A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 30. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 12. [r.]

118 A JOG összeget küldött be, mert az uj váltót felperes ezután is elfogadta. Ez okból és másod rendű alperessel szemben azért is hatályon kivül helyeztetett a sommás végzés, mert a telepítésre vonatkozó kifogással szembeni védekezéséből a felperesnek, kitűnik, bár nyíltan nem is ismeri be, hogy a telepítés alperesek hozzájárulása nélkül történt, miután pedig mindenki a váltón azon tartalom szerint feleló's, amely azon akkor volt, amikor ő maga váltónyilatkozatot tett, kétségtelen, hogy alpereseknek a fizetési kötelezettsége és az eredeti tartalom szerint Aradon volt a yáltó bemulatandó s óvatolandó s igy a Kisjenőn felvett óvás Il-od rendű alperessel szemben a viszkereseti jog fentartására alkalmatlan s igy nyilvánvaló, hogy téves felperesnek a váltótörvény 93. i?-ára való hivatkozása is, mert ez a lényeges kellékekre vonatkozólag szól, a telepítés és külön fizetési helylyel való ellátás pedig a lényeges kellékek között felsorolva nincsen, s a váltóbirtokos a váltót csak a forgalomban rendszerint használni szokott tartalommal töltheti ki, de a telepítés nem a rendszerint használni szokott tartalom közé tartozik, az a körülmény, hogy felperes, vagy előzője a váltó leszámítolására jogosult volt, még nem foglalja magában azt a jogot is, hogy megjegyzés hiányában telepitni is jogosult. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1906. január 17-ikén 1,399. P. sz. a.) következőleg ítélt : A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A felperes beismerte ugyan, hogy a kereseti váltót nem a váltót elfogadó K. I-né rendelvényestül váltói uton, hanem a váltóbirtokos F. I.-tól szerezte meg, ez a körülmény azonban váltójogi szempontból a felperes szerzésére nincs kihatással azért, mert a felperes, kire nézve nincs bizonyítva, hogy a váltónak birtokába jogszerűtlen uton jutott volna, az üres forgatmányt jogosítva lévén bármikor kitölteni, birtokosi minősége váltójogilag igazolcnak tekintendő. Minthogy azonban F.' I. a felperes apósa, a közeli rokonok közt létrejött jogügyletekre nézve pedig fennáll az a vélelem, hogy azok a kijátszási szándékkal köttettek, a felperes perlése rosszhiszeműnek minősül, minélfogva vele szemben az alperesek mindazokat a kifogásokat emelhetik, amelyeket F. I. ellen a nem kifogásolt 7. alatti egyességi megállapodás alapján emelni jogosultak; ugy de minthogy az elsőbiróság által helyesen kifejtettek szerint az alperesek a •/• alatti megállapodásnak eleget tettek: a felperes a váltót perelni nem jogosult. A per főtárgyára nézve az itt kifejtett, a perköltségre pedig vonatkozó indokolása alapján az elsőbiróság Ítélete helybenhagyandó volt. A m. kir. Kúria (1907. évi április 25-én 318/1906. sz. a.) következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : A felek között nem vitás, hogy az alperesek a -'. alatti nyilatkozatba foglalt szerződés alapján 1902. évi november hó 18-ika óta állanak állandó hitelezési viszonyban F. I.-val és azóta törlesztik negyedévenként 100 K.-val a nevezettel szemben, eredetileg 1600 K erejéig fennállott váltótartozásukat. Nem vitás az sem, hogy a fent jelzett tartozás törlesztetlen részéről szóló és a K. L-né alperes üres forgatmányával ellátott kereseti 900 K.-ás váltót F. I. adta a felperesnek, hogy továbbá F. I. a felperes apósa, hogy végül a felperes által B. alatt bemutatott utalvány-szelvény egyik előző törlesztésre vonatkozik ás F. I.