A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 36. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 14. [r.]

A JOG 259 De miután tudomásom van arról, hogy K. Zs. és R. B. folyó évi július 6-án a közöttük fennálló szerződést szóbelileg kölcsönösen megszüntették s K. Zs. nyomban el is távozott, ennélfogva nem oszthatom azt sem. hogy e szolgálat az elbocsátó levél kiadásával szűnt meg. Az elbocsátó levél, avagy a cselédkönyv kiadása tisztán policiális intézkedés s ezek visszatartása mellett is megszünhetik a cselédszerződés, de viszont kiadatásuk esetén is fennállhat az. Nem szabad a jogviszonyok megbirálásánál a magánjog elveit a rendőri intézkedésekkel összetéveszteni. A cselédszerződés nyomban megszűnik, mihelyst azt a gazda és cseléd kölcsönösen megszüntették, ebbeli akaratukat kifejezésre juttatták. E megszüntetésen aztán a cselédkönyv v. elbocsátó levél visszatartása nem változtat éppen semmit. Figyelembe kellett volna tehát venni R. I.-riénék a K. Zs. és R. B. közötti szolgálati viszony megszűnésére vonatkozó bizonyítékait. Nagy hiba, ha közigazgatási tisztviselőink a magánjog elveinek alkalmazásánál a rendőri szempontokat figyelmen kivül nem hagyják! No, de a jelen ügy is felebbezés alatt áll s hisszük, hogy a másodfokú döntés már megtalálja a törvényes alapot. Az angol alsóház küzdelme a parlamentarizmusért. Irta REICH PÉTER KORNÉL, Budapest. (Folytatás.)*) Különösen az időt rosszul választotta a többség, mert nagy része az alsóháznak a rossz pénz miatt bosszankodik. Helyesen jegyezte meg egyik ellenzéki, hogy: «attól félek, hogy a nemzet sem a betegséget nem állja, sem az orvosságot*. Az a kis, kárörvendő kisebbség indítványt terjesztett elő, hogy alakuljon a ház bizottsággá s az ország nyomorúságát vegye közelebb szemügyre. Csodák csodája : a minisztérium (helyes értelemben) beleegyezett. A bizottság Howe túlkapásai miatt nem határozott. A parliamentarismus kifejlődésének betetőzését ismét megakadályozza a köznép veszedelmes hangulat-hullámzása. Tudta a nép, ha rossz, régi pénzek helyett az ujak veretését határozza cl a parliament, a veretési költségeket és az ujabb magasabb féméi tékhez szükséges összegeket neki kell majd a parliament által meghatározott fedezeti mód szerint viselni. E miatt aztán inkább a régi mellett való megmaradást hangoztatja. A jacobiták ezt is, mint minden zavaros időt, felhasználták, tüzelik a népet az ellentállásra. A parliament kormánypárti tagjai egy része ingadozik. Az alsó- és felsőház között ismét egy privilégium feletti kérdés miatt heves és elkeseredett küzdelem folyik. Mindmegannyi ok arra, hogy a maga teljességében a parlamentarismus érvényre jutását késleltesse. Az átveretési bilit keresztülvitték nagy nehezen. A felségsértési perekre vonatkozó bili ismét megakadt a lordok ominosus clausulája miatt, de hogy a nemzet előtt színleg helyreállittassék a parliament tekintélye, közös nyirbálás után ez is nagy nehézséggel szentesittetett. Vilmos híveinek nagy kiterjedésű uradalmakat ajándékozott, amit a meg nem ajándékozottak irigyen megtámadtak s az alsóház felirt a királyhoz, hogy szüntesse be az adományozásokat. A király — hihetetlenül — a nemzet óhajtása előtt meghajolt. A király, bár jószivvel engedett, mégis titkos — de nyilvánosan éreztetett — gyűlölséggel telt el gyenge hivei s az adományozás beszüntetését indítványozó képviselők ellen. Az idők jelét mutatják a Vilmos meggyilkoltatására irányuló összeesküvések. Barclay, a jacobiták bérence, nagy kiterjedésű tervet forralt, belevonta az angol társadalom minden rétegét. De mindenütt akadt