A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 30. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 12. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. ^£zZ^ Melléklet a Jog 30. számához. Budapest, 1907. július 28. Köztörvényi ügyekben. Osztályos egyesség elismerését és vagyonközösség megszüntetését célzó perben a kereseti kérelemnek nem adható hely, ha az egyesség jóváhagyását szorgalmazó kérelem már az annak megbirálására illetékes úrbéri hatóság, illetőleg a kir. Kúria határozatával jogérvényesen elutasittatott. A m. kir. Kúria (1907. febr. 7. 2G7/P. 1907. sz. a.) I). Félix dr. ügyvéd által képviselt D. Ferenc, D. Antal és neje B. Amália, Cs. János és neje T. Magdolna, Sz. Gergely és neje M. Krisztina felpereseknek, G. Domokos dr. ügyvéd által képviselt G. Károly mint a csiksz;ntimrei közbirtokosság elnöke alperes ellen, osztályos egyesség elismerése, illetőleg vagyonközösség megszüntetése iránt a csikszeredai kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott az 190(5. évi április hó 24-ik napján 3,457. sz. a kelt ítélettel elintézett és felperes és alperes ügyvédjének felebbezésére a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla által 1906. évi november hó 21-ik napján 3,584. sz. a. kelt ítélettel megvizsgált rendes perét felperesek, valamint alperes ügyvédjének felebbezése folytán HiH7. évi február hó 7. napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletének a per főtárgyaira vonatkozó, valamint felpereseket az alperes részére perköltségben marasztaló részeit helybenhagyja, stb. Indokok : Felperesek keresete első sorban arra irányul, hogy az alperes annak az osztályos egyességnek elismerésére köteleztessék amely a csikszentimrei arányositási per végrehajtása folyamán egyfelől felperesek, másfelől a közbirtokosság között a felperesek erdőilletményeinek a közösből való kiszakitása tárgyában 1901. évi november hó 19-én létrejött és jóváhagyás alá terjesztetett. Ennek a kérelemnek azért nem adható hely, mert az említett egyesség jóváhagyását szorgalmazó kérelem már az annak megbirálására illetékes ürbéri bíróság illetőleg a kir. Kúriának 33. urb, 1905. számú határozatával jogérvényesen elutasittatott, ennélfogva az említett egyezség érvényének elismerése más peruton nem szorgalmazható. Másodsorban pedig a kereset azt célozza, hogy felpereseknek a fentebb emlitctt arányositási per végrehajtása folyamán közösben hagyott és 100 holdat meghaladó illetményei a közös közbirtokossági erdőből természetben kihasittassanak s ekként felperesekre nézve a tulajdoni közösség megszüntettessék. Ez a kérelem sem teljesíthető, mert ennek a kérelemnek elintézésénél nem az osztrák általános polgári törvénykönyv N32-ik §-a, hanem az 1880. évi XLV-ik törvénycikkben mint külön törvényben közgazdasági tekintetekből felvett rendelkezések alkalmazandók, az arányosítás tárgyát képező közbirtokossági közös erdőterületekből 100 holdat meghaladó egyéni és a felhívott törvény 25. §-ának 2. b) pontja alá eső illetmények tehát csak ennek a törvénynek rendelkezései értelmében és az azokban, illetőleg az ennek a törvénynek végrehajtásáról szóló 356/1903. számú rendeletben szabályozott eljárás keretében és módon különíthetők el. A per főtárgyaira nézve a másodbiróság ítélete ezekből az indokokból, a perköltség tekintetében pedig erre vonatkozó indokánál fogva és azért hagyatott helyben, mert alperes a perköltségnek felperesek ellen megítélt összege ellen felebbezéssel nem élt. Ellenben az alperes ügyvédjének perbeli dijai s kiadásai felebbezése folytán a teljesített munka megfelelőbb méltatásával emeltettek fel 250 koronáról 400 koronára képviseltjével szemben. Az alperesi ügyvéd csak a saját érdekében élvén fölebbezéssel, ezért megbízójával szemben díjmegállapításnak nincs helye. A birói letétbehelyezés és visszautalás körül megállapított költs égek, mint perenkivüli eljárásban felmerültek állapittatnak meg s ezért az ilyen végzések feletti felfolyamadás felett a kir. Ítélőtábla határoz. A m. kir. Kúria (1907. jan. 30. 18/1907- V. szám.) T. Károlynak S. Sándor elleni 455 K. 81 f. és jár. iránti ügyében a budapesti kir. ítélőtáblának 1906. évi december hó 28-án 3,161. sz. a. kelt jelentése szerint a nevezett kir. ítélőtábla és a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék között felmerült illetőségi összeütközés elintézése tárgyában 1907. évi január hó 30. napján tartott zárt ülésben következő határozatot hozott: a m. kir. Kúria ebben az ügyben a további eljárásra a budapesti kir. ítélőtáblát mondja ki illetékesnek. Indokok : Tekintve, hogy a sommás eljárási törvény a peres ügyekben való sommás eljárást szabályozza és tüzetesen meghatározza ifokat az ügyeke', amelyek ez alá az eljárás alá tartoznak és amelyekre nézve a kir. törvényszékeknek mint felebbezési bíróságoknak hatásköre kiterjed, minden más peres és perenkivüli ügyben a másodfokú birói hatáskört az 18KH. L1V. t.