A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 29. szám - R. Garraud: Precis de Droit Criminel. Páris 1907. 9-ik kiadás

A JOG 115 hidokok: A vád tárgya az, hogy a vádlott P. Sándor dr. gyertyámosi körorvost a csenei szolgabírói hivatalhoz, mint a nevezett körorvos fegyelmi hatóságához beadott feljelentésében valótlanul azzal vádolta, hogy R. F. leforrázott gyermekéhez nem ment el s a gyermek az orvos mulasztása folytán meghalt; továbbá, hogy ö a P. I. beteg neveltleányához csak egyszer ment el, akkor legelőbb is a leány mellét fogta meg, tovább nem kezelte s ennek következtében ez a beteg leány is meghalt. Az 1886. XXII. t.-cikk <>3. §-a szerint a körorvos a községi elöljáróságnak tagja, tehát közhivatalnok, akinek az 1876: XIV. t.-cikk 145. § 1. pontja szerint kötelessége a község lakosait orvosolni. Ezekből nyilvánvaló, hogy P S. dr.-ról hivatali kötelességeire vonatkozólag állíttattak olyan tények, melyek valóságuk esetében fegyelmi, esetleg bűnvádi büntetést is vonnának maguk után. Minthogy a Btk. '270. §. 2. pontja szerint ebben az esetben hivatalból van helye a bűnvádi eljárás megindításának, az 1897 : XXXIV. t.-cikk 17. §. 3. pontja szerint pedig a rágalmazásnak ez az esete a kir. törvényszékek hatásköréhez tartozik: túllépte a hatáskörét a kir. jbiróság, midőn az érdemben eljárt, valamint a kir. törvényszék is, midőn az ügyet mint másodfokú bíróság vizsgálta fölül; ezért a Bp. 437. §. második bekezdése értelmében a rendelkezés szerint kellett határozni. Ilyen értelemben hozatván határozat, a vádlott és a védő részéről a B P. 385. §. 1. a) és c) pontja alapján bejelentett semmisségi panasz tárgytalanná vált. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 190. §. 1,597/1905. I. szám. 1. A kir. ítélőtábla végzett: A sorrendi végzés azon része, mely szerint a II. bekebelezett követelések 4. a), b), c) és d) sorszáma alatt özv. K. Józsefné szül. B. Mária, mint a nagyszebeni földhitelintézet engedményes jogutóda javára a nagyszebeni 3,035. és 3,058. sz. tjkvben foglalt egész ingatlanokra 6,338/903. és 9,781/904. tkvi szám végzésekkel C. 17/7. és 32/20. alatt kebelezett 7,200 K. tőke és járulékai követelésből annak felét, azaz 3,600 K. tőkét és ennek II. 4. b), c) és d) pontjaiban részletezett járulékait sorozta a vételárra: részben megváltoztatik és ezen 7,200 K. tőke és járulékai követelésből csakis a) 1,640 K. 21 f. töke és járulékai soroztainak. Indokok: A ptkv. 891. és 1,415. §-ban az egyetemleges adósokkal és egyetemlegesen lekötött jelzálogokkal szemben a hitelező részére megadott szabad választási jog és azon jog, hogy részleges fizetéseket elfogadni nem köteles, a hitelező terhére csak annyiban korlátolható és az egyetemleges adósok jazára ezek kötelezettsége ennek megfelelően csak annyiban korlátolható és az egyetemleges adósok javára ezek kötelezettsége ennek megfelelően csak annyiban tágítható, amennyiben erre nézve ujabbi tételes jogszabály intézkedik. Ily jellegű ujabbi tételes jogszabály az 1881 : LX. t.-c. 190. és 194. %-aiban foglaltatik és pedig a 194. §. oly irányban, hogy a vételárra a jelzálogos hitelező követelését nem a jelzálogos hitelező, hanem az érdekeltek meghallgatásával a tkvi hatóság, illetve a tárgyalást vezető biró számítja fel, mig a 190. §. első bekezdése kötelezőleg rendeli, hogy a követelések a rangsorozat szerint kielégitendők, minek következtében sorrendi tárgyaláson a vételár felosztásnál a hitelező a ptkv. 1,415. §-ban adott azon fogát, hogy egyetemleges jelzálog esetén részleges kielégítést nem tartozik elfogadni, nem gyakorolhatja. A hitelezőnek szabad választási jogát pedig az 1881 : LX. t.-c. 190. §. 2-dik és 3-dik bekezdése korlátolja, és pedig azon esetben, ha az ugyanazon telekkönyvi hatóság telekkönyveiben foglalt és egyidejűleg elárverezett több telekkönyvi jószágtestre bejegyzett követelések, valamint azon követelések, amelyek valamely közös ingatlannak több tulajdonostársát illető eladott hányadát terhelik, a vételárakból — a hitelező kívánságától függetlenül, — aránylagosan elégitendők ki, egyedüli feltétel az lévén, hogy a követelés teljes kielégítése aránylagos megosztás mellett is teljesíthető legyen. Jelen esetben azonban a 190. §-nak nem 2-dik, hanem a 3-dik bekezdése az irányadó, mert a kérdésben forgó 7,200 K. tőke és jár. követelés nemcsak az eladott jutalékokat, hanem a másik tulajdonostársnak el nem árverezett hányadát is, és ezen kívül a szintén még el nem árverezett nagyszebeni 145. sz. tjkvben foglalt egész ingatlant is terheli, mely ingatlannak a 7,200 K. követelés keletkezése idején még végrehajtást szenvedő P. Antal és ennek neje voltak a tulajdonosai és mely I ingatlanra Cl 5. és , 16. alatt feltételesen bekeblezve volt ezen követelés és arra a C) 17. alatt feljegyezve van ezen követelésnek ezen ingatlanból való kielégítése iránt megindított per. Ez esetre a 190. §. 