A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 29. szám - R. Garraud: Precis de Droit Criminel. Páris 1907. 9-ik kiadás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 29. számához. Budapest, 1Ü07. július 12. Köztörvényi ügyekben. Utóörökösök nemcsak az örökség megnyíltakor már élő személyek és megfogamzott méhmagzatok, hanem valamely meghatározott személynek még jövőben születendő gyermekei is lehetnek. Minthogy azonban maga az örökség csak az örökhagyó halálakor élő személy javára nyílhat meg, következésképp a még meg nem született és meg sem fogant személynek örökösül való kijelölése csak mint utóörökösé bír jogi hatálylyal. Az utóörökös kijelölése azonban korlátozza a hagyaték átadását. A budapesti kir. tszék (1906. évi márc. 22-én 12,721/1906. P. sz. a.) Sz. György ügyvéd által képviselt F. Béláné Cs. Ilona és társai felperesnek, W. József dr. ügyvéd, mint árvaszékileg kirendelt ügygondnok által képviselt kisk. H. Mária és társai S. Ferenc dr. ügyvéd által képviselt H. Mihály, mint kisk. H. Lili, Sára törvén)es képviselője és H. Sándor végül V. X. Ferenc dr. ügyvéd, mint Cs. Dánielné H. Mária, H. Mihály és H. Sándor, esetleg még születendő törvényes gyermekeinek ügygondnoka alperesek ellen végrendelet értelmezése s öröklési jog megállapítása iránt következőleg itélt: Az 1892. július 26-án végrendelet hátrahagyása mellett elhalt D. Sz.-né szül. T. L, előbb férj. L. P.-né hagyatékához tartozó s a Budapest főváros pesti részének 623. sz. tkvi betétében 624. hrsz. alatt örökhagyó nevén álló ingatlan felerészére az öröklési jog megállapíttatik: I. l/s részben F. B.-né szül. Cs. I. javára; H. */s részben kisk. Cs. Erzsébet, kk. Cs. Mária, kk. Cs. O., kk. Cs. I., kk. Cs. S. és kk. Cs. B. javára egymás közötti egyenlő arányban ; Hl. Vs részben kk. H. M., G. és kk. H. K. A. javára egymás közötti egyenlő arányban, az öröklési jog pedig megállapíttatik a fentebb II. alatt felvett Vs részre a H. M., most férjezett Cs. D.-né törvényes házasságából netalán még születendő törvényes gyermekek javára akként, hogy utóörökösök s a fentebb II. alatt megnevezett hat kk. Cs. gyermek ezen Va részben cgymásközötti egyenlő arányban részesülnek ; továbbá a fentebb III. alatt lclvett 1/s részre a H. M.-tói törvényes házasságból netán még származandó törvényes gyermekek számára akként, hogy utóörökösök s fentebb HÍ. alatt megnevezett két kk. (iker) H. gyermek ezen egyharmadrészben egymásközötti egyenlő arányban részesülnek, végül a fentebb I., II. és III. alatt felvett három harmadrészből álló hagyatéki vagyon egy negyedrészére (V4-ére) a H. S.-tól törvényes házasságból netalán származandó ^törvényes gyermekek javára ezek közötti egyenlő arányban s akként, hogy ez az utóöröklési jog a fentebbiek szerint a -II. és III. alattiakra megállapított utóöröklési jogokkal szemben is érvényes. Az említett hagyatéki vagyon hasznai a fentebbiek szerint jogosultak közül a mindenkor élő tulajdonosokat illetik. A fentebbi rendelkezéseken túlmenő viszonkeresetükkel alperesek elutasittatnak. Indokok: D. Szilárdné végrendelete szerint az utóöröklési jog H. M.-né szül. T. M. unokái részére attól a feltételtől tétetett függővé, hogy V. M.-né törvényes gyermeket, illetőleg unokát hátra nem hagy. Ez a feltétel csak 0. M.-né halálával tekinthető kétséget kizáróan bekövetkezettnek, — azaz a jelen perben tárgyalt vagyonra (az ingatlan fele) vonatkozóan csak O.-nénak magtalanul történt elhunytával vált bizonyossá, hogy öröklésre első sorban hivatottak (O.-nétól várt lemenők) nem juthatnak az örökléshez, — igy tehát O.-né halálával a feltételnek beálltával nyilt meg H. M.-né unokáira nézve az öröklés. Ebben az időben H. M.-né szül. T. M.-nak következő gyermekeitől származó unokák léteztek, illetőleg voltak méhmagzatok: 1. H. I.—tói, Cs D. időközben elhunyt nejétől származott Cs. I. férj. F. B.-né (ez ágon több unoka származása ki van zárva). 2. H. M.-tól (Cs. 1). későbbi nejétől származott Cs. E., M. 0., I. S. és B.) nevezett H. M.-tól jelenlegi, vagy ujabban kötendő házasságából még további unokák számazhatnak ; 3 H. M.-tól származott 1899. dec. 21-én szül., tehét O.-né halála idejében méhmagzatként jogosult H. M. és H. K. (ikrek) ezen ágon a H. M. jelenlegi házasságából, a per folyamán elhalt H. L. Sárától eltekintve, még származhatnak unokák, de ilyenek születhetnek még H. M. ujabban esetleg kötendő házasságából. A most felsorolt már emiitett élő, illetve fogamzott unokák mellett T. M. negyedik gyermeke, a még nőtlen H. S.-tól származhatnak még — az esetleg kötendő — törvényes házasságból eredő unokák. Mindezen ágakon leszármazó törvényes házasságból eredő unokái T. M. férjezett H. M.