A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 37. szám - Visszapillantás a pécsi rabsegélyzöegyleti kongresszusra

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. ez. 37. szám. Budapest, 1907. szeptember 15. Kiadóhivatal: A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐ! KAR KüZLÖNYP. V., Rudolf-rakpart 3. sz. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. Megrendelések, felszólalások a tÜJ/^ " ' ügyvedek. kiadóhivatalhoz intézendök. í^i j « ^1 ' \íyi égje len minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér­mentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fel « 8 « Egész • _ 1G « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Visszapillantás a pécsi rabsegélyzőegylcti kongresszusra. Irta Révai Lajos dr. — A végrehajtási törvény novellájáról. Irta K o c s á n János, kisjenöi kir. albiró. — Közjegyzői dijak és eljá­rási dijak. Irta Tóth György dr. kolozsvári Ítélőtáblai tanács­jegyző. — Belföld (A pécsi rabsegélyzö kongresszus). — Vegyes. TÁRCA i Az alap- vagy sarkalatos törvények fogalma és helyzete a magyar közjogban. Irta Horváth János dr., egyet, magántanár. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és dönt­vények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Visszapillantás a pécsi rabsegélyzöegyleti kongresszusra. Meg van irva a szentírás könyveiben, hogy Saul elindult egy eltévedt szamara keresésére és útközben talált egy király­ságra. De nagy bölcsen hallgat a krónika arról: hogy mi tör­tént — a szamárral} Rabsegélyzö egyleteink illustris vezetői és magasállásu pro­tektorai is kiindultak — egységes egyesületi szervezet létesíté­sére — és alakították ennek helyébe a széleskörű, de rebus omnibus et quibusdam aliis rendelkező patronage egyesületek országos szövetségét! De mi történt ezalatt a szerény: csalán­nal és bogáncscsal táplálkozó, szükséges és hasznos szamárral: a rabsegélyzés ügyével? — Erről szintén hallgat a krónika. Bámulatos és a psychologus megfigyelésére méltó tüne­mény, hogy mily könnyen hajlunk mindannyian hangzatos jel­szavakra, könnyedén, de a kellő applombbal és páthosszal odavetett frázisokra. Csak hangsúlyozni kellett a kongresszu­son a rabsegélyzés népszerűtlenségét, vibráló hangon panasz­kodni az elhagyott, züllésnek indult gyermekek siralmas sorsa felett, — és ugyanazok, akik Pécsre azon célból és azon meg­bízással érkeztek, hogy a rabsegélyezés ügyét valahogy előbbre vigyék, egyszerre mind megfeledkeztek kiküldetésükről és elej­tették az egész rabsegélyezési ügyet. Pedig nem lehet azt állítani, hogy a vita alá kerülendő tárgy a rendezőség részéről kellően előkészítve nem lett volna. Varga­Nagy István és Angyal Pál — már a pécsi rabsegélyzö egylet­nek ezidei évkönyvében, valamint a kongresszus alkalmával felolvasott értekezéseikben is — ugy elméleti, mint gyakorlati szempontból elég tág alapra fektették a kérdést. De minden fáradozásuk hiábavaló volt - egy pár improvisált beszéd nyom­ban halomra döntötte minden érvelésüket. Afnavit Deus, et dissi­pati sunt! A ma divatos és igy fölötte népszerű patronage mellett síkra szállók íő argumentuma abban állott : hogy a rabok segélyzése népszerűtlen és a közönségben visszhangra nem talál. Összehasonlítja a rab sorsát a szegény ember küzkü­désével és túlzottnak találja a rabokról való gondoskodást. Elösmerjük, hogy a rabsegélyzés barátainak nehéz a hely­zete, az ily mindenfelé felhangzó ellenvetésekkel szemben. De kérdjük: népszerű volt-e kezdetben a vasút Chiná­ban (ma is tüzzel-vassal üldözik), a kataszter, himlő elleni be­oltás és sok más közegészségi és forgalmi intézmény ? A keresz­tény hittéritők számtalan esetben mártírságot szenvedtek az ige hirdetése közben. Visszariasztja-e ennek szomorú kilátása csak egyet is közülük hivatása teljesítésétől? Az ellenszenvet lassan, de biztosan meg lehet törni : fel­világosítás, kioktatás, magyarázat és adott példa által. De honnét szedik egyáltalában a népszerűtlenség meséjét? Ezt bizonyára csak a kényelemszeretők terjesztik, akik nem ve­szik maguknak azt a fáradságot, hogy apostolai is legyenek az általuk — a külszín kedvéért — immel-ámmal képviselt eszmének. Mi éppen ellenkezőjét tapasztaltuk. Százával sikerült a