A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 40. szám - Bíráskodás házassági perekben

290 A JOG az esetben, ha a felek akár hazájuk törvényei, akár a lex loci értelmében házasságot nem köthettek volna. Ha a házasfelek személyi joga a házasság megkötése előtt különböző volt, akkor az asszony a férj személyjogának uralma alá kerül, épp ugy, mint követni tartozik férjét a lakóhelyére, kapcsolatos ezzel az állampolgárság megváltozása is és pedig vagy, mint Angliában, a nő egyszer s mindenkorra a férje államának polgárjogát szerzi meg a házasságával avagy mint más állam törvényei szerint, csupán a házasság fennállása tartamáig. A férjre nézve illetékes állam bírósága illetékes a nőre is. Ha a házasfelek bármelyike inditana válópört, az mindig annak az államnak törvényei szerint bírálandó el, amelyhez a férj tartozik. A nő nem védekezhetik ezzel szemben volt hazájának eltérő törvényeivel; épp ugy a férj sem formálhat igényt arra, hogy nejével szemben a nő volt hazájának törvényeit alkalmazzák. Mindez a rendelkezés akkor érvényes, ha a házasság tartama alatt a személyjog nem változott. Nehézség merül fel az ellenkező esetben, vagyis ha a házasság tartama alatt a személyi jog változik meg vagy annak megváltoztatása kiséreltetik meg. Ha a házasfelek az állampolgárság vagy az állandó lakhely megváltoztatása nélkül csak ideiglenesen élnek külföldön, vájjon a felek egyike vagy mind a kettő indithat-e válókeresetet e külföldi állam birósága előtt ? A válasz az, hogy válópert nem indíthatnak, hanem csak ideiglenes védelmet és alimentációt kérhetnek a külföldi bíróság utján: ez a bíróság pedig a külföldi felekre is azokat az ideiglenes természetű rendelkezéseket alkalmazza, amelyeket a bíróság honának törvényei szabnak meg. Válás kimondására ily esetben a külföldi bíróság még akkor sem illetékes, ha mind a két fél önkényt alávetné magát a hozandó ítéletnek, illetve, ha felek magukra nézve a bíróság illetőségét elismernék. Néha fraudulozus szándékkal cserélik fel a házasfelek tartózkodási helyüket — az állampolgárság érintetlenül való hagyása mellett — azért, hogy oly előnyöket biztosítanak maguknak ezáltal, amilyeneket hónuk törvényei nem nyújtanak. Az azonban teljesen közömbös jogi szempontból, hogy a tartózkodási helycsere ily fraudulozus szándékból történt. Megtörtént például, hogy egy angol házaspár átment Skóciába, hogy a skót törvények utján jussanak váláshoz, amihez az angol törvények szerint nem juthattak, azonban a Skóciában bíróilag kimondott válást Nagy-Britannia legfelsőbb birósága (quasi birodalmi bíróság), a lordok háza nem hagyta helyben. Egy angol állampolgárnő, aki az észak-amerikai EgyesültÁllamokba vándorolt ki s ott huzamosabb ideig lakott anélkül, hogy ott domiciliuma lett volna, az angol bíróság előtt érvéfangos ügyvédi replika megírásának föladata állott volna előtte; nem is a képzelőtehetség ködképeivel akart kápráztatni, vagy engedte magát ragadtatni, neki realitás kellett, hogy a küzdtérre kiállani tudjon és akarjon is. Amire reámutatott, az realitás volt ; olyan, mint azok a penészes tallérok és húszasok, melyeket bocskorban kerestek s egy ócska ládába rejtettek, hogy legyen mihez nyúlni szükség idején. S az ócska kornak penészes megtakaritmánya szerzett is a nemzetnek megbecsülhetetlen segítséget, s az 1848-iki forradalom legitimitásának és jogai elévülhetlen voltának bebizonyítását. {Mocsáry: Régi magyar nemes 78., 1. 89—901.)«.... die Pietát bekleidet das Gesetz mit einer Weihe, die selbst der Willkühr imponiert. Nur da gelangt das Gesetz zu seiner wahren Kraft, \vo die Gesetze alt werden. Wo im raschen Wechsel ein Gesetz das andere drángt, geht mit dem Ansehen der Gesetze auch die Macht der Gesetzes unter». (Ihering). Ezeket hátterül állítva hangoztatja az 1825/27. évi országgyűlés III. t.-cikke, az alaptörvényeknek érvényben való megtartásukról, hogy 0 sz. Felsége teljesen meggyőződvén a felől, hogy a király s az ország boldogsága a törvények pontos tiszteletben tartásán és sértetlenségén nyugszik és hogy ha akár a királynak, akár az ország karainak jogaiból valami elvétetik, a törvényeknek és az ország törvényes rendszerének századok gyakorlata által megszilárdult szerkezete romba dől, kegyesen kijelenteni méltóztatott, hogy az országnak a fölavatási esküvel megerősített alkotmányát minden időben védelmezni és fönntartani kiváló gondjai közé sorozza. . . . Mily másként nyilvánul Francziaország fejleménye, mily sivár üresség tárul elénk 1789 előestéjén. Quinei irja : «Volt-e a régi kormányformában alkotmány ?» E kérdés méltán meglepetést szül. 89-ben keresték azon alkotmányt, és még napjainkban is keresik; de bár egy tudományos félszázad mult el azóta, a kérdés még most is megfejtetlenül