3-dik békezdése azt rendeli, hogy a vételárból a hitelező kívánsága szerint a követelés egészben vagy részben egészítendő ki. Ennélfogva, míg a 190. §. 2-dik bekezdése esetén az aránylagos kielégítés a különböző vételárból, a hitelező kívánságától függetlenül eszközlendö, de ezen aránylagosság mellőzése esetén is a követelés a vételárból teljesen kielégítendő, addig a 190. §. 3-dik bekezdése esetén az egészben vagy részben való kielégítés a hitelező kívánságától íügg, de ezen kívánság már nem terjedhet arra, hogy kielégítés egyáltalán ne eszközöltessék és a hitelező kívánságának mint jognak gyakorlása nem függ attól, hogy részbeli kielégítés csak akkor gyakorlandó, ha máskülönben a vételárból az egész követelés is kitelik, mert a felszámítást nem a fél, hanem a bíróság hivatalból eszközli és mert a 190. §. első bekezdése a követelések kielégítését rendeli, minélfogva birói árverésen felosztandó vételár esetén a ptkv. 981. §-ába a hitelezőnek adott választási jogot korlátolja, de csak azon irányban, hogy a hitelező, ha csak részben is, de részleges kielégítést köteles elfogadni ; ennélfogva az elsőbiróság helyesen járt el, amidőn a felfolyamodónak azon kérését, hogy a 7,200 K. tőke és jár. követelésből a vételárra semmi se soroztassék, nem teljesítette. Nem tartalmazva azonban ezen 3-dik bekezdés határozott és körülirt rendelkezést oly irányban, hogy ezen részbeli kielégítés mily arányú legyen, ez esetben is az általános magánjog elvei szerint oly arány fogadandó el alaptd, amely a követelés összege és a jelzálogok értéke között felállítható, amely arány a hitelező választási jogának megszorításával egyúttal az egyetemleges adóstársak és egyetemleges jelzálogok javára a kötelezettség tekintetében ugyanoly arányban való előnyét j foglalja magában. Ez alapon tekintettel arra, hogy a nagyszebeni 3,035. és 3,058. sz. tjkvben foglalt ingatlanoknak eladott felerészéből 8,000 K. vételár éretett el, ugyancsak 8,000 K. értéknek veendő a másik el nem adott felerész is, mely a társtulajdonos jutalékát képezi, mig az eredetileg a szintén P. Antal végrehajtást szenvedő és a neje adóstárs tulajdonát képezett nagyszebeni 145. sz. tjkvben foglalt ház és telek értékéül a nagyszebeni város tanácsa által kiállított és a felfolyamodáshoz csatolt hivatalos helyhatósági bizonyítvány alapján 20,000 K. vétetett fel; azaz a 7,200 K. tőke és jár. követelésre vonatkozólag az eladott jutalék 21°/0, annak el nem adott másik felerész-jutalék 21% és a nagyszebeni 145. sz. tjkvbeli ingatlan 48%-át képezi, ez okból az elsőbiróság végzése sérelmezett részében I ezen aránynak megfelelően megváltoztatandó és a sikeres felfolyamodás költségében a végrehajtást szenvedő és a kifogáshoz csatlakozó társtulajdonos adós elmarasztalandó volt. (1905. május 3.) 2. Kielégítés egyetemleges jelzálog esetén. 1,597/905. I. A végrehajtási törvény 190. §. második bekezdésében irt esetekben, amennyiben a kielégítés aránylagos megosztás mellett is teljesíthető, a hitelező aránylagos kielégítést elfogadni tartozik. A harmadik bekezdésben irt esetekben pedig a hitelező részleges kielégítést is elfogadni tartozik. 191. §. 5,150/905. p. sz. A szamosujvári kir. jbiróság mint tkvi hat. : A kamatoknak a tőkével egy rangsorban való sorozását megtagadta, mert a biztosíték bejegyzése által fedezett biztositéki összeg erejéig vehető számításba, de nem a biztositéki összeg kamatja i^ 4,365/904. tkv. A kir. ítélőtábla: Helybenhagyja, mert a zálogjog váltóhitel biztosítására volt bekebelezve, tehát a bekebelezések biztositéki zálogjogok, amin nem változtat az, hogy a bekebelezés alapjául szolgáló okiratokban azok tartalmával ellentétben a kérdéseit összegek hiteltőkének is vannak nevezve, ennélfogva az 1881. évi LX. t.-c. 191. §. 3-ik bekezdése alapján helyesen tagadta meg az elsőbiróság a zálogjogok teljes összegében sorozott 12,000 K. után felszámított kamatoknak a bekebelezések sorrendjében való sorozását, mert a biztositéki zálogjog jogi természetéből folyik, hogy a hitelezőnek ilyen zálogjoggal biztosított követelésére az esetben, ha a követelés járulékaival együtt tul megy is a kebelezett összegen, csak ennek mint a legmagasabb összegnek az erejéig nyújt fedezetet, ezzel szemben a kamatok sorozására a V. t. 192. $-a rendelkezései sem