A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 33. szám - Két uj dolgozat az ideg- és elmebetegségekről

A JOG 239 vált, sőt két : 1884. és 1886-ban megjelent müvében az egész orvosvilág figyelmét Liébaultra és hypnotikus poliklinikájára irá­nyította. Charcot lángeszű párisi tanár viszont: a hypnotikus jelen­ségeknek a hysterikus jelenségekkel való hasonlatosságából azt következtette, hogy a hypnotismus nem egyéb mesterségesen létrehozott hysteriánál. A párisi iskola a következő három stádiu­mot ismeri: l. a kataleptikus, 2. a lethargikus és 3. a somnambul stádiumot — melyek mindegyike külön müfogásokkal létesíthető'. Ennek dacára és Charcot tana ellenére, az orvosi szak­férfiakzöme : Bcrnheim tanárhoz és anancy-i iskolához csatlakozott. De a C7/am?/-iskoia tanai mégis azt eredményezték, hogy a hypnosis alkalmazása veszélyes kísérletnek és a hypnotisáltatás a hystéria utján tett első lépésnek bélyegeztetett. A következő fejezet: a suggestiót és suggestibilitást tárgyalja és ennek utána következik a hypnosisnak és jelenségeinek ismer­tetése. Szerző szerint a hypnosis és az álom analóg tünetek és ezek bizonyos központi területek működésváltozásaiból magya­rázhatók. A hypnosis : psychikai behatás folytán keletkezett álom­szerű állapot, melyben bizonyos képzclödeseknek a normális sza­bálylyal szemben való kritika nélküli elfogadása különböző fokig fejlődhetik. A szemek behunyásától és mozdulatlanságtól elte­kintve, más tünetek is mutatnak a hypnosis és álomnak közeli rokonságára. Hallomásból vagy tapasztalatból ismerjük az u. n. alvajárást, mely gyakran az álomban való beszédnek enyhébb alak­jában is előfordul. Látunk valakit mély álmában bonyolódott csele­kedeteketvéghezvinni, veszélyes oly vállalkozásokat teljesíteni, me­lyekről ébredésekor mit sem tud. Ugyanez áll a mély hypnosisba esett emberre nézve, csakhogy ennek cselekedetei nem saját akaratelhatározásából, hanem idegen befolyásolásból erednek. Szerző müve kifejti a felületes és mély hypnosis fogalmát és azt számos gyakorlati példával illustrálja. A mély hypnosist az elmecsalódások iránti fogékonyságnak és azon képességnek mondja, hogy az illető álmában akaratcselekedeteket véghez vigyen. Jelen­ségei : a somnambulismus és az ébredés utáni amnesia. Azonban még sem lehet a hypnotikus állopotot az öntudat­nélküliséggel azonosítani. A hypnosis technikájának és a különleges hypnothetapiának fejtegetése után áttér szerző a hypnosis nehézségeire és veszé­lyeire. Nem tagadható, hogy az értelmetlen kezelés bajt okozhat, — azért ez csak orvosok által volna igénybe vehető. A hipno­tizálás nem játékszer és nem sport és laikusoknak szigorúan volni megtiltandó. Szerző cáfolja azon állítást, hogy a hypnotisálás a beteg akaratát csorbítaná. Ha alkalmazása nem szolgál kísérleti, hanem csakis therapeutik JS célokra : a beteg akarata még erős­bödhetik is. Külön fejezetben tárgyalja szerző a hypnosisnak forenbis fontosságát. Valakinek erőszakos hypnotikus álomba való helye­zése büntetőjogi fontossággal bírna, ugyan—de alig akadna valaki, aki emiatt panaszt emelne, hacsak az bűnös cselekedeteket maga után nem von. Ritkán is sikerül egy erősen szabadkozó egyént hypnotizálni. Mindenesetre szükséges volna : a hypnotisálandónak előzetes beleegyezését kinyerni. Nagyfontosságú büntetőjogi jelentőséggel bir azonban a hy­pnotizáltakon ejtendő bűnös cselekmények lehetősége. Itt nagyob­bára sexualis vétségekről van szó, melyek a magyar btk. 232— 233. §§-ainak {német btk. 176. és 177. §§.) szempontja alá