A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1907 / 33. szám - A bírói áthelyezések
Huszonhatodjk évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 33. szám. Buda Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JO Kéziratok vissza nem adatnak. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁJÜGY ÉRDEKEINEK KÉPZELETÉRE. 1 MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRCI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KÁR líZÜSIE Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvedek. Megrendülések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. augusztus Itt. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « ... 8 « Egész » 10 s Az előfizetési penzek Icgcélszerübben bérmenteson postautalványnyai küldendők. TARTALOM: A birói áthelyezések. Irta Konc z^Mihály dr, csongrádi kir albiró. — Belföld (A Rabsegélyzö Kongresszus programmja.) — Irodalom (Két uj dolgozat az ideg- és elmebetegségekről.) — Vegyes. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és dönt vények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. birói áthelyezések. Irta KONCZ MIHÁLY dr. csongrádi kir. albiró. ^ Az 1809: IV. t.-c. 16. §-a szerint a birót hivatali székhelyéről más bírósághoz vagy más hivatalba áttenni, vagy előléptetni csak saját akaratával lehet. Ez az intézkedés a birói függetlenség egyik garanciája. Ezzel a törvény nyilván a biró szolgálati helyzetét akarta könnyebbé tenni az államhatalommal szemben s a lüggés kötelékeit, amelyben minden állami tisztviselőnek többé-kevésbbé állani kell, a birói függetlenség szempontjából lazítani A biró helyzete nem olyan, mint más állami tisztviselőé: ezekkel szemben kiváltságos. Ennek okát abban találhatni, hogy a biró nem direkcionárius szerve az államnak, hanem a birói hatalomnak, törvényhozó és kormányzói hatalommal egyrangu hatalomnak, a letéteményese. Minden biró imperiumánál fogva jogrendező, aki a kétes konkrét jogviszonyokat a jogszabályozó hatalmával eldönti, a törvényben lefektetett állami akarat szerint. A biró nem egy konkrét állami akarat végrehajtója, hanem az abstraktan, a törvényekben lefektetett állami akaratnak a fölmerült esetre illesztője, a konkrét esetben tehát valósággal törvényhozó. Ebből a szembontból a függetlenség minden garanciájával kellett körülövezni őt, mert az adott helyzetben a törvényekben lefektetett abstrakt állami akaratot meg kell védelmezni az államigazgatás legfelsőbb szervei ellen is, ha azok a konkrét esetben a törvényeket sérteni hajlandók. Kétségtelen, hogy az ember alapjoga a költözködési szabadság, a lakóhely szabad megválasztása. Ez a jog az állami tisztviselőinél erősen korlátozva van. Az igazgatási szerveknél a kormányzathatalom egyöntetűbb kezelése szempontjából nem lehet kifogást tenni az ellen, hogy az állam a tisztviselő lakhelyét kijelölje, őt az államcélokhoz képest, a megfelelő helyen alkalmazza. Xem igy a bírónál. A biró függetlenségét erősen befolyásolná, ha a biró költözködési szabadságát, lakóhelyének szabad megválasztási jogát az állam konnskálná. Ez az értelme az áthelyeztethetlenség elve törvénybeiktatásának. Ez alatt azonban felfogásom szerint nemcsak azt kell érteni, hogy a biró akarata ellenére áthelyezhető ne legyen, hanem azt is, hogy a biró akarata ellenére egy helyben tartható ne legyen. Mert ha a birót fiatal korában valami rossz állomásra nevezték ki és, bár onnan szívesen menne, évtizedekig, esetleg életfogytig ott hagyják, akkor ismét nem független ; akkor az áthelyeztetés reményében befolyásolhatóvá válhatik; akkor legsarkalatosabb jogaiban, a lakhely szabad választásában, korlátozva van. Mégis azt látjuk, hogy a birói áthelyezések száma aránytalanul igen csekély. Nem azért, mintha az igazságügy határállomásaira exponált birák onnan nem vágyakoznának el, hanem mert az áthelyezési kérelmeket vagy egyáltalán nem, vagy csak a legritkább esetekben teljesitik. Központokba, nagy forgalmú helyekre kineveznek fiatal, tapasztalatlan bírákat, kik évek multán, sokszor a felek kárára tudják megszerezni a nagyobb forgalmú bíróságoknál az ügyek elintézésében megkívántató jártasságot, biztosságot. Pedig a dolognak megfordítva kellene lenni; a központokba olyan bírákat kellene bevinni, akik a kisebb forgalmú perifériákon a megkívántató ügyességet, gyakorlatot már megszerezték. Ezt hozná magával az igazságosság is. Az az albiró vagy járásbiró, aki éveket töltött kis helyen, szűkölködve társadalmi igényei kielégítésében, távol az elméleti képzettséget is nevelő jogi központoktól, megérdemelné, hogy kívánságát méltányolják, hogy a nagyobb társadalmi szórakozást is nyújtó nagyobb