A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 40. szám - Bíráskodás házassági perekben

158 vagy részbeni eltartására szerződésbeli kötelezettséget vállalt s oly jogszabályra sem hivatkozhatik, melyezen kötelezettséget terhére megállapította, amennyiben joggyakorlatunk szerint, a gyermek teljesen vagyontalan, k'eresetképtelen szüleit köteles eltartani, már pedig felperes nem is állítja, hogy teljesen munka- s keresetképtelen volna. Minthogy pedig ezek szerint felperes fiától ennek életében tartást követelni jogosítva nem volt: ily követeléssel alperes ellen nem léphet fel és pedig még az esetben sem, ha a fia önszántából, kötelezettség nélkül vele keresményét megosztotta volna. Ugyanezért felperest, az ajánlott bizonyítási eljárás mellőzésével, keresetével elutasítani kellett. A temesvári kir. ítélőtábla : Az elsőbiróságnak az ítéletét megváltoztatja és felperest kereshetőségi jog miatt a keresetével elutasithatónak nem találja, mihez képest az elsőbiróságot a kereset érdeme feletti uj határozat hozatalára utasítja. Indokok: Az elsöbiróság helyes kifejtése szerint, a kereset lényegét véve, annak a vagyoni előnynek a megtérítésére irányul, amelyet felperes állítása szerint a fia neki a közös háztartás költségei fedezése végett időnkint átadott és amelytől a fia elhunyta folytan elesett, tehát nem ama kárigény érvényesittetvén, amely a tartásra törvénynél fogva kötelezett egyén elhalálozása által, eme költség elvonásából eredő károsodásra vonatkozik, következéskép amiatt, hogy a felperes és annak az elhalt fia között a törvénynél fogva tartásra kötelezett és jogosított közötti viszony fenn nem forog, illetve, hogy tartásnak a törvénynél fogva igénybe vehető követelhetési jogosultsága be nem állott, felperes a keresetével kereshetőségi jog hiánya okából nem volt volna elutasítható. Minthogy pedig saját álláspontjánál fogva ez elsöbiróság a keresetet érdemben el nem bírálta és igy az ítélet e tekintetben e helyütt sem bírálható felül, ugyanezért az Ítélet megváltoztatásával, az elsőbiróságot a kereset érdeme feletti uj határozat hozatalára utasítani kellett. A m. kir. Kúria (1907. jun. 20. 7,-121. sz. a.) a másodbiróság ítéletét megváltoztatja és az elsobiróságnak felperest keresetével elutasitó ítéletét hagyja helyben. Indokok: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsöbiróság Ítéletét megfelelő indokolása alapján s azért hagyta helyben, mert az 1874: XVIII t.-c.-nek a joghasonszerüség alapján ebben az esetben is irányadónak vehető 2. §-a szerint, kártérítéshez csak maga a sérült, annak halála esetében pedig csak azok tarthatván igényt, akiknek eltartására a baleset folytán elhalt egyén törvénynél vagy törvényes gyakorlatnál fogva kötelezve volt, az alperes nem tartozik kártérítéssel azon vagyoni előnyökre nézve, melyekhez a felperes a baleset folylán életét vesztett fiának kötelezettség nélküli önkénytes adománya utján jutott. Az 1874: XXXIV. t.-c. 54. §-ának az a kivételes rendelkezése, hogy ügyvédi dij megáll api tására vonatkozó egyesség érvényességéhez okirat szükséges, kölcsönös és az egyezkedő felekre egyaránt kötelező ugyan, azonban csak egyes ügyek vitelére vonatkozóan létrejött megállapodásokra alkalmazandó, j mig oly esetben, midőn az ügyvéd meghatározott évi fizetésért állandó alkalmazást vállal bizonyos ügyvédi teendők ellátására, nem alkalmazható. A budapesti kir. törvényszék (1905. május 25. 