A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 39. szám - A végrehajtási törvény novellájáról. 3. [r.] - Színházi jogunk. 17. [r.]

278 A JOG ben az esetben a kormány a birót nem fogja jogi hátrányokkal sújthatni, hanem csak társadalmi hátrányokkal, amennyiben nem lépteti elő stb. Az állam által követelt magatartásnak tehát már két kate­góriája áll eló'ttüak ; a jogrendben előirt magatartás és a szabad erkölcsiség körébe tartozó magatartás. Az első kategóriába tar­tozó magatartásnak egy részét szabályozza a magánjog, másik részét a büntetőjog. A magánjog az egyes személyek ama maga­tartásainak a regulátora, amelyek jogosított és kötelezett egymás közötti magánviszonyaira vonatkoznak, amig a büntetőjog az ál­lampolgároknak azt a magatartását szabályozza, amelynek nem tanúsítása az állampolgárt büntetési obligatióba hozza az állam­mal szemben, vagyis amelynek a mellőzése a legérzékenyebbjogi hátrányokat rójja az engedetlenekre. A büntetőjog tehát nem egyéb mint az állam, qua társadalmi hatalmi tényező által köve­telt ethikai magatartások egy részének a szabályozója, a bünte­tendő cselekmények pedig ebből kifolyólag ezen ethikai maga­tartások megszegése. És ezzel sikerült a büntetendő cselekmény helyét a társadalmi ethika körében kijelölnünk. A büntetendő cse­lekmény eszerint a társadalmi ethika szempontjából nem lesz egyéb, mint az állam, qua társadalmi hatalmi tényező által követelt, a jog­rendben gyökerező oly társadalmi magatartásnak a megszegése, amely a nevezett társadalmi magatartást nem tanúsító személyt büntetési obligatióba hozza az állammal szemben. Látjuk tehát, hogy a bünte­tendő cselekmény az antiethikai cselekményeknek csak egy kis részét képezi. A büntetendő cselekménynek a szociálethikába való eme beállításával megelégedettek lehetnénk, de most épp az ethika szempontjából az a kérdés tódul előtérbe, mely magatartás lesz az, amelynek mellőzését az állam mint társadalmi hatalmi tényező oly jogi hátránynyal sújtja, aminő a büntetés ? Az állam mint társadalmi hatalmi tényező társadalmi hatalmi viszonyokat teremt és az általa létesített társadalmi hatalmi viszo­nyoknak megfelelő magatartást kiván. Miután pedig erkölcsös az, aki a társadalmi hatalmi viszonyokhoz alkalmazkodik, erkölcstelen pedig az, aki a társadalmi hatalmi viszonyokkal ellentétbe helyez­kedik,1) az állam szempontjából erkölcsös lesz az, aki az állam mint társadalmi hatalmi tényező által teremtett társadalmi hatalmi viszonyokhoz alkalmazkodik. Lehetséges, hogy az, aki az állam által teremtett társadalmi hatalmi viszonyokhoz alkal­mazkodik és igy az állam szempontjából erkölcsös lesz, ellen­tétbe helyezkedik más társadalmi hatalmi tényező által teremtett társadalmi hatalmi viszonyokkal és igy ezen másik társadalmi hatalmi tényező szempontjából erkölcstelen lesz. E tekintetben utalok a katholikus ember helyzetére most Franciaországban. De ez a körülmény most mellékes, hiszen a büntetendő cselekmény­ről van szó, tehát oly magatartás nemtanusitásáról, amelyre nézve a direktívákat az állam mint társadalmi hatalmi tényező adja. Ennek következtében bennünket jelenleg csak a következő két, már fentebb kifejtett tétel érdekelhet: 1. Az állam mint társadalmi hatalmi tényező az általa teremtett hatalmi viszonyoknak megfelelő magatartást kiván ; 2. Az állam szempontjából erkölcsös lesz az, aki az állam mint társadalmi hatalmi tényező által teremtett hatalmi viszonyok­hoz alkalmazkodik. 4) V. ö. Anton Menger : i. m. I. 2. E két tételből vezethető le minden további következteté­sünk. Igy 1. ha az állam mint társadalmi hatalmi tényező az általa teremtett hatalmi viszonyoknak megfelelő magatartást kiván, 2. pedig, ha az állam szempontjából erkölcsös lesz az, aki az állam mint társadalmi hatalmi tényező által teremtett hatalmi viszonyokhoz alkalmazkodik, akkor az állam mint társadalmi hatalmi tényező által teremtett hatalmi viszonyoknak megfelelő magatartás ethikai lesz és igy az állam, amely az általa teremtett hatalmi vi­szonyoknak megfelelő magatartást kiván, ethikai magatartást kiván. És ezzel a társadalmi ethika és a büntetőjog közötti viszonynak egyik sarktételét sikerült bebizonyítanunk. Az állam mint társa­dalmi hatalmi tényező által kivánt magatartás az állam szempont­jából ethikai magatartás, a büntetendő cselekmény mint e maga­tartásnak a nemtanusitása antiethikai magatartás. De ezzel ugy látszik, mintha én ellentétbe jutottam volna a büntetőjogászok áltatános felfogásával, ugy látszik, mintha a szociálethika ellentmondana a büntetőjognak. Azt fejtettük ki, hogy a büntetendő cselekmény, mint az állam által teremtett társa­dalmi hatalmi viszonyoknak megfelelő és igy ethikai magatar­tásnak a megszegése, az állam szempontjából antiethikai maga­tartás. Ebből kifolyólag a gondatlanságból okozott büntetendő cselekmények