A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 40. szám - Bíráskodás házassági perekben

A JOG 289 érdekében anyagi előny nyújtására való hajlandóságát nyilvánítja egyelőre ismeretlen refiektánsok irányában. (Ez a forma a dijkitüzéstöl van véve.) (Máskor a reflektáns bizonyos szellemi szolgáltatásra való hajlandóságát közli az anyagi szolgáltatást nyújtó féllel.) II. Az anyagit nyújtó egyoldalúan felállítja, a nyújtás feltételeit. (Itt valóságos ellenszolgáltatást is kiköthet.) Ezt legtöbbször már az I. fázisban teszi, de konkrétizálására csak utóbb kerül a sor. III. Az anyagi elfogadásával (facto concludente) az elfogadó a feltételeket magára kötelezőknek elismeri. Tehát létrejött a szerződés. IV. Ezzel állanak be a felek közt az ügyletnek joghatásai, amelyeknek dogmatikai szempontból való kifejtése lesz a feladat. * * * Az ide tartozó anyagot tehát két részre kell osztanunk, illetve caesurát kell tennünk a keletkezéstől a megszűnésig tartó folyamatnak egy pontján és pedig ott, ahol az ajánlat már elfogadásra talált, ahol már tudva van pályázat esetén az ösztöndíj nyertese. Addig a pontig azonban dijkitüzés az ásztöndij ügylete, feltéve, hogy nyilvános kiírás alapján adatik ki az ösztöndíj. Azontúl ajándék. Es pedig vagy puszta ajándék, vagy feltételhez kötött ajándék. De nem mindig. A kettéosztás azonbanem mindig lesz praktikábilis. Főleg akkor nem, mikor nincsen pályázat. Ekkor csak ajándékkal lesz dolgunk. Ami az ösztöndijat külön is egészen önálló ügyletfajtává tehetné, az a célzat, az intenció momentuma. Ez emeli ki az ajándékozás sokféle alakjának köréből. E momentumhoz csatlakozik az a másik még fontosabb szempont, t. i. a szociális érdek szolgálásáé. Meg lehet állapítani, hogy az ösztöndíj egyik formája a vagyoni különbségek kiegyenlítésére használt formáknak. Hogy tisztán annak a célnak a szolgálatába állított eszköz, mely az emberi társadalom haladását tartja szem előtt. Ez a két szempont és ezeknek súlya elegendő mértékben okolja meg, hogy a téma önálló keretben kerüljön fejtegetés alá. * Lássuk most, hogy a dijkitüzésnek és ajándéknak milyen elemei ismerhetők fel az ösztöndíjban ? A dijkitüzés legtöbbször magánérdeket szolgál, motívuma valamely egyéni cél, kivételképpen közérdek.1) Az ösztöndíjnál ellenkezőleg áll a dolog. Itt szabály a közérdek, kivételesen és mellékesen szolgál indokul a magánérdek előmozdítása. (Pl. jó, speciális mérnökök kiképzése egy gyár részére.) A dijkitüzésnél a kiadott dij menten átmegy a győztesnek magánvagyonába, kiérdemelt, megkeresett munkaellenértékké válik. Az ösztöndíjnál a győztes csak kézbentartója a díjnak. Ő rajta keresztül az összesség, a követett közcél, jut közelebb ahhoz a közérdekhez, melyet az ösztöndíj szolgál. Innét az eltérés a zálogjogszerzés dolgában. ') Pl. nagyobb közmüvek tervének elkészítése. József gróf esztergomi érsek 1790. jul. 10-én hangaztatta, hogy: «a hazai hosszas idők által megerősített és még e viszontagságokban is fentartott törvényeinknek egymás közt levő és következő szorosabb egyesülése s összefogása miatt meg. tudta még ama nagy elméjű. . . József császárt is ennek igazságairól, ősi törvényeinknek valóságáról, mint minden közjavának s boldogulásának egyetlen tántoríthatatlan kútfejéről voltaképpen győzni, ... az ország és a királynak kívánságai egyaránt azon célban állapodnak meg, hogy ne csak visszaállíttassanak ősi törvényeink s igazságaink, hanem örökössé és minden következendő időkre tétessenek, hogy a király és az országtól lehetetlenné váljék azoknak fölforgatása.