A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 2. szám - Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése

A JOG 11 mellett azzal együtt pénzbüntetés nem szabható ki (1896. december 3-án 2,774. sz.). 3. Döntvénytár III f. 13. kötet 87. eset. Tekintve, hogy a btkv. 8;"). sj-ának 3. pontja esetében büntetésül csak fogház van előírva, ennélfogva a vádlottra a btkv. 302. i;-a alapján kiszabott öt frt mellékbüntetés, mint a törvényen nem alapuló, mellőztetik. E határozatok kétségtelenül helyesebbek, mint a kir. Kúria ellenkező határozatai, mert a btkv. intencióját inkább respektálják és nem tévesztik szem elől a btkv. 1. §-ában foglalt azt a tiltó rendelkezést, hogy usenki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet a törvény megállapít*. A btkv. e rendelkezése alapján még azt a szent meggyőződésemet is merem hirdetni, hogy a m. kir. Kúria fentebb érintett 37. számú döntvénye is tarthatatlan a tételes jog szempontjából. De lege ferenda ? — más kérdés! Annál nagyobb törvénysértést látok abban, ha a btkv. 85. £-ának 3. pontjában meghatározott esetre is a pénzbüntetés állandó alkalmazását kívánja érvényre juttatni. A kérdés vitás oldalát a magyar büntetőtörvénykönyv intézkedéseinek közkézen forgó főforrása : az anyaggyüjtemény nem világítja meg. A btkv. magyarázói sem nyújtanak e törvényszakasz alkalmazására részletesebb útbaigazítást, ugy, hogy ide vonatkozólag a m. kir. Kúria és a kir. ítélőtáblák gyakorlatát tartom a legbecsesebb adathalmaznak és igy a vitás kérdésben való állásfoglaláshoz argumentumot csakis a törvény szelleméből és a gyakorlatban kifejezésre juttatott elvekből lehet meríteni.1) A büntetőtörvénykönyvek s igy a magyar büntetőtörvénykönyv összes intézkedései amellett tanúskodnak, hogy a pénzbüntetés oly vagyoni rossz, amely elvileg csak az elitéltet szabad hogy sújtsa és amely rossz az elitélt vagyonából kell hogy kiteljék. A pénzbüntetés egyedüli hátrányául az összes kriminalisták azt tekintik, hogy nem lehet eléggé ellenőrizni, vajon a bűnös a sajátjából fizeti-e s ha ennek dacára mégis fel-feltünik a gyakorlatban az a törekvés, hogy a 16. életévüket tul nem haladottak is pénzbüntetéssel sujttassanak még akkor is, amidőn a törvény világosan nem rendeli — csodálkozásunknak kell kifejezést adnunk. A pénzbüntetés, mint főbüntetés alkalmazása korántsem argumentum a mellékbüntetésként törvényellenesen alkalmazott pénzbüntetés ellen való küzdők ellen. Álláspontunk távolabbi okát látnunk kell továbbá abban is, hogy a 12—16. életkorban levők saját vagyonnal ritkán rendelkeznek, tehát a szülőkre hárul az a büntetés, — az a vagyoni hátrány — amely a törvényből tolyóan a kiskorút sem terhelheti. A törvény szerkezete is álláspontunk mellett bizonyít. A büntettek és vétségek nemeiről és büntetéséről a II. rész intézkedik, mig az I. részben csak a büntetési tétel leszállítására nézve vannak intézkedések, kivéve a btkv. 85. §-ában foglalt rendelkezéseket, amelyek egyenesen büntetési tételeknek tekintendők. A btkv. 66., 72., 91., 92. i?-aiban foglalt intézkedések bár hasonlótermészetüek, de lényegükben büntetési tételeket képeznek a 85. §-ban foglalt intézkedések s ezért ezeket ilyeneknek és nem a büntetési tételek leszállításának tekintem. II. Hasonló ingadozás tapasztalható a btkv. 85. t?-ának í. pontja esetében is. Egy ide vonatkozó védett esetben (Büntetőjogi Döntvénytár VI. kötet 78. eset 122. 1.) azonban legutóbb a kir. Kúria azt a helyes elvet juttatta érvényre, hogy az elzárás-büntetés mellett a btkv. 302. §-ban mellékbüntetésként meghatározott pénzbüntetés nem alkalmazható. Ouid nunc ? Amily helyes tehát — a Kúria álláspontjából folyólag — a m. kir. Kúria ezúttal tárgyalt kijelentése a 92. és 20. §-ok alkalmazásával vétséggé minősített esetekre, épp oly törvényellenesnek látom annak gyakorlati alkalmazását a btkv. 85. Ji-ának 3. pontjában meghatározott esetekben. De döntsön a kir. Kúria bármiként, — csakhogy egyszer már véglegesen döntsön. Át kell látnia végre, hogy állandó ingadozása nagyobb ártalmára van a jogszolgáltatásnak, mintha kritika tárgyává tett téves álláspontját a novella életbeléptéig terjedő örök igazságnak jelenti is ki. ') B. J. T. I—XLVII. kötet. Ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése. Irta POSONI GÁBOR dr, marosvásárhelyi kir. Ítélőtáblai bíró (Vége.