is antiethikai cselekmények volnának, sőt mi több, minden jogtalan cselekmény volna antiethikai magatartásnak minősíthető. Hiszen a jogtalanság szociálethikai szempontból nem egyéb, mint az állam qua társadalmi hatalmi tényező által köve­telt és a jogrendben gyökerező magatartásnak a megszegése és mint minden az állam által követelt magatartás nemtanusitása — mint azt már fentebb kifejtettük — antiethikai magatartás. Fejtegetéseinké következményeitől azonban nem kell meg­ijednünk. Azért, mert egy előttünk szokatlan eredményre jutottunk, nem szabad egy helyes, teljesen logikai levezetést félredobnunk, hanem ha szokatlan az eredmény, vizsgálnunk kell azt, hogy miért szokatlan, a jelen esetben tehát azt, hogy miért szokatlan a gondatlanságból elkövetett büntetendő cselekménynek anti­ethikai magatartásnak való nyilvánítása. (Folytatása következik.) N A végrehajtási törvény novellájáról. Irta KOCSÁN JÁNOS, kiskenői kir. albiró. ] III. Lássuk most már, hogy mennyiben valósítja meg a javaslat azt a célját, melylyel a végrehajtást szenvedő vagyoni exisztenciájának kímélését kivánja előmozdítani s megaka­dályozni azt, hogy az ingatlanok a végrehajtási eljárás során potomáron el ne vesztegettessenek. El kell ismernünk, hogy ezt a célt a javaslat sokkal sikeresebben oldotta meg, mint az előbbit. A javaslat ily irányú intézkedései csaknem kivétel nélkül helyesek. Miután nem tartjuk feladatunknak a javaslat helyes intéz­kedéseit bővebben méltatni, megelégszünk azzal, ha ezeket rö­viden megemlítjük s kritikai megjegyzéseket csak azokhoz a §-okhoz füzünk, amelyekről az a véleményünk, hogy jobban TÁRCA. Színházi jogunk.*) — A. Jog eredeti tárcája. — (Folytatás.) Jogi személyek, ha színházi engedélyért folyamodnak: a színház vezetésére alkalmas személyt tartoznak bejelenteni. Ha fizikai személyek: engedélyezendő, vagy engedélyezett vállala­tukat nem óhajtják személyesen vezetni, hanem egy 3-ik szemé­lyében : szinházvezetőt vagy bérlőt rendelnek, ugy ezt a körül­ményt — a kilátásba vett személy megjelölésével — az orszá­gos kormányzatnak bejelenteni tartoznak. Ez utóbbi kijelent­heti, hogy ezen egyén a megkívántató minősítéssel nem bír, mely esetben ujabb: alkalmas egyén rendelendő és jelentendő be. Ha a szinházvezető, vagy bérlő : már engedélyezett vállalatba belép, vagy ha ezek személyében változás áll be, az országos kor­mányzatnak visszautasitási joga megszűnik, hogyha az 4 héten belül nem gyakoroltatik. (6. §.) Egyetemes örökösök: az elődjük által nyert engedély megújításáért folyamodhatnak, de egyúttal kérvényük elinté­zéséig jogosultak a vállalat folytatására — azon esetre, ha iga­zolni képesek, hogy az elődjük által letett óvadék rájuk nézve is érvényes, vagy ha hasonló óvadékot nyújtanak. (7. §.) Az állam, az ország, vagy a város közönsége: nem tar­toznak engedélyért folyamodni a színházi vállalat üzésére. De ezek is kötelesek az üzemet az orsz. kormányzatnak bejelen­*) Előző közlemény a 38. számban. teni és szavatolnak a színházi vállalatnak : a személyzettel és a szerzőkkel szemben fennálló minden kötelezetségeiért — még azon esetre is, ha a vállalat nem saját — regie-ben vezettetik. Utóbbi esetben azonban: a szavatosság csak a játékév, illetve színházi idény végétől számított: 3 hónapon át tart. Ezen színházak ve­zetőjének kirendelése : az orsz. kormányzatnak bejelentendő, melynek jogában áll 4 héten belül kijelenteni, hogy a szinház­vezető a 3-ik szakaszban megkívánt minősítéssel nem bir. Ez esetben vezetőnek más alkalmas személy rendelendő ki és jelentendő be. (8. §.) Ha az engedély több személynek közösen adatott meg, ugy ezek egyetemlegesen szavatolnak a vállalat összes pénz­ügyi kötelezettségeiért és a hatósággal szemben egyenlően felelősek, — dacára az üzleti teendők megosztására vonatkozó netaláni eltérő megállapodásaiknak. (9. §.) Színházi engedély nem korlátozható, hacsak az határozott időre vagy határozott műfajra nem kérelmeztetett. (10. §.) Az engedély önmagától megszűnik, ha a vállalat 3 éven belül meg nem nyittatott, vagy egy éven belül: üzemen kivül állott. Az adott engedély visszavonható : ha az óvadék : érték­csökkenése folytán, vagy az évi költségvetésnek, a személyzet és a szerzők illetményeinek emelkedése folytán, — a 3-ik szakaszban megkövetelt magasságot többé el nem éri és az orsz. kormányzat által követelt kiegészítés 14 napon belül nem teljesíttetett; ha I a vállalkozó gondnokság alá, vagy csődbe kerül; ha lopás, sik­| kasztás, csalás vagy kerítés miatt jogerősen elitéltetett; — ha a j hatóságnak azon jogerős határozata ellenére, — melylyel a vállalat J vezetése, vagy kibérlése tekintetében bizonyos személyek minő­j sitése ellen tiltakozott — cselekszik, vagy Írásbeli megintés • dacára ezeket be nem jelenti. Az egyik társnak jogvesztése

Next

/
Thumbnails
Contents