A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 40. szám - Az ösztöndíjügylet jogi tartalma. 1. [r.]

288 A JOG kohója és megteremtője a szakműhelyekben, a szakirodákban van 99% szerint, a transcendentalis bölcselkedés fellegekben járó elméleti küszködésének, képzelgéseinek alig jut 1% a sikerből: ez a tudat egészen kiküszöbölhetővé teszi az egyetemi oktatást; azonban luxusnak én egyet meghagynék, ámde a többi, főiskolákat — ha csak módomban állana — ugy fölruháznám vagyoni és értelmi tehetékekkel, állat-, növény-, ásvány- és természettani tárait választékos és dus szerekkel, anyagokkal, könyvtárait a világ könyveivel, vezetését hires tanerőkkel, hogy ne legyenek különbek a külföld egyetemei sem, csak — tanszabadság helyett lenne mindenütt szoros tankötelezettség, tanulás helyett tudás, szoros vizsgarendszer szerint. Az ösztöndíj ügylet jogi tartalma. Irta DÓCZI SÁMUEL dr. ügyvéd, az Orsz. Iparegyesület ügyésze. Az ösztöndíjról jogi szempontból beszélni, feleslegesnek látszik. Ritkán fordul elő, egyszerű dolog, nincs tehát ok arra, hogy benne jogi elemeket keressünk és állását a jogi ügyletek sorában meghatározzuk. Ezt lehetne mondani első pillanatra és felületes hozzászólás ötletéből. Ha azonban fontolóra vesszük, hogy az ösztöndíj hovatovább intézményes eszközzé emelkedik a felsőbb oktatás és főleg az iparfejlesztés terén és hogy a legutóbbi időkben több jelentős esetben került a birói itéletmondás szőnyegére az ösztöndíj kérdése, akkor nem lehet meddő és felesleges vállalkozásnak nevezni az idetartozó érdekes jogi jelenségek közelebbi megvilágítását. Legfeljebb annyit kell koncedálni, hogy az ösztöndíj ügye nem tartozik a bonyolultabb jogi problémák sorába és hogy jogpolitikai szempontból nem tart igényt elvi jelentőségű különös rendezésre. Ellenben figyelmet érdemel azért, mert mint egészen uj joganyag eddig nem tudott tusztult jogi megvilágításba kerülni és valahányszor bíróságainknak alkalmat adott eddigelé az állásfoglalásra, mindannyiszor más és más, ellentétes nézeteknek nyitott utat. Ezért helyénvaló az ösztöndijhoz tartozó joganyagnak kritikai összefoglalása is. * * * A jog a gazdasági forgalom kedvéért van. Azzal születik, azzal együtt fejlődik. Ha a gazdasági élet uj formákat talál, a jog ezeket a formákat iskolai kezelés alá veszi és beosztani törekszik az ügyletek rendszerébe. Ha szaporodnak az érdekcserék formái, akkor uj causák keletkeznek, ami uj ügyletfajták alkotását jelenti. Az ösztöndíj rendszeres jelenséggé a mi legújabb korunkban vált. Az életben lépten-nyomon előfordul és a bírói joggyakorlatban sem idegen. Idegen azonban a jogban. Egyetlen egy ügyletfaj formája sem alkalmazható reája. A technikája sok részben hasonlít a dijkitüzéshez. Még abban is rokonok, hogy a praktikus jelentőségük mértéke majdnem et cooperationibus id solum agam* . . . Ütményi personalisnak az országgyűlés első ülésében (1790 jun. 10.) tartott beszédében előfordul: «és így rnegnyitván és tellyes világosságra hozván tősgyökeres törvényeinket, e felett minden bécsuszamodott helytelen és a gyökeres törvényeknek igaz értelmével ellenkező szokásokat is eltörölni* . . Ugyanezen ülésen előfordul e kitétel is : az ország sarkas törvényei. . . A IV-ik ülésben az ország fundamentomos constitutiójának egyes értelemmel való megtartása hangoztatik. . . Az 1825/27. évi III. t.-c. az 1790/91. X., XII., XIX. t.