A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 33. szám - Két uj dolgozat az ideg- és elmebetegségekről

238 A JOG eléje szabott nemes hivatását. A biró igy is tesz. De vájjon megadta-e neki az állam azokat az eszközöket, melyekkel tekintélyét az olyan nép között is, mely a birói hivatás magasságát felfogni nem képes, amely gazdasága után itéli meg az urat, — minden körülmények között fenntarthassa r Vájjon mondhatja-e a biró büszkén az ellenszenves társadalomnak : odi profanum vulgus et areco ? Olyan ur-e a biró, hogy társadalmi helyzete mindenkinek imponál ? Nem szólok az eladósodott birákról, de tudjuk, hogy a szerény, a takarékos, a rendes életű biró is csak alighogy meg bir élni a fizetéséből! Ezeken a társadalmi bajokon is segit a biró kérelmére kellő időben alkalmazott áthelyezés. Az idegesség érzete addig, mig a tásadalmi assimilatio meg nem történik, a tekintélyhez, a tisztelethez megkívántató kellő távolságba helyezi a birót járásának profán elemeitől és ez a távolság biztositéka a tárgyilagosságnak is. Ne tessék megmosolyogni az érvelést; magunk közölt vagyunk, az igazságot megmondhatjuk, ha a perifériákon működő biró szubjektív szenvedéseinek oka kicsinyesnek látszik is. De vegyük szemügyre a biró szolgálati helyzetét is. Minősiti közvetlen főnöke, az albirót a járásbiró és ennek információi alapján a törvényszéki elnök. Mondjuk, hogy a felügyeleti hatóság a bíróval szemben elfogult avagy működésének és egyéniségének megítélésében téved. Egynémelyik a szóbeli információk bizonytalan talajára is épit. Az esetleges rossz minősítést pedig a minősítés titkos voltánál fogva a biró nem tudja meg. Lehet pedig kiváló képzettségű avagy egyéb birói qualitásokban jeleskedő, mégis arra ébred, hogy az előléptetéseknél egészen elfeledkeztek róla, óhajait negligálják. Ezen is segit az áthelyezések rendszere. Részemről rossz minősítésű birót mindig más helyen is kipróbálnék (föltéve persze, hogy az áthelyeztetés akaratával találkozik.) A legnehezebb birói működés a birák qualitásainak megítélése; több oldalú, több irányú megfigyelést igényel s a minősítő felügyeleti hatóságnak magának is sokoldalú, tudományosan fegyelmezett gondolkodású s mély ítélőképességű bírónak kell (vagy legalább kellene) lennie. Igaz, a legutóbbi kinevezésekből azt látjuk, hogy igazságügyünk mostani vezetője minősítésükre való tekiktet nélkül előléptette a legidősebb albirákat. Ezt a gondolatot: az anciennitás tekintetbevételét az előléptetéseknél, föltétlenül helyesnek kell tartanunk. Sőt leghelyesebb volna, legalább az első instancián, az automatikus előléptetés; persze a mostaninál valamivel gyorsabb tempóban. De azt is látjuk egyúttal, hogy a kinevezések legnagyobb része helyi előléptetés. Nem tudjuk, az illetők kérelmére, avagy hozzájárulásuk nélkül, hivatalból történt-e ez. Ez utóbbi esetben az inaugurált rendszert nem tartom helyesnek; sőt egyenesen beleütközőnek az 1869: IV. t.