-c. 3. ij-a és az 1898. XXV. t.-c. 1. §-a értelmében a kir. ítélőtáblák gyakorolják, a trdts. 55. §-a szerint pedig a feiebbvitel iránt megállapított illetőségtől eltérésnek helye nincs; tekintve, hogy jelen ügyben az alperes javára a felperes ellenében a budapesti Vili — X. ker. kir. járásbiróság által megítélt költség az alperes részéről a végrehajtás elkerülése céljából a felperesi "követelés biztosítására birói letétbe helyezett összegnek letétbe helyezése és a leiét visszautalása körül és igy peren kívüli eljárásban felmerült költség fejében állapíttatott meg, és tekintve, hogy a peren kívüli ügyben hozott végzés ellen használt felfolyamodás felett kell határozni, ennek a határozatnak meghozatalára pedig a fentebb kifejtettek szerint a budapesti kir. ítélőtábla illetékes, mindezeknél fogva ebben az ügyben a további eljárásra a budapesti kir. ítélőtábla volt illetékesnek kimondandó és ennek következtében ez az ügy illetékes eljárásra ehhez a táblához volt utasítandó. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a váltó nem váltói uton, hanem köztörvényi engedmény utján szereztetik meg, ugy az engedményessel szemben mindazok a kifogások érvényesíthetők, melyek a váltói uton történt átruházás esetében csak magával az engedményezővel szemben lettek volna érvényesíthetők. Áll ezen jogszabály különösen akkor, ha az engedmény közeli rokonok között történt, mert itt nyilvánvaló a kijátszási szándék. Az aradi kir. törvényszék mint váltóbiróság (1905. évi márc. 17-én 2,241/1905. v. sz. a.) G. Géza dr. ügyvéd által képviselt R. M. felperesnek, N. Zs. dr. ügyvéd által képviselt K. I. és neje szül. G. R. alperesek ellen 900 K. és jár. iránti ügyében következőleg ítélt: Az 1904. évi nov. 11 én 16,068/1904. v. sz. a. kelt sommás végzés hatályon kivül helyezésével felperes keresetével chuasittatik s köteles a perköltséget 3 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. Indokok: Felperes sem vette tagadásba, hogy ő a kereseti váltót nem egyenesen az üres forgatmánynyal ellátott K. l.-nétóí, hanem az üres forgatmány utján a váltónak birtokába jutott F. I.-tól kapta ; eszerint nyilvánvaló, hogy a váltót nem is váltói uton, hanem puszta átadás által létesített köztörvényi engedmény utján szerezte, minélfogva téves az az állítás, hogy F. I.-val történt megállapodást, mint magánjogi kifogást, az alperes ő vele, mint az alperessel, szerződési viszonyban nem állóval szemben nem is érvényesítheti, téves pedig azért, mert a felperes a fentiek szerint köztörvényi engedményes és mint ilyennel szemben mindazok a kifogások érvényesíthetők, amelyek különben a váltói uton történt átruházás esetében csak magával az engedményező-, helyesen forgatóval szemben lettek voina érvényesíthetők. így állván a kérdés, felperes tűrni tartozik az alperesek és F. I. közt létre jött ama megállapodást, mint kifogást, hogy a részletfizetések pontos betartása esetében a váltóösszeg perelhető nem volt. Felperes nem tagadta, hogy a váltó mikénti letörlesztésére nézve a megállapodás alperesek és F. I. között akkép jött létre, amint az a •/. alatti okmányban benne foglaltatik; — azt is elismerte, hogy a váltó lejárta utáni napon a megállapodás értelmében tőkében 100 K.-t s kamatban 14 K.-t megkapott, az a kifogása pedig, hogy elsőrendű alperes 1 K. 75 f-rel kevesebbet küldött volna kamatra, alappal nem bir, — mert alperes állította hogy a kamatot 90 K. után már előbb megfizette s igy az csak 800 K. után jár, ezt felperes nem vette tagadásba, kifogásolta azonban, hogy elsőrendű alperes a pénzt csak a váltó lejártanapján adta fel a postára amint ezt a 3 /. alatti utalvány is igazolja ; s igy az összeg elkésve a lejárat után jutván kezeihez, a- . alatti megállapodás alapján perelni jogosult. A kir. törvényszék azonban ezt az egy napi késést alperesek terhére figyelembe nem vehette, mert a B,'. alatti óváslevélből kitünőleg is felperes a váltót fizetés végett 1904 november 9-én mutatta be, tehát már azután,hogy a-, alatti megállapodás szerinti részletörlesztést kezeihez vette, s minthogy elsőrendű alperes mindaddig fizetni nem is köteles, amíg a váltó neki fizetés végett be nem mutattatott; joga azonban ezen idő előtt is, — de mindenesetre a lejárat után van ahhoz, hogy fizessen, s minthogy e szerint kellő időben a-/- alatti megállapodás szerint tényleg fizetést teljesített, felperesnek perelni joga nem volt, az sem kifogás, hogy már 1906 augusztus 3-án is alperes kevesebb