A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 2. szám - Törvényjavaslat a családi otthon védelméről (homestead) Franciaországban

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 2. számához. Budapest, 1907. január 13. Köztörvényi ügyekben. A megítélt életjáradék a kiskorura né^ve életfentartásának forrásául szolgáló törzsvagyont képez, melylyel a kiskorú és atyja, tekintettel az 1877 : XX t.-c. 20. § ának d) pontjára, gyámhatósági jóváhagyás nélkül érvényesen nem rendelkezhetett. A miskolci kir. törvényszék (1904. szeptember 28-án, 8,821. sz.) Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes alperest a miskolci törvényszéknél 714/1902. p. sz. a. elintézett perben képviselte, mely pert alperes a Borsodi Bányatársulat ellen 600 korona évi járadék iránt azért indított, mert a bányában félkezét elvesztette. Ezen per viteléért tiszteletdíjul alperes felperes javára a megítélendő összeg '/„-ed részét kötötte le és kötelező nyilatkozatát Miskolcon 1900. június 24-én kelt — az A) alatti írásbeli okmányba foglalva — Írásban kiadta, illetve alperes akkor még kiskorú lévén, .atyja nyilatkozott alperes nevében, de maga alperes ugyanezen okiraton 1900. június 29-én hasonló nyilatkozatot adott ki. A felpe resi kereset ellen alperes kifogást emalt azon okból, mert a kiskorúságban tett nyilatkozatok gyámhatóságilag jóváhagyva nem lettek, és mert ezen ügylet az J874: XXXIV. t.-c. 57. § ának rendelete alapján érvénytelen. Előbbi kifogását alperesnek nem lehetett figyelembe venni, mert az 1877. évi XX. t.-c. 20. §-a rendelete szerint ily jogügyletek kötéséhez — amennyiben a kiskorút a törvényes apa képviseli — gyámhatósági jóváhagyás nem szükséges, de nem volt szükséges jelen esetben azért sem, mert alperes saját keresményét helyettesítő díjról rendelkezett. Érvénytelen azonban ezen kikötés azért, mert a peressé tett járadék mennyisége birói ítélettől függött, tehát évi összegében határozatlan volt, de határozatlan egész mennyiségében is, mert habár a járadék alperes haláláig fizetendő is, alperes életkora bizonytalan lévén, határozatlanná válik a díjazás egész öszszege is. A kassai kir. Ítélőtábla (1905. január 17-én, 4,101/904. sz.) Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az 1874: XXXIV. t.-c. 57. §-a szerint az ügyvéd nincs jogosítva a képviseletére bizott ügy vagy per tárgyát magához váltani, az ily egyezkedés semmis. Minthogy pedig ebben a perben a felperes keresetét egy oly nyilatkozatra alapítja, amely nyilatkozatban az alperes a bányatársulattól peren kívül, vagy peres uton kieszközlendő évi járadék egy negyedrészét engedte át felperesnek ügyvédi tiszteletdíj gyanánt; minthogy ez a lekötelezés a per tárgyának az ügyvéd által való magához váltásával egyértelmű s igy annak érvényesítése a fent hivatkozott törvény tiltó rendelkezésébe ütközik, az elsőbiróság ítéletét a most felhozott okból helybenhagyni kellett. A m. kir. Kúria (1906. május 15-én, 2,227/905. sz. a.) A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az alperes részére a borsodi bányatársulat ellen balesetből eredő kártérítés cimén megítélt évi 468 korona életjáradék az alperesre nézve életfentartásának forrásául szolgáló törzsvagyont képez, mely felett a kiskorúnak atyja s maga a kiskorú, tekintettel az 1877. évi XX. t.-c. 20. §-ának d) pontjában foglalt rendelkezésre, gyámhatósági jóváhagyás nélkül érvényesen nem rendelkezhetett. Ennélfogva az A) alattiban foglalt az a rendelkezés, mely szerint az alperes édesatyja s ma az alperes a per utján kártérítésül nyerendő összegnek egy negyedrészét felperes részére ügyvédi jutalomdijul az alperes kiskorúságában kötelezték s ekként a perben nyerendő törzsvagyonnak negyedrészét előre elidegenítették, miután az gyámhatósági jóváhagyást nem nyert, az alperesre nézve kötelező nem lévén, felperes az abban kikötött jutalomdijat sem követelheti. Ezért a másodbiróság Ítéletét helyben kellett hagyni. A felebbezési biróság mikor nyilváníthatja Ítéletét végrehajthatónak. A m. kir. Kúria (1906. április 18-án, 1905. évi G. 658. sz.) felülvizsgálati tanácsa: Alapos felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal, hogy ítéletét a felebbvitelre való tekintet nélkül végrehajthatónak nyilvánította ; mert a felebbezési biróság a keresetével elutasított felperest alperesek javára a perköltségen kívül egyébnek fizetésére nem kötelezte; már pedig a S. E. 117. és 169. §§-aiban emiitett marasztalás alatt csak az a marasztalás érthető, amely a kereset vagy viszonkereset tárgyára vonatkozik és általában az idézett törvényhely szerint az Ítéletnek a felebbvitelre való tekintet nélkül való végrehajthatósága csak a kereset vagy viszonkereset tárgyára és ilyen esetekben ugyan a járulékot kitevő perköltségre is irányulhat, ellenben nem alkalmazható akkor, ha az Ítélettel a fél keresetével elutasittatván, ellene a marasztaló határozat csakis a perbeli költségek erejéig hozatott, mihez képpest a felebbezési bíróságnak az az Ítéleti rendelkezése, mely szerint az ítéletet a felülvizsgálati kérelemre való tekintet nélkül végrehajthatónak jelentette ki, nyilvánvalóan jogszabályba ütközvén, azt hatályon kívül kellett helyezni. