A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 39. szám - Társadalmi ethika és büntetőjog. 1. [r.]

Huszonhatodik évfolyam. Bí). szám. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A. \J 0 G (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) QETIL1P AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. Á MAGYAR CGífÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KiR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - ST1LLER MOR dr. Budapest, 1907. szeptember 29. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér* mentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « _ 8 « Egész « _ 16 € ügy védek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendő!:. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek .legcÖsierübben bérmentesen , 'póstá-Uialváriyriyal l\ ) iiildendök. TARTALOM: Társadalmi ethika és büntetőjog. Irta Mahler Lénárt, Budapest. — A végrehajtási törvény novellájáról. Irta K o c s á n János, kisjenői kir. albiró. — A kereskedelmi törvény 57. §-ának alkalmazásához. Irta Fényes Vince, zilahi tszéki biró. — Makacssági itélet a rendes eljárásban. Irta Schmiedt József dr., medgyesi ügyvéd. — Belföld (A pécsi kir. Ítélőtábla és főügyészség. Irta Révai Lajos dr. — Az országos ügyvédgyülés napirendje — A szegedi birói országos kongresszus.) — Vegyes. TÁRCA : Színházi jogunk. Irta Révai Lajos dr. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Társadalmi ethika és büntetőjog. Irta MAHLER LÉNÁRT. Minden kor erkölcsisége függ azoktól a társadalmi hatalmi viszonyoktól, amelyek az illető korban uralkodnak. A társadalmi hatalmi viszonyok változásával változik tehát a mi erkölcsiségünk is, miután ez nem egyéb, mint mindenkori függvénye a társadalmi hatalmi viszonyoknak.1) Ezeket a társadalmi hatalmi viszonyokat társadalmi hatalmi tényezők létesitik, amilyenek a jelenkorban az állam, az egyház, a foglalkozási osztályok (Berufsstánde), a különböző — céljuk szerint — politikai, vallási és gazdasági pártok, a mások véleménye a cselekvő tetteiről és ennek egy minősített alakja, a közvélemény.2) Ezzel ugyan a társadalmi hatalmi tényezőknek hosszú sorozata még korántsincs kimerítve, van még számos faktor, amely kisebb-nagyobb mértékben erkölcsöt, magatartási viszonyokat létesít, ezek a faktorok azonban már kisebb jelentőségűek, ill. nem egyebek, mint válfajai a «mások véleményének a cselekvő tetteiről*, ugy hogy a legfontosabb társadalmi hatalmi tényezőknek tekinthetjük azokat, amelyeket itt felsoroltunk. A büntetendő cselekménynek e társadalmi hatalmi tényezőkhöz való viszonyát megállapítani, azaz a büntetendő cselekménynek a társadalmi ethika keretébe való beállítása : ez értekezés célja. Az összes szociális hatalmi tényezők között, amelyek objektív értelemben vett erkölcsöt létesítenek, iegelső helyen áll az állam. Az egyház hatalmának a háttérbe szorulásával az újkorban lassankint ez lett a legnagyobb szociális hatalom. Az állam mint ilyen egy bizonyos magatartást követel azoktól, akikre a hatalma kiterjed, és azokat, akik az általa kivánt magatartást nem akarják tanúsítani, bizonyos hátrányokkal sújtja. Ennyiben az állam még nem különbözik a többi, az erkölcs szempontjából számot tevő társadalmi tényezőtől. Hiszen hogy csak a legegyszerűbb példára hivatkozzunk, a politikai pártok is bizonyos magatartást kívánnak a tagjaiktól és azokra a tagokra, akik a párt által kivánt magatartást vonakodnak tanúsítani, ugyancsak hátrányokat rónak. E hátrányok különbözők lehetnek, igy: intés, jegyzőkönyvi megrovás, eltiltás a tanácskozásokon való részvételtől és a párt kebeléből való kizárás. Látjuk tehát, hogy a párt is elegendő eszközzel rendelkezik, hogy a tagjait az általa kivánt magatartás tanúsítására szorítsa, látjuk, hogy ez a társadalmi hatalmi tényező is épp ugy, mint minden más társadalmi hatalmi tényező, bir azzal a képességgel, hogy az általa felállított magatartási direktívákat nem respektálókat bizonyos hátrányokkal sújthatja. Hiszen ha ez a képessége hiányozna, megszűnne társadalmi hatalmi tényező lenni. Az a kérdés tódul tehát most előtérbe, hogy 1. tulajdonképen miben különbözik az állam mint társadalmi hatalmi tényező minden más társadalmi hatalmi tényezőtől, 2. miben különbözik a? állam által kivánt magatartás más hatalmi tényezők által követelt magatartástól és 3. miben különböznek az állam által kilátásba helyezett hátrányok más hatalmi tényezők által megszabható hátrányoktól ? 1. Az állam, mint társadalmi hatalmi tényező minden más társadalmi hatalmi tényezőtől csak abban különbözik, hogy hatalmasabb. A hatalomnak sokkal nagyobb quantitásával és qualitásával is rendelkezik, mint bármely más társadalmi tényező. Minden egyéb külső különbség pedig, amit esetleg észlelhetünk, nem más mint kifolymánya az állam e hatalmasabb voltának. 