A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 39. szám - A pécsi kir. Ítélőtábla és főügyészség

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 39. számához. Budapest, 1907. szeptember 29. Köztörvényi ügyekben. Ha két egymáshoz tartozó birtokrészre foganatosított árverés alkalmával az árverés alapjául szolgáló árverési feltételekben a szolgalomra nézve világos kikötés nem is foglaltatott, az átjárási szolgalom, ha az ingatlan rész másként meg nem közelithető, a dolog természetéből folyóan megilleti a másik birtokrészt. A pécsi kir. törvényszék (1906. április hó 17-én 5,475. alatt) H. S. dr, utóbb G. S. dr. ügyvéd által képviselt ifj. K. F. felperesnek A. F. dr. ügyvéd által képviselt K. M. alperes ellen útszolgalmi jog megítélése és járulékai iránt következőleg ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja s ugyanö't 15 nap, különbeni végrehajtás terhe mellett kötelezi, hogy alperes részére 248 K perköltséget megfizessen. Indokok: A peres felek abban megegyeztek, hogy a dunaszckcsői 2,055. számú betétben felvett 845. hrsz., ugy a 3,750. sz. betétben foglalt 840. hrsz. ingatlanok a hatályon kivül helyezett, a dunaszekcsöi 180. számú telekkönyvben foglalt 230. és 227. hrszámu ingatlanoknak felelnek meg. Ezen tjkönyvből pedig az állapitható meg, hogy ennek a két ingatlannak az 1857. évben teljesített helyszínelés folytán tulajdonosa volc az 1850. évi április 8-án elhalt G. T., aki után ezen ingatlanokat B. 1. és B. 9. szerint G. Zs. és G. M. örökölték el. A G. M. részét azután bírói árverésen 1879. évi január hó 22-én ifjú K. J. vette meg, kinek az 1879. febr. 22-én kötött szerzó'dés cimén tulajdonába került a d. Xs.-t illette rész is, amely ingatlanok a mohácsi kir. járásbíróság 344,904. tkvi számú árverési hirdetménye alapján az ifj. K. J. ellen megtartott birói árverés alkalmával 1904. évi július hó 8-án eladattak, de ezekből alakult és a betétszerkesztés folytán 845. hrszámot nyert ingatlant K. M. az alperes, a 840. hrszámut pedig ifjú K. F. a felperes vette meg. Felperes keresete ezek előterjesztése után arra irányult, hogy neki, mint a dunaszekcsői 3,750. számú betétben foglalt Á. 840. hrszámu ingatlan árverési vevőjének, s jelenlegi tulajdonosának a dunaszekcsői 2,055. sz. betétben foglalt A. -(- 845. hrszám 179. számú ház beltelkén átvezető, az F. a. vázrajzban megjelölt közös útra vonatkozólag az átjárási és használati szolgalmi joga mint tkkvi ingatlanelbirtoklás alapján Ítéltessék meg, minek folytán alperes mint a 845. hrszám szolgáló telek tulajdonára köteles az F. alatti vázrajzban megjelölt közös utat megnyittani, azt felperesnek együttes birtokába, használatába bocsájtani, egyben tűrni, hogy a 840. hrszámu uralgó telek, illetve felperes javára az átjárási uti szolgalmi jog a 840. hrszámu ingatlanra tkkvileg bekebeleztessék. Felperes az elbirtoklást azzal indokolta, hogy G. Z. és G. M. az F. alatti vázlatrajzon kitüntetett arányban ezen közös ingatlanokat maguk között megosztották, azt nemcsak megosztva birták, hanem a 840. hrszámu ingatlanokhoz való jutáshoz egymásnak a pontozott vonallal jelzett utat megengedték és hogy G. Zs. ifj. K. 1.