A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 32. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 13. [r.]

126 A JOG annak a pincébe való leszállítása a belső cseléd munkakörét meg nem haladja s önmagában veszélyes foglalkozásnak nem minö'sithető, az volt vizsgálandó, vájjon az alperest, illetve a munka teljesítésére megbízást adó nejét nem terheli-e a baleset körül oly mulasztás, amely alperes kártérítési felelősségének megállapítására alkalmas. A m. kir. Kúria az alperes felelősségét megállapító mulasztást látott abban, hogy az alperes neje nem utasította a kiskorú felperest arra, hogy a meszet csak teljes kihűlt állapotban és akkor is csak könnyebben kezelhető kisebb edényekben szállítsa a pincébe, hanem általánosságban csak azt az utasítást adta, felperesnek, hogy a frissen oltott meszet, némely házi munkák (kertöntözés, félszerkitakaritása, tehenek ellátása) után vigye a pincébe, tehát oly időben, mikor a mész oly módon, hogy a súlyos baleset elhárítható legyen, ki sem hűlhetett. Ezzel szemben a kiskorú felperes terhére oly gondatlanságot sem lehet megállapítani, amely a kár megosztását tenné indokolttá ; mert sem arra nem utasíttatván, hogy a mész kihűlését várja be, sem arra, hogy a meszet egymaga kisebb edényekben szállítsa a pincébe, nem követett el gondatlanságot az által, hogy a megoltott meszet egy 15—16 éves és igy koránál fogva erre alkalmas férfi cseléd segítségül hívásával, ugy mint az B. Zs. tanú szerint azelőtt is szokásban volt, az oltódézsában a pincébe leszállítani igyekezett és e részben őt gondatlanság akkor sem terheli, ha a mészoltás s annak a pincébe szállítása közben reábízott egyéb házimunkákat el nem végezte volna, mert a baleset ugy amint bekövetkezett, bekövetkezhetett volna akkor is, ha a reábízott házimunkákat elvégzi, mert ez az 1—2 órai idő a frissen oltott mésznek maró hatását meg nem szüntette. Az 1881 : LX. t.-c. 65. §-ának joghasonlatosságára való tekintettel végrehajtás alól mentes a szociológiai tanulmányok folytatása végett, tehát kifejezetten megjelölt, közérdeket szolgáló, kulturális célból engedélyezett több évre szóló ösztöndíj, melynek évi részletének kiadása a tanulmányok eredményéről teendő jelentéstől és az évről-évre teendő előterjesztéstől van függővé téve. (Budapesti kir. tábla 1907 április 30. 3,182/1907. P. sz. a.) A kötelesrésznek haszonélvezeti joggal való korlátozása abban az esetben is hatálytalan, ha a hagyaték többi részét haszonélvezeti joggal terhelten, szintén a kötelesrészre jogosult örökös kapja és nem áll meg az az érvelés, hogy a felperes csak az esetben követelheti köteles részének a haszonélvezeti jogtól mentesítését, ha a köteles részét meghaladóan neki jutó többletet visszautasítja. (Kúria 1907 március 27. 979/900. sz. a. I. pt.) A lótartás, akár gazdasági, akár ipari célra szolgáljon az, veszélyes üzemnek tekinthető nem lévén, a munkaadó a lóval való bánás körül alkalmazottal szemben a reája bizott munka közben az alkalmazottat ért balesetért rendszerint csak azon esetben tehető felelőssé, ha a köteles gondosságot a dolog természetének megfelelő elővigyázati intézkedések megtételében elmulasztotta, vagy nem kellő mértékben alkalmazta. (Kúria 1907 május 31. 6,904/906. IV. p. t.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Felhívott, egy volt társas cég tagja arra kérte az államvasutak igazgatóságát, hogy oly engedményeket, melyeket a volt társas cégnek csak egy tagja irt alá, utasítson vissza és fizetéseket ne eszközöljön. Felhívott ezáltal vitássá kívánta tenni felhivónak az esedékes pénzösszegekhez való jogát és kérkedett azzal, hogy a vételárhoz neki is joga van. Ennélfogva a felhívási keresetnek hely adandó s felhívott vélt jogait záros határidőn belül érvényesíteni tartozik. