásba beleegyezett. (M. kir. Kúria 1907. szept. 4.) «Peres esetekben eladó választása szerint a budapesti árilés értéktőzsde választott bírósága véglegesen dönt*>, alkalmas kikötés a tőzsdebiróság illetékességére. A budapesti kir. Ítélőtábla: (962/1907. sz. a.) Az elsőbiróság végzését megváltoztatja, az illetékességi kifogás elvetésével az elsőbiróság illetékességét megállapítja s az eisőbiróságot további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: Az A) alatti kötlevélben levő illetékességi kikötés annyit jelent, hogy az eladó felperest illeti meg a választás, hogy a budapesti tőzsdebirósághoz vagy más, azaz a perrendtartás szerint kikötés hiányában illetékes bírósághoz fordulhasson. Minthogy pedig felperes a jelen per megindításával a tőzsdebiróság illetékességét választotta és így ki van zárva, hogy alperes más bírósághoz fordulhasson, ennélfogva az A) alatti kötlevélben foglalt kikötés nem tekinthető határozatlannak. Nincs oly szabály, mely szerint a tőzsdebiróság illetékességének kikötése csak akkor volna hatályos, ha a felek az illetékesség megválasztása tekintetében egymásnak egyenlő jogot biztosítanak, sőt az 53. sz. kúriai t. ü. döntvény szerint kifejezetten kimondja, hogy a tőzsdebiróságok hatáskörének kikötése akkor is hatályos, ha csak az alperes vetette magát alá a tőzsdebiróság illetékességének. Ennélfogva az elsőbiróság illetékességét az A) alatti kötlevélben foglalt hatályos kikötés alapján az 1881. évi LIX. t.-c. 94. §. 6) pontja értelmében az elsőbiróság végzésének megváltoztatásával meg kellett állapítani és alperest, mint a kérdésben vesztest, a perrendtartás 261. §-a értelmében az elsőbirósági és a sikeres felfolyamodási költség fizetésére kellett kötelezni. A m. kir. Kúria. (1907. jul. 8. 896/907. sz. a.) A másodbíróság végzését helybenhagyja. Indokok: Az A) alatt csatolt kötlevélben foglalt ezt a kikötést, «peres esetekben eladó választása szerint a budapesti árués értéktőzsde választott bírósága véglegesen dönt», a m. kir. Kúria akkér.t értelmezi, hogy azzal per esetére csakis a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága van kikötve és igy a kikötés nem vagylagos, mert csakis a budapesti áru- és értéktőzsde választott birósága van hivatva kikötés szerint per esetében véglegesen dönteni, amivel szemben esetleg más bíróság választhacása kizártnak tekintendő. A kötlevél aláírásával pedig alperes az abban foglalt fentebb idézett kikötést elfogadván, a budapesti áru- és értéktőzsde választott birósága hatáskörének magát kétségtelenül alávetette ; amiért is a másodbíróság végzése az itt.felhozott és ezzel nem ellenkező egyéb indokainál fogva helybenhagyatott. Bűnügyekben, A zugirászati kihágás miatt nem pénzbírság, hanem pénzbüntetés szabandó ki. A pénzbüntetés behajthatatlanság esetén elzárásra változtatandó. A zugirászati kihágás miatt elitéit egyénnek a felek képviseletétől való eltiltása csak ismétlés esetében mondható ki. A m. kir. Kúria (1906. évi 10,523. sz. alatt). A sz-i kir. járásbíróság 1905. évi 349. szám alatt hozott ítéletével S. Zs. ügynököt az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-ában körülirt zugirászat kihágásában bűnösnek nyilvánítván, e miatt behajthatatlanság esetén két napi fogságra átváltoztatandó huszonöt korona pénzbüntetésre Ítélte el A vádlott által a bünöség megállapítása miatt felebbezett ennek az ítéletnek a büntetés kiszabásáról rendelkező részét a törvényszék mint felebbviteli bíróság 1905. évi 6,765. szám alatt kelt jogerős ítéletével a Bp. 554. §-ának második bekezdésére való hivatkozással a Bp. 385. §-ának 2. pontjában megjelölt anyagi semmisségi okból megsemmisítette, vádlottat az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-a alapján szabadságvesztés-büntetésre át. nem változtatható 25 K. pénzbirságra ítélte és a felek képviseletétől eltiltotta. Ezzel a rendelkezéssel a kir. törvényszék három irányban sértette meg a törvényt. Az ügyvédi rendtartást tárgyazó 1874. évi XXXIV. törvénycikk 39. §-a ugyanis a büntető törvénykönyvek életbeléptetéséről szóló 1880. évi'XXXVII. t.-c. 5. i?