A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 27. szám - A fővárosi állami rendörségnek 1906. évi működése. 1. [r.]

H uszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: /' V., Rudolf-rakpart 3. sz. ! í ff 27.jszám. V ^Budapest^JgO?. július 7. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: A JOG Kiadóhivatal: (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. sz. DET!LiP AZ ÉRDEKEINEK KÉPJ1SELETÉRE. 1 MACYAR CCITÍDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. Negyed évre Fél « Egész « 4 korona 8 « IC € Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM ; Előfizetési felhívás. — Nyilatkozat. — A fővárosi állami rendőrségnek 1906. évi működése. Irta Révai Lajos dr. — Szemelvények az én hagyaték-tárgyalásaimból. Irta egy budapest' k i r. közjegyző. — Irodalom (A tilos cselekmény a magánjogban. Közli r. 1. — A kir. ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. — T i m o n Ákos ; A szent korona és a koronázás jelentősége. — Dénes István dr. : Budapest községi pénzügyi helyzetének javitása). — Vegyes. TÁRCA: Szinházi jogunk. Irta Révai Lajos dr. MPXLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Felhívás előfizetésre. Július elsején uj előfizetés nyilt a Jog-ra. Lapunk előfizetési ára : negyedévre 4 korona félévre 8 « egész évre .... 16 v Vidéki t. előfizetőinket kérjük, hogy az előfizetés megujitásáról idejekorán méltóztassanak intézkedni. A yog kiadóhivatala. Nyilatkozat. A Budapesten megjelenő' jogi szaklapok alulirt szerkesztőinek megállapodása értelmében a törvénykezési szünet ideje alatt, azaz 1907. július hó 6-tól 1907. szeptember hó 7-éig bezárólag, lapjaik kisebb terjedelemben fognak megjelenni. A rendes terjedelem e csökkenése, melyet a törvénykezési szünet természetszerűen hoz magával, a téli hónapokban lehetőleg ki lesz pótolva, nehogy a t. előfizetők a fenti megállapodás folytán hátrányt szenvedjenek. Budapest, 1907. július hó 6-án. Németh Péter, a Büntető Jog Tára szerkesztője. Dr. Balog Arnold, a Jogtudományi Közi. szerkesztője. Dr. Stiller Mór és Dr. Révai Lajos. A Jog szerkesztői. Dr. Wolf Vilmos, az Ügyvédek Lapja szerkesztője A fővárosi állami rendörségnek 1906. évi működése. Egy éve annak, hogy Rudnayt: Boda Dezső dr. főkapitány felváltotta. Csak egy rövid év — és mégis az előttünk fekvő rendőri jelentés*) már a lényeges javulás apró jeleit mutatja minden téren. Nagy reformokat egy éven belül létesíteni nem lehet; és ép oly kevéssé átgyúrható ily rövid idő alatt a rendelkezésre álló — nem első minőségű — tisztviselőanyag. De igenis mindenütt komoly becsületes törekvést, egy gondolkodó főnek céltudatos munkáját és intézkedéseit látjuk. Es ez kell, hogy idővel sikerre vezessen, — főleg akkor, ha majd az alárendelt közegekbe is száll az ihlet és a buzgalom, ha képesek lesznek főnökük intentióit felfogni és hajlandók : azok megvalósításához hozzájárulni. Ez mind nem apriorisztikus biztosságu dolog. Maga a jelentés is örvendetes haladásnak tanújelét adja. A régi chablonos és semmitmondó phrasisok abból nagyrészt eltűntek ; friss szellem vonul rajta át, minden állítás és érvelés kellően és némelykor elfogadható módon is van indokolva és azért kevesebb ellentmondást szül, mintáz előző évek jelentései. És ha a jelentés szerkesztőjének, Székely Vladimir sajtóirodái főnöknek, rózsás szemüvegeit nem is tesszük fel, — mégis, az előző évek jelentéseitől eltérőleg, nekünk is jutott ezúttal némi helyeselni, elismerni és dicsérni valónk Tesszük ezt annál szivesebben, mert látjuk, hogy Boda ur: multévi ismertetésünk sok jó tanácsát megszívlelte és magáévá tette. A jelentésnek, — főleg reánk jogászokra nézve érdekes : bűnügyi és erkölcsrendészeti részével ezúttal fogunk bővebben foglalkozni. A bűnügyi osztály forgalma, az előző évi forgalomhoz *) Jelentés a budapesti állami rendőrség 1906. évi működéséről Budapest 1907. képest némi csökkenést mutat fel, amennyiben csak 85,881 ügydarabról — 91,257 ügydarab