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék mint keresk. biróság (V. Andor dr. bpesti ügyvéd által képv. S. Kristóf felhivónak K. Tibor dr. bpesti ügyvéd által képviselt V. Frigyes felhívott ellen joggal való kérkedés és jár. iránti ügyben 1906. évi január 15-én 92,116/1905. szám alatt) következő végzést hozott: A kir. törvényszék illetékességét megállapítja, felperest felhívási keresetével elutasitja és kötelezi, hogy felhivónak perköltségét 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizessen. Indokok: A nem vitás tényállás szerint E. és V. cég a magyar kir. államvasutak igazgatóságával szárító kencék és fénymázak szállítása iránt szerződéses viszonyban volt. Az E. V. cég üzemét 1904. évi április havában beszüntette és a gyári épületeit és áruit a felperesnek adta el és ugyancsak felperesre ruházta a vasúttal kötött szerződést is. Felhívó ezen szerződés alapján 20,184 K. 50 f. értékű árut szállított az államvasutaknak. Ezt az összeget, valamint a jogelődei által letett óvadékot azonban az államvasút igazgatósága a felhivónak ki nem adta, hanem ennél a tszéknél 56,779 1903. sz. a. letétbe helyezte, mert a megszűnt E. és V. cég egyik tagja V. F. a letéti kérvényhez L. alatt csatolt 19U4. nov. 27-én kelt sürgönyében az államvasutak igazgatóságát arra figyelmeztette, hogy csak mindkét cégtag által ellenjegyzett utalvány bír hatálylyal és arra kérte az államvasutak igazgatóságát, hogy az olyan utalványt, melyet csak az egyik cégtag ír alá, utasitsa vissza. Felhívó felhívottnak ebben a tiltakozásában kérkedést lát és ezzel a keresettel felhívottat vélt jogai érvényesítésére hivja fel. Azonban a felhívási keresetnek helyt adni nem lehetett, mert felhívó maga sem állítja, hogy felhívott bármikor is kijelentette volna, hogy az államvasutak igazgatósága által kifizetni megtagadott összeg őt illeti, fentebb között a felhivónak járó összeg mikénti kifizetése tekintetében tett az L. alatti sügönyében foglalt nyilatkozata pedig kérdést magában nem foglalt, és igy kérkedési felhívási kereset alapjául nem szolgálhat. Felhívási keresetének, ha egyébként felhívott részéről kérkedés forogna fenn, a fenforgó esetben már a petitum hiányos volta miatt nem lehetne helyet adni, mert felhívó kereresetében meg nem jelöli, hogy a felhívott vélt jogait kivel szemben érvényesítse Ennélfogva felperest felhívási keresetével elutasítani és mint pervesztest az 1,868: LIV. t.-c. 251 §-a értelmében a perköltség viselésére kellett kötelezni. A budapesti kir. Ítélőtábla (1906. május 9-én 1,386/19(10. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzésének az illetőségre vonatkozó részét felebbezés hiányában nem érinti, egyéb részét megváltoztatja és a felhívottnak meghagyja, hogy az egyrészről feloszlott E. és V. cég, másrészről a magyar kir. államvasutak közt kötött és felhívásra átruházott szállítási szerződés alapján felhívó által a magyar kir. államvasutaknak szállított áruk vételára iráti jogát az ezennel kitűzött 00 napi záros határidő alatt érvényesítse, mert ha e határidő alatt keresetét be nem adná, a kérdéses jog reá nézve érvénytelennek fog nyilváníttatni. Indokok : A per nem vitás adatai szerint az E. és V. társas cég, melynek tagjai: felhívott V. F. és Sch. I. voltak, 1904. április havában üzletét megszüntette, gyári üzemét és épületét felhivónak eladta, s ugyanekkor átruházta felhivóra a magyar kir. álamvasutakkal lakk, kence- és festékáruk szállítása iránt fennálló szerződését is, midőn