A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 28. szám - A végrehajtási törvény novellájának javaslatáról. 1. [r.]

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 28. szám. Budapest, 1907. július 14. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A J Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Nea-ved évre ... 4 korona (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDOTEÍ KÉFT1SELETÉRE. A MAGYAR ÖCYÍÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR IÖZLC itt E esz Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadja^) KQ^, RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr Negyed évre Fél « 16 ügyvedek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek iegcélszerübben bérmentesen 'VÍjC'—/ postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A végrehajtási törvény novellájának javaslatáról. Irta Oláh Dezső dr., budapesti ügyvéd -- Szemelvények az én hagyatéktárgyalásaimból. Irta Kubinyi János dr., nagyrőcei kir. közj. helyettes. — A fővárosi állami rendőrségnek 1906. évi működéséről Irta Révai Lajos dr. — Belföld (Uj törvényjavaslatok ) — Irodalom (Dareste Rudolf: A magyar jog régi emlékeiről.) — Vegyes. MELLÉKLET: jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A végrehajtási törvény novellájának javaslatáról. Irta OLÁH DEZSŐ dr., budapesti ügyvéd. A végrehajtási törvény hiányát a gyakorlat régen érzi. E törvény paragrafus-tömkelege valóságos melegágya és tenyésztője lön a visszaélések számtalan és változatos nemeinek. Egyfelől menedéket nyújtott a rosszhiszeműen nem fizető adósnak, másfelől azonban kitette az adóst a rosszhiszemű hitelező zaklatásának és a végrehajtás aránytalanul nagy költségeivel a természetszerűen leggyengébb existenciákat, a fizetésképtelen adósokat létalapjukban támadta meg. Nézetünk szerint a jogszolgáltatás ezen ága megérett a gyökeres reformra. A modern élet lázas lüktetése megváltoztatta az életviszonyokat. A régi röghözkötöttség megszűnt és helyét állandó népvándorlás foglalta el; s mig régente a jobbágysoron levő szegény ember is birt némi látható vagyonnal, addig manapság a nagy tömegek birtoknélküliek, tőke nélkül, munkából"élnek ; de még a létező vagyonok nagy része is mozgósittatott és legalább a hitelező részére, ha rosszhiszemű adóssal áll szemben, láthatatlanná vált. A modern törvényhozásnak a mai társadalmi és gazdasági viszonyokhoz kell alkalmazkodni; az elavult és kinőtt köntöst, a felrakott szines fodor ujjá nem teszi ; a beteget a morfium-injekció egy időre a fájdalom ellen érzéktelenné teszi, de meg nem gyógyitja. A novelláris foldozás helyett rendszeres reformot várunk és követelünk; reformot, melynek alapelve a végrehajtásnak lehetőleg egyszerűvé és olcsóvá tétele, másfelől azonban az eljárásnak lényeges megjavítása és szigorúbbá tétele. Az ilyen reformnak két alapvető tétele a mai rendszer mellett előirt végrehajtáskérés és elrendelés kiküszöbölése és a végrehajtási intézmény államosítása. A végrehajtási rendelkezés magában az ítéletben helyet foglalhat; az Ítélet, melynek jogerősségét a bírósági segédhivatal igazolja, a végrehajtónál való egyszerű jelentkezéssel kell, hogy végrehajtható legyen. A végrehajtói intézménynek mai alapjában való fenntartása egyaránt káros a hitelező és adós érdekeire. Legyen a végrehajtó szükséges képzettségéhez mérten díjazott állami tisztviselő, adóstól és hitelezőtől egyaránt független. A végrehajtás elfogulatlan foganatosítása csak ugy lehetséges, ha a végrehajtó a felek egyikétől sem várhat díjazást, sőt azt el sem fogadhatja. A végrehajtás foganatositási költségeit éppúgy bélyegekben kell leróni, mint a perbeli illetékeket; de e költségekből az államnak haszont húznia nem szabad és éppen ezért oly csekély végrehajtási illetékek állapitandók meg, hogy abból csak a végrehajtási szervezet és a tényleges foganatositási költségek térüljenek meg. Az igazságügyminister novelláris javaslata felületes és egyoldalú. Védi az-adós érdekét, de nem egyensúlyozza azt a hitelező védelmével. Az ilyen egyoldalú védelem medicina peior morbo, mert a hitelezést annyira kockázatossá teszi, hogy a megszorult ember tisztességes hitelhez egyáltalán nem juthat. A javaslat 2. §-a a végrehajtás alá nem vehető ingóságokat határozza meg. E szakasz keretében lényeges reformokat a 10., 15., 1()., 