-vel azt a birtoklást továbbra is fentartották és hogy igy bírta ezt az árverésig ifj. K. I. , végül, hogy az ingatlan másként meg sem közelithető. Miután pedig alperes ezen utat elzárta, a perre az okot ő szolgáltatta, a kereset megítélésénél egyidejűleg a perköltségeiben is elmarasztalandó ; keresetével a kir. törvényszék elutasitandónak találta, mert a keresetileg érvényesített ut, illetve átjárási szolgalmi jognak elbirtoklás utján való megszerzését igazolva nem találta, más jogcímet pedig felperes fel nem hozott. Ugyanis magából az A. alattiból megállapítható, hogy ha való is, miszerint G. M. és G. Zs. az F. alatti vázlatrajzon kitüntetett ut használatára, illetve az átjárásra vonatkozólag maguk között megegyeztek és ha való is az, hogy ez birtoklás utján át is szállott ifjú K. I.-ra, ez a tény egymaga az elbirtoklást még nem állapítja meg, mert ez az állapot legfeljebb az 1850. évi április hó 8-án elhalt G. F. utáni hagyatéknak a B. alatti bejegyzés szerinti 1809., illetve 1873. évben történt rendezésekor kezdődhetett és mindkét ingatlanjutaléknak ifj. K I. birtokába Í879. év elején történt jutásáig tarthatott, akkor azonban megszakadt, mert mindkét ingatlannak ifj. K. I.-ben a tulajdonosa, már pedig senki a tulajdonát képező ingatlanokon szolgalmi jogot nem gyakorolhat, nyilvánvaló, hogy ezen egyesülés folytán mégis elkezdetett ez a szolgalom, annak tulajdona alatt szünetelt. Mivel pedig egy szolgalomnak elbirtoklás által leendő megszerzéséhez magánjogi elveink szerint 32 évi időköz szükséges, ifj K. F. tulajdonjogának megszerzéséig pedig ez az idő le nem járt és mert az ingatlanokra ez a szolgalmi jog bejegyezve nem volt, ezek E'/. szerint erre való tekintet nélkül 1904. évi július hó 8-án el is árvereztettek, ekkor pedig alperes az igényelt utat elzárta, tehát más szolgalmi jognak felélesztését is megakadályozta és igy a 32 évi békés és szakadatlan, le nem járt, felperes által nem igazolt elbirtoklás alapján az árverési vételre való hivatkozással más jogot nem érvényesíthet, mint csak azt, ami az ingatlan tulajdonjogából folyik, mert az nincs bizonyítva, hogy az ingatlant telekkönyvön kivül az érvényesített szolgalom terhelte. Ami pedig a kényszerszolgalmat illeti, erre felperes jóhiszemmel szintén nem hivatkozhatik ; mert felperes az árverés alkalmával a kihallgatott tanuk szerint tudomással birt arról, hogy az igényelt átjárási szolgalom, az alperes tulajdonát képező ingatlant nem terheli, hogy ezen ingatlanhoz ezen átjárási ut nélkül, kocsival egyáltalán nem, gyalogosan pedig ugyancsak nehézségekkel kerülhet és azt mégis megvette. Perköltségekben felperes a perrendtartás 251. §-a alapján marasztaltatott. A pécsi kir. Ítélőtábla (1900. évi június 19-én 1,401. P. sza.) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsődiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Nem vitás a peres felek között, hogy ugy a dunaszekcsői 2,055. h. betétben foglalt 845. hsz. ingatlant, valamint a dunaszekcsői 3,750. h. betétben foglalt 840. hrsz. ingatlant ifj. K. I. 1879. évben megszerezte és azóta az 1904. évi július hó 8-án megtartott árverésig egymaga — mintegy 23-24 éven át korlátlan tulajdonjoggal birtokolta; — mivel tehát a saját ingatlanain senki szolgalmat nem gyakorolhat, mivel a 2,055. és 3,756. sz. betétekben a felperes által vitatott szolgalmi jog bejegyezve nincs, de az árverési hirdetmény sem tartalmaz oly rendelkezést, hogy a külön-külön, önállóan árverés alá bocsájtott 