A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 27. szám - A tilos cselekmény a magánjogban

A JOG 211 bőviből megint egy arasznyira valót. Ilyen — látod — a gondos anya — hanem hát embörök ! nektök persze mindétig csak az jár az eszetekben, hogy mi van a szoknya alatt — de hogy azután mi löszén, arra nincsen gondotok 1» «így zsörtölődött az én drágalátos hitves Trézsi feleségöm és átnyújtja néköm - nesze téns'ur itt van — ezt a pongyolás iratot és még azt is mondotta, hogy ne merjek oda menni a nasságos községi jegyzőnk úrhoz, aki mindjárt két pöngőt szed, hanem eredjem fel Pöstre ahó' a téns' királyi közjegyző urhó', akinél mán tavaly is vótam és aki nem szedett se' taksát, se bilyogot.» «Igy hát gyüttem én föl másodszor is a téns' urhó' hogy kitudódjék, hogy mi van abba a pongyolás iratba irva és hogy most mán mitévő lögyek.» Ezeket elmondta nekem derék Fekete János, bugacháti kisgazda, a hatökrös magyar paraszt szóbőségével, «rátartiságával» és eszének naiv — körmönfont furfangjával, odanyujta kezemhez egy rongyolódott külsejű .... takarékpénztári könyvecskét, mely fővárosunk egyik legtekintélyesebb pénzintézeténél elhelyezett, több ezer korona betétről a «meghó't» komaasszony nevére szólott, kinek a hagyatékát én a fővárosi X. . . kerületi járásbíróság hivatalos megbízásából egy évvel korábban letárgyaltam —és pedig az 1894: XVI. t.-c. kegyes meghagyásából, mint kétszáz korona értéken alulit «ingyen.» Hogy «mit tevő legyek most» — az világos. Bejelentettem a «pótleltározást» az újból felfedezett tekintélyes hagyatéki vagyon iránt. Ezen hagyaték azután számtalan «póttárgyalásw elvégeztévcl (mert persze most már akadt egy tucat oldalrokon, képviselve egy féltucat fővárosi és vidéki fiskális által) egy néhány év múlva a kellő törvényes uton és módon «békés közös megegyezéss alapján be is szavatoltatott kellő osztályrészekben a «Trézsi hitves feleség»-nek és harcos atyafiainak, kik mindnyájan — de legfőképen a fiskális urak! - - szépen zsebeltek a néhai «gorófi» szakácsné félre tett filléreiből, — én pedig a «téns közjegyző)) és segédeim, kik vérig beleizzadtunk és majd félbolonddá lettünk a «a békés megegyezés)) létrehozásán, üthettük a nyomát a pénznek, mert csak f/w/tárgyalás)) lévén az egész vesződség, a hagyatéki törvény 117. és 120. §§. kedves meghagyásai alapján megint csak «ingyen»-dolgot végeztem és azon felül még abban a köszönetben is részesültem derék Fekete János bugacháti hatökrös kisgazda részéi Ől, hogy végbucsuzásul azt mondta nekem, hogy aszondi: «Hej ténsur-ténsur, mán mér' nem csinálta a ténsur most is ugy mint először, hogy kiadta vóna csak néköm a Trézsi hitves feleségem jussára a komaasszony egész pénzit — biz' mög is szógáltam volna. De hát igy máskor biz' én mégis csak oda mögyök a nasságos falusi jegyzőnk urho' és mög is adom őnékie a két pengő forint taksát inkább, semhogy megrövidüljek a pösti urak furfangján». Dixit et salvavit corporem suum — mert az egyik segédem, ki legjobban beleizzadott a «békés közös megegyezésbe» — már köpte a markát! Pedig kár lett volna az egyiket bántani, holott a többi atyafi biztosan ugyanazt gondolta magában, amit derék Fekete János uram őszinteséggel kibökött; csakhogy nekik nem volt arra bátorságuk. Hát még a fiskális urak! ? Én pedig álmélkodva elmerengtem az 1894: XVI. t.