rabsegélyezés ügyének, kellő propagá­lás által, lelkes híveket toboroznunk. Tartottunk annak idején felolvasásokat, meetingeket, terjesztettünk népszerű hangon irt röpiratokat — és a siker ki nem maradt. Ha ugyanezt próbái­Lapunk mai száma nák a mai skeptikusok - - ugy ők is ugyanily eredményre jutnának. Mert a társadalomnak az elbocsátott rabbal kell foglal­koznia, — nem csupán humanismusból (mely nemes érc régi kelendőségéből ugy látszik kicsit vesztett) — de elsősorban önvédelmi szempontból is. A börtönből kikerült — törvény­hozási és társadalmi bölcs intézményeink folytán : letartóztatása alatt a legritkább esetben javult — bűnös, a társadalom által nem lesz többé kebelébe visszafogadva. Az ő dolga, hogy hogyan tud ezentúl a tisztességes emberek perifériáján kivül boldogulni. Ha ez neki sikerül, akkor jó, — ha nem sikerül, akkor — új­ból nyílnak előtte a börtön kapui, de csak ujabb gaztettek árán. Elméletben jók és gyengeszivüek vagyunk", — de meg­bocsátani nem tudunk. A bűnös kiállotta ugyan büntetését, erkölcsileg talán nem is annyira romlott, — de mi kérlelhet­lenek vagyunk irányában és űzött vad módjára bánunk vele, — csakhogy annál biztosabban kerüljön újból a bűn ösvényére. Ez okból kell a társadalmat az elbocsátott rabok ujabb merényleteitől, az egyre nagyobb bűntetteket végrehajtó vissza­eséstől megóvni. És szerencsére ezt könnyű szerrel meg is tehetjük. — Fiatalkori emlékeink közzé tartozik a szegénylegények szervezett bandája, akik faluról-falura járva, a contributiót min­den egyes házra, tanyára kivetették. Aki fizetett, — pedig a sarc nem volt éppen csekély — az biztosítva volt minden lopás, rablás, gyújtogatás ellen, — de százszor jaj annak, aki ellen­kezett ! Mert rajta a bosszú rögtön végrehajtatott, — a megyei perzekutorok pedig mindig későn jöttek ! Ily biztosítási összegeket ma is számtalan alakban fize­tünk. Miért ne biztosítsuk tehát életünket és vagyonunkat egy csekély obolussal: az elbocsátott rabok részéről fenyegető veszély ellen ? És mi szégyelni, mi restelni való van abban, ha még a bukott egyénben is embertársunkat keressük, aki istert képére lévén teremtve, elnézésünkre, támogatásunkra, a jó utraterelésre irányuló tevékenységünkre számithat ? Mi szégyelni való van a rabsegélyzö egylet nevében, vagy tagsá­gában — a céljai elérését előmozdító buzgó közreműködésben ? Nincs itt álfilantropiáról, rossz irányban érvényesülő humanismusról szó. Aki a kongresszus tagjai közül csak pilla­natig is e véleményben volt — annak csak át kellett volna fáradnia a szomszéd ügyészségi börtönbe, melyre reá illik Dante poklának felirata: «lasciate ogni speranza, voi ch' entrate ! Ott — e szomorú, még a középkorra emlékeztető fogház­ban bizony elkényeztetésnek, jóllétnek még nyoma sincs. Ned­ves, sötét, lég- és nap hiányában szűkölködő, inkább barlanghoz, mint emberi hajlékhoz hasonlító — földfeletti és földalatti szűk szobák képezik azon emberek állandó tartózkodási helyét, akik a törvény által szabadságvesztésre, de nem egyúttal egészségük, sőt életük kockáztatására lettek elitélve. A közvetlenül egy bűzhödt csatorna mellett fekvő és ennek tartalmából a szomszéd falai utján bőven részét kivevő börtön nyirkos falai élénken emlékeztetnek a velencei doge-palotának hírhedt földalatti, a tenger színvonalában épített celláira. Talán sikerül e sorainknak azt elérni, amit eddig a pécsi ügyészség és főügyészség hiába megkíséreltek : az igazságügyi kormányzat figyelmét e börtönökre felhívni és gyors, erélyes intézkedést kieszközölni. Egy kir. tábla, főügyészség és törvény­szék székhelyén az ily börtön nem tűrhető és élő anachronismus! De térjünk vissza tárgyunkhoz. Tévedne, aki fenti sorainkból azt akarná kiolvasni, hogy mi a patronage-rendszernek és annak országos szervezésé­nek ellenségei vagyunk. Sőt ellenkezőleg! Magunk is annak idején küzdöttünk a züllött gyermekek javára indítandó akció ér­dekében és ha akkori működésünket már az idők pora is el­lepi, mégis azt kiindulási pontjának kell tekintenünk a most országszerte nagy arányokban fejlődő és már némi sikert is ért gyermekvédő mozgalomnak. De hibáztatjuk a sokfélének egybefoglalását! Mert ily 12 oldalra terjed.

Next

/
Thumbnails
Contents