A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 32. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 13. [r.]

A JOG 127 lemben felsorolt egyéb kérdésekre pedig (14., 34. a), 34. f), 3*3. a.) az alperes egyáltalán feleletet nem adott, az alperes tehát a hozzá intézett kérdésekre nem jelentette ki, hogy malmában nem dohányoznak és nyitott lámpával nem világítanak: a 474. §. utolsó bekezdése szerint pedig a szerződő fél oly esetben, midőn a biztosítási ügylet megkötésekor a biztosító által elébe terjesztett kérdőív kitöltésére szólittatik fel, csak a kérdőpontokra adott feltételek valóságáért felelős. A felperes továbbá azt vitatja, hogy a kötvényfeltételek 15, §-a alapján keresetének helyt kellett adni. De ez az érvelésesem áll meg. A 15-ik szakasz vonatkozó rendelkezése így szól: «ha a biztosított a biztosítási okmányban különös feltételképen kikötött elővigyázati rendszabályok valamelyikét nem foganatosította, vagy bármely különös feltételt nem teljesített, akkor a biztositolt minden kártérítési igénye elenyészik s pedig az illető káreset által érdekelve lévő összes biztosításokra nézve és a biztosítási dijak a társaság javára esnek.> A felperes tehát maga sem kötötte ki azt, hogy ö a szerződéstől egyoldalúan elállhasson s kártérítést követelhessen, ha a biztosított valamely elővigyázati rendszabály ellen vét és a visszalépési jog a 15. §. alapján következtetés utján sem állapitható meg, mert a biztosítottnak mindenkor módjában áll a netán fenforgó szerződésellenes állapotot megszüntetni, jelesül a dohányzási tilalomnak hatályt szerezni és nyitott mécsek helyett zárt lámpákat alkalmazni. De ha a 15. §. akkép értelmeztetnék is, mint azt a felperes értelmezi, mindenkép helyes a félebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy azokon az eseteken kivül, amelyekben a magánjog általános elvei szerint a szerződés érvénytelen, megtámadható vagy megszűnik a biztosítási ügylet, csak a kereskedelmi törvény Il-ik részének hetedik címében tüzetesen felsorolt okokból válik hatálytalanná. Már pedig a K. T. 485. §.-ának világos rendelkezése szerint a visszatérő időszakokban fizetendő dij ellenében állalt kárbiztositás nem bármely kötvény-feltételeknek a biztosított részéről való megszegése, hanem csak a leglényegesebb kötelezettség teljesítésének, a díjfizetésnek elmulasztása miatt szűnik meg. Ezzel szemben a biztosítottra nézve hátrányosabb kötvényfeltételnek kötelező erőt tulajdonítani nem lehet, mert a 472. §. biztosítási ügyleteknél a törvényben nem szabályozott kérdésekre szorítja a felek szerződési szabadságát. De nincs is ily általános magánjogi szabály, mely szerint a tartós jogviszonyt létesítő szerződéstől az egyik fél egyoldalúan visszaléphetne, ha a másik fél bármely kikötésnek eleget nem tesz. Végül a K. T. 490. §-ára alapított panasz sem érdemel figyelmet, mert ez a szakasz az ezúttal fenn nem forgó esetről intézkedik, mikor a biztosított épületben, vagy ennek rendeltetésében történik változás és mert a 480. §. rendelkezése a 490. §-ban foglalt tényállásra, melynek jogi következményeit külön szabályozza, ki nem terjed. Nemesi címernek kereskedőcég részéről védjegyül való használata. Az aradi kir. törvényszék (1905. márc. 24. 10,051 sz.) kimondja, hogy azt a nemesi cimert, mely a C) alatt csatolt címeres nemesi levél szerint gyoroki A. K. és általa hites neje P. T.