> . . . Utalnunk kell most már azokra a törv.-cikkelyekre, melyek a magyar állam független s önálló voltát tárgyazzák s melyek az alkotmányérti küzdelemben alapul szolgáltak, e cikkelyek a következők: Az 1439. törv. bevezetése, záradéka s az I. t.-c. 1453. I. 1464 bevez. és I. t.-c. 1478. XIV. 1490. II. Ulászló Conditioi 2. §. 1527. I. t.-c. I. Ferdinánd esküje. 1537. XIX. 1546. XV. 1548. XXII. 3., 4. §§. LVI. 1552. XXX. 1553 XIX. 1554. XI. 1557. X. §. 1559. VIII., IX., LVI. 1563. XXXV. 1567. XL. 1569. XXXVIII. 1572. II. 1582. I.. VIII. 1583. 1. 5. §. 1588. XI. 1608. k. e. XVI. 1613. XXV. 1618. VIII. 1622. (1. 7., 9., 27. §§. 1638 I. 2. 4. 20. §§. 1759. I., 2., 4., 21. §§. 1681. X., XII. 1687. IV. 3. §. 1715. II. 5. §. III., XVIII. 1722/23. előbeszéd I. t.-c. előszava, II. t.-c. 10. §., III. t.-c. 1741. II. 3. §. XI. t.-c. 1790. II. 1. p. X. t.-c. 1792. II. 1. p. 1825/27. III. Ezekre támaszkodva áll a magyar alkotmányfejlődésre az, hogy hajthatatlanul a törvény betűjére- támaszkodni, fenyegetésektől meg nem zavartatni, ígéreteknek nem engedni, inkább évtizedeken át jogtalanságot tűrni, mint egyetlen pillanatig is jogtalanságot jogul elisnálunk is áll t. i. «heureusement l'Angleterre a de la mémoire ; ses coutumes reprennent le dessus quoique on fasse ; avec un droit tronqué, avec un débris d'institution.elle se défend. II suffisait que les formes constitutionnelles fussent en gros conservées, pour que tót ou tard l'esprit ranimát le corps, et que la parole fit renaitre la liberté. (L. Rémusat : L'Angleterre au XVIII. Siecle. I. 21. I.) A külső formát illetőleg, mennyiben vág a dijkitüzés analógiája az ösztöndijpályázatnál ? Dijkitüzésről ott'beszélünk, ahol a kiíró (adós) valamely gazdasági tartalmú szolgáltatást (ellenérték) igér nyilvánosan bárkinek, aki (hitelező) valamely teljesítményt (érték) fog végrehajtani. Mennyiben hasonlít ez a kategória az ösztöndijpályázathoz és hol tér el attól ? 1. A gazdasági értékű szolgáltatás, 2. a nyilvános igéret, 3. a hitelező meghatározatlansága itt is, ott is megvan. Eltérés csak abban van, hogy a dijkitüzésnél, amikor esedékes a dij, akkor az érték már megvan, már felmutatható. A dij tehát egy már véghezvitt munkáért jár. A dijat azért adják ki, mert a munka megérdemli az elismerést. A hitelező kiszemelése objektív körülményeken, a munka megbirálásán fordul meg. Máskép az ösztöndíjnál (a feltételesnél). Itt az ellenértéket kiadják, még mielőtt a teljesítmény láthatóvá válik. Xem objektív elemeken fordul a kijelölés, nem tárgyi momentumok határozzák meg a hitelező személyét, hanem alanyiak, subjektivek. A legalkalmasabbnak látszó jelölt lesz győztes és nem már teljesített munkájáért, hanem a jövőben létesítendőért. A kijelölés által bizalmát fejezi ki a biráló a hitelező iránt, felteszi róla, hogy a kitűzött célt becsülettel fogja szolgálni. Rövidesen és képletesen ugy lehetne az ultima differentiát a két fogalomcsoport között felállítani, hogy az első reálügylet, a teljesítés kézen-közön történik, a második hitelügylet, ahol az adósból (kiíró) hitelező válik, mert egy jövőben elvárt teljesítés reményében adja ki a dijat. Lássuk ezek után a genetikus folyamatot, kövessük az ösztöndijügylet keletkezésének minden fázisát, hogy igy jogi szempontból is megvilágíthassuk természetrajzát. (Mindvégig szem előtt tartván, hogy a segélyező ösztöndíjról van szó és hogy pályázati kiirás van, az ajánlat ad incertos van intézve.) (Folytatása következik.) Bíráskodás házassági perekben.