-cikkeket alaptörvényeknek ismeri el. Maga e t.-c. már így kezdődik : «ad tollendam Statuum et Ordinum de conservandis in suo vigore legibus fundamentalibus sollicitudinem stb. Tehát nyíltan alaptörvényeket jelöl meg. Az 1848. 1/30 kelt kir. leirat az 1790/91. X. t.-c.-t határozottan sarkalatos (vagyis alap-) törvényeknek jelöli. Az 1868: XXX. t.-c. 4. §-a az 1867. XII. t.-c.-t alaptörvénynek nevezi. Az 1868. XXX. t.-c. 69. §. mind Magyarországra, mind Horvát-Szlavon-Dalmátországokra közösen kötelező alaptörvények létét konstatálja. Az 1868/434. sz. alatt kelt belügyminiszteri rendelet tartalma szerint az 1867-ben létJejött kiegyezés a nemzetnek szintoly alaptörvényét képezi, mint a pragm. sanctio, mindazok a törvényeink, melyek az ország közjogát szabályozzák*. E rendelet pedig Deák Ferenc és Horváth Boldizsár közreműködése mellett keletkezett. A 13,537/98. sz. vallás és- közokt. min. rendelet az 1848. évi alaptörvényekre, mint ilyenekre utal. Alap., sark., sarkalatos törvények megjelölését vegyesen használja az 1878. V. t.-c. (a Büntető törv.-könyv) indokolása. (L. Anyaggyüjt. II. k. 67. 1.). «Alaptörvényeink tisztelete alkotmányos előhaladás mellett*, így hangzik a határozati párt (közjogi ellenzék) orgánumának, a Hon--nak programmja (18tj3-ban). Alkotmányunk alaptörvényei az 1848. IV. és 1867. X. t.-c. azt rendelik, hogy minden országgyűlésen megállapittassék a jövő évi költségvetés. {Deák Ferenc 1868. nov. 6.) Deák Ferenc, utalva az 1867. évi törvényekre, azt mondá: «Programmunk nem lehet más, mint azon alaptörvényeknek, melyeket alkottunk s fönntartása mellett tovább fejleszteni az alkotmányos életet.* (1868. dec. 10.) Ghyczy Kálmán . . . egyenlő. Ezért feltűnő, hogy a dijkitüzés a legtöbb törvénykönyvben külön kezelésben részesül, az ösztöndíj azonban seholsem szerepel. Még iskolai tankönyvekben, jogi enciklopédiákban sem fordul elő. A magyar általános polgári törvénykönyvnek tervezete külön cim alatt foglalkozik a »Dijkitüzés* kérdésével. Az erre vonatkozó nyolc szakasza tisztára uj vidéket fog jelenteni a magyar kötelmi jogban, mert eddigi birói joggyakorlatunk egyetlen egy esetet sem tud felmutatni, ahol a dijkitüzés kérdése felmerült volna. Az ösztöndijhoz fűződő elvi kérdések ellenben több izben voltak birói döntés tárgyai és egymással ellentétes felfogásoknak nyújtottak teret. Nem szorul bővebb indoklásra, hogy az ösztöndíj kérdése éppen olyan joggal tarthatna igényt, ha nem is önálló jogi rendezésre, legalább számbavételre, mint a dijkitüzés. Hogy ez mért nem történt meg eddig, annak több oka van. Többek között mindenesetre az is, hogy a kérdéssel tudományosan és irodalmi lag nem igen foglalkoztak nálunk. Ezért a kezdés munkája ezen a téren elnézésre is számot tarthat, hiszen töretlen utakon jár és csak egyetlen egy eredményre tarthat igényt, t. i. arra, hogy a szakkörök figyelmét a kérdés önálló mivelésének ügyére reá irányítsa. Ha ezt elérte, akkor jutalmát is elvette. * * * Az ösztöndijkérdés az első lépést a kodifikált magyar jogba való bevonulása felé nem régen tette meg. Az 1907. július 5-én a képviselőházban benyújtott igazságügyi javaslatok között van a végrehajtási eljárás módosításáról szóló javaslat, mely kimondja, hogy ösztöndijak, tanuhnányi utakra adott segélyek összegükre való tekintet nélkül, birói zár alá nem vehetők. Ezzel a törvényhozás is elismeri azt a fontos érdeket, mely az