-tól származó K., B., K. és L. nevü fiainak, valamint I. nevü leányának és ezután születendő mindkét nembeli valamennyi törvényes ivadékának adományoztatott: . . . . A. K. utódai aradi bejegyzett cég és K. J. jogosulatlanul használja. Ebből folyólag stb. indokok: A felperesek keresetükben azt adják elő, hogy A. K. utódai aradi bejegyzett cég, illetve annak birtokosa K. J. borkereskedő a gyoroki A. családnak a rendelkező részben leirt nemesi címerét az aradi ipar- és kereskedelmi kamaránál védjegyül belajstromoztatta s azt mint ilyent használja. Kérik .... mondassák ki, hogy az «A. K. utódai cég», illetve annak birtokosát K. J.-et az említett nemesi címer használatának joga meg nem illeti. . . . Az A. K. utódai cég, illetve K. J. beismeri, hogy a szóban levő nemesi cimert védjegyül belajstromoztalta s azt mint ilyet használja, mert azt A. K. özvegye, ki a férje üzletét reáruházta, megengedte. Miután pedig az 1890: 11. t.-c. rendelkezése értelmében ezt a védjegyet használni mindaddig jogosult, míg a kereskedelmi miniszter a lajstromozást meg nem semmisiti, ennélfogva a kereset azért, de azért is elutasítandó, mert a cég egyik birtokosa K. J.-né is, ki a cimert kopó A. K.-nak törvényes maradéka, ekként a címer használatára születésénél fogva jogosult. .... Eldöntendő kérdést képez első sorban az, hogy a gyoroki A, család nemesi címerét használni az alperes cégnek, illetve K. J.-nek van-e joga. .... A. nemesi cimer a C) alattiból kitetszöleg kizárólag gyoroki A. K.-nak és általa hites neje P. T.-tól származó K., B., K. és L. nevü fiainak, valamint I. nevü leányának és ezután születendő mindkét nembeli törvényes ivadékának adományoztatott. Miután pedig A. K. utódai cég, illetve, K. J. a cimert nyerő gyoroki A. K.-nak nem ivadéka, nem maradéka, világos, hogy ezt a cimert A. K. utódai cég, iiletve K. J. általánosan használni nem, védjegyül használni pedig az 1890. évi II. t.-c. 10. §-ára való figyelemmel csak abban az esetben jogosult, ha abba az illető jogosultak beleegyeznek. Az alperes ebben a tekintetben azt adja elő, hogy neki az említett nemesi címernek védjegyül használatát gyoroki A. K. özvegye megengedte. Minthogy azonban alperesi részről nem is állíttatik, a felperes által pedig tagadtatik, hogy gyoroki A. K.-né gyoroki A. K.-nak törvényes ivadéka, maradéka volna és minthogy ily körülmények között gyoroki A. K.-né is csak saját személyére, férje jogán és csak özvegysége tartama alatt jogosult a kérdéses cimer használatára, ennélfogva az ez által adott engedély az alperesi céget és illetve K. J.-et a kereset ellenében épp ugy nem védi, mint nem védi meg az a másik körülmény, hogy a kereset beadása után K. J.-né az A. K. utódai cég üzletébe egyik társtagul belépett ; mert az ekként közkereseti társasággá alakulj A. K. utódai cég nem K. J.-né, nem K. J., hanem mindkettőjüktől különböző jogi személy, mely ügyleteit nem az egyes tagok, hanem a közkereseti társaság cége alatt köti s harmadik személyekkel szemben a társaság cége alatt s nem gyoroki A. E. és K. J. neve alatt jelentkezik. Ugyanezért a gyoroki A. E. személyéi is iliető szóban levő nemesi cimert a cég é s illetve K. J. a gyoroki A. E. cégbirtokosi, illetve társtagi minősége mellett is csak abban az esetben használhatná, ha erre a cimert nyerő néhai A. K.