A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 28. szám - Szemelvények az én hagyaték-tárgyalásaimból. 2. [r.] - A fővárosi állami rendörségnek 1906. évi működése. 2. [r.]

214 A JOG minden belemagyarázható. A tizenkét katasztrális hold is tulmagas minimum, mely a magyar parasztcsalád normális birtokállományát többszörösen meghaladja. (Folyt, köv.) Szemelvények az én hagyatéktárgyalásaimból. Irta KUBINYI JÁNOS dr., nagyröcei kir. közj. helyettes. A «Jog» július 7-iki számában megjelent ily cimü cikkre vonatkozólag, mely egyébként jóizü humorral van megírva, bátorkodom megjegyezni, hogy a póttárgyalás, helyesebben póthagyatéki tárgyalás tárgyát újonnan felfedezett hagyatéki állag képezvén, a póthagyatéki tárgyalásért a pótleltár értéke után a közjegyző felszámíthatta volna a törvény értelmében öt megillető dijat, mert a 117. és 120. szakaszok logikai értelme szerint csak oly póttárgyalás után nem illeti dij a közjegyzőt, mely az eredeti leltár alapulvétele mellett tartandó. Ezen intézkedés pedig helyes és folyik a á\)-*általány* természetéből. Megtörténhetik, hogy a hagyatéki bíróság, vagy árvaszék szükségesnek tartja az alaptárgyalás pótlását, egyes kérdések tisztábahozalalát, melyek esetleg a közjegyző figyelmét is elkerülhették ; szóval megtörténhetik, hogy ismételten visszaküldik a hagyatéki iratokat a közjegyzőnek s póttárgyalást kell tartania, de nem póthagyaték tárgyalását, vagyis pótleltár felvétele mellett, újonnan felfedezett hagyatéki vagyon feletti tárgyalást, mert míg az előbbi esetben nem számitható dij, utóbbi esetben feltétlenül megilleti a közjegyzőt az uj leltár értéke után. Tisztelt cikkíró ur külön, sajátos felfogása, illetve törvénymagyarázata az ő saját kárára odavezethetne, hogy soha sem szedhetne dijat, csak a feleknek és a leltározó közegeknek kell megösmerniök az ő törvénymagyarázatát. Minden hagyatékot feloszthatnának két részre. Először felvennének egy 200 K.-án alóli leltárat s azután felfedeznék a hagyaték többi részét s pótleltár alapján uj tárgyalást kérve, tisztelt cikkíró ur kötelezve érezné magát a pótleltár százezreit is ingyen letárgyalni. Ilyen intézkedés nincsen a törvényben sehol s csak annak szavait, intencióit félreértve, a logika félretételével lehetne azt belemagyarázni. > Sőt oly esetben, ha pl. a hagyaték atinak rendje-módja szerint tökéletesen lett letárgyalva, de felek utóbb, midőn az iratok már beterjesztve lettek, mást gondolnak, másként akarnak egyezkedni, s kérik az iratok beszerzését, uj tárgyalás tartását, uj egyessé;:, uj felosztás okiratba foglalását, feltétlenül megilleti ujabb dij a közjegyzőt, ki azt a konkrét viszonyok által adott mértékben számittatja fel. Mert ez teljesen uj munka, magánmegbizás, mely ujabb munkára a törvény nem kötelezi a közjegyzőt a díjátalány fejében. Ez irányban is a törvény hézagát a gyakorlat van hivatva pótolni. A pótleltár is csak leltár, s a dijak mindig ennek alapján járnak. Póttárgyalás az alapleltár alapján teljesítette pótlása az alaptárgyalás hézagainak, a pótleltár alapján teljesített tárgyalás uj tárgyalás, uj vagyonfelosztás, mely uj hagyatéki illetékkel jár, sőt ez esetben a kir. adóhivatal hozzáveszi az ingyenes alaphagyatékot is. Fekete János urammal minden nehézség nélkül meg lehetett volna értetni, hogy a póthagyaték tárgyalásáért fizetni kell, mert előbb is megértette, hogy csak azért nem kell fizetni, mert amit kapott akkor a Trézsi hitves, nem ért többet 200 koronánál, most pedig többet találtik a szoknyában, nagyobb az öröm, de ezért fizetség is dukál. Ha pedig nem akarta volna a dolgok ilyentén állásának logikáját a zsebe rovására felfogni, felfogta volna a végrehajtás során a felesége. A fővárosi állami rendörségnek 1906. évi működése. (Folytatás.) A jelentés: a munkamegosztás terén is a bűnügyi osztály kebelében foganatba ment és általunk már a mult évben követelt reformról tesz említést. Az egynemű bűncselekményeknek meg felelő csoportok alakíttattak, melyek mindenikében, főbb tisztviselő alatt, több előadó működik. Ez által az előadók jobban ellenőrizhetőkké, az ügymenet pedig áttekinthetőbbé vált. Négy ily főcsoport alakult; minden csoportvezető, a bűnügyi osztály tőnökének ellenőrzése mellett, önálló hatáskört nyert. A «főnök pedig az ügyosztályt egyöntetűen vezeti és minden lényegesebb bűncselekménybe befolyást gyakorol. «(Si non e vero, eben trovato !) E felosztás — a jelentés szerint •— teljesen bevált, «az ügyészségek részéről sokkal ritkábbak a pótlások elrendelései, — a mi az igazságszolgáltatást gyorsítja » E gyorsítást még nem igen vettük észre. Föltétlenül dicsérendőnek találjuk a rendőrségnek a bűnjel általánosítás körül ujabban követett eljárását. Eddig, a közönség nagy bosszankodására, a