esnek. Lehetséges továbbá, hogy a hypnotizáló a médiumnak azt suggerálja, hogy a hypnosis alatt vagy után bűnös cselek­ményt elkövessen. De az ily eset még eddig hitelt érdemlő mó­don nem bizonyittatott Erre igen mély hypnosisra, magasfoku fokozódott suggestibilitásra volna szükség. Ha azonban azt látjuk, hogy a médiumok a nékik valamely okból nem rokon­szenves, teljesen ártatlan cselekmények ellen mily is nagy erélylyel szabadkoznak, — akkor az ily kriminalistikus suggestiók kivihető­sége nagyon is kétségessé válik. A hypnosisnál ugyanis nem tel­jesen akaratnélküli automatákkal, hanem csupán részben alvó, akaratcselekedeteikben korlátolt egyénekkel van dolgunk. Kitűnik ez a sok balul végződött kísérletből is, midőn a hypnotizáltak valamely kompromittáló cselekvény elkövetését kereken megta­gadták, vagy hypnotikus rohamba estek, ha tőlük meztelenre való vetkőzést, jelenlévő személy ek bántalmazását, stb. követelték. Megeshetik még, hogy a hypnotizált: orvosát azzal vádolja, hogy rajta hypnosisa alatt bűnös cselekményt véghezvitt. Ily vá­dak vagy rosszakaratú zsarolásnak, vagy hysterikus meseszövés­nek, vagy illusorius észleleteknek szüleményei lehetnek. Mindezekből szerző azon következtetéseket vonja le: 1. Hy­pnotizálás csak tanuk jelenlétében és a médiumnak kifejezett bele­egyezésével eszközöltessék. 2. A hypnosisnál kerülendők mind­azon cselekvések és suggestiók, melyek a therapeutikus befolyá­solás keretén kivül esnek és a hypnotizált által félremagyaráz­hatók. 3. A laikusok a hypnotikus vagy magnetikus gyógyítástól törvénv által volnának eltiltandók. A hypnosisnak tudományos és gyógyértékéről az akták még nincsenek lezárva. Ott, ahol oly kiváló orvostudósok, mint Virchozv is : a hypnozist «vagy csodának, vagy csalásnak* minő­sitik, — ott nem illik a jogásznak állást foglalni vagy véleményt nyilvánítani. De azért nagy figyelemmel kell kisérnünk az e téren tör­ténőket, — mert a kriminalistikának, a büntethetőség- és beszá­mithatóságnak egész lényege szorosan függ össze a hypnosisnak miként való megoldásával. A mult század utolsó évtizedében nálunk is történt kísérlet arra, hogy a jogászvilág e kérdések iránt érdekeltessék. Xicderman tanár : a lipótmezei országos tébolydának akkori tudós igazgalója 0 szabad — kísérletekkel illusztrált — előadást tartott a tébolydában, nagyszámú birák (életükön néh. Székács Eerenc. a bpesti kir. btő. tszék akkori elnöke), ügyészek és ügyvédek jelenlétében. E fel­olvasásokról annak idején e lapokban is beszámoltunk. E fölötte érdekes kísérlet azonban isolálva maradt, — sen­kinek sem jutott eszébe azt megismételtetni, — pedig hasznos és szükséges volta kézenfekvő. Talán sikerül e soroknak az érdeklődést újból felkelteni. II. Klinikai adalékok a degeneratio psychosisának tanához (Klinische Beitrage zur Lehre von Degenerationpsychosen), irta Bonhoeffer K. dr. boroszlói orvostanár. Halle 1907. Machold K. kiadása. Nagy 8". 55 l. Ara 1 M. 60 f. E munka is ugyanabban a vállalatban jelent meg, mint az előző. Jelentősége abban áll, hogy az itt közölt észleletek nagyob­bára a börtönökben letartóztatott elmebetegeken tapasztaltattak. Itt a bárgyulási folyamatok: a dementia praecox mellett: imbe­cillitás, epilepsia, degerativ-hysterikus és igazi paranoikus psy­chosis esetei is lépnek fel nagy számmal. Ellenben háttérbe lép a paralysis progressiva és manikus depressiv elmebetegségek. Szerző 3 csoportot különböztet meg; az első magában foglalja a degeneráltaknál fellépő egyszerű paranoid megbetege­déseket. A második csoport