-nak előivadákai és maradékai mind engedélyt adnának. Mivel pedig ily engedély az A. K. utódai cég és illetve K. J. felmutatni, vagy igazolni nem tud, a kereset értelmében kimondandó volt, hogy a most emiitett cég és illetve K. J. a gyoroki A. család nemesi címerét jogosulatlanul használja. Minthogy pedig senki sem köteles tűrni, hogy az ő cimerét más jogosulatlanul használja és minthogy magánjogi oltalmul a használattól való eltiltás szolgál : ennélfogva a keresetnek megfelelően az A. K. utódai cég és illetve K. J. a gyoroki A. család nemesi címerének használatától eltiltandó s annak a védjegylajstromból való kitörlése kérelmezésére kötelezendő volt. A nagyváradi kir. Ítélőtábla (1900. január 17-én, 1,401. sz.) az elsőbitóság ítéletét helybenhagyja felhozott indokolása alapján és azért, mert a családi címernek a magánéletben és a forgalmi életben való használata közt különbséget tenni nem lehet. A m. kir. Kúria (1907. június 19-én, 3,910 906. sz.) a másodbiróság Ítéletét az abban felhívott és felhozott indokoknál fogva helybenhagyja A biztosított a biztosító által kifizetett kártérítési összegről szóló okiratban elismervén, hogy a felvett összeggel teljes kára megtéríttetett és hogy a tűzkárból kifolyólag a biztosító ellen semmiféle további követelése nincs, ezt a kijelentését azon okból, mert a kárösszegre a tűzkár által előállott szorult anyagi viszonyára tekintettel égető szüksége volt, nem támadhatja meg, mivel akaratelhatározásának szabadsága nem lévén kizárva, a szorult anyagi helyzet az elismerést hatálytalanná teszi. (A m. kir. Kúria 1907. május 12. 045. IV. pt. sz.) Csődben a visszakövetelési jogot gyakorló harmadik személy követelheti, hogy az általa visszakövetelt ingóságok elárverezéséből befolyt vételár részére biztositassék és igy ezen vételár nem használható fel a csőd céljaira, tehát a tömeggondnok kiadásainak és költségeinek fedezésére sem. (Budapesü kir. ítélőtábla 1907. máj. 15., 1,174. sz.) Ha az Ausztriában kelt és fizetendő váltónál óvás nem vétetett fel azért, mert a váltóbirtokos egyúttal telepes is, az osztrák váltótörvény 43. íj a értelmében az elfogadó elleni váltókereseti jog el nem enyészett. (A m. kir. Kúria 1907. március 15. 501. sz.) Bűnügyekben. A bűncselekménynek a községi biró előtt a tettes meg, nevezésével történt feljelentése joghatályos indítvány. Az erzsébetvárosi kir. törvényszék (1900. március 29-én 1,819. sz.) mint büntető törvényszék : A törvényszék S. György vádlottal bűnösnek mondja ki a B. T. K. 332. §-ába ütköző magánlak megsértésének vétségével eszmei halmazatban levő, a K. B. T. K. 120. §-ába ütköző tulajdon elleni kihágásban, amit az által követett el, hogy Báránykut községben 1905. december 26. napján R. József báránykuti lakos lakásába jogos indok nélkül nevezettnek akarata ellenére bement és.onnan négy kor. értéket felül nem haladó élelmicikket ellopott és ezért őt a B. T. K. 95. S-a alkalmazásával a B. T. K. 332. alapján 14 napi fogházra, mint fő és behajthatlanság esetén további két napi fogházra átváltoztatandó és az 1892 : XXVII. t.-c. 3. § ában meghatározott célokra fordítandó és az erzsébetvárosi ügyészséghez befizetendő 20 K. pénzbüntetésre, mmt mellékbüntetésre itéli. . . . A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1906. okt. 10- 1,627. sz a.). A tábla az elsőfokú bíróság ítéletét a B. P. 423. §-ához képest a B. P. 385. §-ának c) pontja alapján megsemmisíti s vádlottat a B. P. 326. §-ának 3. pontja alapján felmenti. •Indokok: . . . Megállapítható volna ugyan sértett és fent nevezett tanuk vallomása, továbbá vádlott részbeli beismerése alapján vádlott terhére az, hogy nyílt helyről négy kor. értékű élelmicikket ellopott s ekkép a K. B. T. K. 126. §-ába ütköző tulajdon elleni kihágást követett el;