áruló. Fisher és Pendergrass, kiket ntm vitt rá lelkük egy védtelen ember (ha király is) meggyilkoltatásában részt venni, Portlanddal közölték a tervet. így hiúsult meg az összeesküvés. A király ellen tervezett összeesküvés meghiúsulása növelte a parliamentnek a király iránti bizodalmát. Az alsóház határozatot hozott, ebben négyszázhúsz (ötszázharminc közül) képviselő / 'ilmost újólag elismerte Anglia törvényes királyának. Ez, eltekintve a loyalitás kérdéstől, mélyebb gondolatot is keltett az emberekben. Mi szükség volt az alsóház eme határozatára, hogy egy törvényesen kikiáltott, elismert és megkoronázott királyt, mint ilyent, újólag elismerjen r Száztíz képviselő, nem tudni, mi okból, nem irta alá ez okmányt. Némelyek szerint az okmány a király megnyugtatására szolgált volna. De a valódi oka a parliamenti souverainitás előtérbe helyezése, hogy a király ismerje meg, ha eddig nem is respektálta, a parliament tekintélyét. Továbbá a jacobitákra és II. Jakabra mért csapást azzal, hogy Vilmoson kivül senki másnak nincs joga bármi cím alatt a koronához. Naponként csomagok érkeztek a király nevére, melyben száz és százezer aláírással ellátott memorandumban biztosítják őt a ragaszkodásukról, és az emlékiratokban dagályos nyelven dicsőítik Vilmost. Elfeledték az uj pénz okozta keservet. Az angol jelleg mutatkozott e tényben. Az összeesküvés felfedezése, az alsóház által felterjesztett okmány a királyt gondolkodóvá tette. A hangulatot mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a parliamenti tagok vá*) Előző közlemény a 82. számban . lasztásának szabályozására benyújtott törvényjavaslat az alsóházban nagy többséggel, a felsőházban változtatás nélkül ment keresztül. A király hálátlan volt akkor, a jegyző kihirdette a parliament előtt, hogy a király bővebb megfontolás alá fogja venni a bilit. Az alsóház dacára ömlengő loyalitásának, határozatot akart hozni. E szerint: «mindazok, akik a királynak azt a tanácsot adták, hogy a bilit ne szentesítse, az ö és az ország ellenségeinek nyilváníttatnak*. Kétszázharminc szavazattal megbukott a határozat, mert amikor a királynak hódoló okmányt terjesztettek fel, ez szolgáljon például, hogy minden kísérlet a király és parliament közötti egyetértésre vonatkozólag meghiúsul. Mondották, írták, röpiratban bizonyítgatták ezt, még sem volt a parliament souverain e tényében. Vilmos alig szentesitett égető szükségü bili-eket, melyek a parliament jogait, ha nem is bővítik, de szilárdítják, melyek tehát nyíltan magukban foglalják a másik factor jogainak korlátozását vagy körülírását. Legjobb remediuma a királynak ilyen esetben az elnapolás, miként ezt április 27-én meg is cselekedte, mert az alsóház tudta, hogy az elnapolás után a feloszlatást a legcsekélyebb kellemetlenség is előidézheti. Az a szerencsétlen trónvesztett király, II. Jakab, nem szűnt meg Skóciában működni s az európai congressusra, mint Anglia királya követet akart küldeni, akit azonban — helyesen — visszautasítottak. Vilmos vele volt minduntalan elfoglalva, táborba kellett szállania. XIV. Lajtfs végre is kénytelen-kelletlen belátta, hogy az ő segítsége is hiábavaló ott, hol a trónvesztett királya ellen maga a nemzet áll ellent. A hounslowi mezőn levő sereg igazgatása sem gyarapítja a jacobiták számát. A parliament is belátta, hogy a hannoveri ház alatt az ország is, a gyarmatok is növekedtek erőben és népességben. A parliament szilárdabbá tette jogait, mint volt a Stuartok alatt. Jakab villongása a parlamentet és nemzetet az állandó hadsereg megszilárdításának kérdésére terelte. Ezt, az akkori időkhöz mérten, eléggé