A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 36. szám - Színházi jogunk. A Vígszínház szerződései. 15. [r.]

A JOG 257 De ritka és kivételes azon eset, amidőn egy ember keresztül húzta ellenfelének a számítását, aki bűnös tervének végrehajtási módozatait előre megállapította. Ezt tapasztalva és meggondolva, észszerűen indokolt azon nagyobb félelem, amelyet a praemeditált emberölés okoz s amelynek ekként nagyobb a politikai mennyisége (quantitá politica). A polgár (általános szabály) annál nagyobb joggal kivánhatja meg a közvédelem nagyobb energiáját, minél inkább érzi a magánvédelem tehetellenségét bizonyos formájú gonosz tettekkel szemben. Semmit se ér itt az erkölcsi ellenszenv: politikai számítás az egész. Ha a büntetés célja a bűntett által megzavart erkölcsi rendnek a helyreállítása, vagyis a jóknak a biztosítása s lelkükben a saját biztonságukat illetőleg ingadozó véleménynek a megszilárdítása, akkor ezen cél elérésére nem szolgálhat az, ha a bűncselekmény politikai mennyisége —- vagyis a büntetés nincsen arányban a bűncselekmény objektív erkölcsi erejével. A szándéknak a praemeditációtól származó nagyobb foka emeli a bűntett szubjektív erkölcsi erejét: mindaddig, mig az ilyen hatás a bűntett szubjektivitásának a szférájában marad addig csak a fok foroghat kérdésben. De, minthogy a bűncselekmény politikai hatása is arányosan emelkedik, a praemeditáció bizonyos speciális bűncselekményeknél változtatja a mennyiséget és a minőséget, oly módon, hogy abból egy eltérő speciest alkot, amely ugyanazon családhoz tartozik, amelybe azt a közvetlen kár azonossága kényszeríti. Ezért találunk egyes nyelvekben (pl. a franciában, angolban, németben) speciális nevet a praemeditált emberölésre.28) Majd így folytatja: «A praemeditált emberölésben elismert politikai menynyiség növekvésének az igazi oka azon nagyobb nehézségben áll, amelylyel az áldozat a támadást hideg számítással végrehajtó ellenfél ellen védekezhetik. Ez az igazi politikai oka a sulyositásnak, nem pedig a gonosz szándékban való nagyobb megátalkodottság, mert ezen, sokaktól ismételt és emlegetett ok, noha erkölcsi szembontból vett igazságot fejez ki, — politikai szempontból — mégsem volna egyéb, mint egy átlátszó eszme amelynél a cselekvés belső erkölcsi ereje nagyobb fokának nem telelne meg a külső erkölcsi erőnek egy bizonyos, nagyobb foka, vagyis a politikai kárnak egy nagyobb mennyisége. Ha ez másként volna, akkor nem találhatnánk olyan okot, amely miatt a praemeditáció csak az ölésnél és a testi sértésnél lehetne súlyosbító körülmény s nem egyszersmind a többi bűncselekménynél is, amelyekre nézve ismételhetnők, hogy a gonosz akaratban való megátalkodás 28) Programmá:, kül. rész, I. k 1,116. § a lélek nagyobb romlottságára vall és hogy igy növeli a bűntett alanyi erkölcsi erejét.29) Amint ezen idézetekből kitűnik, Carrara a praemeditáció sulyosbbitó természetét az áldozatnak tettes támadásával szemben való csekély védekező képességének, vagyis azon egyenlőtlen küzdelemnek tulajdonítja, amely a tettes és az áldozat között lefolyik s amelyben a támadó higgadt és előre megállapított terve győzedelmeskedik a megtámadott egyén meglepetése és tehetetlensége fölött s igy helyén való. hogy a tettes keményebben lakoljon, mintha meggondolatlanul követte volna el a cselekményt. A fönt emiitett Írókkal szemben állanak azok. akik a büntetés sulyosbbitásának az okát a büuös osztón erkölcsi jellegében keresik s akik azt állítják, hogy a cselekmény erkölcsiségét csakis a tevékenységet meghatározó okok szerint lehet osztályozni. Valamely oknak a hatását követni annyi, mint készséggel étezni annak a jótékony, vagy kellemetlen jelentőségét,30) nem birni elég erőt az ösztön visszaszorítására; hajlamot mutatni a rossz útra térésre; nem rendelkezni elegendő egyen- és ellensúlyozó erővel, veszélyesnek lenni a társadalomra, azaz kevesebb hajlammal bírni a közrend biztosítására, mint a boszu és a gyűlölet állati ösztöne iránti vak engedelmességre. Ezen elméletnek a hivei ellenzik a praemeditációnak, súlyosító körülményként, a btk.