-c. 16. §-ában lefektetett elvekbe. Nézetem szerint a birót akarata ellenére, hivatalból, nem szabad helyi előléptetésben sem részesíteni. Lehet, hogy a biró állomáshelyén nem szeret, máshova kívánkoznék avagy a járásbirósági albiró a törvényszéki birói állást ambicionálja. S ekkor őt a hivatalból való helyi előléptetéssel arra kényszeríteni, hogy a neki nem kedvelt állomáshelyen (mert áthelyezést hamarjában ugy sem kap) még évekig maradjon : beleütközik a birói függetlenség elvébe. Igaz, megvan a lehetőség, hogy a biró a kinevezést nem fogadja el; de teheti-e, meri-e ezt tenni az az albiró a királyi kézirattal szentesitett ténynyel szemben, a nélkül, hogy fölső felügyeleti hatóságok jóindulatát ne kockáztassa ? Kénytelen-kelletlen beletörődik tehát és viszi tovább kedvetlenül, száműzetésnek tekintett állomáshelyén, nehéz hivatala terhét. írhatnék még többet is a címbeli kérdésről; de kiemeltem a legkivivóbb szempontokat; törekedtem kimutatni, hogy az áthelyezési kérelmekkel szemben tapasztalható szűkkeblűség indokolatlan és inkább káros, mint hasznos az igazságügyre. Az ez iránt támasztható igények kielégítését is szabályozni kell a minél előbb megalkotandó birói szolgálati pragmatika keretében. Belföld. Az 1907. évi szeptember hó 6. és 7. napján Pécsett tartandó országos rabsegélyző kongresszus programmja. I. A kongresszus bellyei Rickl Gyula miniszteri tanácsos elnökletével szeptember hó 6-án, pénteken d. e. 10 órakor nyilik meg és szeptember 7-én, szombaton déli 12 órakor zárja be tanácskozásait. II A kongresszus tárgyalására a következő kérdések vannak kitűzve: 1. Szeptember hó 6-án d. e. a megnyitás után : Mily alapon kellene hazánkban szervezni a rabsegélyző egyesületek központi és esetleg kerületi szervezetét ? E szervezésnek végleges keresztülviteléig kívánatos volna-e több, a patronage ügye iránt érdeklődő hazai szakférfiú részvételével ideiglenes központi szervezetet alakítani ? Előadó : Varga Nagy István, pécsi kir. ítélőtáblai biró. 2. Szeptember 7-én d. e. 10 órakor: Hazai viszonyaink figyelembevételével miként kellene a Gyermekvédő Liga, az Ügyvédi kör gyermekvédő bizottsága és a gyermekvédő egyesületek közreműködése mellett oly szervezetet létesíteni, mely a büntető bíróságok elé kerülő vagy a javitó intézetekből, illetőleg a fogházból szabaduló fiatalkorúak érdekében a patronage tennivalóit a legsikeresebben végezze. Előadók : Ruffy Pál miniszteri tanácsos és Nagy Dezső ügyvéd, országgyűlési képviselő. 3. E kérdést követőleg: A letartóztatottak családtagjainak támogatása, kapcsolatban a vonatkozó külföldi intézmények ismertetésével. Élőadó : Angyal Pál egyetemi magántanár, pécsi joglyceumi r. tanár. III. E kérdések megvitatásán kivid a kongresszus tárgya leend: 1. Szeptenber hó 6-án d. e., az idő rövidsége esetében pedig délután : Szilágyi Arthur Károly dr. ügyvéd előadása : A katonai letartóztatási intézetekből szabadult rabok szegélyezése. 2. Szeptember hó 6-án d. u. 4 órakor: Varga Nagy István pécsi kir. ítélőtáblai biró előadása: Mik voltak eddigi rabsegélyügyünk fejlődésének akadályai és miként lehetne ezen akadályokat elhárítani ? 3. Szeptember hó 7-én, szombaton d. u. 4 órakor: Csiky lajosnak, a Debrecen városi hajduvármegyei rabsegélyző egyesület titkárának előadása: A külföldi rabsegélyző egyletek szervezete. 