szervezik. A parliament nemcsak bőkezű az uralkodó irányában, hanem még liberális szellemével, a király conservativ elvei dacára egy bill-el felfüggeszti a Habeas Corpust tizenkét hónapra Berndrdi s néhány más összeesküvő javára,'*) noha ezek vétkessége felől mindenki meg volt győződve, s e bűnösségük bizonyítására nem akadt két tanu. A király a követségekkel elfoglalva, a külpolitika képezte legfőbb gondját. Az országban meglehetős nyugalom volt. A parliament letárgyalta a kereskedelemre és gyarmatokra vonatkozó bili-eket. A király szentesitette azokat. Az 1698-iki választás forduló pontot jelez az alkotmány történetében. Az ]H9ó-iki választás a whigekre nézve kedvező. Az igazi mivoltában ekkor alakuló kormány a túlnyomó többségtől támogatva, mindent keresztülvihetett volna. Nem csoda tehát, ha az uj választások kiírásakor a whigek önimádásba voltak merülve, biztos sikerük reményében a kormánynyal solidaritást vállaltuk, a minisztériumnak a legengedelmesebben alávetették magukat. E kornak szigorú vizsgálója, ha nem kábítja el az általános áttekintés, mely meggyőzi arról, hogy a parliament souverainitásának teljességéhez közeledik, a kereskedelem élénk, a hitel szilárd, az uj pénz jó, a béke az állandó hadsereggel biztossá válik, — láthatja, hogy a minisztérium nem volt önzetlen, «nagyon jól szolgáltak a maguk érdekében*.9) A kormányt a tory párt üldözi, sőt a republicanus eszméjü whigek is támadják. E párt most, mint hajdan, hazafi-pártnak nevezi magát, hogy az «udvari» párttal szembenállva, a népet figyelmessé tegye. A tory gentleman-ek, rektorok és lelkészek zúgolódtak az ellen, hogy minden whig, sehol sem akad tory pártfogoló. A westminsteri (a legnagyobb city) választást tartották döntőnek, ez pedig a whignek kedvezett. Az eredmény nem mutatta egyik párt győzelmét sem. Uj nevek tűnnek fel, kiket ki sem ismert, kikről távolról sem tudták, hogy melyik párthoz fog csatlakozni. A whig elvű, de nem kormánypárti képviselők megszaporodtak. A megnyitás napját november 29-ére tűzte ki a király, de ez Hollandiában tartózkodott s így a lord justicek december tí-ig napolják el a parliament megnyitását. A király távolléte a parliament tagjait lehangolta, ezt fokozta a speaker kiléte feletti vita. Decemberben a király végre megnyitotta a parliamentet; beszédét azzal végezte, hogy: <az angol parliament soha sem fogja elkövetni azt a hibát, mikép ne tartaná meg szentül minden parliamenti kötelezettségét*. Bármily kedvező is a trónbeszéd, — világosan kitűnt, hogy a végrehajtó hatalom s a parliament közti viszony olyan, minő az 1695. eló'tt volt. A parliament, mely a hadseregnek túlságos létszámfelemelését hatalmára veszélyesnek tartotta, / 'Unióssal ellen tétbe kerül. A minisztérium nem létezett, értve oly értelemben, melyet fennebb kifejtettem. 1699 elején meglazult a nép képviselői és a kormány közötti viszony, a bizalom nem volt teljes s így lehetetlen igazi minisztériumról beszélni. Ma, ha bármely kormány aktív szerepet visz pártja bizalmatlansága dacára, mégis minisztériumról szólnak, holott ez az igazi angol politikai értelemben nem az. 17Üó-iki választásig tart ez az állapot. Ugy látszik a politikus előtt, mintha az alsóház hatalmának tudatában kormányozhatatlanná vált volna. Ez a keverékelem a parliament tekintélyének ártott, mert a parlamentarismus a maga józan mindenhatóságával önmagából kikelt s nem akarta elismerni a különböző factorokat, melyekkel együtt önmaga is az egészet képezi. A nép felbőszült, látta, hogy nyakára ült a képviselője ") Macaulay; i. m. VI. 33. ») Macaulay: i. m. VI. 13j,