-be való fölvételét, azon az alapon, hogy a büntetést a bűnözés okai erkölcsi jellegének az alapján kell fokozni, az emberölés pedig sem alakjában sem jogi fontosságában nem változik. A már elmondottak alapján, a következőket állapithatjuk meg. A praemeditáció pszikhologiai jelenség s a bűncselekmény el és el nem követése mellett fölmerülő okoknak, az előbbiek javára döntő mérlegelése, s amely ekként bizonyos időtartamot tesz szükségessé. Nem tévesztendő össze a részleges elmezavarral. Lényegéhez tartozik az is, hogy személyes és szubjektív jellegű. Provokáció esetén nem állapitható meg ; ePP ugy ellenállhatatlan kényszer esetén sem. A gyilkosság utolsó kelléke : az eredményes ölési cselekmény. Erre nézve kevés mondanivalónk van. Bevégzett bűncselekmény csak akkor forog fönn, ha az eredmény (t. i. a meg!9) Programmá, kül. rész. I k 1,116. §. s°) Longo, i. m. 136 — 137. 1. zük és intelligenciájuk elég bőven. Nem fizetnek szellemi termékekért beviteli vámot, jóllehet e téren bő kivitelük is van. Mi ellenben gavallér nemzet vagyunk. A külföldi, sikert aratott színművek fordításáért és előadási jogáért: évenkint soksok ezerre menő összegeket fizetünk a boldog külföldi szerzőknek és a még boldogabb színházi • ügynököknek. (Mert a tejfölt rendszerint ez utóbbiak szedik le.) A külföldi iró sok esetben nem is tudja, hogy létezik-e egy Magyarország nevü külön állam és hogy várható-e innét is egy kis pénzmag ? Ausztria-Magyarország alatt csak Ausztriát ért és az ügynöknek a — véleménye szerint számba sem vehető — magyar jövedelmet, ellenérték nélkül, készséggel átengedi. A mi színműíróink művei ellenben csak a legritkább esetben jutnak át a Lajtán tul és a művelt nyugatra, —és akkor is szerzőink rendszerint egész díjtalanul kénytelenek műveiket átengedni és a puszta dicsőséggel beérni. Nem közömbös tehát reánk nézve a fordítás kérdése és a fordítási jog tartama. A szerzői jogról szóló törvény — amint ezt már emiitettük — a fordítás tekintetében ugy intézkedik, hogy az az eredeti mű megjelenése után 6 hó alatt befejezendő (7. §.). A szerző beleegyezése nélkül történt fordítás : a szerzői jog bitorlásának tekintendő. — Ugy a megkezdés, mint a befejezés e törvényes határidőn belül beiktatás végett bejelentendő. A 17. szerint: a fordítás tilalma a jogosult fordítás első megjelenésétől számított 5 évre terjed. Ezen védelmi időbe a 18. szerint, a fordítás első megjelenésének naptári éve nem számitható be. Az 54. §. szerint: a jogosulatlan fordítás és átdolgozásnak nyilvános előadása — a szerzői jog bitorlásának tekintetik. Vita tárgyát képezheti, vájjon a szinmű fordításának védelme: magának a műnek, vagy annak előadásának szól-e és hogy igy a védelem az első előadást követő naptári év 6 hónapjára terjed-e ki, vagy pedig már a mű megjelenésétől számítandó ?; végül, hogy a fordítás kézirata ugyanazon oltalomban részesül-e, mint a nyomtatott mű ? E kérdés tüzetes fejtegetése azonban tanulmányunk körén kivül esik. Aki erről bővebb felvilágosítást óhajt, azt Szálai Emil dr. : «Fordítás és nyilvános előadás» cimü, jelen munkánk megjelenése közben közzétett, tanulmányára utaljuk.30) 5. A színházi ügynökségek szerződései. Külföldi írókkal a magyar színházak nem érintkeznek közvetlenül. A közvetítő szerepét a színházi ügynökségek (TheaterAgenturen) vállalják el, melyek a könyvpiacon, vagy kéziratban megjelent színműveket, majdnem kivétel nélkül birtokukba ejtik. A színházi ügynökségek két ágra szakadnak, — ami azonban nem zárjaki, hogy az egyik-másik színházi ügynök személyében mind a két ág ne egyesüljön. Sőt ismertünk Ischlbcn oly színházi ügynököt, aki egyúttal az ottani nyári színház bérlő;e volt és csak azt a művészt jutatta szerződéshez, aki nyáron át hozzá szerződött, vagy nála potom áron vendégszerepelt. a) A magánszereplők szerződtetése. Az egyik ág : a színházi magánszereplői-: szerződtetésének közvetítője. Nálunk az ilyen közvetítés még csak igen ritkán fordul elő. Vidéki színigazgatóink rendszerint feljönnek a fővárosba, — régebben Virágvasárnapra, most az évad kezdete előtt — és személyesen vesznek részt az akkor véghez menő színházi vásárban. Az egybegyűlt, szerződtetni vágyó színészek közül kiválasztják az alkalmasakat és igy bátran nélkülözhetik egy harmadik személy : az ügynök közbenjárását. A fővárosi színházak közül azonban már néhányan, köz3Ű) Szálai Emil dr., budapesti ügyvéd: « Fordítás és nyilvános előadása (Fejezetek a magyar színházi jog köréből). Megjelent az Ügyvédek Lapja 1907. évf. 20—22. számainak Tárca rovatában.