A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 37. szám - A pécsi rabsegélyzö kongresszus

268 A JOG emberszerető birái felismerték, hogy a fiatalkorúakkal szemben a halálbüntetés tulszigoru, de a munkaerőnek céltalan pazarlása is. Az ujabb kor törvényhozásai csak a büntetés mértekét enyhítették, de azon az állásponton maradtak, hogy a fiatalkorúak bűncselekményét is meg kell tartani. Társadalmunk a XIX. század végéig keveset törődött e kérdéssel. Igazán ráillett Quetelet mondása, hogy a társadalom is collective felelős a fiatalkorúak bűncselekményeiért. A rövid tartamú fogházbüntetések utján százszámra nyeritek ma is fogházainkban a 12 — 16 éves bűntettesek állami assistentia mellett alkalmat arra, hogy szokásos bűntettesekké váljanak. Mindezek eredménye : a fiatalkorúak kriminalitásának állandó növekedése volt. A Btk. novellájának 15—34. §-ai az eddigieknél hathatósabb eszközöket keresnek a baj orvoslására. A javaslat alapelvei a következők : 1. gyakran ártalmas megtorlásnál jobb és biztosabb a züllésnek megelőzése; 2. a büntetés helyett a fiatalkorú egyéniségéhez mérten különböző módozatok (dorgálás, próbára bocsátás, javitó nevelés) alkalmazandók. Megköszönve a kongresszus jóindulatának kegyes megnyilatkozását, az előadóval szemben hangsúlyozza, hogy a javaslat érdeméből csak egy parány illeti meg a szólót, az érdem nagy részét áthárítja az igazságügyi minisztérium törvényelőkészítő osztályának vezetőjére és két tagjára [Szdszy és Bernolúk). A novella uj rendszere sikerének feltétele azonban a patronagenak az eddiginél szélesebb körű szervezése és hathatósabb működése. Nem az uj törvénynek néhány szakasza fogja a kérdést megoldani, ezek csak az alapot adják, amelyre építeni lehet és kell is. A cél elérésére biztos reményt ad, hogy ujabban a patronage ügyének hazánkban is akadtak kiváló és fáradhatatlan apostolai, különösen a nagyérdemű előadó. Ruffy Pál ur, valamint mindazok, akik a legutóbb kiadott, korszakos jelentőségű 60,<HH > IX. b. számú belügyminiszteri rendeletnél (közölve Belügyi Közlöny 1907. aug. 4-iki 31. sz. 261—268. 1.) közreműködtek. Pessimisták és kishitűek azok, akik nem veszik figyelembe azt a buzgó tevékenységet, mely hazánkban is több irányban, különösen kiváló hölgyek fáradhatatlan munkálkodásával folyik; továbbá azt, hogy hazánkban éppen Ruffy Pál érdeméből a gyermekmenhelyekben meg vannak azok az intézetek, amelyeket külföldön (1. pl. Revue pénitentiaire 1907. évi jun. szám) nélkülöznek. Az előadói javaslatnak egy részletére sem óhajt megjegyzést tenni, mert súlyt helyez arra, hogy mindazt, ami bennünket szétválaszthatna, mellőzzük. Örömmel és hálával járul az apostoli buzgalmu előadónak javaslataihoz. Varga Nagy István táblabíró csak arra akarja felhívni a jelen levő jogászok, különösen bírák figyelmét, vegyék tudomásul, ha fiatalkorúak kerülnek a büntető bíróság elé, hogy van egy intézmény — a gyermekmenhely — mely ezekről gondoskodik. Bosnyák Zoltán min. osztálytanácsos köszönetet mond a miniszterhez intézett elismerő szavakért. A korhatár kérdésével a kormány még nem foglalt állást, de foglalkozni fog ezzel. Biztosítja a kongresszust a belügyminiszter támogatásáról, aki minden üdvös reformot valóra fog váltani. Szigeti Henrik dr. temesvári fogházorvos felszólalása után a kongresszus a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Következett a letartóztatottak családjainak támogatása, kapcsolatban a