áll. Hiába búvárkodtak a legkitűnőbb tehetségek, ebölcseség kövét nem találták föl s meg kellett szüntetni a keresést. A leghangzatosabb szavak alatt is csak az önkényre nyesiteni akarván az amerikai bíróság előtt indított válópörében hozott ítéletet — pervesztes lett férjével szemben, aki feleségét Amerikába nem követte volt, hanem Angliában maradt. Az amerikai bírói praxis hasonló. Kompetens akkor lesz a külföldi bíróság, ha az állampolgárság és lakóhely változik meg; ha pedig — amint azt némely állam törvénye rendeli — a személyi jog érvényéhez elegendő az állam területén szerzett domicilium s nem követeli meg egyúttal az állampolgárság megszerzését, akkor elegendő a domiciliumváltoztatás is. így van egy angol bírósági határozat, amely szerint a domicilium szerint illetékes bíróság jogérvényesen hozhat válást kimondó ítéletet angol állampolgárok közt olyan válóokok alapján is, amelyek alapján Angliában — az angol törvények szerint — válás ki nem mondható; s így a külföldi bíróság által kimondott válásnak jogérvényét Angliában elismerték. Nemcsak illetékes lesz ily esetben a külföldi bíróság, hanem az előbbeni hazai bíróság illetéktelenné is válik. Nem marad meg a régi bíróság illetősége, mert ez éppolyan célszerűtlen volna, mintha az lenne a törvény rendelkezése, hogy mindig a házasságkötés helyére nézve illetékes bíróság tartja meg a válópörben való ítélkezésre is az illetőséget. A birói illetőség követi mindig a személyjogot. Az itélő bíróság saját hazája törvényeit alkalmazza; hae törvények szerint a válás kimondható, akkor figyelembe nem jön, hogy az eredetileg illetékes volt bíróság hazájának törvényei mit szabnak meg, és megfordítva. A válóokok mindig az itélő bíróság országának — nem pedig a felek eredeti hazájának — törvényei szerint állapitandók meg. Azok nem szaporíthatok, de nem is kevesbithetők. Az állampolgárság változásával a domicilum változása is együtt jár, kivéve, ha ez in fraudem legis történt, ravasz fondorlattal, hogy váláshoz jussanak. Franciaország, Olaszország és Svájc törvényei szerint a személyi jog az állampolgársághoz van kötve, s ez országokban nem a lakóhely, hanem az állampolgárság szempontjából jő tekintetbe a birói illetékesség, vagyis, ha ezen államok polgárai külföldre kivándorolnak s állampolgárságukat megtartják, ugy hazájuk bíróságai sem vesztik el illetékességüket válópöreikre nézve. Míg ellenben Nagy-Britannia, Németország és az észak-amerikai Egyesült-Államok törvényei az uj domiciliumra nézve illetékes bíróságnak adják meg az illetékességet vagyis a személyi jog érvénye nincs az állampolgársághoz kötve. Németország azonban abban a privilégiumban részesiti külföldi domiciliummal bíró polgárait, hogy ama német bíróság előtt is indíthatják meg a válópört, amelynek területén a kivándorlás előtt legutoljára együtt laktak a házas felek. Ezen az alapon a Tribunal Civil de laSeine 1902. január akadtak. Az angolok bírták nagy alkotmánylevelöket; a spanyolok corteseiket; az olaszok köztársaságaikat; a belgák a községeiket, Németalföld az ország rendéit; a németek reformjukat; a svájciak szabad cantonjaikat. A franciákra hagyományul csak az önkény maradt. Erezték ezt már 88-ban. Meglepő-e tehát, hogy megátkozták történelmüket ? Maguk a fejedelmek törölték el majd azt, ami átmenetet képezhetett volna egy ujabb korba. Feloszlatván az ország rendéit, a szabad intézményeket csirájukban ölték meg. Lerombolták a hidat, melyen a nemzet nagy rázkódás nélkül jobb korszakba léphetett volna át. (Forradalom 8. 1.) Az első jellemvonás a harmadik rend 89-iki utasításaiban az, hogy vágyaiban a régi Franciaország múltjára éppen nem támaszkodik. Mindnyájan elismerik egyhangúlag, miszerint a mult semmire sem tanit és hogy az semmit sem hagyott hátra a jelennek. Egy nemzet, mdy kénytelen történelmét megtagadni! ez az első kiindulási pont. (Id. mii 24—25. 1.) Ugyanekkor pedig a magyarok azt hangoztatták: «Nem kérünk uj jogokat; csak a régieket kívánjuk helyreállítani, melyek a királyi szó és eskü által szentesitett törvényeken alapulnak, de a amelyek épségét a hatalom megcsorbitotta. (Az 1790. évi orsz.gyül. fölirata. L. acta com. 167 1.) — A magyar állam- és alkotmánytörténet tanúsága szerint: «Nagy erő azonban az elismert szentesitett törvény. A modern államviszonyok nagyon alkalmasak kétkedővé tenni az iránt, vájjon az uralkodó személyes lekötelezése elég óvszer-e a szeméiyes uralkodás veszélyének kikerülésére. Hanem az ily föltételek szabásának, akárhányszor győzi is le őket a hatalom, mindig megvan azon eredménye, hogy az elnyomott fél tudja, hogy ellenfele legyőzhető. Es ha nem is támogatja mindig sereg, biztos célpontot n\ujt mindig, melyhez visszatérni lehet. (Marczali: II. lózsef I. k. 353. 1.)