-nénak— egyenlően, de ágakként jogosultak a fentebb jelzett hagyatéki vagyonban való örökséghez, mert a végrendelet 9. pontjában végrendelkező ugy intézkedett, hogy nővérének H. M-nénak törvényes unokái áganként osztozzanak. Ennélfogva a kir. törvényszék örökhagyó végakaratának azt az értelmezését fogadta el helyesnek, miszerint ő T. M.-nek valamennyi gyermekétől születendő törvényes unokáit kívánta áganként egyenlő arányban való megosztás mellett az öröklésben részesíteni. Ezekből folyóan a fenti értelemben volt az öröklési illetőleg utóöröklési igény megállapítandó. A budapesti kir. itélő tábla (1906. évi október 9-én 5,029 1906. P. sz.) következőleg itélt: Az elsőbiróság ítéletének a perköltségek felől intézkedő részét azzal a változtatással, hogy Sz. Gy. ügyvéd perbeli járandóságát 528 K-ra, S. T. dr. ügyvédét 412 K-ra stb. emeli fel helybenhagyja. Ugyannak az ítéletnek az ingatlan jövedelmében való részesülés módozatát megállapító s a viszonkeresetet részben elutasító rendelkezését helybenhagyja, egyéb részét következőleg változtatja meg. Az ítéletben közölt fél ingatlanra az öröklési jogot a végrendelet alapján: I.) '4 részben F. B.-né szül. Cs. J. javára; II. ' 4 részben egymás között egyenlő arányban kk.. Cs. E. kk., Cs. M. kk., Cs. O. kk., Cs. I. kk., Cs. S. kk. Cs. B. és H. M. most férjezett Cs. D.-nétó'l még születendő törvényes gyermekek javára; III. V< részben egymás között egyenlő arányban kk. H. M. G. és kk. H. K. A. és H. M.-nétóI netán még nemzendő törvényes gyermekek javára; IV. és V* részben egymás között egyenlő arányban a H. S.-től netán nemzendő törvényes gyermekek javára állapítja meg. Indokok: A végrendelet értelmezését illetően a kir. itélő tábla elfogadja az elsőbiróság Ítéletének indokait. Minthogy azonban az Ö. M.-né halálával a H. M.-né unokáira nézve az örökösödési jog megnyílott, a már életben levő unokáknak a még születendők a dolog természete szerint nem utóörökösei, hanem örököstársai lesznek. Ebből folyik, hogy azok javára szintén az öröklési jog és pedig törzsenként egyenlő arányban volt az első bíróság ítéletétől eltérően megítélendő. A m. kir. Kúria (1907. május 21. 10,227, P. 1906. sz. a következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletének a viszonkereset részbeli elutasításáról rendelkező nem neheztelt részét nem érinti ugyanennek az Ítéletnek a hagyaték átadását tárgyazó felebbezett részét ellenben megváltoztatja s e tekintetben az elsőbiróság ítéletének azt a rendelkezését hagyja helyben, amely szerint az öröklési jog 1/3 részben F. Béláné, Cs. Ilona, Vs részben kiskorú Cs. Erzsébet, Mária, Olga, Izabella, Sándor és Béla s V3 részben kiskorú H. Mária, Gizella és kiskorú H. Kamilla, Aranka javára a Cs. Dánielné, H. Mária, H. Mihály és H. Sándor törvényes házasságából netán származandó gyermekek javára biztosított utóörökösödési joggal korlátozottan ítéltetett meg; ezzel a változtatással a másodbiróság ítéletének egyéb felebbezett rendelkezéseit helybenhagyja; egyúttal Sz. György felperesi ügyvédnek felebbezési munkadiját és költségét 141 K. 88 f.-ben saját ügyfelei irányában megállapítja. Indokok: A végrendelet értelmezését illetően a m. kir. Kúria a másodbiróság Ítéletének jogi álláspontját tette magáévá annál is inkább, mert utóörökös nemcsak az örökség megnyíltakor már elő személy és megfogamzott méhmagzat, hanem valamely meghatározott személynek még jövőben születendő gyermekei is lehetnek. Az öröklési jog természetéből folyó szabály, hogy eltekintve a jogi személyektől és az örökhagyó halálakor már megfogant méhmagzatnak törvényeink által szabályozott különleges helyzetétől, az örökség rendszerint csak az örökhagyó halálakor élő személy javára nyílhat meg; amiből következik, hogy az örökhagyó halálakor még nem létező és meg sem fogant személy örökös nem lehet; következéskép a még meg nem született és mégsem fogant személynek örökösül való kijelölése csak mint utóörökösnevezés bir joghatálylyal. Helyes a másodbiróságnak az a megállapítása, hogy O. Mihálynénak leszármazók hátrahagyása nélkül bekövetkezett elhalálozásával H. Mihályné unokáira nézve az örökösödési jog megnyílt, de ebből a tényből az előbb vázolt jogszabály szem előtt tartásával az következik, hogy ez a jog csupán a már életben levő unokákra nézve nyilt meg; ez az örökösödési joguk azonban az esetleg még születendő unokák utóörökösödési jogával korlátozva van. A hagyaték átadását illetően tehát a másodbiróság ítéletének ezzel ellentétes rendelkezését meg kellett változtatni és c tekintetben az elsőbiróság ítéletének a kifejtettekkel megegyező rendelkezését kellett helybenhagyni. A másodbiróság Ítéletének egyéb felebbezett rendelkezése a saját és illetőleg az elsőbiróság Ítéletéből átvett indokolásánál fogva hagyatott helyben.