A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 38. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 15. [r.]

276 A JOG szükséges a per tárgyának értékét tudni a sommás eljárás megállapithatása végett, mert az 1877. XXII. t.-c. e kereseteket a községi bíráskodás elé utalja. d) Nem tartozhatik a hatáskört vagy illetékességet megállapító ismérvek előadása a sommás törvény 15. §-a alá azért sem, mert az ott felsorolt kellékek hiánya esetén csupán a keresetnek hiánypótlás végetti visszaadásának van helye a 17. §. •_». bekezdése és nem visszautasításának az 1. kekezdése alapján. Már pedig a hatáskör vagy illetékesség hiánya miatt a keresetet hiánypótlás végett visszaadni nem lehet. ej A 27. §. u. e. bekezdésének az a rendelkezése, hogy hivatalból figyelembe veendő az a körülmény, hogy az ügy, tekin^jp.t mMl-ül az értékre a sommás eljárás alá egyáltalán nem tar*<**6«fcik*, a kereset visszautasítása szempontjából nem fedi a sommás törvény 1. §-ának 5. pontját, amint némelyek hiszik. Az előbbi kötelességévé teszi a bírónak, hogy oly ügyben, mely minőségénél fogva egyáltalán nem tartozik a sommás eljárás alá, hivatalból permegszüntető határozatot hozzon, illetve, hogy a keresetet hivatalból visszautasítsa, vagyis az ügy minőségét ily esetben hivatalból figyelembe kell vennie, tekintet nélkül az értékre, vagyis annak dacára, hogy az ügy, pusztán az értéket tekintve, a sommás eljárás alá tartoznék. Az utóbbi pedig felsorolja, hogy mely ügyek tartoznak a per tárgyának értékére való tekintet nélkül a sommás eljárás alá ; e pontban felsorolt ismérvek hiánya esetén nem okvetlenül kötelessége a bírónak a 17. §. u. e. bekezdése alapján a keresetet hivatalból visszautasítani ; nem például az 1. §. 5. aj pontjában foglalt ismérvek hiánya esetén, mert azok csak alperesnek pergátló kifogása alapján vehetők figyelembe. 1 Az angol alsóház küzdelme a parlamentarizmusért. Irta REICH PÉTER KORNÉL, Budapest. (Befejezés.)*) Az alsóházban a testőrök hazabocsátását azért sürgethették bár erre semmi adat sincs, mert a király esetleges jacobita lázadástól tartva, hollandi testőrcsapatában bizott, hogy azok szülőföldjéről lévén, mellette maradnak a veszélyes napokban is. A parlament mintegy arra figyelmeztette a királyt, hogy amíg a parliamentarismus szellemében uralkodik s minisztériuma ugyanúgy kormányoz, a testőrcsapatra szüksége nincs. Ha pedig az uralkodó inparlamentaris eszközöket akar használni elődei mintájára, ugy a testőrcsapata sem menti meg a trónvesztéstől. Május 4-én elnapolta a király a parliamentet. Vilmos ti ónbeszédjében a bizalmatlanságát, melyet a testőrökhöz való ragaszkodásában is kimutatott, ezúttal is kifejezi, úgymond: kívánom, hogy azon idő alatt (t. i. amjg a parliament ismét összeül), mi baj se történjék. A korlát elótt különösen a képviselők boszankodtak e kijelentésen. Ez elég volt arra, hogy a politikai szenvedélyeket előkészítse és felcsigázza, hogy az utolsó ülésszakban romboló erővel kitörjön. November 16-án összeült a parliament. A király érezte, hogy beszédében ne mondjon izgatót, ne lekicsinylést, hanem semmitmondó ékes szavakban általános elveket hirdessen. Mégis az alsóház elégedetlenéi ezekben is kutattak megvitatni valót. Szó'rszálhasogatással anyagot kerestek a civakodásra. A bizalom kérdése ismét felmerült. A királynak mit sem mondó ez a kijelentése: «Minthogy önöknek a közjónál nincs egyéb óhajtásuk, működjünk közre egymás iránti bizalommal*, az alsóház egy részében azt a nézetet keltette, hogy a