A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 38. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 15. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 38. számához. Budapest, 1907. szeptember 22. Köztörvényi ügyekben. A házasság alatti szerzemény felett a férjnek van rendelkezési joga. A nagybecskereki kir. törvényszék. (1906. jan. 19. 319/906.) A kereseti J. J.-né részére kiállított postatakarékpénztár betéti könyvecskére s az arra elhelyezett 2,380 K.-ra felperes J. J. tulajdonjogát megállapítja, neki azt kiadja, hogy a pénzt a postatakarékpénztártól felvehesse. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy ő mint kömüvespallér szép keresetre tévén szert, ennek egy részét postatakarékpénztárba helyezte oly módon, hogy azzal a nejét, az alperest bizta meg rendszerint. Ez a betétkönyvecskét a saját nevére nyittatta s a neki átadott keresményét a saját nevére váltott könyvbe íratta, ugy, hogy 2,380 K. annak a nevén szerepel. Minthogy alperes az ö bizalmával visszaélve helyezte el a neki átadott pénzt saját nevére, kéri itéletileg megállapítani, hogy a könyv s az arra elhelyezett pénz az ö tulajdona. Alperes a kereset elutasitását s felperesnek arra való kötelezését kéri, hogy a betétkönyv kiadására köteleztessék. Ez a kérelem teljesíthető nem volt, mert alperes beismeri, hogy a férje neki a saját nevén betett összegeket, mint saját keresményét adta át s abban csak 150 K. szerepel oly összegként, amelyet Ny.-re, ahol a könyvet váltotta, hazulról vitt magával, ugy hogy 400 K.-át tett be első izben a saját nevére azért, mert azt a 250 K.-át, melyet férje neki elhelyezés végett átadott, neki ajándékozta. Kétségtelen tehát, hogy az ajándékozottnak állított 250 K.-tól eltekintve, az elhelyezett összeg legnagyobbrészt felperesnek, kisebb részben pedig alperesnek a házasság tartama alatti szerzeménye, mivel alperes a házasságba semmiféle vagyont vagy hozományt nem vitt. Minthogy pedig a házasság alatti szerzemény felett, de ennek létében a hozomány felett is a férj rendelkezik, alperes csak az esetben birna joggal a neki átadott és saját nevén betett összeghez, ha bizonyította volna azt, hogy felperes azt neki ajándékozta, Ámde az erre nézve felajánlott bizonyítás nem sikerült. Minthogy tehát alperes sem azt nem bizonyította, hogy neki külön vagyona volt, sem azt, hogy felperes a betétkönyvecskére elhelyezett összeget neki ajándékozta volna; az a tény, hogy a betéti könyv az ő nevére lett kiállítva, szemben azon beismerésével, hogy a könyvre elhelyezett összeg legnagyobbrészt férjének a keresménye, nem állapithatja meg az ő talajdonjogát, amiért is a viszonkereset elutasítása mellett a kereset értelmében kellett határozni. A szegedi kir. Ítélőtábla. (1906. május 1. 2,294/906.) Az elsőbiróság ítéletét indokaiból helybenhagyja. A m. kir. Kúria. (1907. május 15. 3,215/907. sz. a. IV. p. t.) A másodbiróság ítéletét az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokokból helybenhagyja. Ha 5"/o-riál magasabb kamat van lekötve, ez adós késedelme esetén más megállapodás hiányában a lejárat után is tovább folvik. Ha azonban a lejáratig 5u/(1-nál kisebb kamat volt kikötve, akkor a lejárat után a késedelem idejére nem ezen kisebb kamat jár, hanem a törvényesen megszabott 5(l'0-os kamat. A m. kir. Kúria (1907. szept. 7,974 1906. P. szám a.) következő ítéletet hozott : A kir. Kúria mindkét alsóbiróság ítéletének azon rendelkezését, a mely szerint a kereseti tőke után a kereset beadásának idejétől is csak 4% kamat ítéltetett meg, megváltoztatja és pedig akként, hogy az alperes a kereseti 25,465 K. 52 fill. tőke után a kereset beadásának napjától vagyis 1905. augusztus 10-től kezdve 5°/0-os kamatot köteles a felperes javára a budapesti VI. kerületi járásbíróság, mint hagyatéki bíróságnál bírói letétbe helyezi; továbbá kötelezi az alperest arra is, hogy a kétrendbeli felebbezés költsége cimén fizessen a felperesnek, 15 nap alatt és végrehajtás terhével 59 K. 60 fill.; egyúttal a felperesi képviselő felebbezési munkadiját és kiadását saját fele irányában 22 K. 30 fill.-ben állapítja meg. Indokok: Az 1895: XXXV. t.