A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 27. szám - Szemelvények az én hagyaték-tárgyalásaimból. 1. [r.] - Színházi jogunk. A magyar szerzőkkel kötött színházi szerződések. 13. [r.]

210 A JOG jobb napok virradnak a bűnügyi nyomozásra is és nem lesz oly óriási nagy a beszüntető ügyészi határozatok száma. Az ügyészség kényelemszereteténél előbbre való a közbiztonság emelése és a közönség érdekének az eddiginél nagyobb istápolása. Törődjék végre ő is jobban a közönség érdekével és ne szigetelje el magát hermetice, mint külön kaszt, a gyakorlati élettől. A bürokratismusra nincs semmi szüksége, — ő cseppet sem külömb a védelemnél! Hogy a rendőrség előnyomozása, saját állítása szerint, «szinte vizsgálatokká szélesbül, melyek a bűneseteknek teljesen kimerített képét adják át a vádhatóságnak és bíróságnak* ; hogy ez «rendszer, melyet az ügyészi gyakorlat igy kifejlesztett* — ez, talán öntudatlanul, a legnagyobb vád, mellyel ügyés2ségünk nemcsak rendőrségünk részéről, de az egész társadalom részéről is illethető. Ezt annál kevésbbé contemplálhatta a bűnvádi prdtsunk, mert a rendőrség nyomozó közegei az — e fontos feladatra szükséges — jogászi szakképzettséggel nem is birnak és tőlük valamely elhibázott nyomozás, mulasztás vagy gondatlanság számon nem is kérhető. Az igazságügyi kormányzatnak feladata lesz itt sürgősen, még több ügyészi és vizsgálóbírói állásnak kreálása árán is, — orvoslást nyújtani. A rendőri munka olcsóbb ugyan, de az olcsó húsnak itt is fölötte hig a leve. Es azért igaza van a jelentésnek, midőn azt állítja, hogy ezen «nagy körültekintést, szakképzettséget és munkamennyiséget jelentő munka, a bűnügyi osztályt erején tul leköti.» Elégtétellel azt tapasztaljuk, hogy a minden évben a rendőri jelentéshez fűzött megjegyzéseink termékeny talajra találtak és egyike-másika lassan-lassan életbe lép. Annál nagyobb azonban a meglepetésünk, hogy a nyomozás fogyatékosságai tekintetében tett észrevételeink dacára, a helyzet még változatlan maradt. Es azért újból és sürgősen követeljük a rendőrségnek tehermentesítését, az ügyészségnek és a vizsgáló bíráknak intensivebb és a törvény által is reájuk kiszabott foglalkoztatását. Csak akkor lesz és lehet szó a bűnvádi prdts. szellemének megvalósításáról is. A rendőrségi előadók létszámának szaporítása már humánus szempontból is kívánatos, mert tulsok a reájok bízott vizsgálatok száma, — de a szaporítás magában véve, nem igen íog célhoz vezetni. E munkához szakértelem, teljes jogászi képzettség és hosszas gyakorlat is szükségeltetik. Ezek nélkül pedig I az uj előadók munkája ép oly meddő lesz, mint az eddigieké. Az ily jó előadókat lassan kell nevelni — de hogy legyen ez lehetséges, ha a tanitó maga se tud semmit. Révai Lajos dr. (Folyt, köv.) Szemelvények az én hagyaték-tárgyalásaimból. Irta egy budapesti kir. közjegyző. «Osztán megesött» — igy kezdte elpanaszolni derék Fekete János uram, bugacháti hatökrös kisgazda, ügyes-bajos dolgait — «hogy énneköm íő'rándu'nom köllött Pöst nagy várasába, merthogy a Tiézsi hitves feleségöm a komaasszonya, ki tekintélyös szömély vó't Pösten és tizenöt évig szakácsnő á gorófi házban, hertelen tanált meghó'ni.» «Oszt' rá egy pár héttel, de hogy mikor esött mög, nem szükséges mondanom, mer' már elfelejtöttem, hát csak beállít a Trézsi hitves feleségöm egy cédulával a kezében és azt mondja hogy aszondi: Te embör — nesze, itt van az «idenéz» (olv. «idéző») a pösti téns' közjegyzőtül, hogy én gyüjjek föl a városba, mer' hát a komám néni pereputyáról vóna szó, akit — mer' gyereke nem vó't a szögény lelkinek — az Úristen is nyugossza az utó'só sirágyán! — énreám örökösitötte és most mán löszén hagyatéki vallatás (olv. tárgyalás) — igy irja a pösti téns' közjegyző urnák valamelyes diákja. No — de hát jól tudjad, hogy énneköm nincs kimenőm a házból a sok gyerekünk gondja mián, aki mind a te legénykori mived, te vén bűnös — és aztán ip' most be is köll savanyítani az uborkát, hát mönny fel te embör és végezd magad a dó'got, ahogy az eszöd birja.» «Hát oszt' én gyüttem föl elsődször tavaly vetés után a téns' úrhoz — hogy melyik nap, azt nem köll mondanom, mer' hát mán elfelejtöttem és akkor kisült, hogy biz' a komaasszonynak az örökibe nem maradt csak az ócska ruházatja meg a cselédsor könyve — de mert a téns ur mindent a Trézsi hitves feleségömnek beszavatolta öröklésébe, hát köszönettel átvettem a pereputtyot és lehoztam a Trézsi feleségömnek, ki most is kezét csókoltatja a téns' közjegyző urnák, amit illedelemmel