A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 37. szám - Az alap- vagy sarkalatos törvények fogalma és helyzete a magyar közjogban. 1. [r.]

2ő2 A JOG cumulatio folytán, rendesen megrövidül a kevésbbé tetszetős, népszerű, kisebb erkölcsi és a gomlyukba tűzhető babérokat igérő ügy — a ie'en esetben tehát a rabsegélyzés ügye. Külön: mindenik megállja a helyét és fejlődhetik, — együtt: az egyik mindenesetre a hamupipőke szerepére van szánva. A mai királyfiak azonban többé nem igen kíváncsiak az ily hamupipőkékre ! Az ügy érdekében felhozott ezen általános megjegyzéseinktől eltekintve, — a kongresszus lefolyása mindenekben méltó volt azon elsőrangú szakférfiakhoz és a társadalom minden rétegéből összesereglett fényes társasághoz, mely a kitűzött kérdések tárgyalására a pécsi városháza tanácstermében egybegyűlt. Kár, hogy a teremnek rossz akusztikája a hallgatók éber figyelmét oly nehéz próbára tette! Megjelentek ott az érdeklődő : igazságügyi, belügyi, földművelésügyi kormány képviselőin kivül — még a közös hadügyés a honvédelmi minisztérium kiküldöttei, a város és megye legtöbb hatóságai, a magas klérus tagjai, a királyi Ítélőtábla elnöke, a budapesti és pécsi főügyészek, a pécsi és székesfehérvári törvényszékek elnökei, számos törvényszéki biró, ügyész és ügyvéd, — szóval oly fényes társaság, mely vidéken még alig valaha egybegyűlt. Utolsó helyen emiitjük: a kongresszus tárgyalásai alatt első helyre előlépett női tagokat, kik a kongresszus tanácskozásain nemcsak kezdettől végig részt vettek, de ügyes és rokonszenves felszólalásaikkal méltó feltűnést keltettek és azt bizonyították, hogy a nők egyenjogúsítása ma már minden téren épp oly jogos mint szükséges. A tárgyalás vezetése Rickl miniszteri tanácsosra, a budapesti rabsegélyző egylet elnökére és az igazságügyi kormány képviselőjére volt bizva, aki feladatát előkelően és tapintatosan végezte. Igaz, hogy itt könnyű volt elnökölni, ahol a jelenlévőkben meg volt a garantia a vita tárgyilagos folytatására és ahol minden érdekellentét és eszmesurlódás már előre ki volt zárva. Az előadói tisztet Varga Nagy István vállalta. Evek óta buzgólkodik ő a rabsegélyzésnek fejlesztése érdekében. E téren kiváló, bár csak helyi sikereket is ért el és övé az érdem a kongresszus létesítése körül. Élő cáfolata ő annak, hogy a rabsegélyzés ügyét nem lehetne népszerűsíteni. Már a pécsi egyletnek ez év elején kiadott évkönyvében, valamint a kongresszus alkalmával közzétett és ugyanott felolvasott értekezésével: előkészítette a kérdés alapos és szakszerű megvitatását és megoldását. Ugyanezt cselekedte Angyal Pál társelőadó is, aki azóta vált az ügy buzgó hivéve, amióta külföldön járt és az ottani rabsegélyzési intézményeket tanulmányozta. Mindkettő csak azt a hibát követte el, hogy értekezését felolvasta és így a szabad szó közvetlen hatásáról lemondott. A két felolvasás kissé hosszú is volt, ami egy rossz akusztikájú teremben nem válik az előadás előnyére és kifárasztja a hallgatót. Jobb lett volna az értekezést már az ismerkedési estélyen szétosztani és azt a nyilvános ülésben csak röviden ismertetni. Akkor a felszólalók készülten hozzászólhattak és az eredmény is talán más lett volna. Jöttek azután az éles ügyes oldaltámadások. Fa/ogli Jenő és utánna Dessewffy Emma, Farkas Edith úrnők vetélkedtek azokban. Es a bravúros huszárattak fényesen sikerült. Halomra lettek döntve az előadók indítványai és oly határozati javaslat elfogadva, mely se hus, se hal létére senkit sem fog teljesen kielégíteni, azonban mégis elég sulylyal nehezedik a rabsegélyzés ügyére, mely e határozat folytán — Isten tudja mennyi időre — holt pontra érkezett. Kimagasló eseményét a tárgyalás második napjának képezte Ruffy Pál miniszteri tanácsosnak nagyszabású szabad előadásu beszéde : a fiatalkorúak javára szervezendő patronage érdekében. — Ruffy nemcsak kiváló szónok, de valóságos szeretettel és odaadással csüng a gyermekvédelemnek és a felnőttebb ifjúság züllése megelőzésének eszméjén. Szavai mély hatást keltettek és sok uj barátot szereztek : a különben is annyira rokonszenves gyermekpatronage ügyének. ... De mily távol esik az a szűkebb rabsegélyezés kérdésétől! A szokásos bankett ezúttal váratlan és annál kellemesebb meglepetést hozott. A felköszöntők sorában felszólalt Fattinger alezredes hadbíró, a közös hadügyminiszter képviselője és azon fontos enunciátiót tette, hogy «a katonai büntető perrendtartás javaslata már rég elkészült és a hadügyminiszter óhaja, hogy az minél előbb terjesztessék a magyar képviselőház elé » Mi az oka mégis, hogy ezen, annyira fontos, annyiféle létérdeket érintő javaslat — mindeddig nem került a törvényhozás elé? Kit terhel ezen késedelemért a felelősség? * * * Mindent összevetve : appellálunk a rosszul informált kongresszustól a jobban informált közvéleményhez. Döntsön ő, kellő tájékoztatás után, vájjon van-e szüksége — saját érdekében - a rabsegélyző egyletekre és azok fejlesztésére vagy sem : Uj apostolokat várunk ez ügynek, — mert az eddigiek, fájdalom, ott hagyták zászlóikat. Kevesebb nagy urat kérünk jövőre, de annál több buzgó, céltudatos és állhatatos ügybarátot. E téren ugyan nem virul sem népszerűség, sem érdemrend, de ezek helyébe kárpótol azon tudat, hogy embertársaink iránti kötelességünket teljesítettük és az emberiség ügyét egy arasznyival előmozdítottuk. Révai Lajos dr. TÁRCA. Az alap-vagy sarkalatos törvények fogalma és helyzete a magyar közjogban.