király nem bizott eddig, s most sem bizik a parliamentben, vagy hogy a parliament mutatott félreismerhetetlen bizalmatlanságot a király iránt, egyszóval — bizalom nem létezett. Feliratot készítettek, melyre a király eszélyes és lovagias választ adott. Az alsóház a király tanácsosainak elbocsátását sürgette, valamint azt, hogy Irlandban elkobzott javakat ne a király adományozhassa, mert ugy tesz majd, mint tett Villiers Erzsébet kedvesével, kit férjhez adott Onkley lordhoz, s akinek óriási kiterjedésű korona-uradalmat hozományképen ajándékozott. Nehogy ily billek szentesítésének megtagadására kerüljön a sor, nehogy a parliament vérszemet kapjon s tovább csorbítsa a király jogait, minthogy II. Jakab egészsége felől rossz hirek keringtek, — a parliamentet elnapolja. A forradalom óta első eset, hogy a parliamentet trónbeszéd nélkül, Bridgewater királyi megbízott kijelentése utján elnapolta. //. Jakab néhány hét múlva meghalt. Vilmos a parliamentet feloszlatta. A helyzet urának érezte magát, mert nem kellett tartania álmai megrablójától, az már csendes emberré lett. A királyi meghivó-leveleket gyorsan kiadták, — 3 nap alatt az ország talpon volt. Az összeült alsóház Vilmosnak már csak utolsó üzenetét hallgatta meg. A király véredényelmeszesedése igen előrehaladott, s ehhez járult még, hogy lovaglás közben leesett lováról, nyakcsontját összetörte. Helyreigazították ugyan a tört részeket, de Vilmos szervezete ezt már nem állotta ki. A király azt kívánta, hogy halála után lehető legrövidebb idő alatt a «Bill of Rights-> és az örökösödési törvény értelmében kijelölt utódának az ország rendéi a hűségesküt letegvék s hogy nyilvánosan kikiáltassék az államtanácsban. * Előző közlemény a 36. számban. * * E korig a királyok a közigazgatás részleteibe is beavatkoztak, nem tartották tiszteletben a felelős miniszteri kormányrendszer elveit, a parlamentarismusnak legkiválóbb hivei még sem Ítélték el a királyoknak ezen tényöket, mert az elvek idővel érlelődnek meg, tisztulnak meg salakjaiktól. Fel kell mentenünk a királyokat, kivéve a zsarnoki gőgbe merülőket, mert bár szántszándékosan kívánták a parliament souverainitását csorbítani, de nem láttak tisztán sohasem a párttusák miatt. Érthető ez különösen Angliában. Ott hol a parliament souverainitása nem tövények alapján fejlődött, hanem megcsontosodott szokásjogon, ott a királyok — az ő álláspontjuk szerint — méltán iparkodtak a királyi hatalomkört tágítani. Az alkotmányellenes cselekedetek a határozatlan és bonyolult helyzetek természetes következményei voltak. A praerogativa, tehát a politikai hatalom, mely a koronával együtt jár s amelyet nem parliamenti határozat ruházott arra, ") ma már a birodalom törvényeinek képezi egy részét, de a századokon át a parliamenttel került összeütközésbe. A parliament fejlődő absolut hatalma a király kezébe letett jogokkal egy ideig nem fért össze. A parliamentet a király hivja egybe, az napolja el és oszlatja fel. A király a parliamentet tüstént feloszlatta, amint ellene foglalt állást s igy a parliament hatalmát a király fékezhette. A királyok a hároméves törvényt sem respektálták. Újra kellett annak megszilárdításáról gondoskodni. A trónbeszédek elhangzása után a parliament rendszerint ezt vette tárgyalás alá. Idővel a királyok kényszeritették ezt tárgyalni legsürgősebben, mert miként a parliament megtudta a király elveit az uj ülésszakra vonatkozólag, épp ugy a király is akarta tudni a parliament álláspontját, melyből azonnal tisztában lehetett, hogy