4. Ezt követőleg : Buday Dezső dr. baranyamegyei árvaszéki elnök előadása : A rabsegélyzés és a modern kriminológia. A kongresszussal kapcsolatos ünnepségekről és a kiállítás megtekintéséről a kongresszus tagjai később nyernek értesítést. A tagok elszállásolásáról a kongresszus pécsi előkészítő bizottsága gondoskodik, mely a szükséges felvilágosításokat is megadja. A jelentkezés határideje: 1907. augusztus hó 20-án. Irodalom. h Két uj dolgozat az ideg- és elmebetegségekről. I. A gyakorlati jogászt is érdeklő és a bűnügy terén is domináló ideg- és elmebajok: a német szakkörökben már régebb idő óta a legalaposabb irodalmi mivelésben részesülnek. Evek óta létezik több irodalmi gyüjtővállalat, melyek egyike a jogászi és elmekórtani határkérdéseket (juristisch-psychiatrische Grenzfragen) külön értekezések tárgyává teszi. E gyűjteményből eddig öt kötetben 24 értekezés látott napvilágot. Egy másik vállalat: önálló értekezéseket közöl az ideg- és elmebetegségekről. Ennek szerkesztője Hoche A. egyetemi orvostanár. A vállalatból eddig 7 kötetben 42 értekezés jelent meg. Itt jelent meg Salgó J. budapesti hirneves magántanárnak : «Die forensische Bedeutung der sexuellen Perversitát> cimü — általunk e lapokban érdeme szerint méltatott kiváló értekezése. A Mackóid Károly kiadásában Halle-ban megjelenő vállalatnak most ujabb két füzete fekszik előttünk, melyek mindenike a jogász figyelmét is méltán leköti. Az első értekezésnek cime : «A hypnotismus lényege, kezelése és jelentősége a gyakorlati orvosra nézve*, irta: Voss G., greifswaldei orvos. Halle 1907. Machold K. kiadása. Nagy 8-ad oldal. Ára 1 M. 20 f. Az értekezést bevezeti a hypnotismusnak történeti áttekintése. Régi időtől kezdve nagy szerepet játszanak a hypnotikus állapotok a népek vallásos politikai életében. Az ókornak látnokai és jósló papnői somnambul önkívületben hirdették sok értelmű mondásaikat és jóslataikat. Az ókeresztény szekták mély ájtatossága: azok hiveit gyakranextásisba ejtette. A Hesychastok vagy Omphalo-psychikusok önönmagukat hypnotisálták saját köldöküknek merev megtekintésével. — Epp oly régi a hypnosisnak gyógycélokra való felhasználása. A kézrátevéssel való gyógyítást már a régi egyptomiak is ismerték. Az ind fakírok és az üvöltő dervisek régóta különös erők hírében állanak ; már érintésök is gyógyítja a hívőt. A francia nép még a tizenötödik század elején is azt hitte királyairól, hogy kézrátevésükkel gyógyítani tudnak. A XVIII. században Theophrastus Bombastus Paracelsus alapította meg a magnetismus tanát. Mesmer bécsi orvos viszont a XVIII. század második felében az általa állati magnetismusnak elnevezett gyógymódjával és az ezzel elért sikereivel magára vonta a tudósok közfigyelmét. Szerinte létezik egy közelterjedt fluidum, mely a csillagok- a föld- és lakóinak kölcsönös behatását közvetíti. Ezen alapulnak a dagály és apály, a betegségek és gyógyításuk törvényei. Mesmer tanai nem találtak a tudósoknál kedvező fogadtatásra. Mai felfogásunk szerint ebbeli gyógysikerei suggestión alapultak. Tanítványa: Puységur felfedezte a mesterséges somnambulismust; de csak Braid-nak sikerült az általa úgynevezett «.hyp?wtismust* therapeutikusan alkalmazni és evvel sikerült is neki hypnotisáltakon : fájdalom nélküli operációkat végezni. Ennek dacára a hypnotismus a tágabb orvosi körökben ismeretlen maradt. Csak hat évvel Braid halála után jelent meg Liébaultnak alapvető munkája, mely a suggestiónak jelentőségét a hypnotikus tüneteknél — meggyőzően kifejti és indokolja. Véletlen folytán Bernheim a nancy-i egyetem hirneves tanára is megismerkedett ezen uj gyógymóddal és saját kísérletei nyomán annak lelkes hivévé