3,911/905.) Kötelezi alperest, hogy felperesnek 2,516 K. tőkét s jár. fizessen, stb. Indokok: A költségjegyzékből kitünőleg felperes 1898-tól kezdve évi 1,200 K. munkadijátalány ellenében látta el az alperes ügyeit, mely viszony felperes állítása szerint 1902. évtől kezdődőlcg kölcsönös megállapodással lett megszüntetve. Minthogy pedig azon esetben, hogyha valamely szerződéses megállapodást feltételező viszony éveken át fennáll és akkor is kölcsönös beleegyezéssel lesz csak megszüntetve: nem tehető vita tárgyává az, hogy a szerződés helyes formák között jött-e létre; ennélfogva felperesnek az az ellenvetése, hogy az évi 1,200 K. munkadíj kikötésére vonatkozó megállapodás azért nem érvényes, mert ez az ügyvédi rendtartás követelményének megfelelően nem lett irásba foglalva, figyelembe nem vehető. A felperes azonban nem bizonyította azt, hogy a felek eme megállapodást hatályon kívül helyezték volna, sőt J. ügyvédjelölt a ü í;>eres volt alkalmazottjának vallomásából kitünőleg a felperes 19i >2. végén azért számította fel az összes munkadijat, mert az átalányt a végzett munkával nem tartotta arányban állónak, az alperes azonban ezen felszámítás ellen alkalmazottja előtt tiltakozott. Minthogy pedig a felperes az alperes hozzájárulása nélkül az alperes képviseletéből kifolyólag az éveken át hatályban tartott szerződéses díjazásnál többet nem igényelhet, ez a hozzájárulás pedig az alperes részéről nem történt meg, ennélfogva a felperest az 1902/3. években és az 1,200 K, munkadijátalány, illetve ennek megfelelő része, továbbá a készkiadásainak megtérítése s az alperes ellenfeleitől esetleg befolyó költség illeti meg. stb. stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1905 november 15-én 6,894/905.) Az elsöbiróság ítéletét helybenhagyja azért, mert az 1874: XXXIV. t.-c. 54. §-ának az a kivételes rendelkezése, hogy ügyvédi díj megállapítására vonatkozó egyesség érvényességéhez okirat szükséges, kölcsönös és az egyezkedő felekre egvaránt kötelező ugyan azonban csak egyes ügyek vitelére vonatkozóan létrejött megállapodásosa ^ mig oly esetben midőn az ügyvéd meghatározott évi fizetésért állandó alkalmazást vállal bizonyos ügyvédi teendők ellátására, nem alkalmazható. Minthogy pedig felperes meghatározott évi átalányösszeg mellett vállalta el alperes összes ügyeinek ügyvédi ellátását s ezenfelül csakis a készkiadások s az alperes ellenfeleitől behajtandó költségekre tarthat igényt, felperes a megállapodás érvényét okirat hiányából kifogásolni jogosítva nincsen. A m. kir. Kúria (1907. június 7. 641/906 sz. a. V. p. t A kir. tábla Ítéletét felhozott és az elsöbiróság ítéletéből felhívott indokokból helybenhagyja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Valamely mű fordítási jogának fentartásához szükséges, hogy a művön kifejezetten «a fordítási jog* tartassék fenn és ezt nem pótolja az, hogy a munkán «Alle Rechte vorbehalten* «Minden jog fentartva» kitétel foglaltatik. A budapesti kir. ítélőtábla. (8,777,1905.) Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest alperesek ellen támasztott keresetével egészben elutasítja. Indokok: Valamely hírlap szerkesztőit a kérdéses lapban megjelent közleményekért csakis a sajtójogi felelősség terheli az e részben fennálló jogszabályok értelmében, azonban ugyanők a szerkesztőségük mellett megjelent hírlapban elkövetett szerzői jogi bitorlás miatt pusztán e minőségüknél fogva egyéb, az 1884. évi XVI. t.-c.-ben meghatározott előfeltételek fennforgása nélkül, felelősségre nem vonhatók és' a szerzői jog bitorlásából előálló következményekkel nem sújthatok. Arra pedig, hogy másod- és harmadrendű alperesek, akik a «B. N.»