A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 30. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 12. [r.]

A JOG 119 a korcsmában tette zsebre és azt még ugyanitt vissza is adta; a sértett pedig a korcsmából történt eltávozás után ragadta meg a vádlottat és szorította öt a falhoz. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy a vádlottnak a Korcsmában és a sértettnek a korcsmán kivül lefolyt cselekvőségét oly idő- és térbeli mozzanatok választják el i ;ymástól, amelyek a sértett javára a jogos védelemnek alkotó eleméül szolgáló támadás vagy fenyegetés közvetlenségét kizárják. De a valóknak elfogadott tényekből okszerűen következik az is, hogy akkor, midőn sértett a korcsmát elhagyta, a vádlott részéről sem az e, sem a másnak a vagyona vagv személye közvetetten ülés jogtalanul megtámadva, hogy veszélyeztetve nem volt. Minthogy ezeknél fogva a sértettnek az a'cselekménye, hogy a vádlottat a korcsmán kivül megragadta és a kerítéshez szorította, az annak személye ellen intézett jogtalan és közvetetlen támadás volt és ehhez képest a vádlott a jogos védelem állapotában volt, midőn a sértettet magától ellökte a támadással szemben védekezett ; ennek keretében pedig, a helyzet természeténél fogva az ösztönszerű védekezésnek azzal a mértékével élt csak, mely tárgyilagos szempontból is, az őt fenyegető veszély elhárítására szükségesnek mutatkozott: az alsóbiróságok Ítéletének a M. I.-ra vonatkozó részét a rendelkező rész értelmében meg kellett semmisíteni és a nevezett vádlottak a vád és következményeinek terhe alól fel kellett menteni. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 194. §. 1. Ki eszközli a követelések felszámítását ? 1,597/905. I. A jelzálogos hitelezők követeléseit nem a jelzálogos hitelezők számítják fel, hanem az érdekeltek meghallgatása mellett, e tárgyalást vezető biró. 2. Mi képezi a felosztás tárgyát oly esetben, amikor uj árverés abból az' okból tartatott meg, mert az első árverési vevő fizetési kötelezettségének eleget nem tett és a két vételár közti különbözet megállapítását érdekelt nem kérte. (186. §. 3. bekezdés). 4,465/904. I. Ily esetben a felosztás tárgyát a második árverésen ígért vételár, annak folyó kamatai, továbbá az első árverés alkalmával letétbe helyezett bánatpénz és kamatai, — nem pedig az első árverésen igért vételár — képezik. 196. §. 1. Sorrendi végzés keretébe nem tartozik az egyes vételárrészletek után járó kamatok öszegének a szám szerinti pontos megjelölése 4,114/1902 szám. Nem tartozik a sorrendi végzés keretébe az egyes vételárrészletek után járó késedelmi kamatok és az időszaki letéti kamatok összege szerinti megállapítása, miután azok mennyisége az egyes időpontok szerinti változás alá esik és teljes biztossággal csakis a tényleges felosztás idején állapitható meg. 4.003/903. I. 2. Az előnyös tételkép bejelentett adók és illetékek kivételének jogossága, annak valódisága és fennállása kérdésében dönteni nem a telekkönyvi hatóság hatáskörébe tartozik. Indokok: Az 1881 : LX. t-t. 189. §-ának b) pontja értelmében a vételárból a jelzálogos hitelezők előtt mint előnyös tétel sorozandó kielégítésre, az elárverezett ingatlanokat közvetlenül terhelő három évnél nem régebb illetéktartozás és az idézett t.-c. 196. §-a értelmében a telekönyvi hatóság csak azt vizsgálhatja, hogy a kimutatásban kitüntetett illeték az idézett 189. §. értelmében előnyös tételt képez-e ? ennélfogva, miután a szabályszerűen kiállított D) alatti illeték-hátralék kimutatás szerint a kitüntetett 3,062 K. 8 f. illetéktartozás az elárverezett ingatlanokat terheli és 3 évnél nem régibb: ezen tételként sorozandó volt. Végrehaj tatónak a sorrendi tárgyaláson emelt azon kifogása, hogy ezen illeték egy foganatba nem ment ajándékozás után rovatott ki, figyelembe vehető nem volt; mert az illetétéktartozás kivételének jogossága, annak valódisága és fennállása kérdésében dönteni: nem tartozik a telekkönyvi hatóság hatáskörébe, hanem a tekintetben az érdekelt felek az illetékes pénzügyi hatóságnál kereshetnek orvoslást. (Kúria: 1903. okt. 13. 6,154. sz. végzése). 3. Perre utasítás az esetben, ha valamely zálogjogi bejegyzés téves foganatosítása következtében a sorrendi tárgyalás alkalmával a kielégítési rangsorozat vitássá válik. 