2. Az állam által kivánt magatartás abban különbözik minden más társadalmi hatalmi tényező által kivánt magatartástól, hogy az állam a maga, tehát az állam érdekének megfelelő magatartást kiván azoktól, akikre a hatalma kiterjed, mig a többi tár') Anton Menger: Neue Sittenlehre, Jena 1905.1., 1. és 2. fejezet. •) Anton Menger: i. m. I. 3. fejezet. Lapunk mai száma sadalmi hatalmi tényező, mint egyház, párt stb. nem az állam, hanem a maguk, tehát egyház, párt stb. érdekének megfelelő magatartást követel. Ha az államnak és igy egy másik társadalmi hatalmi tényezőnek ugyanaz lesz az érdeke, mindkét hatalmi tényező ugyanazt a magatartást fogja követelni, ha pedig eltérő az érdekük, egymástól eltérő magatartást fognak kívánni. Igy pl. az ember életének a megvédése egyformán érdeke az államnak, az egyháznak is, egyformán kívánnak tehát oly magatartást az egyes személyektől, amelynek megfelelően a más életét ne bántsák. Viszont az egyháznak az az érdeke, hogy az emberek a templomba járjanak, aminek megfelelően — hogy ugy fejezzem ki magam — templombajárási magatartást kiván a hívőktől. Az államnak ez nem az érdeke, az államnak érdekkörén kívül esik a templombajárás és ennek következtében a polgároktól a templombajárásnak megfelelő magatartást nem követel. Akárkányszor az állam érdeke ellentétben áll egy más társadalmi hatalmi tényező érdekével, amikor is az állam által követett magatartás ellentétben áll majd a másik társadalmi hatalmi tényező követelte magatartásával. És erre nem is oly nehéz példát találni. Csak utalok a különböző országokban vivott kultúrharcokra és a jelenleg Franciaországban észlelhető állam és egyház közötti viszályra, amikor az állam érdeke ellenkezik az egyház érdekével, az állam által követett magatartás különbözik az egyház követelte magatartástól. Ez azt hiszem a legvilágosabb példa, amelyet nyújthatok, de utalhatnék a mi hires választási küzdelmeinkre is, amikor a kormány érdeke ellentétben áll az ellenzék érdekével, a kormány követelte magatartás elüt az ellenzék által kivánt magaartástól. 3. Kérdésünk harmadik része arra vonatkozott, hogy miben különböznek az állam által kilátásba helyezett hátrányok a más hatalmi tényezők által megszabható hátrányoktól ? Mindenesetre abban, hogy az állam által megszabható hátrányok intenzivebbek a más társadalmi hatalmi tényezők által kilátásba helyezhető hátrányoknál. Az állam sokkal érezhetőbb hátrányokkal sújthatja az általa követelt magatartást mellőzőket, mint bármely más társadalmi hatalmi tényező. Amig a többi, az ethika szempontjából számottevő faktor csak társadalmi hátrányokban részesítheti az engedetleneket, addig az állam a jogi hátrányoknak is egész sorozatával rendelkezik. A jogi hátrányok is társadalmi hátrányok, csakhogy fokozott mértékű társadalmi hátrányok, oly hátrányok, amelyek a leghatalmasabb társadalmi tényező viselkedési szabályaiban, az állam által létesített jogrendben lelik eredetüket. A jogi hátrányok az állam jogrendjében megszabott magatartás nem tanúsításának a következményei. Minden, a jogrend által követelt magatartás mögött a kényszerrel való fenyegetés áll és ha a követelt magatartás nem tanúsíttatott, hatályba lép a kilátásba helyezett jogi hátrány. Az állam azonban követel oly magatartást is, amely nincs törvényben előírva, az ily magatariás nem kényszeríthető ki a jog utján, a magatartás mellőzése pedig nem vonhat maga után jogi hátrányt, hanem ugy, mint minden más társadalmi hatalmi tényező által kivánt magatartásnak a nemtanusitása : csak társadalmi hátrányt. Mert «helytelen volna azt hinni, hogy az állam és a jog csak a kikényszeríthető cselekedeteket kormányozzák; kettőjükre való tekintettel számos oly cselekedetek is hajtatnak végre, amelyek a szabad erkölcsiség körébe tartoznak. Oly uralkodó, akinek összes cselekedetei miniszterek és tisztviselők kinevezésére, törvények szentesítésére, hadüzenetre és más ily az alkotmányban biztosított jogokra szorítkoznának, árnykirálynak tűnnék föl a világ előtt; igazi király méltósága megkívánja a diadalkapukat, az éljenzéseket, valamint a hűség és alattvalóság számos más jelé', amelyek megtételére senki sem kényszeríthető. Család, amely nélkülözné a szeretetet és elnézést és pusztán csak a jogilag kikényszerithetőre szorítkoznék, valóban karikatúrának tűnnék fel előttünk.s3) Az állam tehát egyrészt oly magatartást követel az egyes személyektől, amely az állam jogrendjében gyökerezik, amely magatartás jogi kényszereszközökkel kényszeríthető, ill. mellőzése, nemtanusitása jogi hátrányokat von maga után. Másrészt azonban az állam oly magatartást is kiván, amelynek a nemtanusitása csak társadalmi hátrányt vonhat maga után ; igy pl. a kormány azt kívánja a bírótól, hogy ebben a politikai perben ilyen meg ilyen Ítéletet hozzon, a biró pedig a kormánytól, mint az államot képviselő társadalmi hatalmi tényezőtől, magát befolyásoltatni nem engedi és a kormány által kivánt magatartást nem tanúsítja. Eb3) Anton Menger : i. m. 6. és 7. k. 12 oldalra terjed.