-c. 117. és 120. §§. bölcs és humánus intézkedéseinek szellemességein, melyek az ingyenmunka alapvető eszméjét megállapítják és erősen feltettem magamban, hogy ha ezen közgazdaságilag épp oly helyes, mint ethikailag igazságos törvény megteremtőjével életemben valaha találkoznám, «kellő ildomossággal » és szelid hangon meg fognám kérdezni: a Kend az az Alvinczi]'». . . . irodalom. A tilos cselekmény a magánjogban. Irta Almási Antal dr., budapesti kir. albiró. Budapest, 19U7. Grill Károly könyvkiadóhivetala. Nagy 8°, 304 lap. Ára 6 K. — Kissé szokatlan időben, a forró nyár elején, amidőn a tanulás és olvasás kedve már lelohad és a fürdőhelyek hüselése jogaiba lép, — jelenik meg e nagyszabású monographia. Ha már ez némi önérzetre vall, mely a munka belső értékére és szükségére fekteti a súlyt és azért a megjelenés idejével nem törődik, — ugy az előszónak és a tájékoztató bevezetésnek elhagyása és szerzőnek rögtön in medias res való áttérése szintén arra vallanak, hogy ez az iró saját fejével gondolkozik ás nélkülözheti a szokásos irodalmi mankókat J'y suis, j'y resté a jelszava: — ^munkámból és ne elős2avamból bíráljatok meg !» Már múltkor volt alkalmunk a magánjogi irodalomnak ujabban történt örvendetes fejlődését dicsérőleg felemlíteni. A fiatalabb jogászgeneráció és élén a bírói karnak fiatalabb gárdája, jelesnél jelesebb monographiákat tesznek közzé elég gyors időközökben, így Fodor, Meszlény, Sándor, a jelen munka szerzőjének dolgozatai: alig 1 — 2 év lefolyása alatt jelentek meg a porondon és sajtó alatt van Révai Bódog albirónak is egy értékes dolgozata, a «Pervezetésről a sommás eljárásban*, melyből lapunk karácsonyi száma már érdekes mutatványt közölt. Almási-nak, más írókhoz viszonyítva, aránylag könnyű dolga volt, mert a Tervezeten és előmunkálatain, valamint a Tervezet fölötti tanulmányokon kívül, rendelkezésére állott még egy éppen e hálás tárgyat felkaroló, fölötte gazdag és alapos német monografisztikus irc dalom, melyből csak a következőket soroljuk fel betüsoros rendben: 1. Hoffmann: Die Haftung des Schuldners für seine Gehülfen ; 2. Ertek Jung : Delikt und Schadensverursachung ; 3. Leyden: Die sogenannte Culpacompensation; 4. Linckclmann: Schadenersatzpflicht aus unerlaubten Handlungen; 5. Liszt: Delictsobligation ; 6. Mataja: Das Recht des Schadenersatzes; 7. Rumpf: Die Theilname an unerlaubten Handlungen; 8. Sjórgen: Zur Lehre von den Formen des Unrechst und den Thatbestaenden der Schadenstiftung; 9. Staub: Die positiven Vertragsverletzungen ; 10. Steinbach : Die Grundsátze des heutigen Rechtes über den Ersatz von Vermögensschaeden, 11. Weinrieh: Die Haftpflicht wegen Körperverletzung, stb.; 12. Wendt: Unterlassungen und Versaeumnisse im bürgerlichen Recht. Ily gazdag és szerző által cum grano felhasznált literatura mellett, könnyű volt neki: kitűzött utján egyenesen és rendszeree kiállítást gyakran — főleg a kezdő szerzőkkel — drágán megfizettetik. De ez mégis csak a kivétel.) c) Joga van a szereposztásra és a darab betanulására befolyást gyakorolni. (Látni fogjuk az alábbi szerződéseknél, hogy mivé zsugorodott össze ez a jog.) d) Joga van mindezekért: vagy egyszersmindenkorra honoráriumot, vagy minden előadásért fix-összeget, vagy a bevételjövedelmének bizonyos százalékát (Tantiéme)12) igénybe venni. e) Művét bármely nyelvre kizárólag lefordítani vagy lefordíttatni.13) De mindezen jogok érvényesítéséhez a törvény bizonyos alakiságokat köt, melyek elmulasztása a szerzőre nézve súlyos joghátrányokkal jár. Ezen alakiságokat és a mulasztásból eredő joghátrányokat már jelen tanulmányún* 9-ik oldalán felsoroltuk. A jogában megsértett szerző kártérítést igényelhet, mely teljes elégtételre is irányulhat. A jogbitorlót ezenfelül az elkobzás mellett a törvény által kiszabott büntetés is sújtja. (1884: XVI. t.