azonban 1904. év őszén az átruházás folytán felhívó által szállított áruk vételárának kifizetésére került a sor, és a magyar államvasutak igazgatósága kifizetésnek teljesítése végett azt kívánta a felhivótól, hogy formaszerü Írásbeli engedményt is mutasson be, felhívó pedig oly írásbeli engedményt terjesztett be, mely a feloszlott társascég tagjai közül csak Sch. I. aláírásával volt ellátva, felhívott a D) alatti sürgönyt intézte a m kir. államvasutak igazgatóságához, melyben arra kérte az igazgatóságot, hogy mivel az E. és V. társascég már törölve van s igy az engedményezéshez mindkét társtag aláírása szükséges, az egyedül Sch. I. által aláirt engedményeket utasitsa vissza, minek következtében, a magyar kir. államvasutak igazgatósága, mely a felhívott sürgönyével vitássá téve, látta azt, hogy a vételár kit illet, nem fizette ki a szállított áruk vételárát felhivónak, hanem birói letétbe helyezte. A letét kiutalása iránti eljárásnak a kir. törvényszék 1900. évi április 28-án kelt 35,556. számú jelentésével felterjesztett s a kir. ítélőtáblához 1,508/v. 190' '. sz. a. érkezett irataiból kitűnik az is, hogy felhívó az áruk vételára fejében letett összegnek a maga részére való kiutalását kérte az elsőfokú bíróságtól, a meghallgatott felhívott azonban a kiutalványozás ellen tiltakozott, s e miatt az elsőfokú biróság a letétnek a felhívó részére való kiutalását megtagadta. Minthogy felhívottnak ebből a tényállásból kitűnő magatartása kétségtelenné teszi, hogy felhívott a D. alatti sürgönyben foglalt figyelmeztetéssel és kérelemmel nyilván azért, mert mint feloszlott társaság tagja, a vételárra szintén igényt tart, vitássá kívánta tenni azt, hogy a fennállott társaság szállítási szerződése alapján a m. kir. államvasutak részére felhívó által szállított áruk vételára a felhivót illeti meg, felhívott tehát kérkedik azzal, hogy a vételárra neki is joga van, a kir. Ítélőtábla az elsőbiróság végzését megváltoztatta, és a felhívási keresetnek, melynek kérelmi része a perrendtartás 514. §-nak teljesen megfelel, helyet adott. A m. kir. Kúria (1907. évi febr. 14-én 954/1906. v. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. Kúria a másodbiróság végzését indokaiból helybenhagyja azzal a kiegészítéssel, hogy felhívott keresetét a kérdéses jogra vonatkozóan a felhívó ellen köteles beadni. A biztosító társaság nem szüntetheti meg a kárbiztositási szerződést azon az alapon, ha a biztosított malomban a kötvényfeltételekben foglalt tilalom dacára dohányoznak és villany helyett petróleummal világítanak. Az a kötvényfeltétel, mely ilyen esetben a társaságnak megadja a jogot a szerződés megszüntetésére, hatálytalan. A budapesti kir. ítélőtábla (1907. április 24. II. G. 31. sz.) Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasitja. Indokok: A felperes panaszai alaptalanok. A K. T. 474. és 475. §-ainak helytelen alkalmazásáról vagy mellőzéséről ugyanis a jelen esetben nemcsak azért nem lehet szó, mert a felperes nem kivánta bizonyítani, hogy az A) alatti levélben jelzett körülmények már az ajánlat tétele idején is fennforogtak, hanem az idézett szakasznak alapján a biztosítási szerződések az okból sem támadhatók meg sikerrel, mert a B) alatti ajánlat 20. pontjában foglalt arra a kérdésre, hogy a dohányzásra vonatkozólag megí?/,tj ;C, lkÜ'Ö,no h}n°J[\™ feltételek szabályait, az alperes tagadólag felelt, a 13-ik kérdésre azt válaszolta, hogy a gyárhelviségeket és a gépeket naponta a gyárszemélyzet tisztogatja és ily alkalommal gyúlékony anyagot is használ, a 34. 8. b) pontjára hogy a pótvilágitás petróleummal történik, a felülvizsgálati kére-