*) — A Jog eredeti tárcája. — Irta HORVÁTH JÁNOS dr., egyetemi magántanár. A közjog lényeges je.llegsajátságok által különbözik mindazon más jogrendektől, melyek az államban fönnállanak és védelme alá tartoznak, minden egyéb jogrenddel szemben, mint felsőbb nemű jogrend lép előtérbe. Mennyiben pedig az állam jogi intézmények megállapítása és tovább fejlesztésében részt vesz, szabályos és körülirt funkciókkal lép működésbe; de a jog, amely a funkcióknak szabályait magát, továbbá az állami organizmusnak, mint akaratképes hatalomnak alapzatát meghatározza, már mindenütt valamely felsőbb föltételezvény. Minden más egyéb jogrend ki van téve ás ki lehet téve többé-kevésbbé a népélet váltakozó szükségleteinek, de a jog, melynek alapján a nemzeti szellem mint az összesség jogi akarat nyilvánítása nyer külső kifejezést: a közjog, ez az, aminek erősebb alapzaton kell nyugodnia, s nem szabad kitéve lennie a napi áramlatok váltakozó befolyásának. Sajátlagos kifejezése ezen viszonyoknak, mikép a közjog törvényesen megállapított elveit «alaptörvényeknek», sarkalatos «törvényeknek > (leges fundamentales vagy cardinales) nevezzük, melyeknek alkotása, eltörlése vagy megváltoztatása a legtöbb államban némely különös rendszabályokhoz vannak kötve s fönmaradásukat és megtartásukat bizonyos garanciák biztosítják. Szilágyi Dezső 1890. márc. 18-án mondott beszédében az alaptörvényeket megváltoztathatóknak ismerte el, de figyelmeztet arra is, hogy emez alaptörvényeknek bizonyos állandóságuk van, mely az előre is ideigleneseknek tekintett törvényekben fenn nem található. 1893. okt. 12-én pedig ismét Szilágyi Dezső jelzi, hogy: *a jogi, különösen pedig a közjogi nézetekben bizonyos folytonosság szükséges*. A magyar közjog fejleményeiben sem hiányoznak hasonló tör*) «Bevezetés a magyar közjog ismeretébe* cimü sorozatból. vények, melyek azonban, miután a magyar közjog fejlődése egy ezredév müve, rendszeresen kodifikálva, vagy egy egységes törvényhozási műveletbe foglalva nincsenek, a koronként keletkezett alapzatos törvényjellegü törvényeink a többi törvények között sorrendben fordulnak elő, s a többi törvényektől nem is alakjukban, hanem tartalmuknál fogva különböznek. A magyar állam fejlődéses alapintézményei a XV-ik század végéig nagyobbrészt szokáson s kevésbbé törvényekben kifejezett tételeken alapulnak, mindazonáltal találkozunk oly kifejezett törvényekben irt kifejezésekkel is, melyek oda céloznak, hogy azon alkotmányjogi tételek, melyek akkor ugyan már léteztek s gyakorlatban voltak, de csak az általános jogi tudatban éltek, megemlittessenek, s megtartásuk más törvényben kifejezlessék. Ismeretes, hogy már az 1309. máj. 8. összegyűlt országgyűlés határozatai régibb országgyűlések határozataira támaszkodnak és az erkölcsi alapot alkották Magyarország regeneratiójához, a XIV. században elért nagyfokú virágzásához. (L. M. 0. T. III. k. 40. 1.) E törekvések elsősorban külkifejezést nyernek I. Lajos alatt 1351-ben. Mária alatt 1384-ben, Zsigmond alatt 1387-ben. I. Ulászló alatt 1440-ben s I. Mátyás alatt 1464-ben, — mennyiben ez alkalommal mindig 11. Endre arany bulláját, mely bulla már akkor is a magyar állami szabadság palládiumának tekintetett — az uralkodó által — később mindig elődjének megerősítő oklevelével együtt — sőt 1440-ben III. Endre 1298. évi végzeményeit is hozzácsatolták — erősíttettek meg, igy igyekeztek az arany bullában foglalt alaptételek állandóságát és folytonosságát biztosítani. Majd külön hozatnak egyes törvények, melyek azt hangi súlyozzák, hogy az országnak régi törvényei és szokásai, bármely rendű ország lakosoknak jogai . . . megujitassanak, visszaállíttassanak, megtartassanak s megoltalmaztassanak. Az ilynemű törvények elseje, a minden tekintetben nagy horderejű 1439. évi törvények I. cikkelye. Ezen törvényhez, mint kiindulási ponthoz sorozhatok az 1478. XIV., az 1490. évi conditiók 2. pontja (1. ! Kovachich : Vest. comm. Supl Q. 284. 1.), 1548. XXII., 1552. XXX., j 1572. II., 1582. VIII., 1583. I. t.-c, 1588. XI., 1681 X., 1741. IV. t-cikkek. Az 1712-ben Pozsonyban összegyűlt országgyűlés rendéi I tulóvatosságukat erre alapítva kifejezik, hogy: «minderi újítás