-nak a szerzői jog bitorlása elkövetésének idején szerkesztői voltak, elsőrendű alperest a szerzői jog bitorlására rábírták, vagy abban egyébként részesek volnának, a perben adatok fel nem merültek, erre nevezetteknek pusztán szerkesztői minőségükből következtetést vonni nem lehet. De nem terheli a nevezetteket, valamint a harmadrendű alperest mint az elsőrendű alperes részvénytársaság igazgatósági tagját sem felelősség a felperes irányában, mert az 1875. évi XXXVII. t.-c. 188. §-a szerint azon ügyletek által, melyeket az igazgatóság a társaság nevében köt, jogosítva és kötelezve a társaság lesz és harmadik személyek irányában az igazgatóság tagjai a társaság nevében teljesített cselekményekért személyesen nem felelősek, az okozott kárért is a károsultnak csak akkor felelnek, ha megbízásuk határain tul mennek, ezt pedig felperes nem is vitatja és oly körülmények, melyekből a harmadrendű alperes által történt rábírásra vagy ugyanennek részességére lehetne következtetni, szintén fenn nem forognak. A m. kir. Kúria (1907. ápr. 23. 1,039/1907. sz. a.) A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az eredeti műnek a szerző beleegyezése nélkül történt fordítása a szerzői jog bitorlásának csak akkor tekintendő, ha a fordítás jogosulatlan, vagyis az 1884 : XVI. t.-c. 7. §-ában foglalt rendelkezésekbe ütközik. Ennek a szakasznak a jelen esetre egyedül alkalmazandó 3. pontja szerint annak, hogy a fordítás jogosulatlannak tartassék, első feltétele az, hogy a szerző az eredeti mű címlapján vagy elején a fordítási jogot magának fentartotta légyen. A fordítási jog védelmének ez a feltétele azonban a szóban levő műre nézve fenn nem forog, merc annak címlapján vagy elején az, mikép a szerző a fordítási jogot magának fentartotta, kitéve nincsen, ezt pedig nem pótolja a C) alatti címlapjának belső oldalára vezetett e kifejezés: «Alle Rechte vorbehalten,* vagyis «minden jog fentartva, mivel abból, hogy a törvény a szerzőt megillető egyéb jogok védelmét azok fentartásához sehol sem köti, nyilvánvaló, hogy a felhívott szakasz határozottan azt kívánja meg, mikép a szerző által a «forditási jog» tartassék fenn. Ezek szerint a C) alattinak a másodnegyedrendü alperesek által eszközöltetett fordítás s annak a «B. N.> regénycsarnokában «A kiváltságosak* cim alatt a felperes beleegyezése nélkül történt közzététele a másodnegyedrendü alperesek ellenében a szerzői jog bitorlásának tekinthető nem lévén, ezen aloeresekre vonatkozólag a másodbiróságnak a felperest keresetével elutasitó rendelkezése ezen okoknál fogva helyben volt hagyandó. A hitelező jogosítva van a kitöltetlen fedezeti váltót olyan fizetési helylyel ellátni, mely az alapul szolgáló ügylet szerint megfelel a tartozás kifizetési helyének, a váltó tehát akként telepíthető is. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (6 454/907. sz. a.) A sommás végzés hatályon kívül helyeztetik, stb ' ^itrf/?í ?en?,-VÍtáf *Z> h°gy Alperes'a kereseti váltót a váltókötelezettek aláírásával ellátva különben kitöltetlenül kapta es felperes maga ,s beismeri, hogy az intézvényezett K. J,né neve mellett le.o .Budapesten., kívül azt, hogy <fizetendő Budapest székesfővárosi szövetkezet* külön fizetési helyiséget maga a felperes vezette a váltóra. Minthogy pedig a váltóbirtoko! a V. T. 9á. §-a értelmében az üresen birtokába jutott váltót csakis i ényeges kellékekre nézve töltötte ki, mely jogát a fi etésf hely tekintetében gyakorolta is azzal, hogy a váltón az intézvényezett