A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 30. szám - Színházi jogunk. A magyar szerzőkkel kötött színházi szerződések. 14. [r.]

222 A JOG módon jött létre, hogy az örökhagyó házastársa, vagy az örököstársak közül egy, vagy többen saját vagyonukat is osztály alá bocsátják, vagy kiegyenlítő értékül adják: az érdekeltek kérelmére ... az e részben létrejött megállapodásokat a tárgyalást vezető közjegyző által felveendő és szabályszerű aláírással ellátandó külön jegyzőkönybe s nem a hagyaték tárgyalásáról fölvett jegyzőkönyvbe veszik föl a körjegyzők. A külön jegyzőkönyvek díjazása az 1894: XVI. t.-c. 119. §-a értelmében nem busás, de a hagyatékok egyre-másra a reájuk fordított munka arányában szépen jövedelmeznek. Nem indokolt tehát, hogy a közjegyzők nem az 1894 : XVI. t.-c. intézkedéseinek keretein belül igyekeznek a hagyatéki ügyeket befejezni, hanem a legtöbb esetben díjtöbblet okából az 1880: LI. t.-cikkben megszabályozott díjazás alá eső ügyleti formákkal egészítik ki a hagyaték tárgyalásáról fölvett jkvet. A közjegyzők által követett irányzat egy pár esetben egész a következő szélsőségig jutott. Egyik királyi közjegyző a hagyaték tárgyalása rendén kizárólag a hagyatékot képező ingatlanokra vonatkozóan létrejött osztályegyességet nem a hagyaték tárgyalásáról fölvett jegyzőkönyvbe, nem is külön jkvbe, hanem külön ügyszám alatt fölvett okiratba foglalta és ezért az 1880: LI. t.-c. alapján külön dijat számított föl. Az eljárt első bíró az okirat díját nem állapította meg és utasította a királyi közjegyzőt, hogy a fölvett összeget a feleknek fizesse vissza. Az ügy felfolyamodás folytán felsőbb bírói elintézés alá kerülvén, a kolozsvári királyi ítélőtábla a kérdés elbírálását elvi alapokra fektette és az eljárt tanácsok ellentétesen határoztak. Az egyik tanács arra az álláspontra helyezkedett, hogy : a) «a hagyatéki bíróság hatáskörébe tartozik annak a megállapítása, hogy a hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyvmellékletét képező külön okirat a tárgyalással megbízott közjegyző által szükségszerűen vétetett-e föl a hagyatéki tárgyalással összefüggően és hogy b) a hagyaték tárgyalásával megbizott királyi közjegyzőt az örökösödési törvény 117. %-ban meghatározott díjátalányon felül nem illeti dij akkor, amidőn az örököstársaknak a hagyaték felosztását tárgyazóan létrejött egyességét a hagyatéki tárgyalás befejezése előtt s a tárgyalási jegyzőkönyvben arra utalással külön okiratba foglalja, amikor tehát kétségtelenül megállapítható, hogy a felvett külön okirat tartalma voltakép a hagyatéki tárgyalás körébe tartozik (55. §. 6. pont) s igy a tárgyalási jegyzőkönyvek részét képezi». Emez álláspont folyományaként az első bíróság végzése helybenhagyatott. A másik tanács arra az elvi álláspontra helyezkedett, 1 hogy a hagyatéki bíróság nincs jogosítva a hagyaték tárgyalásáról fölvett jegyzőkönyvhöz csatolt s az 1894: XVI. t.-c. 60., 67. és 70. § ai értelmében fölveendő külön jegyzőkönyveken kivül (118. §.) a felek kifejezett kívánsága folytán a hagyaték megosztására (tehát a hagyatéki tárgyalás körébe eső cselekményre) vonatkozóan külön ügyszám alatt felvett közjegyzői okirat tartalmát hivatalból vizsgálat tárgyává tenni és hogy b) a felek kérelme folytán íölvett közjegyzői okirat dija felett a hagyatéki bíróság a hagyaték tárgyalásáért a királyi közjegyzőt illető dij megállapításával kapcsolatosan hivatalból nem határozhat, hanem a közjegyzői okirat dijának a megállapítása az 1874 . XXXV. t.-c. 20Ö. §-a szerint csak a felek panasza folytán kerülhet a bíróság és pedig a közjegyző személyes bírósága elé és a bíróság csak ilyen esetben határozhat a közjegyzői okirat dijainak megállapítása kérdésében a 207. §. szerint foganatosított előzetes eljárás alapján. Ez a tanács elvi álláspontjának folyományaként, az elsőbiróság végzését a külön okirat dijára vonatkozó részében megváltoztatta. A vitás kérdés most már — a jogegység megóvása szempontjából — teljes ülési döntésre vár. Ez elvi álláspontok indokait a vonatkozó törvényhelyek képezik s igy azoknak részletezésébe nem bocsátkozom, azonban szükségszerűnek vélem kiemelni, hogy a kérdés eldöntésébe belejátszik a közjegyzőnek a bírósághoz való viszonya is. As 1894: XVI. t.-c. 51.