A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1907 / 36. szám - Közigazgatási tévedés
258 A JOG támadott egyén halála) következett. A halálnak azonban okozati összefüggésben kell lennie a tettes cselekményével. Az emberölés tényálladéka — a praemeditációtól eltekintve — azonos a gyilkosság tényálladékával. Mig az előbbi főkritériumát a dolus praemeditatus képezi, addig az emberölés foismérve : a dolus determinatus\ illetve a szándék hiánya. Az előbbit a szándékos, az utóbbit pedig, a véletlen emerölésnél találjuk. Közigazgatási tévedés. Irta BOROSS LAJOS dr. Marosvásárhely. Jogászi szempontokból érdekes furcsaságokat tár elénk a fehérgyarmati járási szolgabírónak I-ső fokban 321/907. khg. sz. a. hozott következő határozata. ítélet: R. J.-né az 1876. évi XIII. t.-c. 19. ^-ába ütköző kihágásban vétkesnek találtatván, az 1876. évi XII. t.-c. 1'.). §-a alapján a 7,373/1,888. évi m. rend. alkalmazásával jelen itélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő stb. 5 K. pénzbüntetésre Ítéltetik s 30 K. eljárási költségekben marasztaltatik stb. Indokok : R. B. panaszt emelt R. I.-né ellen azért, mert R. I.-né az ő tőle még el nem bocsátott K. Zs. cselédjét elbocsátó levél vagy cselédkönyv nélkül fogadta meg f. évi június hó 13-án. R. S.-né ezzel szemben azt bizonyította, hogy ő K.Zs.-t jogosan fogadta fel, mert R. B.-nek a cselédkönyvbe történt bejegyzése szerint K. Zs. július 10-én kilépeti R. B. szolgálatából. Igaz, hogy a szolgálati elbocsátás idejéül június hó 10. van beirva, de az iratoknál fekvő jegyzék szerint L. J. által mint a R. B. ispánja által kiállított elbocsátó levél szerint K. Zs. csak 14-én lett a szolgálatból elbocsátva és R. B.-nak azon állítását, hogy a cselédkönyvbe való napbejegyzés c.-^ak tévedés, el kellett fogadni a fentebbi okból is, és az elbocsátás idejéül f. évi június hó 14 ét kellett megállapítani, illetve helyesnek elfogadni már azért is, mert a kihallgatott tanuk, úgymint : R. L. és F. J. igazolták, hogy R. B. 15-én adta át a cselédkönyvet ő előttük K. Zs.-nek ezen szavak mellett: «itt van a könyved, most már el vagy bocsátva !» Mindezekből kiviláglik, hogy R. I.-né akkor, amidőn K. Zs-t felfogadta, kihágást követett el. Azonban a törvényben előirt 20 K. pénzbüntetésnél is kevesebbet kellett kiszabni, tekintettel a büntetlen előéletére és jóhiszeműségére. K. s. k. Amint e határozatból látható, egyszerű cselédügyi ki- ' hágásról van szó: panaszlottat megbüntette a szolgabiróság a cselédtörv. 19. §-a alapján. Panaszlott az eljárás rendén hatásköri kifogással élt, mert állítása szerint K. Zs. nem bérért, hanem mint dohányos munkás a jövedelem egyrészéért szolgált panaszosnál s így a cselédtörv. 1. §-a értelmében nem tekinthető cselédnek. Hivatkozott a minisztertanácsnak 1887. máj. 24-én 18,371. St. 33. sz. kelt határozatára s megjelölte bizonyítékait. Azonban a szolgabiróság a bizonyítás felvételét megtagadta s magát határozatilag illetékesnek mondta, kijelentvén indokaiban azt, hogy: «miután K. Zs.-nek cselédkönyve R. B.-nál volt, ezen tény alapján cselédnek tekinthető s ezen viszonyból eredő bármi néven nevezendő jogviszony elbírálására a közigazgatási hatóság illetékes)). Helytelenítenünk kell e határozatot, mert hisz a cselédnek cselédkönyvvel csak bizonyos rendőri — tisztán policiális - intézkedés folytán kell birnia s nem az tekintendő cselédnek, aki cselédkönyvét a szolgálati időre a munkaadónál leteszi; hanem csakis az, aki magát szerződésileg bizonyos háztartási vagy gazdaság körüli személyes és folytonos szolgálatoknak legalább is havi időtartamon át bérért való teljesítésére kötelezi, (cselédtörv. 1. §.). De ezek aztán minden körülmények között s minden más melléktekintetek nélkül cselédnek tekintendők s ezeknek ügyei — tekintet nélkül arra, hogy cselédkönyvük a hatóságtól ki van-e váltva, avagy nincs — mindig a közigazgatási útra tartoznak. Amint ez a törvény tisztaságából föltétlenül kivehető. Tényleg ez álláspontot fogadta el a minisztertanács is a hatásköri összeütközések kérdésénél s ez irányban halad a gyakorlat is. Nézetem szerint tehát el kellett volna rendelni az eljáró szolgabírónak a bizonyítást K. Zs. bérének megállapítása végett s ha tényleg bizonyos percentet kapott ő munkálatért, akkor nem tartozik közigazgatási útra. De nagy tévedést találok az itélet érdemi részében is. Nevezetesen a cselédtörv. hivatolt 19. §-a imperative azt mondja, «hogy aki törvényesen elszegődött cselédet, annak e viszonyáról tudva megfogad, kihágást követ el.» Nem találom pedig az Ítéletben annak megállapítását, hogy a panaszlott tudott volna K. Zs. törvényes elszegődéséről, sőt az itélet éppen az ő jóhiszeműségét állapítja meg e cseléd felfogadásánál. Ugylátszik, nem volt tisztában a hatóság a cselédtörv. 