városokban helyezzék el. Bizonyos, hogy az igazságügyi kormányt a mostani «áthelyezhetetlenségi> politika gyakorlatában valami elvek vezérlik. Legalább vezérlő gondolat nélkül bajos megérteni, miért viselkedik Lapunk mai száma oly szűkkeblűén a birák áthelyezési kérelmei iránt. Sajnos, az igazságügyi szervezeti berendezkedést irányító politika alapelveit nem szokták minisztereink közölni; e nélkül merő találgatásokra vagyunk utalva. Azt hiszem, az igazságügy vezetősége megnyugvást talál abban, ha a végvidékeken (mert oda lehet számítani a kis bíróságokat) az igazságszolgáltatás sorsát próbált kezekben hagyja ; ha az igazgatási célokra bevált hivatalvezető járásbirót ez állomásában sokáig ott hagyja. Való, hogy ez utóbbi gondolat rendszeres kivitele nem rossz, véleményem szerint is a hivatalfők gyakori változtatása, akkor, ha a hivatalfő bevált, az igazságügyi direkció egyöntetűségének kárára válhatnék. Azonban nincs igy a nem vezető állásoknál. A nem vezető járásbiró mért ne lehetne áthelyezhető, ha menni akar? Mert hál' isten, tul vagyunk már azon, hogy a kormány a legfélreesőbb helyre is ne kapna képzett erőket; manapság fiatal biráink, jegyzőink képzettek, lelkiismeretesek, s az előlépés előtt álló törvényszéki jegyző szívesen megy le akár -mondjuk — a tomaji járásbírósághoz is albirónak, különösen ha tudja, hogy pár évi ottani szolgálat után jobb állomásra való áthelyeztetésre biztos a kilátása. Ez a szempont nem lehet akadály az áthelyezési kérelemnek teljesítése ellen. Felhozható még egy másik ellenérv: az igazságszolgáltatás gyorsasága szenvedne a gyakori áthelyezések miatt elő álló sedis vacantia által. Ennek azonban elejét lehet venni az állások gyors betöltésével. Különben sem kellene az áthelyezési kérelemnek teljesítéséből rendszert csinálni : elég, ha az igazságügyi kormány minden méltányos kérelmet tekintetbe vesz — pl. havalaki 4—5 évet töltött egy kis helyen, vagy ha valaki pl. családja nevelése vagy egyéb rája nézve fontos előnyök érdekéből kéri az áthelyezést. Ezekkel a szempontokkal szemben vegyük figyelembe azon előnyöket, melyeket a birák áthelyezési kérelmének teljesítése az igazságszolgáltatás céljai érdekében nyújt. Kmlitettem. hogy kívánatos a nagyobb forgalmú központokba járatosabb birák alkalmazása. Ilyenek feltétlenül a kisebb helyen gyakorlatot szerzett, egyébként megfelelő birák. Nem kicsinylendő előny a birák élettapasztalatainak, sőt jogi tapasztalatainak növekedése. Bármennyire egységes legyen is jogrendszerünk — pedig tudjuk, hogy magánjogunk nem az — a különböző vidékek élete különböző jogi viszonyokat produkál. Még az egyes járásbíróságoknál is vannak in minutiosis eltérő jogszokások; a népnek is vannak eltérő helyi szokásai. Ezekbe a biró működésének első félévében beletalálja magát. Kívánatos volna tehát, ha a perifériákon szerzett jogi tapasztalatait másutt is értékesítené, esetleg uj jogi tapasztalatokat gyűjtene. Ez mindenesetre előnyös volna az egységes jogszolgáltatás szempontjából is, melyet olyannyira kívánunk, de amelyre a jogegységet irányító kir. Kűria hatáskörének leszállításával s az ügyek decentralizásával most még kevesebb a kilátás. Az első folyamodásu birák sürübb áthelyezése csak használna a jogszolgáltatás egységének. Mellékesen érintem itt, hogy törvény-előkészítésre, az igazságügyminiszteriumba is, oly kiváló képzettségű bírákat kellene bevinni, akik a vidéken már 10—ló évi gyakorlatot szereztek. Ezek ismerik a gyakorlati élet hiányait, a törvények, a kibocsájtott rendeletek előnyeit, hátrányait, amit bizony csupán theoretikus tudással vagy kevés gyakorlattal felfegyverkezve, nem lehet sem ismerni, sem kijavítani De a biró ember is. Állomáshelyén részt kell vennie a társadalmi életben; barátságot köt, ellenségei keletkezhetnek. Annál szorosabb a társadalommal való összköttetése, minél tovább van egy helyen. Gondolkodása végtére az őt környező társadalomhoz áthasonul. Vagy pedig elidegenedik attól; mord, kedvetlen lesz, magára marad. Mindakettő nagy baj a birói tárgyilagosság szempontjából. .Mondjuk, ha a biró nem elég erős jellemű, vagy jogi műveltsége, gondolkodása nem sziklaszilárd: akaratlanul is szubjektív lesz, az anyagi igazságot az általa ismert egyénekhez méri; ami nagy hiba a tárgyilagosság szempontjából. De mondjuk, nem esik ebbe a hibába: akkor beleesik járásának közönsége, mely tőle rokonság vagy barátság révén előnyöket vár vagy tart ellenszenvétől ; ami által a biró tisztének gyakorlatában csak feszélyezve van. Igaz, azt kell mondani erre, hogy a biró ne törődjön semmivel ; minden melléktekintct nélkül teljesítse a törvény által 8 oldalra terjed.