-c. 19 -24. §.)») 12) A Tantieme-rendszer a szerzőnek, — müvének kedvező fogadtatása esetére (mint p. o. Lehár: *Vig özvegyeo) — tartós és gyakran jelentékeny jövedelmet biztosit. Bizonyos értelemben társas visszonyt létesít a szerző és színházigazgató közt, mert mindkettő a mii sikerében vagyonilag van érdekelve A fix tiszteletdíj esetében azonban az igazgató egyedül viseli a kockázatot. — A t. törvényes szabályozása eddig még meg nem történt. (V. ö. dr. Oscar Waechter id. mü 325. 1. 2G. j.) " o) Színműveknél a szerző fordítási joga csak fönntartás mellett érvényes és rövidebb időhöz van kötve. Annak az eredeti megjelenésétől 6 hó alatt kell befejeztetnie és beiktattatnia. Controvers az a kérdés, hogy a megjelent, de még ki nem adott szinmünél: az előadás napja is tekintendő-e ily megjelenésnek? u) A nyilvános előadás védelme csak a drámai és zene- esetle" zenés színművekre szorítkozik Nyilvános felolvasásuk ellenben meg Sajátságos állást foglalnak el a színházi jogban : a zene| műirók szövegkönyvének irói (librettisták). Ezekkel a színház I i van engedve. Drámai mü alatt értendő az olyan mű, mely a színpadon ! — műfajára való tekintet nélkül előadható és még akkor is. ha — , mint az u. n. szólótréfáknál. — az előadásra csak egy személy is elegendő. A zenés színmüvek közzé : nem csupán az operák, operettek, daljátékok tartoznak, melyek a drámaihoz hasonló előadást lehetővé teszik és a recitatiót egészben vagy részben az ének által helyettesi tik, ! — hanem azon művek is, melyeknél a szavalatot zene kiséri. Zenemüveknél nincs kizárva, hogy az ének mellé zene is kerülÍ jön, mely még a szereposztást is lehetővé teszi, — mint pl. oratóriumok nál. Döntő csak az, hogy a zenéé legyen a vezérszerep, a szöveg pedig ' a zenét csak kisérje. A Proteusként mindig uj meg uj alakzatokat öltő gyakorlati élet, bíróságainknak is sok fejtörést okozó kérdések megoldását juttat osztályrészül. Ily fogós kérdés a következő is, mely nálunk mind a három forumot megjárva, még ma sem nyert végleges megoldást. A «János vitéz» zeneszerzője lés példáját követve más zeneirók is) szerzői jogbitorlás cimén kártérítési pert indított a főv. phonograflemezek. kintornahengerek- és más automatikusan működő hangszerlemezek gyártói ellen, akik a kérdéses zenemű : ének- és zenerészeit, szerzői engedély nélkül forgalomba hozták. A két alsóbiróság helyt adott a kereseti kérelemnek, mert a lemezeket is kottáknak minősítették és a szerzői törvény 1. és 5. §§-nak rendelkezései alá vonták A Kúria azonban mindkét alsóbirósági Ítélet feloldásával, póttárgyalást rendelt, azon kérdésnek szakértők közbejötte melletti megoldása végett: vájjon a kérdéses lemezek oly minőségüek-e hogy azokról a zenei dallamok bármely kottaértő zenész által saját fuvós-vonós hangszerén vagy zongorán akadály nélkül lejátszhatók ? A Kúria ezen ideiglenes határozatával is közeledni látszik a német törvényhozás álláspontjához, mely az efféle lemezek gyártását a szerzői jog bitorlásának nem tekinti, A jogosulatlan fordítás előadását: csakis a szerző jogában áll betiltani. Nyilvánosnak : minden nyilvános helyen történő olyan előadás minősíttetik, amelynél a hallgatók száma korlátolva nincsen. De zárt helyen véghezmenő előadások is ezek közzé sorozandók, ha a belépés m i n-