bűnügyi vizsgálat során lefoglalt tárgyak és értékek — kivétel nélkül mint bűnjelek a bírósághoz áttétettek. Ebből a felekre nézve gyakran nagy hátrányok támadtak, mert tulajdonukhoz hosszú időn át nem juthattak, holott erre a bíróságnak szüksége nem is volt. Hetek, hónapok, sőt évekbe került, mig a corpus delicti: a ruhadarab, értéktárgy vagy pénz a károsult kezébe visszakerült. Es ha a sok szidalomból, a mely e miatt az éghez felszállt, csak egy parányi rész is meg valósult volna, az illető tényezőknek vajmi keserves lett volna a dolguk ! Ujabban azonban a kezelés alatt álló tárgyak vagy értékek, köztük a zálogtárgyak is, naponta revideáltatnok és a további eljáráshoz nem feltétlenül szükségesek, tulajdonosuknak visszaadatnak. Itt a rendőrség helyesen ismerte fel feladatát és nem zaklatja a segítségért és védelemért hozzá forduló közönséget. Az ügyforgalom a következő adatokat tünteti elő : Beérkezett 89,236 (91,257) (a zárjel alattiak az előző év ügyforgalmát tüntetik ki.) Feldolgozandó volt 94,578 (95,340), feldolgoztatott 89,649 (89,998) hátrálék 4,929 (5,342). «A bűnesetek száma a főváros lélekszámához képest évről-évre szaporodik. Évente ezren meg ezren tódulnak ide, köztük sok kétes elem is, melyek itt legalkalmasabban érvényesülhetni vélnek.» Mig 1896-ban a nyomozások száma 12,993 volt, addig azok 1906-ban 21,212-re emelkedtek, tehát százalék tekintetében jóval túlhaladták a lakosság szaporodását és ekkép majdnem kétszeresre emelkedett a bűnesetek száma. Ennek dacára a jelentés mégsem találja ebben a «közbiztonsági viszszonyok rosszabbodását.)) E nézetével azonban egyedül áll. Mert amit a hirtelen lakosságszaporulatról mond, e melynek elhelyezkedése ma is még az erjedés korát éli» és hogy ez aaz a stádium, mikor a salak még mindig felszínre vergődik)), — ez mind : szép szóvirágnál nem egyéb. Komolyabb már azon érv, hogy e szaporodásnak oka a gazdasági és megélhetési helyzetnek kedvezőtlenebb fordulása, mely «sokszor nemcsak a kísértés, hanem a kényszerűség suggestiojával sodorja tömegestül a nélkülözés, inség vagy a morális értéktelenségük folytán preparáltakat a bűnözésre. «Rövidebben és — rendőrjelentésnél époly szokatlan mint fölösleges szóvirág nélkül érthetőbben ez azt jelenti, hogy a vidéki gonosztevő jobbára ide fordul, mert itt könnyebb keresetre akad és büntetés alól való menekülésének chance-ai sokkal nagyobbak. Az eljárás alá került bűncselekmények közül volt bűntett 8,619, vétség 13,093. De e minősítésre csekély súlyt fektetünk, és velünk a jelentés is. Sikeres volt a nyomozás 14,399 esetben (13,549). Ellenben a ki nem derített bűncselekmények száma 7,313 (7,645), tehát jó \3-nál több volt. Rendőri szempontból érthető a jelentésnek azon állítása, hogy e szám «alig birhat ponderans jelentőséggel.)) Mi azonban csak akkor tartjuk a rendőrségnek ezen kétségtelen kudarcát menthetőnek, ha nekünk hitelesen be lesz igazolva, hogy a többi kulturállamok fővárosaiban is a ki nem derített büntettek száma egyenlő arányban ál!. Mert azok, amik itt mentségül felhozatnak, hogy «sok a zsebtolvajlás és alkalmi lopás, melynél a legkisebb támpont sincs nyújtva az üldözés és felderítésre)), — azok 'u többi fővárosok büntető statisztikájában ép ugy forognak fenn és másutt sem lesz csekélyebb : a nálunk előforduló eseteknél. Tessék tehát most már Bécs, Berlin, Páris, London sikeres és sikertelen nyomozásait nekünk hitelesen bemutatni és készséggel megadjuk rendőrségünknek az absolutoriumot azon esetre, ha a számarány egyenlő lesz. De már ab ovo merünk kételkedni abban, hogy ezen bizonyítás sikerhez is fogna vezetni. Szükségesnek találjuk továbbá, hogy a jelentés jövőre az ily összehasonlító statisztikára is fordítson figyelmet, de persze minden szépfestés és önkényes számcsoportositás elkerülésével. A jelentés szerkesztője oly ügyes és agilis, hogy bizonyára nem esik majd nehezére e kívánságunk teljesitése. A bűncselekmények okozta kár 10,700,850 koronában szerepel. Ijjeszto nagy összeg, melyből esik : lopásokra 1,902,970 K, csalásra 2,490,600 K, sikkasztásra 1,200,800 K, gyújtogatás és tikkárra 821,000 K, vagyonbukásra 2,912,300 K, okirathamisitásra 974,700 K. Ebből a rengeteg összegből csupán 2.983,900 K térült meg. Itt már maga a rendőrség is érzi, hogy valami szépítő flastromra van szüksége e kudarcz leplezése céljából. Mert mit ér a károsultnak a legszebben: lege artis vezetett nyomozás, ha kára meg nem térül ? Már pedig rendőrségünknél, — amint ezt már mult évben is panaszlólag kiemeltük, — bürokratikus szervezeténél fogva : a sértett fél anyagi érdekének megóvása csak utolsó sorban áll. A nem rabos ügyek — és ezek közzé tartozik a vagyon ellen elkövetett vétségek legnagyobb része, - nyomozásra alig érde-