h elyébe számol be. A hátralék — 2,906 ügydarab — lényegesen kevesebb az előző évinél. A mig az előző jelentésekben a bűnügyi téren fennálló bajok bűnbakjául: a büntető perrendtartás előrántatott, melynek rovására minden hibát és mulasztást róttak — addig a mostani jelentés túlárad a btpts. dicséretétől. Ezen álláspont mindenesetre sokkal közelebb áll a saját nézetünkhöz. A jelentés szerint a rendőrség, a bppts. behatása alatt «modern, öntudatos intézménynyé lett» amelynek szelleme «teljesen kiforrva simul mindama követelményekhez, melyeket a modern igazságszolgáltatásnak felfogása vezérelvekül felállított. Ebben az átalakulásban, kétségkívül része van bűnvádi perrendtartásunknak, melynek századok megrögzött hagyományaival szakító elvei korszakot és forduló pontot jelentenek a hazai igazságszolgáltatás terén». De a bűnügyi osztály részére is vindikálja az érdemet, «mely a nemcsak az uj perrendben lefektetett rendszer alakiságait sajátította el aránylag rövid időn belül, hanem magába szivta annak szellemét is.» Hát ezt az utóbbi állítást nagyon is cum grano salis kell elfogadnunk, mert csakis a jelentés szerzője látja ezt az osztályt ily kedvező világításban. Mi ellenben azon hiszemben vagyunk most is, hogy egy rövid év alatt e testületnél oly nagy átalakulás még nem következhetett be. Személyesen is volt alkalmunk tapasztalni, hogy a rendőrtisztviselők a bpts-nak kizárólag azon alakításait sajátították el, melyek a munka ügyes lerázására és a vizsgálatoknak eredmény nélkül való lefolytatására módot és alkalmat nyújtanak. Csodálatos módon a rendőrség humanismusa és a bpts. szellemének érvényesítése csak a gonosztevőkkel szemben és a bűnösök kiderítésére alkalmas eszközök érvényesítésénél, tehát a komoly munkát igénylő nyomozásnál jutnak érvényre. Békés polgárok nem igen hízelgő dalt tudnak zengeni e humanismusról, — velük szemben a rendőrközegek épp oly brutálisan mint erőszakosan viselkednek. Alkalmas, szakértő elemek kinevezésére és sok évi komoly, beható munkára lesz szükség, hogy a rendőrség csak kis részben is kiérdemelje azt a nagy dicséretet, melyet a jelentés neki oly bőkezűen és megfeledkezve mult évi beismeréséről osztogat. Ne dicsérje a rendőrség önmagát, hanem bízza azt a nagy közönségre, — ha erre igazán rászolgált. Nem osztjuk ázon nézetet sem, hogy addig, amig a rendőrség «másutt a bűnüldözés terén, alárendelt karhatalmi végrehajtó eszköz» — addig az «nálunkabiró hasznos, nélkülözhetetlen munkatársává vált, aki erejének kímélete nélkül nemcsak a bünfelderités nagy munkájából veszi ki teljességgel részét, hanem a bűnesetek zömében olyan befejezett nyomozaíokat is bocsát a bíróság rendelkezésére, melyek a vizsgálat anyagát is betöltik.» Hogy a papir nem tud pirulni az ily alaptalan öndicsekvésre! A jelentés itt tudva szépített (van erre más szó is). Mert rendőrségünk a bünt rendszerint csak akkor deriti fel, ha a véletlen a bűnöst kezébe adja, a nyomozásokkal pedig ugy bánik el, hogy azokat sorban megkezdi, de azok befejezésével többé nem igen törődik. (Ezt egy osztályvezető tisztviselőtől hallottuk, ez tehát el nem tagadható). Munkájában kevés a köszönet és csak egy hatósági tényező hálás a rendőrségnek e felületes és célhoz nem vezető munkájáért: és ez ügyészségünk, mely az eredménytelen nyomozás alapján a vizsgálat beszüntetését indítványozhatja és ezzel jó nagy csomó munkát lerázhat a nyakáról. Ez is álláspont! Nem akarunk ismétlésekbe esni és azért utalunk a m. é. cikksorozatunkban e tárgyban elmondottakra (A v-Jogn 1906. évi évfolyamának 32—35 számaiban). A vizsgáló birák és ügyészek kényelemszeretetét korlátozni, és rendőrségünket ugyanarra a «karhatalmi végrehajtó eszközi) niveaujára szorítani kell, mely külföldön a rendőrség működését oly sikeressé teszi. Maradjon mindenki a saját hatáskörében és teljesítse mindenki ennek keretében pontosan és lelkiismeretesen a reá szabott kötelességeket, — akkor talán Lapunk mai száma 8 oldalra terjod.