845. és 840. tsz. ingatlanok közül, a 846. hsz. ingatlan vevője a 845. tsz. ingatlanon át útszolgalmat gyakorolhat és annak a szolgalomnak a gyakorlását a 845. hsz. ingatlan árverési vevője eltűrni tartoznék, azért kétségtelen, hogy az árverés idején a felperes által vitatott nem létezett, sem pedig az árverési hirdetmény szolgalmat nem alapított s igy felperes keresete mint nyilván alaptalan, helyesen utasíttatott el és felperes mint pervesztes fél helyesen marasztaltatott alperes részeit a perköltség fizetésében a prts. 251. §-a értelmében. A m. kir. Kúria (1907. évi június hó 20-án 8,700. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy az alperes miatt a dunaszekcsői 2,055. sz. tkkvi betétben foglalt 845. hrszámu ingatlan tulajdonosa köteles megengedni, hogy az emiitett ingatlanon keresztül felperes a tulajdonát képező s a dunrszekcsői 3,750. sz. tkkvi betétben 840. hr. sz. a. felvett szomszédos ingatlanra ugy gyalog, mint szekérrel átjárhasson, egyszersmind köteles az alperes tűrni, hogy az ilyképen 840. hrszámu ingatlan mint uralgó telek mindenkori tulajdonosát megillető, a gyalog és szekérrel való átjárásra jogosító szolgalom az alperes telekkönyvi tulajdonát képező, fent emiitett 845. hr. számú ingatlanra, mint szolgáló telekre jelen Ítélet alapján a felperes kérelmére a telekkönyvi hatóság által bekebeleztessék. A jelzett szolgalmi jognak létezése a fent körülirt uralgó telek telekkönyvi betétében egyidejűleg fel lesz jegyzendő. Végül a kir. Kúria az alperest arra is kötelezi, hogy a felperesek perköltség fejében a két rendbeli felebbezés költségével együtt 383 K 80 fill.-t 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe alatt megfizessen. Indokok: Az alperes vitatása szerint is az ez idő szerint a dunaszekcsői 3,750. sz. tkkvi betétben 840. hr. sz. a. felvett ingatlan a 845. hr, számmal megjelölt belsőséghez tartozó kertként osztatott ki s az említett belsőségnek képezte kiegészítő részét és a két ingatlanságnak ez a viszonya mindaddig fennállott, mig a dunaszekcsői 1904. évi július hó 8-án az ifj. K. I. ellen megtartott végrehajtási árverés alkalmával ezek az ingatlanok külön-külön bocsáttatván árverés alá, azok közül a 840. hr. kertrészlet a fel peresnek a 845. hr. számú belsőség pedig az alperesnek mint árverési vevőknek vált nyilvánkönyvi tulajdonává. A felperesi részről felhívott tanuk vallomásával pedig bebizonyitottnak fogadandó el az, hogy a 846. hr. számú birtokrészhez, mely a felperes tulajdonába ment át, az átjárás másként, mint a 845. hr. számú belsőségen keresztül, amelyhez eredetileg tartozott, nem gyakorolható, s hogy az átjárás az emiitett ingatlanra korábban is, mindig a 845. hr. számú belsőségen keresztül gyakoroltatott. A 846. hr. számú kertrészlet tulajdonosát az a jog, hogy ingatlanára a 845. hr. számú belsőségen keresztül átjárhasson, a dolog természetéből folyóan nyilván megilleti, még ha erre vonatkozóan a foganatosított árverés alapjául szolgáló árverési feltételekben világos kikötés nem is foglaltatott s az alperes mint a H45. hr. számú belsőség tulajdonosa ennek a jognak igénybevétele ellen kifogást annál kevésbé érvényesíthet, mivel nem vitás, hogy ő a helyszíni viszonyokat az árverés alkalmával jól ismerte, s igy abban a tekintetben, hogy a fennforgó körülmények között a helyzetből