A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 30. szám - A végrehajtási törvény novellájának javaslatáról. 3. [r.] - A közjegyzői dijak fölszámitása az örökösödési eljárásban

H u szonhatod_ik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 30. szám. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. A JOG Bu d a pest, 1907. július 28. Előfizetési árak: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSlGÜGT ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYAR CCíTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZ! ÉS KÖZJEOT KAR KÖZLÖNYE Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. X^f\Z/ ^ Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « ._ 8 « Egész a 1G t Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: A végrehajtási törvény novellájának javaslatáról. Irta Oláh Dezső dr. budapesti ügyvéd. — A közjegyzői dijak fölszámitása az örökösödési eljárás! an Irta Tóth György dr., kolozsvári kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. — Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. Irta Reich Péter Kornél, Budapest. — Vegyes. TÁRCA : Szinházi jogunk. Irta Révai Lajos dr. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Fclsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönybűi. A végrehajtási törvény novellájának javaslatáról. Irta OLÁH DEZSŐ dr., budapesti ügyvéd. — Harmadik, befejező közlemény. — Az ingó végrehajtás egyszerűsítését és olcsóbbá tételét célozzák a novella 4, 15, 16, és 17. §-ai. Sajnos, csupa félrendszabály, amely alig fogja valamennyire is csökkenteni a súlyos és aránytalanul nagy végrehajtási költségeket, amire pedig adós és hitelező egyaránt rászorulnak. A 4. §. szerint 50 koronát meg nem haladó pénzösszeg behajtására irányuló végrehajtás feltétlenül hivatalból foganatosítandó. Ez az intézkedés az 5(* koronát meg nem haladó végrehajtásoknál a közbenjárási költségek alól mentesiti a feleket; ámde a közbenjárási költségek éppen a csekély értékre irányuló végrehajtásoknál csekélyebb részét teszik a költségeknek. Ilyen végrehajtásoknál a közbenjárási dij 2—4 koronában szokott megállapittatni, holott a végrehajtó és becsüs dijai, fuvarköltsége helyben foganatosított végrehajtásnál 8 koronát, vidéken foganatositott végrehajtásnál 20—30 koronát is kitesznek. Az utóbbi költségek változatlanul megmaradnak, akár dijaztatik végrehajtást szenvedett terhére a közbenjárás, akár nem. Azon a kétségtelenül nyomasztó miserián, — mely egyszersmind a legfőbb oka annak, hogy az apró követelések túlnyomó része behajthatatlanná válik — hogy a költségek a tartozás összegét meghaladják, csak radikális eszközökkel lehet segíteni. Nézetünk szerint 100 koronás értékhatárig a végrehajtás teljesen költségmentesen — még bélyegköltségnek sem szabadna a feleket terhelni -- volna foganatosítandó. A végrehajtási intézmény államosítása nélkül ez csak ugy volna lehetséges, ha a 100 koronán aluli végrehajtások közigazgatási uton foganatosíttatnának épp oly módon, amint jelenleg a községi bíróság hatáskörébe tartozó bagatell ügyekben a végrehajtások foganatosíttatnak, azzal a különbséggel, hogy a bagatell hatáskört meghaladó ügyekben a rendes bíróság rendelné el a végrehajtást és annak foganatosítására a végrehajtást szenvedett lakhelye szerint illetékes községi bíróságot keresné meg. A 15. §. a becslési költségek kiküszöbölését célozza. Ez a reform olyan jelentéktelen hatású, hogy szót sem érdemel. A 16. és 17. §-ok azon visszaéléseket akarják megszüntetni, amelyek az árverési hirdetmények kibocsájtása körül elharapóztak. Ezen visszaélések megszüntetésére a javaslat rendelkezései nem elegendők. A végrehajtatót kötelezni kell arra, hogy követelése megszűntét a bíróságnak bejelentse és a végrehajtási zár feloldását kérelmezze. Az adós nyugta nélkül fizetni nem tartozik, nagyon könnyen keresztülvihető tehát egy oly törvényi rendelkezés, hogy a végrehajtató a fizetésről kiállítandó nyugtába a végrehajtási zár feloldása iránti engedélyt is felvenni köteleztessék. A novella 18—24. $-ai az ingatlanra vezetett végrehajtásoknál tapas'talt visszaéléseken akarnak segíteni. A 18. §; a bánatpénz minimumát 