843/898. vgh. Ha téves bejegyzés, illetve a telekkönyvi végzésnek téves foganatosítása következtében a zálogjog valamely tulajdontárs jutalékára nem jegyeztetik be s időközben egy más hitelező eme tulajdontárs jutalékára zálogjogot szerez s az előző bejegyzés később az utóbbi hitelező akarata ellenére helyesbbittetik is, annak a kérdésnek eldöntése, hogy melyik zálogjogát illeti a kielégítési rangsorozatban az elsőség, ha ez vitássá válik, nem dönthető el a perenkivüli eljárásban; az ily kérdések megbirálása a sorrendi végzés keretéből ki van zárva, mivel az 1881 : LX. t.-c. 188. és 190. §§. értelmében a sorrendi végzés tárgyát a vételárból kifizetendő követelésének a telekkönyvi rangsorozat szerinti megállapítása képezheti, azért ily esekben a helyesbített bejegyzésnél, vagy — ha nem történt helyesbítés — a végzésnél fogva elöbbséget igénylő hitelező utasítandó perre elöbbségének kimutatása iránt az ezt kétségbevonó hitelezőkkel szemben (Kúria : 5,751/897). 4,074/1905. I. sz. A kir. Ítélőtábla : végzett: 4. Az elsőbiróság 3,719/905. számú végztesErSríban a részében, mely szerint a 6. tétel alatt P. Sándor részére a sorrendi végzés II. 5. és 6. a. sorozott 693 K. 85 fitt. és 1,126 K. 42 fúl. teljes fedezetére 1,810 K. 27 fill. ki van utalva, megsemmisíttetik ; a felfolyamodás folytán a 3,421/965. sz. sorrendi végzés is felülvizsgálat alá vétetik s annak az a része, mely szerint P. Sándor részére a II. 5. és 6. tétel alatt 693 K. 85 fill. és 1.126 K. 42 fill. van sorozva és G. Sándor dr. végrehajtató által, helyesen a G. Sándor dr. ügyvéd által képviselt N. Albert és társai által előterjesztett kifogás el van utasítva ; megváltoztattatik: kifogás folytán a II. 5. tétel alatt a mócsi kir. járásbíróság végrehajtója által 317/904. sz. a. kibocsátott s a telekkönyvi hatósághoz 4,320/904. sz. a. érkezett letiltó rendelvény folyán N. Albert s társai részére a 863 K. 77 fill. tőke járulékai fedezésére szükséges összeg tartozik, II. 5. a tétel alatt P. Sándor ügyvéd részén 693 K. 85 fill, — 6. tétel alatt pedig a fennmaradó összeg P. Sándor 1,126 K. 42 fill. követelésének törlesztésére ; egyebekben a sorrendi végzés érintetlenül marad ; a telekkönyvi hatóság utasittatik, hogy a jelen végzés jogerőre emelkedése után határozzon az ebben sorozott összegek kiutalása kérdésében, figyelembe véve a N. Albert s társai részére a ielen végzésben II. 5. tétel alatt sorozott öszszeg kiutalásánál a P. Sándor részére N. Albert hagyatéka ellen vitt végrehajtásban a szászrégeni kir. járásbíróság végrehajtója által 80/905. sz. a. kibocsátott letiltó rendelvényt. Indokok: A felfolyamodást G. Sándor dr. ügyvéd végrehajtató adta be, aki G. Albertné s t. ellen a végrehajtást vitte ; de mivel G. Sándor dr. ügyvéd a 4,320/904. sz. érkezett letiltó rendelvény szerint mint a N. Albert s társai képviselője is szerepelt és a felfolyamodást az ő követelésük érvényesítése érdekében adta be, a kir. Ítélőtábla a most nevezettek felfolyamodásának tekintette. G. Sándor dr.-nak G. Albertné s t. elleni végrehajtási ügyében az árverés 1904 február 11-én megtartatván, ez után ; 1904 ang. 2-án érkezett a telekkönyvi hatósághoz a mócsi járásbíróság végrehajtójának 317/904. sz. letiltó rendelvénye, mely szerint a G. Sándor dr. ügyvéd által képviselt N. Albert s társai T. Berta s társai ellen 863 K. 77 fill. s jár. iránti végrehajtási ügyben lefoglalja az árverésen befolyt s már bírói letétben levő vételárból a végrehajtást szenvedőket illető s részükre sorozandó összeget. Ezáltal N. Albert és társai mint a tkvi érdekeltek részére jutandó összeg foglaltatói olyan érdekeltekké váltak, akiket a sorrendi tárgyalásra meg kell idézni. A telekkönyvi hatóság azonban nem idézte meg őket; mert képviselőjük G. Sándor dr. ügyvéd ugyanaz, aki az árverési ügyben mint végrehajtató szerepelt, mind ilyen meg volt ugyan idézve, de ez a megidézés nem tekinthető ugy, hogy ez által ők is meg voltak idézve. Nem lévén a nevezett érdekeltek a sorrendi tárgyalásra megidézve, a sorrendi végzés abban a részében, amely reájuk vonatkozik, velük szemben jogerőre nem emelkedett, s igy kiutaló végzés alapjául nem szolgálhatott; ennélfogva a kiutaló végzés megtelelő része megsemmisítendő volt.