*) Irta Sir WALTER PHILLIMORE, a londoni főtörvényszék birája. Ha a házasságot kötő felek egyazon állam polgárai (vagyis a reájuk nézve hatályos személyi jog azonos), a létrejött házasság az ő személyi joguk impériuma alatt áll; annak az államnak bírósága pedig, amelyhez a házasfelek tartoznak, — lesz illetékes mindennemű házassági ügyeikben, igy az esetleges válóperben is. Nem változik meg a helyzet akkor sem, ha ily házasfelek külföldön, pld. két angol állampolgár Francia- vagy Németországban köt házasságot. Csakhogy ily esetben a házasság érvényének kérdése jő tekintetbe és ha pld. a házasságot alakilag megkötött felek válópert indítanának, a bíróság a válás helyett például a házasság eredeti érvénytelenségét mondja ki *) A nemzetközi jogi egyesület 1906. évi berlini kongresszusa tárgyalási anyagából. merni : ezekkel vivta ki Magyarország önállóságát. E jogfolytonosság volt a bástya, amelyen belül alkotmányossága töltartotta magát a győzedelmes hatalommal szemben és megbuktatta a jogeljátszás elméletét. (Neue Freie Presse 1898. jul. 31.) E törvényekre utalva derül ki ama nagy történelmi igazság, mely szerint <ha tényleg el is vesztette (t. i. az alkotmányos életnek teljességét), legalább elvben, a papíron az országgyűlés minden állami és rendi jogot féltékenyen meg akart és meg tudott őrizni. A törvénytárba, az országgyűlési végzeményekbe menekültek ez időben Magyarország jogai és önállósága. Ha a rendek a háborús idők viharaiban nem gyakorolhatták is jogaikat, a törvénytárban igyekeztek azokat a jövő, egy jobb korszak számára megőrizni. Elvben és elméletileg nem is áldoztak föl semmit országuk igazaiból. (L. M. O. T. V. k. 168. I.) <Nem is lehet tagadni, hogy az a fikció s azok a scartéta törvények, melyekre az uralkodók megesküdtek s melyeknek sanctiója ott volt a mult századok szabadságharcaiban, mementó mori intésként hatottak fölfelé, hogy Magyarország irányában bizonyos határon túllépni nem lehet. Es lehet-e tagadni a hatást, midőn Deák Ferenc 1861 ben azokat a scartétákat a maga fölirataiban összeállította ? Még nincs annyira kivetkőzve a világ a jogtiszteletből, hogy ne volna semmi érvénye annak az állhatatos jogfentartásnak, melyet a magyar nemzet ama törvényekben s azok gyakori ismétlésében cselekedett. . . De gondoljunk csak vissza arra a fényes exposéra, melyet Deák Ferenc 1861-iki két fóliratában összeállított, mely mü megjelenése legújabb korunknak egyik fénypontját, dicsőségét képezi. Miből áll ennek a műnek tartalma? . . A régi Magyarország hagyományaiból. Azok a törvények, melyekkel Deák Ferenc Magyarország állami függetlenségét megvilágította, nagy részben mind e korszakban hozattak. Deák Ferenc fényes tehetsége s jellemtisztasága varázst kölcsönzött e munkának, de ez nem lett volna elégséges arra, hogy a páratlan hatást előidézze, ha hiábavalóságokból állott volna a tartalom, ha üres lett volna a fényes keret. Deák maga sem lett volna képes oly nemesen felhevülni, ha egyszerűen valamely fur-