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Miután abban az esetben, ha a felek között létrejött szerződésben a teljesités meg nem állapíttatott, a teljesítés pedig a K. T. 327. §-a szerint bármikor követelhető és bármikor eszközölhető, — ahhoz, hogy a felperesnek késedelme bizonyos meghatározott időtől fogva megállapítható legyen, szükséges az, hogy alperes a felperest a szállításnak meghatározott időre vagy határidő alatt leendő teljesítésére kifejezetten felhívja. Ha a vevő az árut nem adja vissza, illetve nem bocsátja rendelkezésére az eladónak, sőt az árut tovább eladja, többé nem emelhet minőségi kifogást. A zombori kir. törvényszék, mint kereskedelmi biróság Brük Mór dr. ügyvéd által képviselt FI. József és társai apatini bejegyzett kereskedő cég felperesnek, Guttmann Zsigmond dr. ügyvéd által képviselt P. Emil szekszárdi kereskedő cég alperes ellen 2,300 korona 98 fillér tőke és jár. iránt folyamatba tett rendes kereskedelmi perében 1,577/1905. polg. sz. alatt 1905. évi március hó 6-ik napján következő Ítéletet hozott: A felperes keresetének és részben az alperes beszámítási kifogásának hely adatik, a felperes követelése 2,300 korona 98 fillérben és ennek az 1904. évi március hó 30-tóIjáró 5%-os kamataiban, az alperes viszonkövetelése pedig 93 koronában állapittatik meg. Köteles tehát P. Emil alperes 2,207 korona 98 fillér tőkét és ennek az 1904. március hó 30-tól számítandó 5°/0-os kamatait, továbbá 201 korona perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett a felperesnek megfizetni. Beszámítási kifogásának, illetőleg viszonkeresetének a 93 koronát meghaladó részével alperes elutasittatik. Indokok: Felperes keresetében azt adta elő, hogy P. Emil alperes az 1904. évi február hó folyamán megvett tőle 107,000 drb. cserépzsindelyt, ezrét 60 koronájával számítva, oly kötelezettség mellett, hogy fizet alperes az áru átvételekor minden ezer tégla után vételárrészletként 4 koronát, a hátralékos összeget pedig vagy azonnal 2°/o cassacontó levonása mellett készpénzzel fedezi, vagy egy négy havi lejárattal ellátott váltót fog a felperes részére átszolgáltatni. Az árukat alperes 1904. március hó 30-án át is vette, de kifogásolta az áru minőségét és előleges szakértői szemlét kért, melynek folyamán a szakértők által megállapittatott, hogy a még raktáron lévő 77,047 drb. cserépzsindely minden ezre csak 19 koronát ér és igy a keresetben részletezett számítás szerint alperes 2,300 korona 98 fillér vételárral adósa, mert még semmi fizetést nem teljesített, sem pedig a fedezeti váltókat be nem küldte. Alperes első sorban azzal védekezik, hogy felperes csak 77,64 7 drb. cserépzsindelynél szállította le keresetét 21 koronáról 19 koronára, holott a többi 29,353 drb. szintén ugyanolyan minőségű volt, s ezen a címen 58 korona 80 fiiléinek a kereseti összegbe való beszámítását kéri. Az iratokhoz csatolva lévő, s a szekszárdi kir. járásbíróságtól beszerzett 1904. P- v. 176. számú iratoknál levő szemlejegyzőkönyv tartalma szerint a szakértők csak 77,647 drb. cserépzsindelyt találtak és vizsgáltak meg, a többire vonatkozólag pedig alperes azt állítja, hogy vevői visszavitték neki, tehát azokat a szemle előtt eladta. Igaz ugyan, hogy alperes az áru minősége ellen kifogást tevén, annak szerződésszerű voltát az eladó felperes tartozott volna bizonyítani, minthogy azonban a 29,353 drb. cserépzsindelyt alperes eladta, s ezzel felperest a kereskedelmi törvény 347. §-ában biztosított ama jogától is megfosztotta, hogy a hiányokat szakértők által megállapittassa ; minthogy továbbá a szakértői szemle bizonyítékul csak akkor fogadható el, ha annak alkalmával az áru minősége az egész áru közvetlen megtekintése mellett vizsgáltatott meg, s ez később tanuk általi bizonyítással nem pótolható; a 29,353 drb. cserépzsindely kifogás nélkül átvettnek tekintendő s ezen a címen alperes a vételár leszállítását nem követelheti, ezen az alapon az 58 korona 80 fillér a kereseti követelésbe be nem számitható. Az előleges szemle költségeire felperes szolgáltatott okot, mert nem a szerződésnek megfelelő árut szállított, s igy jogos alperesnek az a követelése, hogy annak költségei a fel-