20%-ban állapítja meg. A bánatpénz csekély volta igen alkalmas eszköz volt arra, hogy szinleges fizetésképtelen vevők felállítása által az adós az árverés megtartását egész a végtelenségig elodázza ; ezen a visszaélésen a bánatpénz magasabb összege kétségtelenül segít. De nézetünk szerint a fc0°/,-os minimum nagy értékű, magas kikiáltási áru ingatlanoknál tulmagas és könnyen ártalmára lehet az árverés Lapunk mai száma eredményének, mert sokakat visszatart a versenytől. A bánatpénz minimumát a kikiáltási ár arányához kellene arányosítani; 100,000 koronán aluli kikiáltásig árig megmaradhatna a 20°/0-os minimum, 100,000 koronánál nagyobb kikiáltási árnál, különösen házbéradó alá eső ingatlanokra vonatkozólag elegendő volna a 10%-os bánatpénz-minimum is. A 19. §. a 4,000 koronát meghaladó ingatlanra vonatkozólag az árverési hirdetménynek a hivatalos lapban az eddigi háromszori közztétele helyett, egyszeri közzétételét rendeli el. Ezen intézkedést nem tartjuk helyesnek. A hitelezőnek és adósnak közös érdeke, hogy az árverésen minél több vevő jelenjék meg és minél nagyobb versenyt fejtsen ki. Az aránylag csekély hirdetési költségek az ingatlan nagyobb értékének tekintetbevételével alig játszanak szerepet. Mi tehát nem a hirdetések számának leszállítását és a költségek jelentéktelen csökkentését látjuk a felek érdekében állónak, hanem éppen ellenkezőleg az árverésnek minél szélesebb körben való nyilvánossá tételét. A hivatalos lapban való hirdetés csakis azáltal lesz szélesebb körök számára hozzáférhetővé, hogy ha az összes fővárosi lapok leközlik a hivatalos lap rövid kivonatát. Erre való tekintettel előnyösnek tartjuk a hivatalos lapban való egyszeri kötelező hirdetést; ezenfelül azonban szükségesnek tartanok, ha minden ingatlanárverési hirdetmény, melyben a kikiáltási ár 4,000 koronát meghalad, egy-egy fővárosi és helyi lapban közzététetnék. A 21. §. -z ingatlanok elkótyavetyélését akadályozza meg. Házbéradó alá eső ingatlan a kikiáltási ár felénél, egyéb ingatlan a kikiáltási ár kétharmadánál alacsonyabb áron az árverésen el nem adható. Ilyen mereven nem szabadna a korlátozást felállítani, hanem elegendő volna, ha a korlátozás az első árverési határnapra szorítkoznék, ellenben az ujabban megkísértett árverésen az ingatlan minden korlátozás nélkül volna eladható. Osmertettük a tervezet tartalmát, kiemeltük annak hiányait és midőn a tollat letesszük, fájó érzéssel állapítjuk meg, hogy e javaslatot is csak a napi politika jelszavai dobták felszínre, annélkül, hogy azt komoly munka, céltudatos reformtörekvés, a gyakorlati tapasztalatok feldolgozása kellőkép megérlelték volna. A közjegyzői dijak fölszámitása az örökösödési eljárásban. Irta TÓTH GYÖRGY dr., kolozsvári táblai tanácsjegyző. A bérharcok korát éljük, — tehát nem kelthetne különösebb érzelmeket, ha a kir. közjegyzők is beállanának bérharcosoknak, azonban a legvegyesebb érzelmeket keltik bennem mindig azok az eljárások, amelyek a törvény világos rendelkezéseinek a megkerülésével a magasabb díjtételek alkalmazásba vételét célozzák. A közjegyzői dijak kérdésében az 1903. évben is fölszólaltam volt (1. v.A Jog* 45. szám) s fölfogásom helyességét —• legalább tudomásom szerint — senki meg nem támadta, mert a lehető objektivitásra törekedtem. Ezúttal is kizárólag tárgyilagos igazságérzetem sugallatát követve szólalok föl, mert mégis csak különös irányzat jele az, hogy a legjövedelmezőbb állások viselői: a királyi közjegyzők álljanak sorompóba tarthatatlan állásppntok erőszakolása és megvédése érdekében. A vitássá lett kérdés az 1894 : XVI. t.-c. 60., 67. és 70. §-aiban szabályozott külön jegyzőkönyvek kérdésével függ össze. A jelzett külön jegyzőkönyvek gyakorlati alkalmazásáról e lap hasábjain is többen értekeztek s én magam is még az 1902. évben kifejtettem volt álláspontomat (1. 1902. 50. szám). Az 1894: XVI. t.-c. 60. §-ban szabályozott különjegyzőkönyvre vonatkozóan akkor a körül forgott volt a vita. hogy mi képezi ennek tartalmát, mit kell abba belefoglalni és a helyes gyakorlat nagy későre abba a helyes irányba terelődött, hogy amennyiben az örökös társak között az osztály oly 8 oldalra terjed.