17., 18. és 19. pontok tartalmaznak; valamennyi intézkedés célja az, hogy az adósnak és családjának fenntartására bizonyos létminimum a végrehajtás elől elvonassék. Ezen intézLapunk mai száma kedések célját mindenkinek helyeselnie kell; azonban a javaslatban tervezett intézkedések sok tekintetben túllőnek a célon és okvetetlenül módosítást igényelnek. A 10. pont például a házi tűzhely védelmét célozza. E pont szerint mentesek a foglalás alól «a végrehajtást szenvedőnek és háznépének a háztartáshoz szükséges házi- és konyhabútor, edények etc. ...» Ezen szövegezés mellett nemcsak a létminimum vonatik el a végrehajtás alól, hanem a kényelmi és fényűzési berendezések is. Nagyon egyéni dolog és igen nehezen állapitható meg, minő berendezésre van valakinek szüksége, hogy háztartást folytathasson. A magasabb társadalmi állású, műveltebb ember nem tud nélkülözni bizonyos fokozottabb kényelmet nyújtó berendezéseket. A törvénynek azonban nem lehet célja, hogy a kényelmet és fényűzést védelmezze és az adósnak alkalmat nyújtson, hogy a hitelező kárára magának ezt megszerezze. Ez okból a mentesség szorosan körülírandó és a valóságos létminimumra korlátozandó. Kiveendő a végrehajtás alól a gyermektelen családnál egy szoba bútor; ahol gyermekek vannak, két szoba bútor, (természetesen a szükséges konyhafelszerelés, ágynemű és ruházat.) A javaslat 2. §-ának 15—20. pontjaiban közös intézkedés az, hogy a végrehajtást szenvedő birtokában talált készpénzt, illetve ennek egy részét a pontokban közelebbről körülirt célokra a végrehajtás alól mentesiti. A mi végrehajtási törvényünk a személymotozást meg nem engedi, ennélfogva a legritkább kivételek közé tartozik, hogy a hitelező készpénzt foglalhat. Ha az adós készpénzét előadja, akkor fizet és nem engedi a végrehajtást foganatosítani. Ez a reform tehát merőben feleslegesés jogosultsággal csak akkor birna, ha ezzel párhuzamosan a hitelezőnek joga volna a személymotozás (Leibespfiindung) mellett végrehajtást is követelni. E pontok intézkedései egyenként is elhibázottak. így a 16. pont az egynegyedévi lakbérre szükséges készpénzt mentesiti; igazságtalan intézkedés, mivel a lakbér előre fizetendő, a hátralékot pedig a törvényes zálogjog is védi. Ezen rendelkezés, ha fenntartatnék, csakis olyan korlátozással fogadható el, hogy a végrehajtást szenvedő birlalatában talált készpénz, mely a negyedévi lakbérre szükséges, a lakbér biztosítására leteendő. Ezen korlátozás nélkül a hitelező kielégítési alapja kétszeresen is megrövidíttetnék: a foglalás alul mentesített készpénz összegével és a háztulajdonos elsőbbségi jogával. A 15., 17., 18. pontok olyan széles területeket hasítanak ki a lefoglalható ingóságok birodalmából, hogy a hitelező kisebb polgári háztartásban kielégítési alapot nem találhat. Ha pld. a mészáros perel 50 K. követelésére egy gazdaembert és annak birtokában talál egy tehenet, egy pár ökröt, egy pár lovat, ekéket, cséplőgépet, 15 —20 métermázsa gabonát és a tetejébe még vagy 4 - 500K. készpénzt, akkor a novella rendelkezéseinek figyelembevételével követelésére lefoglalható fedezetet nem talál, noha az adósnál talált értékek 3—400 K.-t tesznek is ki. Az ilyen nagymértékű mentesség a hitelezést lehetetlenné teszi, hitelezés nélkül pedig az olyan tőkeszegény országban, mint amilyen hazánk, a forgalom teljesen megakad. Ilyen rendelkezés nem fogja elérni a szándékolt hatást, hanem a gyengék védelme helyett a segénysorsu adóst teljesen ki fogja szolgáltatni a hitelező önkényének. Középmódban élő megszorult ember hitelt csak kézi zálog ellenében fog kapni, vagy ami még rosszabb, kénytelen lesz ingóságait potomáron eladni, hogy hiteligényeit kielégíthesse. Előre megjósolhatjuk, hogy a novella intézkedései, természetes és szükségszerű következményként, a legveszedelmesebb uzsorát fogják előidézni. Szűkebbre kell tehát vonni a mentesség határait. A 15. pontban megállapított egy havi idő helyett, teljesen elegendő ha a végrehajtást szenvedőnek és háznépének 8 napi időtartamra szükséges élelmi, tüzelő- és világitószerek, illetve a beszerzésükre szükséges összeg vonható el a végrehajtás alól. A 17. pontban is elegendő a 6 hóra szükséges takarmány biztosítása helyett az egy havi szükséglet mentesítése. A 18 pont a javaslat szövegezésében annyira határozatlan, hogy abba 8 oldalra terjed.