% rendelkezése szerint a kir. közjegyzőnek a hagyatéki bírósághoz való viszonya ugyanis a kiküldött (megbizott) fogalma szerint van meghatározva, amiből okszerűen az következik, hogy a kir. közjegyzők azokban a hagyatéki ügyekben -— amelyekben a hagyatéki bíróságtól megb'zást kaptak — kötelesek a megbízás értelmében eljárni és e megbízásuk határozottan kizárja, hogy bármely hagyatéki ügy letárgyalása körében más okiratokat készíthessenek, mint aminőket az 1894: XVI. törvénycikk rendelkezései megengednek. A bíróság megbízásának a fölhívott törvény értelmében való teljesítését a felek akarata csak a törvény intézkedéseinek keretein belül irányithatja, de nem oly irányban is, amelyre nézve az 1894: XVI. t.-c. intézkedést nem foglal magában. Szóval az 1894: XVI. t.-c. intézkedései a megbízás követTÁRCA. — A Jog eredeti tárcája. — Színházi jogunk.*) (Folytatás.) Felmerült eset alkalmából még egy kérdéssel kell foglalkoznunk. A színházak a szabadjegyek után — ma már elég tekintélyes — százalékot szednek. Megilleti-e a szerzőt : ezen igazgatói haszon és jövedelem után is a szerződésszerű tantiéme? —A szabadjegy fogalma ezt kizárná, a százalék viszont kivetkőzteti a szabadjegyet ingyenes jellegéből és azt mérsékelt áru belépti-jegygyé változtatja át. Ily visszonyok közt nem csodálkozunk azon, hogy egy bécsi biró a szerzőnek ebből a jövedelemből is, a megfelelő hányadot megítélte. A mi bíráink kétségkívül ugyanezen álláspontra helyezkednének, ha szerzőink eddigi gavallérságukról lemondva, jogukat peruton keresnék. Csakhogy akkor a szabadjegyek bizonyára még drágábbak lesznek ! * * * A szerzői jog és evvel kapcsolatban a színműírók jogi helyzete is, — az 1884. évi XVI. t.-c. rendelkezései folytán lényeges változáson ment keresztül. Régebben az eredeti és fordított művek és az eredeti operák tekintetében : a Nemz. Sz. drámabiráló bizottsága által ajánlott és előadásra kerülő, az egész estét betöltő darabok három első előadása után : a szerző — ezen három előadás bruttó jövedelmének 1/s-át kapta, melyhez azon esetre, ha az előadás bérletben folyt, az ezen estére esedékes volt bérlet összegének 10°/0-a járult. Ezen tul a szerző minden előadás után az összes azon napra eső bruttó és bérletjövedelemnek 10%-át nyerte. Fél estét betöltő darabnál a szerzőt a fenti összeg fele illette ; még kisebb drámai művek tiszteletdija alku tárgyát képezte. Az Operánál (melynél «a főtekintet a magyar zenestylus, de más stylusban irt Opera sem záratik ki, ha az először itt kerül szinre») az egész estét be nem töltő operák: elő*) Előző közlemény a 27. számban. adásuk tartamának arányában részesültek a jövedelmi hányadés százalékban. A librettistát a zeneszerző tartozott kielégíteni. A díjazást nyert eredeti darabok, Budapest más színpadán igazgatósági engedély nélkül nem voltak előadhatók. Idegen drámák és operák megszerzése és a fordítók dijainak meghatározása az igazgatóra volt bízva. A Nemzeti Színház igazgatója, — ha ez az intézet tetemesebb kára nélkül történhetett, — oly alkura tartozott lépni, hogy a vidéki magyar szintársulatok a műveket ingyen vagy jutányos áron kaphassák meg. A Budapesten kivüli előadások és a szinmű kinyomatása ezen szerződés által nem érinttettek. A szerzői jogról szóló fentidézett törvény, a magyar színműírók érdekeit jóval nagyobb mérvben oltalmazza. A törvény életbeléptetése után, a szinművek előadása tekintetében kötött szerződések, a törvényre való hivatkozással, annak összes rendelkezéseit kötelezőknek elismerik és csupán e törvény keretén belül engedélyezett külön megállapodásokat tartalmaznak. A rendelkezésünkre álló szerződések közül első sorban a Nemzeti Színház szerződéseivel foglalkozunk, már azon oknál fogva is, mert itt a legtöbb magyar eredeti színmű kerül előadásra, a) A Nemzeti színház szerződései. A Nemzeti Színház szerződésének értelmében: Eladja szerző művének kizárólagos előadási jogát: Budapest főváros területére, a Nemzeti Színház igazgatósága alatt álló bármelyik színházban, a következő feltételek mellett: 1. Kötelezi magát szerző, hogy színművét Budapesten más színháznak, bármely nyelven való előadásra soha át nem engedi. Felügyelni tartozik szerzői jogára és a színház szerzett ogaira. Es ha színműve, vagy ennek egy része Budapesten más színházban vagy teremben, belépti dij mellett előadatni szándékoltatnék, ez esetre elismeri a szinház igazgatóságának azon jogát, hogy az előadást, szerző költségére, beszüntethesse és a jogbitorlót a törvényes büntetés és kártérítés végett beperelhesse. 2. Ha a szinház igazgatósága a színművet 3 éven át elő nem adatja és hozzá intézett kérdésre kinyilatkoztatja, hogy a megkereséstől számított fél év alatt sem akarja előadatni: szerző jogában áll, művét bármely más bpesti magyar színpadon