-c. 1. §-ának második bekezdése azon rendelkezést tartalmazza, hogy ha 5%-nál magasabb kamat van kikötve, ez a felek más megállapodásának hiányában az adós késedelme esetében tovább folyik. A hivatkozott törvénycikk azonban nem rendelkezik azon esetről, ha a lejáratig a törvényes 5%-nál kisebb kamat van kikötve, s ha a felek a késedelem tartama alatt járó kamat tekintetében külön meg nem állapodtak. A jelen perben pedig az utóbbi eset forog fenn, s ez képezi az eldöntendő vitás kérdést. Ezt a vitás kérdést akként kellett eldönteni, hogy a felperes azon kereseti kérelme, hogy az alperes a kereset indításától kezdve 5",Ü-OS késedelmi kamatban marasztaltassék, törvényes alappal bír; mert abból, hogy a hitelező a lejárat előtti időre a törvényesnél alacsonyabb kamattal elégedett meg, nem lehet következtetni arra, hogy a felek a késedelem idejére is alacsonyabb kamatban akartak megállapodni. Ezek következtében a kereseti tőke után a kereset beadásának napjától kezdve követelt kamat tekintetében mindkét alsóbiróság ítéletét a rendelkező rész szerint megváltoztatni és a teljesen pervesztes alperest a perköltséggel egy tekintet alá eső felebbezési költségek viselésére is kötelezni kellett. . Nem lévén megállapítható az, hogy kik voltak a mulasztást elkövető tisztviselők, a törvényhatóság ellen indított kereset nem utasítható el időelőttiség okából amiatt, hogy felperes nem fordult előbb a tisztviselők ellen. A szegedi kir. ítélőtábla. (1906. márc. 13. 281. sz. a.) Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik akkép, hogy a felperesek keresetükkel ezúttal elutasittatnak. Indokok : A felperesek keresetüket annak az összegnek, mint kárkövetelésnek a megtérítése iránt nyújtsák be,melyre nézve gyámjuk az árvaszék mulasztása folytán el nem számolt és mely számadási hiány biztosítása iránt a gyámhatóság kellő időben intézkedni elmulasztván, az, a vagyontalanul elhalt gyámtól behajthatatlanná vált. A gyámi törvény 135. §-a alapján, vagyis a fenti alapon támasztható kártérítési kereset, ugyanazon törvény 137. §-a szerint első sorban a gyám vagy gondnok ellen, másodsorban pedig a kárt okozó intézkedéseket tevő gyámhatósági tagok ellen támasztható és csak harmadsorban indítható a gyámhatóságot gyakorló törvényhatóság ellen; ez kitűnik a szóban levő ügy folyamán érvényben volt 1870 : XLII. t.-c. 73. és 75. £-ának a jelenleg érvényben levő 1886: XXI. t.-c. 89. és 91. £ij-aival egybehangzó .. rendelkezéséből . . . Ennek ellenére a felperesek jelen keresetüket egyenesen Torontálmegye törvényhatósága ellen indították azért, mert a fent nevezett volt gyámjuk az 1894. évben, vagyon hátrahagyása nélkül elhalt. Bár ennek a körülménynek igazolt volta mellett el lehet tekinteni attól, hogy a felperesek első sorban a volt gyám, illetve annak örökösei ellen, egy előreláthatóan sikertelen pert legyenek kötelesek lefolytatni, mégis minthogy a felperesek a fentemiitett törvényes rendelkezés szerint másodsorban felelős gyámhatósági tagok, illetve a kárt okozó tisztviselők, mint ilyenek ellen sem tették a pert előzetesen folyamatba, . . . perbe való idézését nem kérvén, az alperes marasztalását nem tették függővé attól, ha követelésük, a kárt okozó tisztviselőktől be nem hajtható : nyilvánvaló, hogy a felperesek keresete . . . időelőtti . . . A kir. Kúria (1907. május hó 22-én. 4,754/906. sz.). A másodbiróság ítéletét megváltoztatja, a felpereseket keresetükkel időelőttiség okából eiutasithatónak nem találja . . Indokok: Amennyiben a felperesek károsodása tényleg bekövetkezett, ez az árvaszék által 1871. évtől 1892. évig a felperesek ügyében követett eljárásnak, a felperesek által állított mulasztásoknak és az árvaszéki határozatok láncolatos sorának a következménye s e szerint a perhez bekivánt árvaszéki iratok alapján számszerűleg meg nem jelölhető az árvaszék által hozott az a határozat, mely ezt a károsodást előidézhette, de épp azért az sem állapitható meg az árvaszéki iratok alapján, hogy az állított károsodás a vármegyei árvaszék mely tagjainak cselekményével vagy mulasztásával áll okozati összefüggésben. Ennek következtében és tekintettel arra, hogy mint azt a másodbiróság Ítélete indokaiban helyesen kifejtette, felperesek állítólagos kárukat az időközben vagyon hátrahagyása nélkül elhalt és közvetlen vagyoni felelősséggel tartozó számadás-kötelezettől, özv. M. S.-nétól be nem hajthatják, bekövetkezett az 1886. évi XXI. t.-c. 91. §-ának az a vagylagos esete, amelyben a károsult feljogosittatik arra, hogy kárának megtérítését közvetlenül a gyámhatóságot gyakorló törvényhatóságtól, az alperestől követelhesse, keresete tehát azért, mert azt közvetlenül az alperes törvényhatóság ellen tette folyamatba, időelőttinek nem tekinthető. Megállapítható a kérkedés ténye abból, hogy a felek közt más ügyből folyamatban volt perben alperes egy periratban azt a kijelentést tette, hogy felperes neki bizonyos összeggel adósa. A felhívási keresetet nem teszi idöelöttivé az, hogy a vitatott jog a felhívási keresettel indított per folyama alatt állitólag érvényesíthető még nem volt. (Kúria 1907. május 3. 8,083/906. sz. a.)