A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 37. szám - A pécsi rabsegélyzö kongresszus

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 37. számához. Budapest, 1907. szeptember 15. Köztörvényi ügyekben. Felperes a visszahelvezési perben arra köteleztetett, hogy a szomszéd beltelke irányában a saját háza falában nyitott ablakot befalaztassa. Miután alperesnek semmi jogcíme nem volt arra, hogy felperest az ablaknyitásban akadályozza, a sommás visszahelyezési perben hozott Ítéletnek semmi alapja nincs és alperes köteles tűrni, hogy felperes az ott befalaztatni rendelt ablakot kinyithassa és nyitva tarthassa. A temesvári kir. törvényszék. (1904. december hó 9-én, 21,867. sz. a.) Alperesek kötelesek tűrni, hogy felperes háza udvari szobájának alperes beltelke irányában elterülő falán már kivágott, de téglákkal befedett ablakot újból kinyittathassa és tetszése szerint továbbra nyitva tarthassa. Indokok: . . . Minthogy a tulajdonjog abszolút hatályából kifolyólag a tulajdonos minden oly beavatkozás megszüntetését kérheti, mely őt a tulajdonjog szabad gyakorlásában akadályozza, minthogy saját házának falán a tulajdonos függetlenül a szomszéd telek tulajdonosának idevonatkozó hozzájárulásától ablakot nyithat s minthogy jelen perben nem szolgalmi jog érvényesítéséről, hanem a tulajdonjognak felperes részéről való gyakorlása közben alperesek által intézett beavatkozás megszüntetéséről van szó; mindezeknél fogva kétségtelen, hogy felperes helyes alapon támasztotta jelen keresetét, minélfogva a tulajdonjog kizárólagosságából kifolyólag felperes keresetének . . . helyt adni kellett. Azon kifogás, mely szerint felperes a XII. p. t. sz. alatt csatolt sommás periratok tanúságaként az általa saját falán nyitott ablak befalazására jogerejüleg köteleztetett s ennélfogva felperes ezen jogerős Ítélettel szemben a jelen perrel nem léphet fel, szintén alaptalan, mert az anyagi jogszabály megsértésével teremtett jogtalan állapot tűrésére senki sem kötelezhető és ezen állapot megszüntetése végett teljes joggal lehet önálló perrel fellepni. A temesvári kir. ítélőtábla. (190"). április 5-én, 161. sz.) Az elsobiróság ítéletét megváltoztatja akként, hogy a felperest kereseti kérelmével elutasítja, kimondja azonban, hogy a felperes és az alperes közt oly jogviszony, amelynél fogva az alperes a felperest attól a jogától, hogy házának falában ablakot nyithasson, eltilthatná és követelhetné, hogy felperes házának alperes felőli oldalán nyitott ablakot befalaztassa, nem létezik. Indokok : A felperes keresetében azt a sérelmet panaszolja, hogy ő a 22. ö. i. számú házának az alperesi telek felőli oldalán elnyúló falában a hátulsó szobája szellőztetése céljából ablakot csináltatott, az elsőrendű alperes azonban ellene e miatt a ténye miatt a járásbíróságnál sommás visszahelyezési keresetet tett folyamatba, a járásbíróság ezen sommás visszahelyezési kereset alapján őt ablakának befalazására kötelezte. . A felperes ennek következtében most már az alpereseket annak tűrésére kéri kötelezni, hogy a felperes a sommás visszahelyezési kereset folytán hozott ítélet alapján befalazott ablakot kinyithassa és állandóan nyitva tarthassa. . . A felperes jelenlegi kereseti kérelme arra irányul, hogy javára az alperesek telkével szemben oly szolgalmi jog állapíttassák meg, amelynélfogva az ezen telek tulajdonosai és haszonélvezői a felperest az ablaknyitásban és állandóan nyitva tartásában többé nem korlátozhatják, jóllehet perirataiban maga kijelenti, hogy nem szolgalmi jogot kiván érvényesíteni. Minthogy azonban a felperes oly jogcímet és illetve kereseti alapot, amelynél fogva . . . szolgalmi jogot szerzett volna, nem mutatott ki, ezzel a kereseti kérelmével, amely nem fedi az alperesnek azt a jogtalan beavatkozást, amelynek következtében a felperes a nyitott ablak befalazására köteleztetett, el kellett utasítani, mert valamint egyfelől a felperes a tulajdonjogból kifolyólag saját házának falán ablakot nyitni jogosítva van ugy másfelől viszont ugyancsak a tulajdonjogból kifolyólag az alperes is jogosítva van a tulajdonát képező telken a felperes házának falán nyitott ablak tekintetbe vétele nélkül, esetleg oly építkezést eszközölni, amelylyel a felperesi ablaknyitás által célba vett eredmény meghiusittatik, már pedig a kereseti kérelem, megítélése esetében az alperesek mint telektulajdonosok a tulajdonjoguknak szabad gyakorlatában alap nélkül korlátoztatnának. Tekintve azonban, hogy a felperes a háza falában az alperesek telke felőli oldalon is ablakot nyitni jogositva volt, tekintve, hogy alperes merőben alaptalanul eszközölte ki sommás visszahelyezési kereset utján azt a rendelkezést, hogy a felperes a saját falán nyitott ablakot befalazza, mert erre jogcímet ki nem mutatott és mert ennélfogva a felperesnek fentebbi ténykedése a