-ának 3. pontjában hatályban fentartatván, az ott körülirt törvényszegés az élctbeléptetési törvény most idézett 5. §-ának utolsó bekezdése szerint kihágást képez; amiből nyilvánvaló, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-cikk 39. §-ában meghatározott zugirászat kihágására nézve a büntetőtörvénykövek életbeléptetésével a kihágási büntető törvénykönyvnek általános rendelkezései alkalmazandók. Minthogy pedig a kihágások büntetéseikép a Kbtk. 15. §-ában elzárás és pénzbüntetés van megállapítva ; minthogy a pénzbüntetések kiszabásánál a Kbtk. 22. és 23. §-ai értelmében mindig meghatározandó az elzárás tartama is, mely a pénzbüntetés behajthatatlansága esetében ennek helyébe lép, kétségtelen, hogy az 1874. évi XXXIV. t.-c. 39. §-ában körülirt zugirászat kihágása miatt is büntetéskép nem pénzbírság, hanem pénzbüntetés szabandó ki és hogy a pénzbüntetés behajhatatlanság esetére elzárásra változtatandó át, amint azt a kir. Kúria a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán 1901. évi 3,815. szám alatt hozott határozatában is már kimondotta. A törvény megsértését foglalja magába a kir. törvényszék Ítéletének az a rendelkezése is, mely szerint az elitélt vádlottat itéletileg a felek képviseletétől eltiltotta, mert az 1874. évi XXXIV. t.-cikk 39. §-a szerint a zugirászat kihágása miatt elitélt egyénnel szemben a felek képiseletétől való eltiltás csak az «ismétlés> esetében, vagyis akkor mondandó ki, ha az illető zugirászat miatt már előzetesen el volt ítélve, amint az a kir. Kúria által szintén a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán 1903. évi 4,604. szám alatt kelt határozatban kimondatott ; az előző elitéltetés, vagyis az «ismétlés» feltétele pedig a jelen esetben nem forgott fenn. Mindezeknél fogva a fenti értelemben kellett határozni. Az alsóbiróság a ténymegállapításba csak a már bekövetkezett tényeket és körülményeket veheti fel, annak a kimondása tehát, hogy valamely eredmény be fog következni, nem tekinthető helyes ténymegállapításnak. A m. kir. Kúria (1907. évi június hó 20-án, 5,931. sz.) Vádlottnak és védőjének semmisségi panasza folytán : Mindkét alsóbbfoku biróség ítélete a B. P. 437. ij-ának 5. bekezdése alapján megsemmisíttetik s az elsőfokon eljárt ipolysági törvényszék utasittatik, hogy tartson uj főtárgyalást, annak eredménye alapján a tényállás keretében állapítsa meg azt is, hogy C. János sértett jobb keze a szenvedett testi sérülés következteben használhatatlanná vált-e, vagy sem, s annak utána a kifejlendőkhöz képest hozzon uj határozatot. Indokok: Vádlott a vádnak megfelelően a B. T. K. 301. §-ának 1. tételébe ütköző és a 303. §-ának 1. bekezdése szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében mondatott ki bűnösnek. A tábla ezen ítélet alapjául a törvényszék Ítéletének helybenhagyásával azt a tényt fogadta el valónak, hogy vádlott Béld községnek erdejében 1906. április 24-én, C. Jánost szándékosan, de ölési szándék nélkül a nyakán és jobb kezén egy fejszével megvágta és ezáltal rajta 20 napnál tovább tartó testi sérülést okozott, amelynek következtében a nevezett sértett jobb keze használhatatlanná lett. Ez a ténymegállapítás azonban hiányos. Annak a kérdésnek az eldöntésénél ugyanis, hogy a jelen esetben alkalmazható-e a B. T. K. 303. §-a, vagy sem ? azt kell tudni, hogy a sértett jobb keze a szenvedett sérülés folytán valójában használhatatlanná lett-e, vagy sem ? A tábla által valónak elfogadott fentebbi tényállás szerint pedig ez a kérdés nem döntetett el, mert a tábla nem azt a tényt fogadta el valónak, hogy a sértettjobb keze a sérülés folytán használhatatlanná lett, hanem ezt csak mint bekövetkező eredményt állapította meg, amelynek bekövetkezése pedig a dolog természeténél fogva még el is maradhat. Tekintettel tehát arra, hogy a tábla ítélete ellen a vádlott és védője a B. P. 385. §-ának 1. a), b), c) és 3. pontjai alapján éltek semmisségi panaszszal s ugy annak az eldöntése, hogy a B. T. K. 303. ij-a alkalmazásának van-e helye, vagy sem s ehhez képest alapos-e a semmisségi panaszoknak a B. I'. 3H5. ij-ának 1. b) pontjára fektetett része, vagy sem, az alsóbiróságok által mellőzött annak a körülménynek a megállapítását teszi szükségessé, hogy a sértett jobb keze a szenvedett testi sérülés következtében