ösztöndíjügyben jogi rendezésre számot tart. Ezzel kapcsolatban utalunk arra, hogy a német egyetemeken szintén elismerik az ösztöndíjügynek jelentőségét. Egészen véletlenül jutottunk ennek tudomására. Akkor, mikor ez a dolgozat már készen volt, felhívták figyelmünket arra, hogy /. Jastroia berlini egyetemi professor az ipari bíráskodás és munkaközvetítés európai hirü mivelője, a szociálpolitikát felölelő előadásainak keretében több órán keresztül értekezett önállóan az ipari ösztöndijak kérdéséről, amelynek jövendő szerepét behatóan fejtegette. Ez is mutatja, hogy az ösztöndijak közgazdasági hivatása ma már nemcsak a szerves intézményesítés terén tesz szemmelláthatóan lépéseket, de helyet kér magának a szociális gazdaságnak és a gyakorlati jogtudománynak iskolai rendszerében is. * * * Mi az ösztöndíj ? Prima facie: egyesíti magában a dijkitüzés és az ajándék elemeit. Odáig, míg az ösztöndijpályázat lejár — dijkitüzés, legalább ami a formát illeti. Onnét kezdve: néha ajándék, néha nem az. De a dijkitüzésnél valami ellenszolgáltatásszámba menő konkrét eredményt várunk. Ami az ösztöndíjnál csak kivétel. Valójában ez a szerkezete : I. A. (legtöbbször jogi személy) valamely magasabb közcél pragmatica sanctiónak nevezett alaptörvényt.. . emlit. (1868. febr. 16.) Horváth Boldizsár az 1867. XII. t.-c.-et alaptörvénynek nevezi. (1868. aug. 5.) Szilágyi Dezső 1889. jan. 23., febr. 26. mondott beszédeiben az 1867. XII. t.-c.-et alaptörvénynek nevezi ismételten. 1894. okt. 13. Pozsonyban mondott beszédében elfőfordul az 1867. évi alaptörvény, amely országunk törvényes függetlenségét formulázza ... az 1867. évi törvények országunk alapszerkezetének állandó rendje. . . Wekerle min.-elnök (1893. okt. 5.) az 1867. XII. t.-c.-et alapvető törvénynek jelöli meg. . . Látható mindebből, hogy alaptörvényeknek nálunk oly törvények neveztetnek, melyek az államélet valamely sarkalatos intézményeit szabályozzák, az eltérés a többi törvényektől ma is csak a tartalomban mntatkozik. Az alaptörvények külön hivatalosan összefoglalva nincsenek. ... a törvényhozás egész szabadon működik, ez alaptörvények által megkötve nincs. Sokan, p. o. Cziráky, Pauler, Toldy, Schwartz Gyula, Török, stb., hogy a magyar alaptörvények és más államokban divó rendszeres alaptörvények közti különbséget még inkább kiemeljék, a magyar törvények megjelölésére a ^Sarkalatos törvény* kifejezését használják, minthogy ezeken alkotmányunk mintegy sarkain fordul meg. ' A felhozottakból kiderül, hogy e megkülönböztetésnek megvan a jogosultsága, de ezért ugy a szakirodalomban, a köznyelvben, mint a törvényhozás nyelvezetében az alaptörvény elnevezés maradt szokásos. Mi hatása volt most már emez alap- vagy sarkalatos törvényeknek a magyar állam és alkotmányéletben, mint folytak be, annak bizonyítására szalgáljanak a következők, ezekre célozott az ismert osztrák politikus Kaiserfeld, midőn ezeket mondá : «Az emberek küzdelmei és fáradságai, mikről a történelem szól, századrólszázadra bizonyos tényékké alakulnak, melyeket a menzetek soha se adhatnak föl.* (1864 dec. 1-én a bécsi Reichsrathban.)*) Batthyány ») Nem szabadván feledni, hogy nálunk is a XVI-dik század 30-as éveitől számítva a XIX. század második feléig áll az. hogy : «la une prerogative usurpatrice, ici la résistance á l'oppression c'était un de ces antagonismes dont l'histoire d'Angleterre est remplie» ... de ami