birtokháboritás fogalma alá nem vonható és sommás visszahelyezési kereset tárgyát nem képezi, a sommás visszahelyezési perben teremtett ideiglenes állapot megszüntetése céljából ki kellett mondani, hogy a felperes és az alperes közt oly jogviszony, amelynek alapján a felperes által nyitott ablak befalazását követelhetné, fenn nem forog. A kir. Kúria. (1907. június 12-én, 4,752. sz.) A másodbiróság ítéletét megváltoztatja s az elsobiróság Ítéletét hagyja helyben oly értelemben, hogy alperes köteles tűrni, hogy felperes a háza udvari szobájának az alperesi házzal szomszédos falán levő és temesvári járásbíróság 1902. Sp. 53. számú ítéletével befalaztatni rendelt ablakát kinyithassa és nyitva tarthassa. Indokok: A XII. alatt csatolt periratok szerint a jelen perbeli alperes által a jelen perbeli felperes ellen a temesvári járásbíróságnál 1902. Sp. 53. szám alatt lefolytatott sommás visszahelyezési perben a jelen perbeli felperes köteleztetett arra, hogy a rendelkező részben megjelölt házának a szomszédos ház udvarára nyíló ablakát befalaztassa. A sommás visszahelyezési perben a jogkérdés eldöntés tárgyát nem képezte, s ezen rendes per keretében döntendő el az, hogy a felperes jogositva van-e a szóban forgó házának a szomszédos ház felé néző oldalán ablakot nyitni, illetőleg befalaztatni rendelt ablakot újra kinyitni és nyitva tartani. Ezek előrebocsátása után a másodbiróság ítéletét megváltoztatni és az elsobiróság ítéletét kellett a rendelkező részben foglalt értelmezéssel helyben hagyni vonatkozó s a fentebbiekkei nem ellenkező indokolása alapján s még azért is, mert ha valónak fogadtatnék is el a dr. B. Gy. tanú vallomásában emiitett azon körülmény, hogy a felperes a sommás per tárgyalásakor és az ebből folyó végrehajtási ügy rendezése alkalmával kijelentette, hogy a szóban forgó ablakot többé ki nem nyitja, ezen egyoldalú kijelentés joglemondásnak nem tekinthető ; s mert a kereset nem jogviszony megállapítására, hanem marasztalásra van irányozva, a marasztalási kérelemnek pedig az elsobiróság ítéletéből elfogadott jogi álláspontból kifolyólag helyet kellett adni. Munkaadónak nem áll kötelességében a rendes és kisgazdánál szokásos kazalrakási munkánál alkalmazott napszámos testi épsége és életbiztonságának megvédése céljából különös óvintézkedéseket tenni és baleset esetén öt kártérités nem terheli. A nyitrai kir. törvényszék (1906. évi máj. 15-én 4,024/1906. p. sz. a. H. A. dr. ügyvéd által képviselt özv. B. F.-né felperesnek J. M. dr., ügyvéd által képviselt K. A. alperes elleni életjáradék megítélése iránti ügyben) következőleg ítélt: A felperest keresetével elutasítja és a végrehajtás terhével kötelezi, hogy az alperesnek 113 K. Hü f. perköltséget 15 nap alatt megfizessen, a tandijak cimén a kir. törvényszék irodaátalányából előlegezett 6 K.-t utóbbinak térítse meg és az ítéleti illetéket sajátjából viselje. Indokok: A felperes negyedévenkinti 200 K. életjáradék, esetleg 200 K. végkielégítési összeg járulékai erejéig keresetet indított az alperes ellen azon az alapon, mert az ő néhai férje i'.ii>4. jul 30-án az alperesnél napszámban dolgozván, az alperes vele a kazlat tulmagasra rakatta a nélkül, hogy megfelelő magas létráról gondoskodott volna ugy, hogy midőn néhai férje a kazalról leszállani akart és létrát kért, H, (K.) József munkás az alperes rendeletére két kisebb létrát összeillesztett és néhai férje ezen volt kénytelen leszállani, azonban oly szerencsétlenül, hogy a kis létra lezuhant s vele együtt néhai férje is, mely lezuhanás folytán néhai férje 1904. aug. 6-án a szenvedett sérülések miatt elhalálozott. Az alperes beösmerte, hogy a felperesnek néhai férje nála 1904. jul. 30-án kazalrakás közben a kazalról leesett s a szenvedett sérülések következtében elhalálozott, azonban tagadta, hogy őt bárminő gondatlanság terhelné, különösen tagadta, hogy a kazalrakás magassága tekintetében és az arról való leszállás körül külön intézkedett volna, kérte a felperest keresetével elutasítani. A beszerzett bünfenyitő iratokkal, valamint K. (H.) J. tanú hit alatti vallomásával igazolást nyert, hogy az alperes a szerencsétlenség napján csak annyit intézkedett, hogy a felperes néhai férjének megjelölte azon helyet, ahol a szalmakazlat állítsa fel' hogy a felperes néhai férje, aki máskor is hasonló munkát teljesített, a kazalrakáshoz hozzáfogott, azt 4—5 méter magasságnyira rakta, majd délben az általa megjelölt módon, vagyis a két létrának összeillesztése utján, amint azt K. M.-né tanú vallomása is támogatja, minden baj nélkül leszállt, az ebéd elvégeztével ugyanily módon felszállt, egy félórával később, amikor a kazal alig volt valamivel magasabb — leszállás közben a létrával együtt lezuhant. Miután az alperes a kazalrakásnál — mely különös szakértelmet sem igényel a jelen nem volt oly irányában, hogy a