megmondok, mer' hogy a téns' ur akkor sem számított fel taksát — nem ám mint a nasságos falusi jegyzőnk, ki minden instancijáért két pengő forintot szed és még a bilyogot is » «De hát a téns' közjegyző ur szívesen azt magyarázta énneköm, hogy mer' az az öröklés nem teszi ki az ötven pöngőt,, hát ingyenibe jár, mer' ugy irja a hagyományi törvény — ami mián én is, meg hitves feleségöm is nagy hálások vagyunk a téns'urnak és ip' azér' gyüttem most föl megest másodszor is a téns' közjegyző urho' és nem fordu'tam a nasságos községi jegyző urho', mer' hát az bizony megsarcolt vó'na vagy két pengő árába'.» «A dolog sorja pedig a vó't, hogy idestova egy pár I hónappal — hogy mikor vó't, nem köll mondanom, mer mán elfelejtöttem — megest beállít hozzám a Trézsi hitves feleségöm egy valamivel a kéziben és azt mondja hogy aszondi : Te embör — nesze, ezt az irást találtam a meghót komaaszszonyom kimenő szoknyája zsebiben. Mer' hát felfejtettem a szoknyát és megrövideltem, hogy ünneplőnek k'férceljem a Marcsa leányunknak, kit tüled szültem vén gazostól vagy tizenhat éve ezelőtt és mer' hogy neki hosszú is vót és bő is a szoknya. De a bőviből nem nyestem el, csak bevarrtam, mer' hát nem lehessön tűnni, hógy mi löszén a Marcsával és a legényembörök is mind gazosak, különösen ha táncba megy a leányzó és akkor aztán jó, ha csak ki köll ereszteni a szoknya TÁRCA. Színházi jogunk.*) — A. Jog eredeti tárcája. — 7. Magyar szerzőkkel kötött színházi szerződések. I. A fövái'osi színházak szerződései. Általános rész. Az u. n. «könyvdrámák» szerzőitől eltekintve, nincs szinműés zeneiró, akinek fővágya ne volna: darabját nyilvánosan, fényes kiállításban és a legjobb erőkkel előadatni. A mű kinyomatása és az ezen alapuló szerzői jogok —rájuk nézve csak másodrangú jelentőséggel birnak és az ekképp elért siker öszsze sem hasonlítható azon nagy erkölcsi és anyagi előnyökkel, melyek a szin- vagy zenemű sikeres előadásával járnak. A mű kiadása inkább csak azon szükség folyománya, hogy a szerző a színpadok részére a szükséges példányokkal rendelkezzék és ezért — kiváló irodalmi becscsel biró daraboktól eltekintve, — a mű rendszerint csak «kézirat gyanánt» jelenik meg. Az író köteles a színházaknak toties quoties : a sugó-, rendező-, ügyelő-könyvet és a szerepeket az egyes szereplők részére; a zeneiró még ezeken felül a vezérkönyvet (Partitura), a zongorakivonatot és a szólamokat az egyes magánszereplők részére szolgáltatni. Ezek képezik az u. n. «anyagot». Tanulmányunk keretébe csak a nyilvános előadással1-0) *) Előző közlemény a 26 számban. 10) V ö. Mutschenbacher Viktor dr.: «A szerzői jog* (Pécs, 1890.) c. művét 68. és köv. 1. — dr. Oscar W a e c h t e r : Das Autorrecht. Stuttgart, 1875.; 313—315. 1. összefüggő szerzői jogok tartoznak, — mert a színházi szerződések és az ezekből eredő jogvisszonyok csak ezekre irányulnak. Emellett közömbös a mű terjedelme, vagy művészi értéke — még egyes szólótréfa (Soloscherz), dal vagy dalszólam is a szerzői jog védelme alatt áll. Hogy egy szin- vagy zeneműnek szerző beleegyezésénélkuli nyilvános előadása : a szerzőnek ugy vagyoni, mint személyi jogát sérti, (utóbbit azért, mert lehetséges, hogy darabját nyilvánosan előadatni még nem akarta), — az bizonyitásra nem szorul. A szinmű vagy zenemű csak a színpadi interpretatió által ölt testet és forgalomba hozottnak csak ez időponttól kezdve tekinthető.11) Az itt irányadó szempontok a következők : a) A szerző a nyilvános előadás jogát csak bizonyos színpadra megszoríthatja és minden egyes színpaddal: darabja előadása tekintetében — külön-külön szerződhetik. A nyilvános előadás által tehát nem szerzi meg a vevő a kizárólagos tulajdonjogot, — hacsak ez külön szerződési megállapodás tárgyát nem képezte. Ha külön ki nem köttetett, a darab még ugyanazon városban : más színpadon is előadható. b) Jogában áll a szerzőnek : darabja mielőbbi, minél gyakoribb, minél diszesebb és minél jobb erők közreműködése melletti előadását követelni. (Igaz, hogy az élelmes igazgatók ") Szálai Emi! szerint «a színpadi nyilvános előadás szintén csak többszörözés (szerz. jog 1. §.), illetve közzététel és forgalomba hozatal: az élőszóval való közzététel utján. A nyilvános előadás is a közöi,ség elé állítja a művet; annak tartalmát, gondolatait és szavait élőszóval terjeszti, közzéteszi és forgalomba hozza, azt tehát a gépi közzététellel és forgalombahozatallal egyenlően nyilvánosságra bocsátja.)) (V. ö. Szálai Emil: «Forditás és nyilvános előadás.» Ügvv Lania 1907. évf. 20-22. sz.)