19. §-ával, mely parancsolólag csakis azon esetről intézkedik, amidőn az illető gazda az előbbi s törvényes szolgálati viszonyról tudott, tehát arról a felfogadáskor avagy előbb már értesült; még a tudhatás sem elégséges e kihágás fenforgásához tük a Nemzeti Szia ház és Opera is, az uj tagok szerződtetésénél igénybeveszik a színházi ügynökök21) közbenjárását. Külföldön ellenben már olyan nagy a színigazgatók és az ajánlkozó színészek száma,22) hogy ott a színházi ügynöknek közbenjárása el nem kerülhető. Csak a dolog természetéből és a méltányosságból folyó körülmény volna tehát,— hogyott, aholaz igazgatók és színházi tagok egyaránt veszik igénybe az ügynös kök közbenjárását,—ott a közbenjárási díj is mindkét fél áltaegyenlő arányban, vagy legalább csakazon félrészéről viseltessékl aki e közbenjárást egymaga veszi igénybe. A fennálló gyakorlat azonban itt is a gyengébbiket, tehát a színészt sújtja; a közbenjárási díj (provisio) : sohasem terheli az igazgatót és mindig csak a tagot, aki szerződés nélkül állván, kénytelen magát minden, — bár még oly terhes — ügynöki kikötésnek alávetni. Az ügynöki provisió 5°/o—10%-át képezi a tag évi fizetésének és jár a szerződés egész tartama alatt, — még akkor is, ha a szerződés az ügynök közbenjötte nélkül meghosszabbittatik. Még terhesebbé válik a szerződés az által, hogy a színész rendszerint hosszabb, egész 10 évig terjedő időtartamra — újból köteles ezen ügynök közbenjárását— a közvetített szerződtetés lejárta után is, — igénybe venni. Vagy ha ezt nem tenné, tartozik neki netaláni ujabb szerződtetésével járó fizetéséből : ugyanazt a provisiót fizetni, mint előző szerződtetése alkalmával. Ha tehát a tag egy másik ügynök közbenjárását vette igénybe, akkor ennek is : ujabb provisiót köteles fizetni, — ami anyagi erejét messze felülhaladja. Az igazgatónak is jogában áll,— a taggal kötött szerződést — annak megkérdeztetése nélkül, — egyszerű írásbeli közléssel meghosszabbítani. (Nálunk ez a kikötés csak a Népszínház és Variéték szerződéseiben foglaltatik. Világos, hogy evvel a tag meg lesz fosztva a lehetőségtől, hogy helyzetén esetleg javíthasson.) 31) A Nemzeti Színház : a Réth y-féle, az Opera : a M ü 11 e r-féle ügynökséget favorisálja. 32) A német színpadokon : a működő színészek száma túlhaladja a is,000et. Az ily szerződések erkölcstelen volta nyilvánvaló, mert I a színész azok által rabjává válik az ügynöknek és köteles azt 1 a szerződtetést elfogadni, melyet az ügynök — minden tekinI tet nélkül kliense szakmájára és képzettségére — jónak talál. Emellett az igazgatók és ügynökök közt: valóságos védJ és dac-szövetség áll fenn. Mert a német színházi szerződésekben ! benfoglaltatik az a kikötés, hogy az igazgató az ügynök provisiój ját: havonkénti részletekben levonásba hozni és az ügynöknek I kiszolgáltatni köteles. A legszomorúbb azonban az, hogy a külföldi bíróságok ! judikaturája nem hajlandó ezen kikötések erkölcstelen voltát j elismerni és az ily feltételeket nem kötelezőknek nyilvánítani, j A szerződésnek a jó erkölcsökbe ütköző volta: csak a legritkább i esetekben állapitható meg : amellett az állami bíróságok igénybevétele csak szórványos esetekben fordul elő, — már az Ítélkezésnek lassú és költséges volta okából is. Csak kivételes esetekben nyúl a német biró: a túlmagas kötbér vagy ügynöki közbenjárási | dij mérséklésének fegyveréhez. — A leghatásosabb óvszert tehát a törvényhozási rendelkezés képezné ; a törvényhozónak gondoskodnia kell, hogy a gazdaságilag gyengébbnek kihasználása: a magánjog terén is kiküszöböltessék. — örvendetes kivételt képez e részben az általunk már dicsérőleg emiitett osztrák törvényjavaslat. Itt már mélyreható reformokkal találkozunk. így semmisnek nyilvánítja e javaslat azon szerződési kikötést, mely illetlenül befolyásolja a színész szabad cselekvőképességét: igazgatókkal és ügynökökkel szemben ; megtiltja az igazgatónak a saját ügyében való bíráskodást, vagy a szerződés tartalmának egyoldalú megváltoztatását. Biztosítja a színésznek saját szakmájában való kellő foglalkoztatását ; a beteg színésznek hoszszabb időre járó illetményeit ; a bírságoknak közcélokra való fordítását, a bíróságnak mérséklési jogát a bírságok tekintetében stb. (E javaslatról alább a X-ik fejezetben még bővebben lesz szó.) Révai Lajos dr. (Folytatása következik.)