vonatkozó külföldi intézmények ismertetésével, melynek Angyal Pál dr. pécsi jogtanár volt az előadója. Meggyőző érvekkel fejtegette, hogy családtagok támogatása elmulaszthatatlan feladat. A társadalom rosszul lát, midőn ebben bűnre való csábítást akar felfedezni. Ez a segélyezés nem állami, hanem a patronage egyletek feladata. A támogatás módjaira nézve jobban ajánlja a természetbeni támogatást a pénzbelinél s ismerteti a külföldi államok idevágó intézkedéseit. Majd a következő határozati javaslatot terjesztétte elő: A letartóztatottak családtagjainak támogatása elmulaszthatatlan feladat. E feladat megoldása : az állam, a politikai s egyházközségek, valamint egyéb jótékony intézmények s egyesületek részéről kivánatos és kieszközlendő támogatás kapcsán elsősorban a rabsegélyző egyesületek kötelessége. A családtámogatás és patronage tevékenységi körébe vonandók a letartóztatottak mindazon hozzátartozói, kik mint leendő otthonának tagjai őt a társadalomba való visszatérés első állomásánál hivatvák várni, továbbá ugyanazon elitéltnek azon családtagjai, kik benne fenntartójukat vagy gondozójukat vesztve, anyagi romlásnak s erkölcsi züllésnek vannak kitéve. A letartóztatottak családtagjainak támogatása vegye kezdetét a letartóztatási intézetek vezetői részéről: a családfentartónak vagy gondozónak az intézetbe való felvételéről szóló értesítése alapján a beutalást követő időben lehetőleg azonnal s tartson addig, mig azt az erkölcsi vagy anyagi szempontok indokolttá s szükségessé teszik, tehát eshetőleg a letartóztatott szabadlábra helyezése után is. A letartóztatottak családtagjainak támogatását megelőzőleg s ennek folyamata alatt, maguk az egyesület tagjai és pedig lehetőleg nők, erősen egyénies jellegű nyomozó és ellenőrző tevékenységet fejtsenek ki; legyen minden segélyezett családnak külön pártfogója, ki ezzel állandó összeköttetést tartva fenn, mintegy kapcsot képez a család s az egyesület között. A letartóztatottak családtagjai, a körülmények szerint indokoltnak mutatkozó, oly erkölcsi s anyagi támogatásban részesitendők, mely egyfelől az elitélt békés visszatérését előkészíti, másfelöl a családtagokat az anyagi romlás és erkölcsi züllés veszélyeitől megóvja. Varga Nagy István utal arra, hogy eddig is történtek már nálunk is ilyen irányban kezdeményezések, melyeket csak fejleszteni kell. Ruffy Pál min. tan. itt is a gyermekmenhelyek fontosságát hangoztatja, melyek befogadják a rabok 15 éven alóli gyermekeit. Ezen felszólaláások után a kongresszus a határozati javasatot elfogadta. A tárgysorozatba felvett egyik előadás helyett, amelyet Csiky Lajosnak, a debreceni és hajduvármegyei rabsegélyző egyesület titkárának kellett volna megtartani: *A külföldi rabsegélyző egyletek szervezete* cimen, elmaradt és helyette Szigeti Henrik dr., temesvári törvényszéki orvos tartott érdekes előadást a Braille-íéle pontjeles írásról. A következő előadó Buday Dezső dr. egyetemi magántanár volt, aki a <'Rabsegélyzés és a modern kriminológia* cimen tartott előadásában kifejtette, hogy az evolúciós jogbölcselet legpozitivebb eredményeit a modern kriminológia megalapozásában lérte el, mely a büntettek okait főleg társadalmi bajokban keresvén, az egész büntető politikát mint Ferri a szociális (és végső elemzésben: szocialista) reformok terére vezeti. Ezt igazolja szerinte a rabsegélyzés és a patronage ügyének története is, mely arról tesz bizonyságot, hogy az egyszerű