a perpalvarkodásban (Ouaerulanten­wahn) nyilvánul. Ezek azon egyének, kik az életben a makacs­ság, kitanithatlanság, fanatikus elfogultság (Verbohrtheit) benyomá­sát teszik. Valamely esemény — akár a börtönök szolgálati sza­bálytalanságai, akár saját érdekének vélt károsítása, maga az elitéltetés, vagy kisebb élmények a börtön kezelése terén — köz­pontját képezik a kóros képzelődéseknek. A történtek megfelelően hamis világításba helyeztetnek és következik a munkamegtagadás, panaszirat, vádinditvány, hamis eskü vádja. A beteg tartósan izgatott, nem alszik és testileg erősen fogy. Gyakran félelem, ijesztő álmok és egyes hallucinatiók is állanak be. A 3-ik csoport az egyéniség tudatának gyengülését mutatja fel degenerálási tünet gyanánt. Előfordul az különösen a phan­tastikus szédelgőknél. Symptomái közé tartoznak : a majdnem stoikusnak tetsző képesség: oly helyzetet szó nélkül elviselni, mely az egészségesnek kellemetlen, sőt idővel elviselhetetlen, — igy pl. az absoíut semmittevés hónapokon át, a munka utáni minden vágy nélkül. Ez nem valamely cél elérésére rendkívül megfeszitett akaraterélynek folyománya, hanem egy abnormis ön­tudati állapot. Vele jár a fájdalomérzésnek erős lefokozása is. Az elmebetegségnek hosszantartó simulatiója csak degene­rativ hajlamnál fordui elő és abnormis elmebeli tulajdonságoknak a folyománya. Ha emellett az egyénben kriminalistikus hajlam is van, ugy a más személy utánzására irányuló beteges hajlam különféle alakot ölthet. Már korán nyilvánul a hamis név alatti fel­lépésben, szédelgői szereplésben. Ha sexualis abnormis hajlam is forog fenn, akkor az egyén éveken át a másik nem maszkját is viseli. Ide tartozik a hamis név alatt korcsmaadósságot csinálok egy része is. E •'! csoportba tartozó betegségeket a tudós szerző számos instruktiv, orvosi gyakorlatából merített példával teszi közmegért­hetőkké. Ezekből vonja le a tantételeit és tanulságait. Kiemeltük mindazt, ami a jelen értekezésben a büntető jogászt érdekelheti, — de legnagyobb részt az mégis csak az elmekórtannal foglalkozó orvosspecialistát érdekli. Igaz, hogy ma már alig észrevehető mesgye választja el a modern, szakmája magaslatán álló büntetőjogászt a psychiatertől. Mert még észlele­teik is közösek. r. I. Vegyesek. Helybenhagyta a budapesti kir. törvényszék IV. sz. feleb­bezési tanácsa. Hogy csekély értékű peres tárgynál egynémely bíróságunk mennyire felületesen jár el, mennyire nem teremt ítéletével jogbizonyosságot és mennyire nem vigyáz a tényállás teljes tisztázására, élénken illusztrálja az alábbi eset: Felperes keresetet inditott alperes megbízásából eladott 400 darab sertés közvetítési dijáért. Csatolta a megbízólevelet, amely szerint alperes az esetleges vevőnek azt az előnyt igéri, hogy 800 sertés közül a 400 neki tetszőt szabadon választhatja. Minthogy ezen megbízólevél április havában kelt, alperes azt vitatta, hogy ezen megbízás egy hónapon semmiképpen sem terjedhetett tul és minthogy felperes ezen idő alatt a sertéseket el nem adta, a megbízás megszűntnek tekintendő. Ezzel szemben felperes közokirat jellegével bíró sürgönyváltással igazolta, hogy július 7-én kérdésére alperes azt válaszolta, hogy van 800 darab eladó sertése. Téve-tagadva tehát, hogy a levélbeli megbízás egy hónapnál tovább nem terjedhetett, ezen sürgöny által a megbizás továbbra adottnak is tekintendő, annyival inkább, mert egy ujabb sürgönyre alperes kocsit küldött a vevő eleibe. Vevő tanukénti kihallgatása alkalmával határozottan val-

Next

/
Thumbnails
Contents