-töl került a felpereshez. Ezeknek a ténykörülményeknek a S. E. T. 64. és '215. §§. szerinti mérlegelésével a kir. Kúria megállapíthatónak találja, hogy a felperes a kereseti váltó megszerzésekor tudomással bírt az alperesek és a F. I. közölt fennálló •/• alatti megállapodásról, következően az alpereseknek erre alapított kifogásait tűrni tartozik. Amennyiben pedig az alsóbiróságok ítéleteiben megállapított és lényegére nézve nem is vitás tényállás szerint az alperesek a kereseti váltó lejárata napján a •/. alattiban kikötött uj váltót, továbbá a 100 K. törlesztési összeget és a kamatok fedezésére szükséges 14 K. készpénzt F. I.-nak postai uton megküldötték és a most nevezett ezeket az értékeket 1905. évi november 8-án, tehát a kereseti váltó megóvatoiása előtti napon átvehette volna, aiapos az alpereseknek az a védekezése, hogy ők a /, alatti megállapodás feltételeinek eleget tettek és igy a részletfizetés kedvezményétől meg nem foszthatok. A F. I. által kiállított •/. alatti nyilatkozatban előforduló annak a kikötésnek ugyanis,. hogy az alperesek a három havi törlesztéseket pontosan teljesíteni és az uj váltókat meghosszabbítás céljából előzőleg pontosan beküldeni tartoznak, szabatosabb szövegezés híján nem tulajdonitható az az értelem, hogy az óvatolási időben, de a váltó tényleges megóvatoiása előtti napon megajánlott résztörlesztés és meghoszabbitás elkésettnek volna tekintendő s az alperesekre •'. alattiban meghatározott jogvesztéssel járnak. F. I.-nak az eljárása pedig, hogy a kifejtettek szerint kellő időben történtnek tekintendő meghosszabbítást és résztörlesztést el nem fogadta, az alpereseknek a •/. alattin alapuló jogait szintén nem érintheti. A kir. Kúria tehát a másodbiróság ítéletét a per főtárgyára nézve ezekből az indokokból, perköltség kérdésében pedig az abban felhívott indokok alapján helybenhagyta. Felperest annak a jogának az érvényesithetésében, hogy a töle elvont kielégítési alapot a váltóelfogadó megajándékozottjától megszerezhesse, az a körülmény nem akadályozhatja, hogy a keresetbe vett követelésért más oly adóstárs is felel, akitol a peresitett követelést be lehet hajtani. A m kir. Kúria (1907. február 7-én 7,419/190o. P. szám) Barta Dezső dr. illetve brunner Ferenc dr. ügyvéd által képviselt M. Sándor felperesnek Kókay István dr. ügyvéd által képviselt P. Veronika férj. T. K. Istvánné I. r., T. K. István II. r., D. Katalin, férj. P. Józsefné III. r. és P. János IV. r. alperesek ellen 3,146 K. 51 f. s jár. iránt a szegedi kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott az 1905. évi április hó 5-ik napján 5,127/1905. sz. a. kelt0 Ítélettel elintézett és felperesnek felebbezésére a szegedi kir. ítélőtábla által 1905. évi június hó 14-ik napján 2,315. sz. a. kelt ítélettel megvizsgált rendes perét felperesnek felebbezése folytán 1907. évi február hó 7-ik napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét megváltoztatja, a felperest időelőttiség indokából elutasithatónak nem találja és a másodbíróságot oda utasítja, hogy hozzon a per érdemében és a perköltség ki által leendő viselésének kérdésére kiterjedő uj határozatot. Indokok : A váltótörvény 49. §-a értelmében a váltó birtokosa jogosítva van keresetét, illetőleg viszkeresetét valamennyi váltókötelezett vagy a váltókötelezettek bármelyike vagy többje ellen szabad választása szerint intézni és e részben a forgatmányosok sorrendjéhez sincsen kötve. A törvénynek eme rendelkezéséből és a váltójogi kötelezettségnek a váltótörvény 91.g-ában megállapított* egyetemlegességéből pedig önként következik a váltóbirtokosnak az a joga is, hogy amint a több kötelezett közül szabadon választhat, ugy az általa választott egyik kötelezett ellenében a követelésének