ez vagy az a kívánsága teljesülni fog-e. A parliament csak később jutott annak tudatára, hogy a trónbeszédet ne vegyék szükségszerűen legelsőnek, hanam az a gyakorlat fejlődött ki jogának bebizonyítására, hogy mindenik ház, pro forma, kivétel nélkül előbb mindig egy törvényjavaslatot fel, mielőtt a trónbeszédet venné tárgyalás alá, s igy megtörtént, hogy egy, sőt két napig is elhúzták annak tárgyalását.12) Hogy a parliamentnek souverainitását érvényesíthesse idők folyamán, ha nem is a l'lantagenet vagy Stuart királyok alatt, de mindenesetre a felelős minisztérium keletkezésekor, jogot nyer, hogy tanácsot adjon a királynak, melyet, ha a király mellőz, a XVII. század végén is, de különösen ma a consolidált alkotmányosság keretében, vádat emelhet az illető miniszter ellen s megtagadhatja a budget megszavazását.13) Az orders in Council, Minutes of Committees, Regulations és különösen a királyi proklamációk veszélyeztetik még mindig (XVII. és XVIII. században) a parliament hatáskörét, s ezt a parliament később vizsgálat alá veszi, vájjon mennyiben volt szüksége arra az uralkodónak s a szerint határozott a vád alá helyezés, felirat s a költségvetés megtagadása kérdésében. Az, hogy a királyt, miként 1. Károlyt, vád alá helyezzék, megszűnt. Fennebb kifejtettem, hogy az impersonalitás elve mily magas polcra helyezte a király személyes sérthetetlenségét. Tanulmányomat itt befejezem, mert csak azon századokban (az angolszász kortól a tizenhetedik század végéig) szándékoztam a küzdelmet és azok okait kifejteni, mely időig magyar munka nem jelent meg. Ez időtől Concha, Carthy, Dicey és Todd kitűnő művei a legbővebben tárgyalják a parlamentarismus fejlődését a jelenkorig. Irodalom. Magyar biztosítási évköuyv 1908-ra. X. évfolyam. Szerkeszti több biztosítási szakíró közreműködésével Torok Jenő Endre. Kiadják a Biztosítási és Közgazdasági Lapok, Kilián Frigyes utóda bizománya. Ára 5 K. E kiváló gonddal szerkezteit évkönyv első része a Magyarországon működő biztosítási intézeteket ismerteti, második része pedig jeles jogi és orvosi cikkeket foglal magában Lengyel Samutól, Herzfeld Frigyestől, Doctor Károlytól, dr. bender Bélától és Havass Zsigmondtól. Vegyesek. Az országos ügyvédgyülés előkészítő bizottsága nyomtatott füzetben adta ki a gyűlés elé terjesztendő véleményeket. Tartalmazza e füzet Reiniger Jakab szegedi ügyvéd véleményét a kamarai bíráskodás tárgyában, Alföldi Dávid dr., egri ügyvéd előterjesztését a kincstári, közalapítványi, vasúti, stb. ügyészségek megszüntetése s teendőiknak magánügyvédek utján való ellátása kérdésében, Pisztor Egan dr. szegedi, Révész Ernő dr. szabadkai, Schütz Henrik dr. aradi, Szűcs Géza dr. debreceni és Teller Miksa dr. budapesti ügyvédek véleményeit a szegényvédelem országos szervezéséről. Papp József dr. kolozsvári ügyvédét az összeférhetetlenségről és Pető Béla dr. trencséni ügyvédét ugyanerről. A pozsonyi kir. jogakadémia 1906—1907-iki évkönyve megjelent. Tartalmából kiemeljük Oberschall Pál dr, hatalmas tanulmányát a büntetőjog történelmi fejlődéséről és ujabb irányzatairól (a népszerű főiskolai tanfolyamon tartott hat előadást öleli fel.) A füzet többi része adatokat nyújt az 1906—1907. iskolaév történetéhez, tájékoztat az intézet szervezetéről, tan- és vizsgarendjéről, a hallgatók névsoráról, stb. ") Cox. Inst. 592. 1. - Todd: i. m. I. 310. l:) Todd - i. m I. k. 316 1. — May: Pari. Prac 46 1 May: Const. Hist. I k. 45tf. I. - Todd: i. m. I. k. 326. I. c« 1*6 RÉSZVÉNY TAR8AAÁG NYOMOÁJA BUOAPESTEN