*) 3. Tulajdonos-társak között osztály létesül, mely szerint egyik-egyik tulajdonosnak bizonyos ingatlanok egészben, mások pedig vázrajzon kitüntetett s természetben is megjelölt területtel jutnak. A végrehajtató minderről tudomással birt. De az osztozó tulajdonos-társak hosszabb idő óta halogatják az osztály tkvi kitüntetését. A végrehajtató tehát az egyik tulajdonostárs, mint végrehajtást szenvedő jutalékára kér végrehajtást, minek folytán árverés alá kerülnek az összes jutalékok, — tehát az ingatlanok egészben. (1881 : LX. t.-c. 156. §.)A többi tulajdonos az osztály alapján végrehajtás alá vonás megszüntetése iránt lép fel s csak azokat az ingatlanokat hajlandó árverés alá bocsátani, melyek egészben a végrehajtást szenvedő osztályrészébe jutottak. A marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 1829/905. sz. alatt kelt ítélete szerint nem kell vizsgálni a végrehaj tatónak az osztályról való tudomását, tehát a tudomásból megállapítani kivánt rosszhiszeműséget. Mert a végrehajtatót nem lehet arra utalni, bogy adósa és ennek társtulajdonosai osztozásainak kitüntetését bevárja, — a végrehajtást tehát ugy vezetheti, a mint a tkvi állásra való tekintettel adósa vagyonából kielégítést nyerhet, vagyis a végrehajtást szenvedő nevén álló jutalékra. IV. Sokat vitatott s még ma sem egyértelműen fölfogott kérdés az, hogy az ingatlan végrehajtás alá vonásának megszüntetése iránt indított per meddig tehető folyamatba. A kir. Kúria 4,828/899. sz. a. kelt Ítéletében (Jog 1900. 5. sz.) szemben a debreceni kir. ítélőtáblának 1,643/899. sz. ítéletével, azt mondotta ki, hogy az ily kereset beadása határidőhöz nincs kötve, az ingatlant, illetve vitás jogot az eladási vételár helyettesíti. Az 1,026/900. sz. a. kelt Ítéletében azonban a kir. Kúria is azt jelentette ki, hogy az 1881 : LX. t.-c. 168. §-a alapján indítható keresetnek csak az árverés foganatosításáig van helye (Polg. Tvkezés XLI. 102. 1.) Ugy a kir. Kúria utóbbi ítéletének, mint a debrecen ítélőtábla ítéletének legfőbb indoka az, hogy a most idézett tszakasznak abból a rendelkezéséből, mely szerint a megjelölt esetekben árverés felfüggeszthető)), az következik, hogy árverés foganatosítása után ily keresetnek nincs helye. Ámde az idézett 168. §. alapján indítható pereknek végeredményében az lévén a célja, hogy a valódi tulajdonos a maga ingatlanát megmentse, hogy az a végrehajtatónak kielégítésül ne szolgáljon, nem volna a törvényben következetesség, ha a megtartott árverés folytán a más tulajdonául elismert ingatlanért befolyt, igy az ingatlant helyettesítő s még ki nem adott vételárat az ingatlan tulajdonosától el lehetne vonni. Ma már általános is az a bírói gyakorlat, mely szerint az a körülmény, hogy a végrehajtás alá vont ingatlant birói árverésen már eladták, a perindításnak s a kereset megítélésének oly alakban, hogy az ingatlan helyett kereset tárgyául a vételár tekintendő, nem akadálya. (Kúria 1,960/903. Grecsák M. Dtár III. 177. 1. debreceni tábla 2,258/902. Grecsák III. 178. lap.) Abban a kérdésben azonban, hogy a keresetindítás idejének mi a végső határa, tudtommal nincs állandó, általánosan elfogadott joggyakorlat. Azt hiszem, hogy a marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla ment el e tekintetben a legszélsőbb határig, midőn 3,685/905. számú (felebbezéssel meg nem támadott) ítéletében kijelentette, hogy az ily per mindaddig folyamatba tehető, mig a tkvi hatóságnak a vételárt kiutaló végzését a kir. adóhivatalnak, mint letéti hivatalnak meg nem küldötték. Az idézett itélet abból indul ki, hogy az ily perek is, — mint minden más per —- mindaddig folyamatba tehetők, mig a pernek tárgya van. Amint láttuk, a pernek tárgya lehet az ingatlant helyettesítő vételár is; — mindaddig tehát, mig a végrehajtató kielégítésére szánt vételár fölött a bíróság rendelkezhetik, a per tárgya megszűntnek nem tekinthető. A felperes tulajdonául itélt ingatlanra vonatkozó végrehajtási cselekmény utolsója pedig a kiutaló végzésnek a letéti hivatalhoz *) Előző közlemény a f. évi 1. számban. E cikk legutóbb közölt részletébe — hibás tördelés folvtán — a következő értelemzavaró tévedés csúszott be : a múltkori közlemény 7-ik bekezdése (Az 1881 évi LX t-c 97. g-ában foglalt szabály szerint . ..) a második oldalon, második sorral végződő «nem célszerű, nem helyes» szavakig bezárólag, a cikk mostani részletének végére tarto1 zik, tehát nem odavaló.