jótékonyságból kiindulva, napról-napra mélyebben fekvő okokat keresnek és találnak a működésben megszívlelendőnek a patronage emberei. Mai kriminalitásunk a gazdasági renden alapulván, az osztályérdekeket szolgáló büntetőtörvénykönyv mellett végtelen kicsi sulylyal esik latba az a jótékonykodás, amely eleddig a rabsegélyzés és patronage nevei alatt a bűnöző osztályoknak segítséget és kárpótlást nyújtani igyekezett. A dolog természetes fejlődése szerint a patronage az egyre szociálizálódó társadalomban mindinkább állami feladat lesz, mig végre a szocialista államban egészen állami ténykedés kell, hogy legyen. A figyelemmel meghallgatott és lelkesen fogadott előadás befejezése után az elnök a kongresszus nevében mindkét előadónak meleg köszönetét fejezte ki és az ülést bezárta. Vegyesek. Az országos ügyvédgyülés néhány érdekes részletkérdésével foglalkozott f. hó 12-én a budapesti ügyvédi kamara választmánya. Szivák Imre kamarai elnök ugyanis bejelentette a választmány mai első ülésén, hogy Werbötzy István, a történeti emlékű nagy magyar jogtudós arcképének megfestésével Feszty Árpád kitűnő művészünket bízta meg, aki történeti adatok alapján alkotja meg művét. A kamara, tekintettel arra, hogy az őszi munka megkezdését már korábbi álláspontja szerint is díszközgyűléssel óhajtotta megnyitni, a díszközgyűlést az elnök előterjesztése szerint közvetlenül az országos ügyvédgyülés előtt, október hetedikén fogja megtartani s erre a magyar jogélet minden karát meghívja. Ez alkalommsl leplezik le Werbötzy arcképét is. Giinther Antal igazságügyminiszter, akit erre az elnök a kamara nevében fölkért, késznek nyilatkozott ez alkalommal Werbötzy emlékét egy ünnepi beszédben föleleveníteni. Egyben elhatározta a kamara, hogy az országos ügyvédgyülés vidéki tagjai iránt való előzékenységből, az ügyvédgyüléssel járó dologi kiadásokat a kamara fogja fedezni és igy a kongresszusnak tagdij3 ezúttal nem lesz. Előadókul a választmány az egyes kérdésekhez a következő ügyvédeket választotta meg: Darvay Fülöp dr. (ügyvédrendtartás), Reiniger Jakab dr. (bíráskodás), Gyöngyössy József dr. (ügyvéd és ügyfél), Berger Miksa dr. (kincstári és vasúti ügyészségek), Telltr Miksa dr. (szegényvédelem), Nagy Dezső dr. (ügyvédek a birói karban), Menyhért Gáspár dr. (az ügyvédek közjegyzői jogosultságai), Baracs Marcel dr. és Bihari Mór dr. (összeférhetetlenség). Kisebb polgári peres ügyek tárgyalása során előforduló rendzavarás esetén nyomban pénzbüntetés kiszabásának van helye. A m. kii-, belügyminister 1907. évi 261. sz. határozata K. vármegye közönségének. Cs. József ellen hatósági közeg sértése miatt folyamatba tett kihágási ügy vádlott felebbczése folytán felülvizsgáltatván, a következő karmadfoku itélet hozatott: A vármegye alispánja által 1906. év 22,230.. kih. szám alatt, a járás főszolgabirája elsőfokú ítéletének helybenhagyásával hozott másodfokú büntető ítélete — az alapjául szolgáló felsőfokú ítélettel és eljárással egyetemben — megsemmisíttetik s a további rendőri büntető eijárás beszüntettetik. Mert a kisebb polgári peres ügyeknél való eljárás során az eljáró közeg az 1877. évi XXII. törvénycikk 37. §-a értelmében rendzavaró felekkel szemben nyomban pénzbüntetést alkalmazhat, mely körülmény az 1879. évi XL. t.-c. 46. §-nak alkalmazását kizárja. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V^ Kálmán-utca 16. V , Rudolf-rafepart 3. PAU-AS BÉ8ZVÉNYT»«8A8ÁO NVOWOÁJA BUDAPESTEK