érvényesithetését gátló minden akadály elhárítására is jogosult, következéskép felperest annak a jogának az érvényesithetésében, hogy a tőle elvont kielégítési alapot a váltóelfogadó megajándékozottjától visszaszerezhesse, az a körülmény nem akadályozhatja, hogy a keresetbe vett követelésért egy a váltókötelékben álló más oly adóstárs is felel, akitől a peresitett követelést be lehetne hajtani. A jelen perrel érvényesített igény tehát azért, mert az eredeti adósnak adóstársán az érvényesítés még lehetséges, nem időelőtti, miért is másodbiróság ítéletét megváltoztatni és mivel ez a bíróság érdemben nem határozott, azt a pernek érdembeni elbírálására és az összes költség ki által leendő viselésének kérdésére kiterjedő uj határozat hozására utasítani kellett. Bűnügyekben. Sértett vádlottat a korcsma előtt megragadta s a kerítéshez szorította, mert vádlott a korcsmában dohányzacskóját jQg. talanul eltette, majd a sértettnek békülésre nyújtott kezét e nem fogadta. Vádlottnak a korcsmában és sértettnek a korcsi mán kivül lefolyt cselekvősége között oly idő-és térbeli különbség van, hogy vádlott a jogos védelem állapotában állónak te]jin. tendő, midőn a sértettet magától ellökte s ez lábtörést szenvedett. A m. kir. Kúria (1907. május 7-én, 4,541/1907. Btö sz. a a súlyos testi sértés büntette miatt vádolt M. János (U.) és társa elleni bűnügyben) következőleg ítélt: A m. kir. Kúria a semmisségi panaszoknak helyt ad, mind két alsóbiróság ítéletének a M. I. vádlottra vonatkozó részét B. P. 385. §. 1. c) pontja első tételében említett anyagi semmiségi okból megsemmisíti és M. L-t a vád alól a Btk. 79. §. 2-ik tétele alapján a B. P. 326. §. 3. pontja 2-ik tétele értelmében felmenti, a felmerült bűnügyi költséget pedig a 482. §. első bekezdése értelmében az államkincstár terhére rója ; az alsóbiróságok ítéletének egyéb rendelkezéseit azonban érintetlenül hagyja. Indokok- A kir. ítélőtáblának ítélete ellen semmisségi panaszt jelentettek be: a közvédő M. János vádlottnak javára a B. P. 385. §. I. c) pontja alapján a bűnösség megállapítása miatt, mert ennek a vádlottnak a cselekménye a Btk. 79. §-ban meghatározott jogos védelemnek a tényálladékát valósítja meg és ennek következtében az büntetőjogi beszámítás alá nem esik ; az ítéletnek a kir. törvényszéknél történt kihirdetésekor pedig M. I. vádlott és a védője a B. P. 385. §1 \. c) pontja cimén, a jogos védelem fenforgásának meg nem állapítása miatt. A kir. Kúria a semmisségi panaszokat alaposaknak ismerte fel. A kir. ítélőtábla ugyanis felül nem vizsgálható ténymegállapításában azokat a tényeket fogadta el valóknak, hogy a sértett H. M. abból keletkezett felindulásában, hogy a M. G. által korcsmában ő neki kölcsönzött dohányzacskót a vádlott zsebre tette és azt csak hosszas kérés után adta vissza; továbbá, hogy a korcsmából történt távozás utan a sértett által neki nyújtott békejobbot el nem fogadta, - a vádlottat a korcsma előtt megragadta és a kerítéshez szorította, mire ez a sértettet ugy ellökte magától, hogy az a földre esett és lábtörést szenvedett. Az alsófoku bíróságok a vádlottnak bűnösségét megállapították, mert a jogos védelem kifogásával szemben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a vádlott azért nem cselekedett a jogos védelem állapotában, mert ő adott okot a sértett által való megtámadtatására, mivel a dohányzacskót jogtalanul eltette, majd a sértettnek a békülésre nyújtott kezét el nem fogadta. Ez az álláspont téves. Mert a fentiek szerint valónak fogadtatott el az a ténykörülmény, hogy a vádlott a kérdésben forgó donanyzacskót, mely nem is a sértetté, hanem a M. G'.-é volt